Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)

1971-05-08 / 107. szám

L/c A NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM­ÁRA 1 FORINT 1971. MÁJUS 8. SZOMBAT Miág proletárjai, egyesüljetek ! Ligeti László: A vásárló szempontjai érvényesüljenek az ipar és a kereskedelem munkájában Ligeti László, a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára a többi között az ipar és a kereskedelmi válla­latok együttműködéséről, szo­ros kapcsolatának szükséges­ségéről beszélt felszólalásában. — A magyar ipari vállala­tok legnagyobb vevői a bel­kereskedelmi vállalatok és fo­gyasztási szövetkezetek — hangsúlyozta. — Az ide irá­nyuló áruszállítások terjedel­me meghaladja mind az ex­portra, mind a beruházási pia­cokra szállított mennyiséget. A fogyasztási cikkekben a lakos­ság azonnal és közvetlenül ér­zékeli ipari termelésünk fejlő­dését, helyzetét, előrehaladá­sát, de elmaradását is. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a la­kosság széles tömege először üzleteinkben, áruházainkban, vagy éttermeinkben találkozik államunkkal. Nem mindegy, hogy ez a találkozás miképpen történik. A továbbiakban a fogyasz­tási cikkek termelésének ked­vező fejlődéséről beszélt, ki­emelve azonban az áruellátás, a kínálat hiányosságait: a mi­nőség, a választék, a termékek korszerűsége még mindig nem kielégítő. Sok az ütközőpont árak, csomagolás, készletezés, minőség kérdésében az ipari és a kereskedelmi vállalatok kö­zött. Rugalmasabban, a még tapasztalható konzervativiz­must leküzdve kellene együtt­működni. Az ipar és a kereskedelem hibáinak megszüntetésében je­lentős tényező lenne, ha az ér­dekelt vállalatok, szövetkeze­tek együttműködése végig kí­sérné az áru teljes útját a ter­melőtől a fogyasztóig és műkö­désükben valóban a vevőszem­lélet, a vásárlók érdekei jut­nának kifejezésre. Utalt a vál­lalatok ötéves terveire, ame­lyek elkészítésében kitűnő al- Ballók Ferenc. A reform jól hatott a termelékenységre Ballók Ferenc, a Borsodi lakosművek mintegy 38 ezer Hőerőmű szakszervezeti bízott­ dolgozójának helytállását mél­­ságának titkára a Magyar Vil­­tatta, akik éjt nappallá téve, az időjárás viszontagságaival dacolva igyekszenek kielégíte­ni a lakosság és a népgazdaság energiaigényét. Ezt követően gazdaságirá­nyítási rendszerünk hatásáról szólt. Elmondotta, hogy a re­form kedvezően befolyásolta a termelékenységet. A gazdálko­dás eredményessége azonban nem megfelelően alakult, mi­vel az ágazat nagy értékű be­rendezésekkel dolgozik. Emiatt a villamosenergia-ipar dolgo­zói jövedelmének emelkedése az elmúlt három évben elma­radt a népgazdasági átlagtól. A negyedik ötéves tervet érintve megemlítette, hogy a tervezett beruházások nem fe­dezik teljesen a villamosener­­gia-ipar mintegy 50 százalékos termelésfelfutását. A számítá­sok szerint a bérfejlesztési le­hetőség is elmarad a népgaz­dasági átlagtól, mivel a követ­kező öt évben az eszközérték nagyobb mértékben nő, mint az árbevétel és a nyereség­­tömeg. Végezetül hangsúlyoz­ta, hogy a Magyar Villamos­művek megfelelő segítség nél­kül nem tudja biztosítani a lakosság és a népgazdaság ne­gyedik ötéves tervében sze­replő energiaszükségletét. A kongresszus szünetében fehér asztal mellett találkozott a skót szakszervezeti küldöttség Fock­ Gáspár és Biszku elvtársakkal Szép Szó.......................................................... . . . 7—10 Az új tanácstörvény és a lakosság ..............13 Titok-e a titok?............................................. .............13 Tizenkétmilliárd forint közművek korszerűsítésére . . ..............16 Befejeződött a vita a szakszervezetek XXII. kongresszusán / IT­­, intézet Fock Jenő miniszterelnök felszólalása a pénteki tanácskozáson A kongresszus állásfoglalása Indokínáról, a Közel-Keletről Koreáról és az európai biztonságról általános, vagy azt meghaladó iskolai végzettséggel, a fér­fiaknak csak 60 százaléka. Vi­szont az összes aktív dolgozó nő valamivel több, mint 18 szá­zaléka, a férfiak 59 százaléka rendelkezik ipari szakképzett­séggel. Felmerül a kérdés, vajon miért lassúbb a nők szakmai képzése, továbbképzése? Mi az oka annak, hogy a lányok fel­vétele a szakmunkástanuló in­tézetekbe még ma is csupán egynegyede a fiúkénak? Ma még mindig a hagyomá­nyosan női szakmák felé irá­nyítjuk a lányokat, holott a műszeripar, az optikai munka, a finommechanika, a híradás­­technika szinte nem nélkülöz­heti a nők kézügyességét. Saj­nos, a vállalatok is csak akkor fogadják a lányokat e szak­mákba, ha nincs elég fiú je­lentkező. A műszeriparban je­lenleg is csak 16 százalékos a lányok aránya, ugyanakkor a köszörűs szakmában, ahol iga­zán nem mondhatjuk, hogy ki­mondottan női szakma, 44 szá­zalékos az arányuk. Mindezek azt bizonyítják, hogy nem elég tervszerű a lányok szakmai képzésének irányítása. Meggyőződésünk, hogy mind­ezt szemléleti okok is befolyá­solják. Úgy gondoljuk, hogy a pályaválasztással egyidőben nevelő munkát is kell végezni mindazok körében, akik a ta­nácsot adják, akik azt várják és elfogadják. Kívánatos lenne elérni, hogy a nők számára al­kalmas és a hagyományostól eltérő szakmákban is több lányt képezzenek. Befejezésül köszönetet mon­dott a nőbizottságoknak áldo­zatos munkájukért. A szakszervezetek XXII. kongresszusa pén­tek reggel 9 órakor folytatta a vitát a beszá­molók, a határozati javaslat és az alapsza­bálymódosítás tervezete fölött. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke és Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Po­litikai Bizottság tagjai, valamint Bullai Árpád, a Központi Bizottság titkára is. Az elnöklő Szigetvári Mária, a Szombathe­lyi Pamutipari Vállalat előmunkásnője beje­lentette, hogy a küldöttek között szétosztották azoknak az állásfoglalásoknak a tervezetét, amelyekben a kongresszus kinyilvánítja véle­ményét az indokínai népek és dolgozók füg­getlenségi harcának támogatásáról, a közel­­keleti helyzetről, Európa békéjéről és bizton­ságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgozók harcának támogatásáról. Kérte, hogy a tervezeteket tanulmányozzák és az említett kérdésekben a kongresszus foglaljon állást. Ezután megadta a szót Czerván Mártonna dr-nak, a SZOT nőbizottsága elnökének, három nyílik e szemlélet érvé­nyesítésére. Hasznos volna, ha az ipari vállalatok és a keres­kedelem kölcsönösen megis­mernék, felhasználnák egymás terveit. Aláhúzta Ligeti László, hogy az ipari és kereskedelmi vál­lalatok helyes együttműködé­sét elő kell segíteniük az ipar­ági szakszervezeteknek. Jó kezdeményezésként említette meg az úgynevezett együtt­működési megállapodásokat, amelyek a lakosság tökélete­sebb ellátására, a bővebb vá­lasztékra, az olcsó közszükség­leti cikkek forgalmazására irá­nyulnak. Sürgette a jó példák minél szélesebb körű térhódí­tását, kérve a szakszervezeti mozgalom támogatását a kor­szerűbb termékek tömeges gyártásának elősegítéséhez, a helyes szemlélet kialakításá­hoz. Czerván Mártonná dr.: A nézetek változása csak lassan követi a gazdasági intézkedéseket Czerván Mártonná dr., a SZOT nőbizottságának titkára elöljáróban hangsúlyozta: " Mindnyájan meggyőződ­hettünk a kongresszusunkat megelőző választáskon is, hogy a szakszervezeti mozgalom nagy felelősséggel és tenniaka­­rással fogott hozzá a párt, a kormány és a SZOT nőpoliti­kai határozatainak végrehaj­tásához. A vállalatoknál az egyenlő munkáért egyenlő bér elve fokozatosabban kezd ér­vényre jutni: felmérik a lehe­tőségeiket, hogy a helyi erő­forrásokból is tovább javíthas­sák a dolgozó nők élet- és munkakörülményeit. A gyer­mekintézmények fejlesztésének különböző formái jönnek lét­re. A kisgyermekes és nagy­­családos anyákat számos mun­kahelyen mentesítették az éj­szakai műszak aló. Nagy fi­gyelmet fordítanak az egyedül­álló nők és a nagycsaládos szülők gondjainak enyhítésére. — Joggal mondhatjuk, hogy megmozdult a társadalom lel­kiismerete e tekintetben. Mind­ezt — úgy gondolom — csak biztató kezdetnek tekinthetjük. A továbbiakban a nők társa­dalmi és közéleti szereplésének helyes megítéléséről beszélt, kiemelve, hogy a szakszerve­zeti választásokon a szakszer­vezeti tisztségviselők csaknem 50 százalékában nőt választot­tak. Az állami és gazdasági veze­tésben közel sem ilyen kedve­ző az arány. A ruhaiparban például 42 vállalatvezető kö­zött mindössze egy női igazga­tó van. — Akaratlanul is felmerül a kérdés az emberben — fejte­gette —, vajon a nők csak a termelő munkában, vagy csak a társadalmi munkában tud­nak helytállni? Gazdasági, irá­nyító munkakörökben nem? Vajon tudás, felkészültségbeli okok játszanak itt közre? Vagy szemléleti tényezők? — Meggyőződésünk, hogy az utóbbiak. Ezen nem árt elgon­dolkodni mindazoknak, akik segíthetnének rajta. A tapasz­talatok szerint a nézetek vál­tozása sokkal lassúbb, mint a gazdasági intézkedések. A következőkben a szakmai kongresszusokon felvetődött, a dolgozó nőket érintő problé­mákkal foglalkozott. Ilyen pél­dául a gyermekintézmények hálózatának kiépítése. A gyer­mekintézmény nemcsak a dol­gozó nőnek nyújtott szociális juttatás, hanem a termelés za­vartalanságával is összefüggő fontos társadalompolitikai kér­dés. A férőhelyek elégtelensé­ge akadályozza például a gyer­mekgondozási szabadságon le­vő édesanyák visszatérését munkahelyükre. — Szükségesítete -­tartják----­emelte ki —, hogy a negyedik ötéves tervben az állam köz­vetlen és elsődleges erőfeszí­tései mellett a vállalatok az eddiginél nagyobb anyagi tá­mogatást adjanak a gyermek­­intézmények létrehozásához és fenntartásához. A jelenlegi jö­vedelemszabályozási rendszer azonban nem ösztönzi erre a vállalatokat. Konkrét számok­kal bizonyítják, milyen terhe­ket ró a részesedési alapra például egy 50—70 személyes új üzemi óvoda fenntartása, nem beszélve a létesítésről. Szükséges tehát megvizsgál­ni, miként lehetne a vállala­tokat anyagilag is jobban ér­dekeltté tenni a gyermekintéz­mények fejlesztésében. Czer­ván Mártonné dr. hangsúlyoz­ta a vállalatok és a tanácsok együttműködésének jelentősé­gét a területi gyermekintézmé­nyek fejlesztésében, majd a szolgáltatásokkal foglalkozott, olyan intézkedéseket sürgetve, amelyek ösztönzik a vállalato­kat a szolgáltatások sokolda­lúbb és szélesebb körűi fejlesz­tésére. A nők művelődéséről, a szak­mai képzettség emeléséről szólva hangsúlyozta: a jelenleg aktívan dolgozók­nők mintegy 63 százaléka rendelkezik nyolc Szente Gézáné: Nagy gond a gyermekek elhelyezése Szente Gézáné, a Budapesti Finomkötöttárugyár minta­varrónője, szakszervezeti bi­zalmi, munkatársai megbízá­sából elmondta, hogy komoly gondokat okoz a kisgyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezése. Mivel gyáregységüknek gyer­mekintézményei nincsenek, megállapodtak a XIV. kerületi tanáccsal, hogy másfél millió forinttal járulnak hozzá a ter­vezett óvodaépítési program­hoz, s így már ősszel 30—35 gyerek elhelyezésére nyílik le­hetőség. Nem kevesebb a gond az ál­talános iskolába járó gyere­kekkel sem. Jó lenne — foly­tatta —, ha a szakszervezet se­gítene annak elintézésében, hogy a nem napközis gyere­kek is kaphassanak ebédet az iskolában. Sok fiatal dolgozik náluk, akiknek albérletekben kell meghúzódniuk, s keresetüknek majdnem fele albérleti díjakra megy el. Befejezésül kérte a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát, járjon közbe annak ér­dekében, hogy a jelenleginél lényegesen több korszerű és olcsó leányotthon épüljön. Benedek Miklós: A szabad idő tartalmas eltöltéséért Benedek Miklós, az Észak- Magyarország című lap rovat­vezetője, a Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói Szak­­szervezetének küldötte az agi­táció és a propaganda, vala­mint a kulturális nevelőmunka fontosságával foglalkozott fel­szólalásában, majd a fizikai dolgozók gyermekeinek támo­gatásáról beszélt. Felhívta a fi­gyelmet a helytelen szülői szemlélet megváltoztatására, amely a korábbi kereset remé­nyében lemond a gyermek továbbtanulásában rejlő lehe­tőségekről. Kiemelte az általános mű­veltség elsajátításának nélkü­lözhetetlen voltát, majd arról beszélt, hogy a munkaidő­csökkentés és a szabad idő nö­vekedése szintén kulturális feladatot von maga után. A hangsúly a tartalmas, ered­ményes, hasznos időtöltésen van, de nem szabad erősza­kolni, csak ajánlani. Szóvá tette, hogy az üdülők­ben — takarékossági okból — megszüntették az újságok elő­fizetését, holott ezek hasznos segítői a művelődésnek.

Next