Népszava, 1971. június (99. évfolyam, 127–152. sz.)

1971-06-13 / 138. szám

MTI. június 13 / A népi erők nagy erejű támadásai feamisssfeafeast Újabb amerikai légitámadás a VBK ellen Míg Dél-Vietnamban vi­szonylagos csend uralko­dik, Kambodzsában vál­tozatlanul heves harcok folynak. Az AFP Phnom Penh-i tudósítója szerint a fővárostól keletre és délre a népi erők nagy­erejű támadásokat indí­tottak, a kormánycsapa­tok helyzete erősen rosz­­szabbodott, s két megerő­sített, stratégiai fontossá­gú állást kellett felad­niuk.­­ A tudósító szerin­t Phnom Penhben komo­lyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy újabb katonai segélyt kérnek a saigoni kormányzattól. Egy amerikai Thunder­­chief típusú vadászbom­­bázó pénteken késő dél­után támadást intézett észak-vietnami terület el­len. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint a vadászbombázó a VDK területe fölött laoszi bevetésre induló B—52-es óriás bombázó­kat kísért, amikor „radar­berendezésével megálla­pította, hogy egy észak­vietnami rakétaállásból légelhárító rakétát ké­szülnek kilőni”. Az ame­rikai gép ekkor tüzet nyi­tott az állásra. A gép sze­mélyzete nem tudta meg­állapítani, hogy a táma­dás milyen eredménnyel járt. A parancsnokság sze­rint a vadászbombázó ezen akcióját „védekező reakcióképpen” hajtotta végre. A UPI saigoni tudósí­tója szerint idén ez volt a 44. „védekező akció”. Korábban utoljára május 22-én hajtottak végre amerikai gépek hasonló ürüggyel támadást a VDK területe ellen. A VDK el­leni bombatámadások megszüntetéséről 1968. no­vember 1-én történt hi­vatalos amerikai közlés óta­ pedig ez volt a 111. ilyen akció. Averell Harriman, a Vietnammal foglalkozó párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség volt vezetője a képviselő­ház külügyi bizottságá­nak egyik albizottsága előtt azzal vádolta a Ni­­xon-kormányzatot, hogy az indokínai háború vég­nélküli elhúzására törek­szik. Harriman szerint a vietnami kérdés rendezé­se csak úgy lehetséges, ha az amerikai csapatokat ez év végéig kivonják Indo­­kínából. Az amerikai hadügymi­nisztérium bejelentette, hogy június 30-ával nyíg­állományba vonul az ven éves George Young dandártábornok; nyugdíjaztatási kérelmét ugyanis a hadügyminisz­térium elfogadta. Young tábornok volt az egyik felettese Dél-Vietnamban a My Laiban dél-vietnami polgári személyek ellen elkövetett tömeggyilkos­ság miatt bíróság elé állí­tott Calley hadnagynak. Vasutassztrájk Franciaországban A francia vasutasok pénteken számos pálya­udvaron részleges sztráj­kot kezdtek, hogy kihar­colják béremelési köve­teléseiket. Az államvasutak igaz­gatósága és a szakszer­vezetek között pénteken egész nap folytatódtak a tárgyalások, az igazgató­ság tett bizonyos enged­ményeket, de végleges megegyezés nem szüle­­■ tett, s a tárgyalásokat szerdán folytatják. Közben a részleges vas­utassztrájk következté­ben súlyos zavarok tá­madtak a közlekedésben. Szombaton a menetrend­ben szereplő vasúti jára­tok közül csak minden harmadik indult, s a köz­lekedő vonatokon termé­szetesen óriási a túlzsú­foltság. A párizsi utcá­kon is hatalmas közleke­dési dugók keletkeztek, mert számos helyi járat elmaradása miatt nagy­mértékben megnőtt az elővárosokból a főváros felé tartó gépkocsiforga­lom. Chaban-Delmas minisz­terelnök egy nyilatkoza­tában azzal vádolta a vas­utasokat, hogy politikai jellegű sztrájkot kezde­ményeztek. Georges Séguy, a CGT főtitkára kijelentette, nincs szó politikai sztrájk­ról­, s a most előállott helyzetért a kormányt terheli a felelősség, mert a vasutasok bérkövetelé­sét, amit a rohamos ár­emelkedések teljesen in­dokolttá tesznek, már ré­gebben, nyugodt körül­mények között meg lehe­tett volna tárgyalni. Az igazságügyminiszté­­rium újabb haladékot adott Tony Boyle-nak, az UMW, az amerikai bá­nyászszakszervezet immár kétszeresen — márciusban „összeesküvés, sikkasztás és illegális politikai pénz­adományozás”, áprilisban pedig a szakszervezeti nyugdíjalappal kapcsola­tos „hűtlen kezelés és ösz­­szeesküvés” címén — vád alá helyezett elnökének. Az első vádiratban „csu­pán” egyenként 1—5 évig terjedhető börtönbünte­tést maga után vonó 11 rendbeli csalás és sikkasz­tás szerepel, ami nem érinti Tony Boyle szak­­szervezeti elnöki tisztsé­gét. A második ügyben olyan korrupciós tevé­kenységről van szó, amely­nek nyomán a vádirat­­ utasította Boyle-t, hogy mondjon le a nyugdíjalap igazgató bizottsági tagsá­gáról, ami szintén nem érinti elnöki funkcióját. De a többszöri halasz­tás miatt kirobbant heves bányásztüntetések hatásá­ra végül a június 1-re ki­tűzött bírósági ügy sokkal súlyosabb: a kormány hi­vatalos keresetet adott be az UMW ellen a szakszer­vezetek működését szabá­lyozó ún. Landrum—Grif­fith törvény megsértése címén és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bírósági döntést kér az 1969-es szakszervezeti vá­lasztások érvényteleníté­sére. A Landrum—Griffith törvény megsértése — a szakszervezeti vezetők fe­lülről történt kinevezése és a korrupt választási gyakorlat — ügyében tu­lajdonképpen már hat éve folyik a vizsgálat külön­böző szinteken. A munka­ügyi minisztérium és az igazságügyi szervek azon­ban az ismételt feljelenté­sek, megkeresések és bá­nyásztüntetések ellenére sem voltak hajlandók fel­lépni az UMW Boyle-féle vezetőségével szemben. Ahhoz politikai gyilkos­ságnak kellett történnie, hogy végül is 1970 már­ciusában az igazságügy­minisztérium és az FBI megindítsa összehangolt, átfogó vizsgálatát. Emlékezetes, hogy az 1969-es szakszervezeti vá­lasztásokon Boyle ellen­jelöltjeként fellépett Jo­seph Jablonsky, az UMW régi harcosa és egyik alap­szervezetének titkára, aki a szavazatok első meg­számlálása értelmében — amint az újabban kiderült — meg is nyerte a válasz­tást. Boyle azonban elren­delte a szavazatok újra­számlálását, s ennek nyo­mán bejelentették, hogy Tony Boyle-t ismét az UMW elnökévé választot­ták. Jablonsky azonnali vizsgálatot és a választás érvénytelenítését kérte, de kitűzött kihallgatásán már nem jelenhetett meg, mert ez­előtt egy nappal őt ma­gát, feleségét és leányát meggyilkolva találták. Ez­után, de csak ezután ren­delték el Washingtonban a Boyle-féle vezetőség le­váltását és az 1969-es vá­lasztás érvénytelenítését célzó állami vizsgálatot. A kormány ilyen értel­mű keresetének alátá­masztására bőséges anyag áll rendelkezésre: a sze­nátus munkaügyi bizott­sága átadta hat év alatt összegyűlt teljes doku­mentációját, az FBI 8 ügynöke több mint egy éve kizárólag ezzel az üggyel foglalkozik és szin­tén jelentős bizonyíték­anyagot halmozott fel. Mégis elhalasztották a kormánykereset nyomán megindítandó bírósági el­járás június elsejére ki­tűzött megkezdését. A kö­vetkező időpont: szeptem­ber 13. Az indoklás: még jobban meg akarják ala­pozni az UMW és a Boyle­­féle vezetőség elleni kere­setet. Az újabb halasztás és annak indoklása általános visszatetszést keltett. Meg­lepetést­­ nem. Szakszer­vezeti körökben számítot­tak rá, hogy Tony Boyle­­nak valamilyen módon is­mét sikerül haladékot kapnia. Egyre világosabbá válik ugyanis, hogy a kor­mány változatlanul vona­kodik a végső szót kimon­dani , az országosan, sőt, nemzetközi szinten is hír­hedtté vált szakszervezeti vezető ügyében. De hogy miért, ezzel kapcsolatban csak találgatni lehet. Felmerül például az a gondolat, hogy a nagy bányatrösztöknek — ame­lyekhez az UMW vezető­ségét közismerten szoros szálak fűzik — nagyon is előnyös, ha a „kemény kezű” Tony Boyle tovább­ra is a helyén marad és „fegyelmezi” az utóbbi időben egyre gyakrabban mozgolódó bányászokat. Ami viszont a nagy -----------------------------­bányatrösztőknek előnyös, az tulajdonképpen a nagy olajtársaságoknak előnyös. Mert például a Consoli­dation bányacsoport a Continental Oil Company tulajdonában, az Island Creek csoport pedig ,az Occidental Petroleum Cor­poration kezében van, az Old Ben bányacég a Stan­dard Oilé, a Pittsburgh and Midway leányatröszt pedig a Gulf Oil leány­­vállalata. És ami a nagy olajtár­saságoknak előnyös, an­nak előnyösnek kell len­nie a republikánus kor­mány számára is, hiszen köztudott, hogy Nixon el­nökválasztási kampányát igen jelentős anyagi tá­mogatásban részesítették a nagy olajmonopóliumok. Természetesen sokkal nehezebb tárgyi bizonyí­tékokat produkálni a kor­mányzatot és az olaj-szén ipart, illetve az UMW ve­zetőségét összefűző bonyo­lult kapcsolatokról, mint mondjuk Tony Boyle kor­rupciós ügyeiről. Tony Boyle egyelőre mindenesetre az UMW el­nöke marad. Ebben a mi­nőségében áll július 17-én bíróság elé a Landrum— Griffith törvény megsér­tése ügyében 1965 óta hú­zódó per során. Hacsak... ezt a tárgyalást is el nem halasztják. Köves Judit Washingtoni tudósításunk A Jablonsky-ügy folytatása Ma terjesztik az EAK parlamentje elé a szovjet—-egy­iptomi szerződést Anvar Szadat, az EAK elnöke szombaton meg­beszélést folytatott Vla­gyimir Vinogradov kairói szovjet nagykövettel. Juszef Makadi, a külü­­­ügyi bizottság elnöke va­sárnap este terjeszti az egyiptomi parlament — új néven néptanács — elé a szovjet—egyiptomi ba­rátsági és együttműködési szerződésről készített je­lentést. A jelentés beható elemzés után, végső kö­vetkeztetésként felszólítja a parlamentet: ratifikál­ja a történelmi jelentőségű szerződ­ést. A külügyi bi­zottság szerdai ülésén egy­hangúlag jóváhagyta a 15 évre szóló megállapodást. A szovjet—egyiptomi szerződés — állapítja meg a jelentés — ráirányítja a figyelmet arra a súlyos helyzetre, amely az izraeli agresszió következtében alakult ki a Közel-Kele­ten. A Szovjetunió a szer­ződés értelmében tovább­ra is min­den politikai, ka­tonai és­ gazdasági segít­séget megad az agresszió felszámolásához, a meg­szállt területek teljes fel­szabadításához. A Szov­jetunió minden alkalom­mal bebizonyította, hogy az arab felszabadító harc oldalán áll. A szovjet tá­mogatás döntő eleme a helytállásnak és a kitar­tásnak. A szovjet támoga­tásnak köszönhető a poli­tikai forradalom egyen­súlya, s a szovjet támoga­tás volt a fegyveres erők megszilárdításának egyet­len forrása. „Ennek kö­szönhető — hangsúlyozza a jelentés —, hogy képe­sek voltunk megszerezni azt az erőtényezőt, amely lehetővé teszi számunkra az agresszió következmé­nyeinek felszámolását.” A szovjet—egyiptomi szerződés becsületes és egyenrangú barátság gaz­dag tapasztalataira teszi fel a koronát. Ez a barát­ság a célok azonosságán, a gyarmatosítás és az impe­rializmus ellen, a szabad­ságért és a társadalmi ha­ladásért vívott küzdelmen alapul — húzta alá a kül­ügyi bizottság jelentése, kérve és javasolva a szer­ződés ratifikálását. Aziz Szidki, az Arab Szocialista Unió ügyveze­tő főtitkára elrendelte, hogy a szakszervezeti vá­lasztások lebonyolításáig minden szakszervezetben ideiglenes adminisztratív bizottságot hozzanak létre a választások előkészítése és az ügyintézés folyama­tossága végett. A rendel­kezés értelmében 26 szak­­szervezet és az általános szakszervezeti szövetség került ideiglenes admi­nisztratív irányítás alá. Az adminisztratív bizott­ságok a szakszervezeti ta­nácsok jogkörét gyakorol­ják. A szakszervezeti taná­csok feloszlatását és az új választások kitűzését, mint ismeretes, Szadat el­nök rendelte el. Szidki fő­titkár utasítása rámutat, hogy a szakszervezeti mozgalom újjászervezését maguk a szakszervezetek kérték, azt követően, hogy Szadat elrendelte az ASZÚ általános újjászer­vezését. Immár másodszor mó­dosították a szakszervezeti választások ütemtervét és határidejét: a legújabb in­tézkedés szerint július 20- ig kell lebonyolítani a vá­lasztásokat. A szombati Al Ahram megjegyzi, hogy a szakszervezeti tanácsok mandátuma öt éve lejárt, s azóta minden jogcím nél­kül folytatják tevékenysé­güket. Tanácskoznak , az afrikai külügyminiszterek Az Afrikai Egységszer­vezet 41 tagországának külügyminiszterei szom­bat reggel három bizott­ságban folytatták munká­jukat. A­ péntek esti ülés­ről rendelkezésre álló szűkszavú hírügynökségi jelentés szerint a tanács­kozás viharosan ért vé­get: az ülést Kinshasa- Kongó és Mauritius boj­kottolta, majd az ülés fo­lyamán a Közép-afrikai Köztársaság küldöttsége kivonult az ülésteremből. A külügyminiszterek egyik csoportja szombat reggel az AESZ-titkárság 164 oldalas jelentését vi­tatta meg, amely az 1971 —1972-es pénzügyi évre körülbelül 3 millió dollá­ros új költségvetést indít­ványoz. A tanácskozás napirendjén szerepel még a felszabadítási bizottság számára biztosítandó kü­lön költségvetés. Kivégezték Wolniak gyilkosát Karachiban szombaton felakasztották Feroza Ab­­dullaht, aki tavaly no­vember elsején teherau­tójával szándékosan elgá­zolta Zygfrid Wolniak külügyminiszter-helyet­test, egy lengyel delegá­ció tagját, aki életét vesz­tette. A merénylőt a múlt héten ítélte kötél általi halálra egy pakisztáni bí­róság. Az ítélet végrehaj­tás előtt Abdullah kije­lentette, hogy megbánta tettét. (AFP, AP) NÉP­SZAVA Allende fogadta a Chilei EP vezetőit Salvador Allende, chi­lei köztársasági elnök ta­lálkozott a Chilei Kom­munista Párt vezetőivel és hosszan tartó megbe­szélést folytatott velük. Mint Louis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára újságírókkal, kö­zölte, a megbeszélésen megvitatták a Perez Zu­­jovic volt belügyminisz­ter meggyilkolásával kap­­csolatban felmerült bel­politikai problémákat, to­vábbá a rézbányák álla­mosításával összefüggő kérdéseket. (TASZSZ) Nemzetközi segélyakció a pakisztáni menekültekért New Yorkban jelentést hoztak nyilvánosságra a kelet-pakisztáni menekül­tek ügyében Indiának nyújtott nemzetközi se­gélyakció összegezéséről. A jelentés szerint az ak­cióban eddig részt vett ENSZ-szer­vezetek, vala­mint 14 ország kormánya 34 millió dollár értékű se­gélyszállítmányt indított útnak, illetve ígért meg. Csou En-laj fogadta Tepavacot Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államta­nácsának elnöke szomba­ton délután fogadta Mir­ko Tepavac jugoszláv külügyminisztert és a ju­goszláv kormányküldött­ség tagjait. Mirko Tepa­vac külügyminiszter tol­mácsolta Joszip Broz Ti­to jugoszláv elnök Mao Ce-tunghoz, a Kínai Kommunista Párt elnö­kéhez és Csou En-laj mi­niszterelnökhöz intézett üdvözletét. 5 A A ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, Riport a távvezérlő központból „Lakásavatás" a világűrben pilóta által irányított szovjet orbitális állomás, a Szaljut folytatja útját a világűrben. Alekszej Jeliszejev űrhajós, aki a Szaljut állomással folytatott első kísérlet alkalmával a Szojuz 10. sze­mélyzetéhez tartott, most pedig a jelenlegi repülés irányításának egyik részvevője, elmondta az APN tudósítójának, hogy a hajó személyzete hogyan vet­te birtokába új lakó- és munkahelyét.­­ Az első két nap főleg azzal telt el, hogy az állomást előkészítettük a munkához. Az űrhajósok ellenőrizték a fontosabb rendszereket, előkészítették és bekapcsolták a létbiztosító rendszert. Ezután üzembe helyezték a tudományos készülékeket. A készülékek egy része a pilóta nélküli repülés során is működött, azt a részt pedig, amellyel az űrhajó­sok dolgoznak, az első két napon kapcsolták be. A Szaljut fedélzetén több olyan munkahelyet rendez­tek be, ahonnan az űrhajósok tudományos kutatást végeznek majd. Minden munkahelynek megvan a maga vezérlőpultja, tudományos készüléke. — Miután befejeztük a munkahelyek és a beren­dezések előkészítését, elvégeztük a Szojuz 11. szál­lítóhajó „garázsírozását”, kikapcsoltuk az alapvető rendszereket, csak a telematikus ellenőrzés rend­szere működik, amellyel ellenőrizni tudjuk a hajó állapotát. — A személyzet megkezdte a rendszeres tudo­mányos és kutatómunkát, a Föld körüli térség fi­zikai kutatását. Egészségügyi kutatásokat is végez­tünk: az orvosok különféle telemetrikus adatokat kaptak az űrhajósokról, miután azok átszálltak az állomásra. — Nem vagyok orvos — mondja Jeliszejev —­, de kijelenthetem, hogy az űrhajósok állapota kitű­nő, munkaképességük igen magas szintű. M­int ismeretes, a Szojuzzal történt összeillesz­tési kísérlet után pályamódosítást hottak végre. Az állomás a korábbinál tabb pályára tért rá (apogeum 249 km, perigeu, km).­ Ez a pályamagasság bizonyult a legideál­nak a közeledéshez, az állomás összeszereléséhez. A tu­dományos kutatásoknak viszont nem felelt meg. Tovább kellett emelni a pályamagasságot. Egy fá­zisban ez lehetetlen volt. Ezért június 8-án és 9-én két módosítást hajtottak végre. A manőverezés meg­lehetős pontossággal sikerült, s így most az állomás legnagyobb távolsága a Földtől — 282,2 km, legki­sebb — 258,6 km, amely­ tökéletesen megfelel a tu­dományos és kutatómunkálatok elvégzéséhez. A kö­zeli jövőben nem lesznek újabb korrekciók. P­ingvinnek nevezik azt az új űröltözéket, amely arra szolgál, hogy levezesse a huzamosabb súlytalansági állapotban levő ember szerveze­tének néhány nem kívánatos jelenségét. A repülés harmadik napján létesített rádióösz­­szeköttetés során az űrhajósok bemutatták, hogyan dolgoznak az új öltözékben. Milyen is ez az új öltözék? Megkértük Arnold Bárert, a Pingvin-öltözékek tervezésének egyik ve­zetőjét, az orvostudományok doktorát, hogy beszél­jen az új találmányról. — Az egyik komoly orvosi és biológiai problé­ma — mondta a tudós —, a súlytalanság állapotá­ban levő ember munkaképességének megőrzése. A Pingvin-öltözék arra szolgál, hogy az űrhajós csont- és izomrendszerére az űrrepülés során is pontosan olyan megterhelés nehezedjék, mint a Földön. A Pingvin-öltözék tulajdonképpen egy lengés­­csillapító rendszerből, egy sajátos támasztékrend­szerből áll, amely az ember földi támaszkodását re­produkálja. A ruha a kemény talp és a vállszíj ré­vén az űrhajós támaszkodó és mozgó apparátusára gyakorolt függesztéses megterhelést imitálja. — Volt-e valami ehhez hasonló eddig a szovjet vagy az amerikai űrhajózásban? — Nem, most használunk először ilyen öltözé­ket. Némileg hasonlít hozzá az a rendszer, amelyet Nyikolajev és Szevasztyanov használt a Szojuz 9.-en, de ott az űrhajós­ e rendszer révén a hajóhoz volt rögzítve, és az öltözéket csak bizonyos időkö­zönként használhatta. Most ebben az öltözékben dolgozni, és pihenni is lehet. Jól közlekedhet benne az űrhajós az állomáson, ugyanis az öltözék nem akadályozza semmiféle munkaműveletben. — Reméljük, hogy az öltözék, amelyet tréfásan — a benne való járás m miatt — Pingvinnek keresz­teltünk el, kedvező hatást gyakorol a szervezetre, megőrzi az űrhajós munkaképességét. z űrhajósok tehát berendezkedtek kozmikus házukban, felöltötték az új öltözéket. Folyik­­ a nagyarányú tudományos és kutatómunka. Gleb Szpiridonov, az APN kommentátora __________________________________________ _ Corneliu Manescu román külügyminiszter, aki pénteken Athénba ér­kezett, még aznap talál­kozott Papadopulosz gö­rög miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. A két államférfi között eszme­csere folyt a kapcsolatok jelenlegi színvonaláról és további fejlesztéséről. Sző­nyegre került több idő­szerű nemzetközi problé­ma is, különösen az euró­pai biztonság, valamint a balkáni együttműködés kérdése.­­ Arturo Mar Roig ar­gentin belügyminiszter bejelentette, hogy az Ar­gentin Kommunista Párt­nak — amely ez idő sze­rint nem fejthet ki poli­tikai tevékenységet — is­mét engedélyezik, hogy részt vehessen az ország politikai életében és in­­dulhasson a legközelebbi választásokon.­­ Lengyelországban megszüntették a szocialis­ta országokba történő tu­ristalátogatásokra vonat­kozó korlátozásokat, ame­lyek évente legfeljebb há­rom kiutazást engedélyez­tek. Egyidejűleg megemel­ték a kiváltható valuta összegét is: most eseten­ként és személyenként 7000 zloty átváltását en­gedélyezik.­­ Willy Brandt kancel­lár szombaton hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott.­­ Újságírócsoport in­dult szombaton a kínai külügyminisztérium meg­hívására nyolcnapos or­szágjárásra: a csoportban a világsajtó pekingi állan­dó tudósítói, köztük a TASZSZ hírügynökség munkatársai és a pekingi ja­pán újságírók mellett az amerikai sajtó képviselője is ott van. A csoporttal tart az MTI pekingi tudó­sítója is.

Next