Népszava, 1971. október (99. évfolyam, 231–257. sz.)

1971-10-24 / 251. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1971. OKTÓBER 24. VASÁRNAP -------------------------------------------------­ Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Franciaország várja Leonyid Brezsnyevet Sarló-kalapácsos vörös zászlók a Champs- Elysées-n. Párizs Leo­nyid Brezsnyevet vár­ja. A francia la­pok egymással versengve részletezik az SZKP főtit­kárának hétfőn kezdődő látogatását A gondosan előkészített a legapróbb részletekig kimunkált programból megtudja a francia újságolvasó, hogy 80 méter hosszú az a vörös szőnyeg, amelyen Brezs­­nyev az Orly-repülőtéren végigvonul. Hogy a pá­rizsi gárda kivont kar­dokkal tiszteleg majd az SZKP főtitkára előtt és hogy a köztársasági gárda 50 motorosának díszkísé­retében­ érkezik Párizs szívébe. A várakozásiban­ még­sem a külsőségek, a pro­tokolláris formalitások dominálnak. A belpoliti­kai élet olyan témája az SZjtp. főtitkárának láto­gatása, amely egyaránt állásfoglalásra késztetett kommunistákat és gaulle­­istákat, pártvezetőket és mozgalmi embereket, ateistákat és hívőket, a politika centrumában és perifériáin tevékenykedő politikusokat. Természe­tes, hogy nem fogalmaz­za meg azonosan a bal­oldal és a burzsoázia, mit vár ettől a látogatástól. Mégsem akad egyik olda­lon sem olyan számotte­vő politikai erő, amelynek képviselői ne érzékelnék e látogatás belpolitikai és nemzetközi jelentőségét. Ezért készül és mozgósít­ja tömegeit a baloldal, de a szélsőjobboldal is. A munkás tömegek re­ményeit fogalmazta meg George Seguy, a CGT fő­titkára, amikor a TASZSZ- nak adott és szombaton az Humanité-ban is köz­zétett nyilatkozatában a szovjet és a francia dol­gozók közötti barátság el­mélyülését várja Brezs­­nyev érkezésétől. A Re­nault Művek szakszerve­zeti szerveknek — a CGT, a CFDT és a CGC — kö­zös állásfoglalása, amely ugyancsak szombaton lá­tott napvilágot, szintén jelzi: Brezsnyev jövő heti programját az egész bal­oldal saját ügyének érzi. A polgári sajtóból nem hiányoznak az ellenséges hangok sem és még a mérsékelt polgári lapok is utalnak egyes európai kérdések megítélésében jelentkező nézetkülönbsé­gekre. A szélsőjobboldal szovjetellenes hangulat­­keltéssel készül. Mindez­zel azonban nem kiseb­bíthetik a látogatás jelen­tőségét és nem mérsékel­hetik azt a várakozást, amely a tárgyalásokat megelőzi. „A francia—szovjet egyetértés és együttmű­ködés a béke és az euró­pai biztonság fontos zálo­ga” — jelentette ki Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkár-helyettese és a legkülönbözőbb megnyi­latkozásoknak éppen ez az egyik leggyakrabban visszatérő megállapítása. Párizsban Leonyid Brezsnyev látogatásának küszöbén hiszik és vall­ják, hogy kontinensünk, az európai biztonsági ér­tekezlet ügye, csak nyer­het a jövő heti tárgyalá­sokkal. A francia fővárosban emlékeztetnek az októbe­ri szovjet—francia nyilat­kozatra, amelyben a két ország vezetői leszögez­ték: helyeslik az össz­európai értekezlet meg­tartására irányuló javas­latot és az értekezlet si­keres lebonyolításának biztosítása céljából szük­ségesnek tartják az aktív és sokoldalú előkészítés megkezdését. Abban is közös nevezőre jutott a két ország, hogy „megfe­lelő erőfeszítéseket tegye­nek egy ilyen értekezlet előkészítése érdekében”. Most, amikor a nyugat­berlini egyezmény meg­kötése óta az értekezlet inkább realitás, mint va­laha, jogos a remény, hogy Brezsnyev látogatása va­lóban jelentős hozzájáru­lás lesz a nagy európai párbeszédhez. A párizsi politikai köz­hangulat azonban nem­csak az európai biztonság szempontjából mérlegeli a látogatást. Hangsúlyoz­zák a találkozó megkü­lönböztetett jellegét, ok­kal teszik ezt. Igaz, a szovjet—francia megbe­szélések beilleszkednek a Szovjetunió világméretű diplomáciai offenzívájába. Igaz azonban az is, hogy a két ország kapcsolata már a szovjet diplomá­ciai offenzíva előtt is szo­ros és harmonikus volt. Pompidou elnök tavaly a Kremlben jelentette ki: „Jelenlétemmel tanúsko­dom amellett, hogy orszá­gainkat és kormányain­kat az egymás iránti ba­rátság és az együttműkö­dés óhaja fűti.” Ezt erő­sítette meg Schumann francia külügyminiszter tavaszi moszkvai útja is. A francia kormány kül­politikai szerepének elis­merését látják Párizsban abban, hogy Brezsnyev az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkáraként a szo­cialista országok határain túlra elsőként Francia­­országba utazik. Ennek viszont másik vonatkozá­sa, hogy francia részről is méltányolják a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának nagy szerepét a nemzetközi politikában. „Ezen a látogatáson minden józan gondolko­dású ember csak nyerhet” — mondotta egy francia útitárs a repülőgépen és az első párizsi tapaszta­latok is ezt látszanak igazolni. „Franciaország nem mulaszthatja el a lehetőséget” — figyelmez­tet a baloldali sajtó. A je­lek szerint a francia kor­mány nem is akarja el­mulasztani az együttmű­ködés kiszélesítését bizto­sító lehetőségeket. Moszkvában és itt, Pá­rizsban is, folytatásról be­szélnek. A­ szovjet kor­mány külpolitikai aktivi­tásának folytatásáról, az elmúlt években kialakí­tott szovjet-ófrancia pár­beszéd folytatásáról. És a közös szándékról: újabb lépéssel közelebb vinni Európát a valódi béké­hez és biztonsághoz. Barabás Péter VilágközgyűlésA Népszava 1946. október 25-i, pénteki számának első oldalas főcíme így hangzott: A béke szelle­mében, békés légkörben kezdődött meg a „vi­lágközgyűlés”. A tudósítás az Egyesült Nemzetek Szervezete első — 25 esztendővel ezelőtt megnyílt — közgyűléséről számolt be. A megsárgult újságlapokat forgatva, elevenné válnak a negyedszázaddal ezelőtt történtek. Az em­beriség még éppen csak eszmélt a pusztító világ­égés, a második világháború után, és a nagyszerű szónak jó íze volt, akármilyen nyelven ejtették is ki. Béke. Mir. Pace. Pax. ötvenegy nemzet képviselői vettek részt az első „világközgyűlésen”, amelyet New York városának főpolgármestere nyitott meg. Ezt követően Molotov szovjet külügyminiszter üdvözölte a nemrégiben el­hunyt Roosevelt elnök özvegyét, majd Spaak, az ENSZ első elnöke mondott 15 perces, francia nyel­vű beszédet. E­zután Truman, az Egyesült Államok Roosevel­­tet követő elnöke emelkedett szólásra, akinek beszédét a korabeli tudósító négy pontban foglalta össze. Tanulságos idézni — még kommentár nélkül is — az elhangzottakat: 1. Az USA minden erejével támogatja az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét. 2. Az USA szakít az elszigetelődés politikájával. 3. A háborús félelemnek el kell tűnnie, mert nincs semmi alapja és létjogosultsága. 4. Az USA nemzet­közi együttműködést óhajt az atom-, vagy más fegy­verek használatának tilalma körül. Vajon hányszor kérdőjelezte meg 25 év törté­nelme ezeket a szavakat? Hányszor kellett azóta is rettegnie az emberiségnek a „háborús félelem” kö­vetkeztében? Hányszor kellett kétségbe vonni a hi­degháború éveiben Truman szavainak igazságát az Egyesült Államok politikája láttán? De akkor, az első közgyűlés emelkedett légköre érthetően nagy hatással volt a tudósítóra. „Bizako­dó volt a hangulat, amikor sor került a „két nagy”, a győztesek kézfogására. Truman és Molotov kéz­szorítása szimbolikus jelentőségű volt a világköz­­gyűlés első napjának befejezésekor.” M­ost, amikor az első napra, az első közgyűlésre emlékezünk, sok minden jut az eszünkbe. A hidegháború évei, Korea, Indokína. A fegy­verkezési hajsza. A közel-keleti válság. A revansista erők európai manőverei. És a címszavak mögött a rettegés. Emberek millióinak félelme. És értelmet­len halála. A történelmi kézfogáshoz, a győztesek parolájá­hoz csak az egyik fél maradt töretlen következetes­séggel hűséges. A Szovjetunió külpolitikája a béke első napjától mindmáig azon fáradozott, hogy soha többé ne szenvedjen az emberiség a háború pusztí­tásaitól. Jelenleg, az ENSZ most folyó közgyűlésén is ennek a gondolatnak a jegyében teszi meg javasla­tait, szól hozzá a napirenden levő kérdésekhez a Szovjetunió képviselője. Ennek a politikának, ennek a következetesség­nek köszönhető, hogy napjaink embere fölött derű­sebb az égbolt, biztatóbbak a távlatok. Ennek a po­litikának köszönhető, hogy a hidegháborús törekvé­seket meg lehetett fékezni, s korunkban a konflik­tusok tárgyalások útján való rendezése vált hétköz­napjaink gyakorlatává, a békés egymás mellett élés gondolata pedig nem csupán elv, hanem kipróbált, járható út is. Az első világközgyűlés első napjára emlékezve, bár 25 év alatt sokszor kellett csalódnunk, kétel­kednünk, mégis bizakodó a hangulatunk, akár azo­­ké, akik akkor és ott jelen lehettek. M­ert tudjuk, hogy az ENSZ-ben, de a v­ágszer­­vezet keretein kívül is, az emberek milliói szeretnének békében, biztonságban­­­Im­ és ez az akarat olyan erős, hogy képes szembeszálni a fenyegetéssel, a háború rémével, az erőszakkal és az agresszióval. Uhurzó Tibor Dr. Tímár Mátyás az HDBC-ba utazott Dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, a magyar S NDK gazdasá­gi és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bi­zottság magyar tagozatá­nak elnöke, a bizottság X. ülésszakára szombaton a Német Demokratikus Köztársaságba utazott. Tárgyalásokat folytat Wolfgang Rauchfuss mi­ni­szterelnök-helyettessel, a bizottság német tagoza­tának elnökével a két or­szágot érintő gazdasági együttműködés kérdései­ről. A bizottság soron kö­­vetkező ülésén többek kö­­zött napirendre kerülnek az 1971—1975. évi hosz­­szú lejáratú külkereske­delmi szerződés, a közúti gépjárműgyártás terüle­tén folytatott együttmű­ködés és a könnyűipari együttműködés kérdései. A tárgyalásokon részt vesznek: dr. Hetényi Ist­ván, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese, a bizottság magyar tagoza­tának helyettes elnöke, Kiss Ernő kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, dr. Lőrincz Imre, a ne­hézipari minisz­ter első helyettese, Pesti Ernő könnyűipari miniszterhe­lyettes, a bizottság tag­jai. Dr. Tímár Mátyás szom­baton megérkezett Ber­linbe. A repülőtéren Wolfgang Rauchfuss mi­niszterelnök helyettes, valamint a Magyar Nép­­köztársaság berlini nagy­­követségének vezető munkatársai fogadták. Fock Jenő vitaösszefoglalója a gazdasági aktíva értekezletén . „. . . 3 Üdülési mérleg........................................ 2 A közlekedés sorompói Hajdú-Biharban .. 4 Fiatalokról a fiataloknak ........................ 7 Olcsó munkástelkek a dunaújvárosiaknak . 16 Amerikai légitámadások Dél-Vietnamban és Laoszban A saigoni főparancs­nokság közleménye sze­rint szombatra virradó éjszaka két vidéki várost ért a szabadságharcos erők aknatámadása Sai­gontól 80, illetve 90 kilo­méterre. A fővárostól dél­nyugatra a saigoni csa­patok megütköztek a né­pi erőkkel. Az amerikai parancs­nokság közölte, hogy szombaton négy B—52-es óriás bombázó támadta a fegyvermentes övezet mentén a szabadsághar­cosok feltételezett rejtek­helyeit és fegyverraktá­­rait. A B—52-ek pénte­ken 90 tonna bombát szórtak le egyetlen bere­pülés nyomán a fegyver­mentes övezet területére, továbbá bombázták Laoszt is. Saigonban szombaton reggel dél-vietnami diá­kok benzines palackot dobtak az amerikai hadi­­tengerészet egyik autóbu­sza alá. A katonák leug­ráltak a buszról, és elfu­tottak, mielőtt az tüzet fogott volna. Az ameri­kaiak jelenléte ellen tün­tető diákok az elmúlt két hónapban több mint 40 amerikai járművet gyúj­tottak fel. Duong Van Minh tá­bornok, egykori elnök, szombaton a legfelső bí­róság döntése után úgy nyilatkozott, hogy helye­sen tette, amikor Thieu terrorkampánya miatt nem indult az elnökvá­lasztáson. A tábornok hangsúlyozta: a legfelső bíróság pénteken jóvá­hagyta a csaló elnökvá­lasztások eredményét, s ugyanilyen alapon meg­semmisíthette volna az ő győzelmét is Thieu-val szemben. Az An Quang nevű buddhista szekta bejelen­tette, hogy hívei bojkot­­tálják a Thieu-rezsimet December 8. a KISZ Vili. kongresszusa December 8—11. között tartja VIII. kongresszusát a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség. A KISZ KB illetékesei elmondot­ták az MTI munkatársá­nak, hogy országszerte befejeződtek az alap­szervezeti vezetőségvá­lasztó taggyűlések. A vi­ták rendkívül aktívak voltak, a résztvevők jó negyede fejtette ki véle­ményét az ifjúsági moz­galom országos méretű dolgairól, vagy alapszer­vezetük, munkahelyük életéről,­­ gondjaikról, eredményeikről. A vitá­ban felszólalók beszéltek a párt ifjúságpolitikai ha­tározatának végrehajtá­sáról, annak üzemi, vál­lalati, vagy tanintézeti eredményeiről. A mun­kásfiatalok között gyako­ri vitatéma volt a pálya­kezdők problémája, a be­illeszkedés és a munka­helyi közérzet. A még nyers statiszti­kák szerint a korábbi alapszervezeti vezetőknek körülbelül fele tartotta meg választott funkció­ját. A vezetőségekben ör­vendetesen, 48 százalékról 52 százalékra nőtt a nők aránya. November 1-ig ország­szerte megtartják a járá­si, a városi és a városi kerületi küldöttértekezle­teket, s november köze­péig lezajlanak a buda­pesti, illetve a megyei küldöttértekezletek is. Döntenek arról, ki lesz az a 850 ifjúkommunista, aki társait a kongresszuson képviseli. 3 milliárd forint a vegyipari dolgozók egészségvédelmére A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete a közel­múltban megvizsgálta a vegyipari vállalatok 1971—75-ös terveit. Mint megállapították: a gyá­rak és a vállalatok a ne­gyedik ötéves tervben­­ összesen 3 milliárd 617 millió forintot fordítanak majd dolgozóik munkavé­delmi és szociális ellátott­ságának fejlesztésére. Munkavédelemre 1 mil­liárd 937 millió, a szociá­lis és üzemegészségügyi körülmények korszerűsí­tésére 1 milliárd 678 mil­lió forintot költenek. A tervekben első helyen szerepel a technikai, a technológiai folyamatok, gépi felszerelések és be­rendezések korszerűsíté­se. Mindenekelőtt a tűz­és robbanásveszélyes, va­lamint az egészségre ár­talmas, mérgező techno­lógiai folyamatok kor­szerűsítésére, a villamos berendezések biztonság­­technikai fejlesztésére, a nehéz fizikai munkát fel­váltó cél- és kisgépek be­szerzésére törekednek. A vállalatok a fejlesztési összeg 55 százalékát ezek­re a célokra fordítják. A vegyiparban az ösz­­szes balesetek 35—37 szá­zaléka a korszerűtlen anyagmozgatásból, illetve tárolásból eredt. Az elkö­vetkező öt év alatt a gyá­rak több mint 584 millió forintot költenek az em­berek fizikai erejét nél­külöző, úgynevezett zárt folyamatú szállítási rend­szerek kiépítésére. 1975-ig 419 millió forint költség­gel 28 ezer férőhellyel bő­vítik a vegyipari üzemek öltözőit,­ mosdóit és für­dőit. Így a tervidőszak vé­gére a vegyipari dolgozók 93—95 százaléka kulturált körülmények között tisz­tálkodhat. A Magyar Alumínium­­ipari Tröszt föld alatti munkahelyein növelik a fejtés biztonságát, tovább gépesítik a kibányászott érc szállítását. Tökélete­sítik a munkahelyek szel­lőzését. Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt vállalatai a fejlesztési összeg 45 százalékát az egészségre ártalmas mun­kafolyamatok megjavítá­sára fordítják. Az olaj­termelő üzemeket auto­matikus, tűz- és robba­násveszélyt jelző és egyéb szükséges berendezések­kel látják el. A nitrogén­műtrágya-gyártó iparban 1975-ig kulturált öltöző, mosdó és fürdő áll majd minden dolgozó rendel­kezésére. A gyógyszer­­ipari vállalatok kiküszö­bölik a tűz- és robbanás­­veszélyes munkafolyama­tokat, az alap-, segéd- és félkész anyagok üzemen belüli szállítását gépesí­tik. Például a Kőbányai Gyógyszergyár 67 millió forintot fordít munkavé­delmi és egészségügyi cé­lokra. Furceva Budapesten J. A. Furcevának, a Szovjetunió művelődés­­ügyi miniszterének veze­tésével szombat délelőtt szovjet küldöttség érke­zett Budapestre. A dele­gációt, amely részt vesz a magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együttműködési bizottság VIII. ülésén, a Ferihegyi repülőtéren Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter fo­gadta. Ott volt a Műve­lődésügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium számos vezető munkatár­sa, s jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete is. (MTI) Hétfőn érkezik hazánkba Otto Winter Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere Pé­ter János külügyminiszter meghívására hétfőn érke­zik hivatalos baráti láto­gatásra Magyarországra. Nápoly az újfasiszták ellen A baloldali demokrati­kus pártok egész Nápolyt mozgósították azért, hogy megakadályozzák az új­fasiszta párt vasárnapra tervezett nagygyűlését, amelyen — a tervek sze­rint — Almirante, az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) vezére szónokol. A dél-olaszországi nagy­város Bagnoli nevű ipari negyedében péntek este nagyszabású tiltakozó tün­tetésre került sor, ame­lyet szombat reggel a ná­polyi diákság és az okta­tói gárda megmozdulása követett. A több ezer tün­tető antifasiszta jelszava­kat hangoztatva vonult végs­e Nápoly utcáin, és keményen megleckézteti azokat a fasiszta suhanco­­kat, akik provok­atív cél­ból férkőztek be soraikba. Szombat délelőtt újabb tiltakozó gyűlés volt a Bagnoli negyed Italsidet üzemében.

Next