Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-22 / 68. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése. Az előrehaladás azonban a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. Széles körű összefogásra, több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre van szükség. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján, a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 53 százalékát, s az ipari export kétharmadát. A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányítási rendszer keretei között működnek. Az általános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem jelent jogcímet A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevékenységét követelik meg. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves tervidőszakban jelentkezik. Energiagazdálkodási koncepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előretörése és csökken a szénfelhasználás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosságnak, hogy a háztartások jelentős részében korszerű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfélmillió olajkályhát működtetnek és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétségtelenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás átállításában hibák is történtek. Elsősorban az ipari üzemekben túlságosan előre szaladtak, a széntüzelést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat, nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges kiadásokat, beruházási feszültségeket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett jelentős kapacitású atomerőművek építése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a növekvő energiaigények kielégítéséhez. A jó irányt sem lehet megalapozatlan gyorsasággal követni, körültekintőbben kell eljárni az energiagazdálkodásban. Előfordulhat, hogy a termelés területén, ott, ahol a szénhidrogének felhasználásában előreszaladtak, vissza kell állítani a széntüzelést. Eredeti elhatározásunknak megfelelően elsősorban a lakosság gáz- és fűtőolaj-igényeinek kielégítését, valamint a petrolkémiai ágazat gyors fejlesztését biztosítjuk. A neminum programunk ■mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumíniumiparunk fejlesztése összhangban van a magyar—szovjet timföld—alumínium egyezménnyel, amely a valamiféle kivételes elbánásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, mentesítésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazdaságirányító szervek rendszeresen és folyamatosan információkat kapjanak e vállalatok működéséről, gazdasági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biztosíthatók. A Minisztertanács határozata alapján a Gazdasági Bizottság kijelölte az érintett vállalatokat. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Központi segítséget és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megoldható feladatokról van szó. A szocialista nemzetközi munkamegosztás nagyszerű példája. A közúti járműgyártás fejlesztésének központi programját alapvetően teljesítjük. A program megvalósításába erőteljesen bekapcsoljuk a Csepel Autógyárat és a Vörös Csillag Traktorgyárat is. A miniszterelnök megállapította, hogy a mezőgazdaságban átalakult a termelés szerkezete. S továbbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyümölcstermelés elmaradnak a számítottól. A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állattenyésztés növekedése. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatállományban elterjedt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. A növénytermesztésben megoldjuk a cukorrépa-, a dohány-, a zöldségtermelés problémáit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés, a hús- és tejtermelés hosszabb időszakot igénybe vevő feladatait. A kormány mindenire kidolgozta munkaprogramját. A kormány, mint Fock Jenő megállapította, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek keretei között minden eszközzel és módon segíti hazánkban a tudományos és a műszaki fejlődés kibontakoztatását, a jelentősebb külföldi vívmányok hazai hasznosításának meggyorsítását. A vezetésben, a tervezésben egyre inkább alkalmazzuk a korszerű módszereket. Meg kell becsülnünk azokat a vezetőket, akik ebben a szellemben felelősségteljesen dolgoznak. Emellett azonban gondot kell fordítanunk arra, hogy az államigazgatás és a gazdasági élet vezető posztjain a természetes cserélődés folyamatában fennakadások ne legyenek. A miniszterelnök rámutatott a tervezői munka fejlesztésének fontosságára is, majd az ágazati irányító tevékenység sokoldalú továbbfejlesztéséről szólt. Hangsúlyozta azt is, hogy sokkal több segítséget kell nyújtani a vállalatok szervezési munkájának javításához. Megkezdtük az előkészületeket — mondotta — az Állami Tervbizottság létrehozására, mely a Minisztertanács szerveként dolgozik majd. E bizottság alapvető feladata lesz, hogy jobban összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tervezőmunkáját. Bejelentette, hogy máris megkezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves tervünk kimunkálását. A szocialista építés törvényeinek általánosított tapasztalataira támaszkodva, sajátosságainknak megfelelő gazdaságirányítási rendszert alkalmazunk és azt a szükségleteknek megfelelően fejlesztjük. A felelős vezető szervek határozottságával és egyben rugalmasságával párosulva ez járulhat hozzá ahhoz, hogy népgazdaságunkban tovább javuljon a tervszerűség, munkánk minden területen hatékonyabb legyen. A gazdaságirányítási rendszer sajátos eszközeivel elősegíti terveink megvalósítását és társadalmi hatásai is kedvezőek. Ezután rátért nemzetközi gazdasági tevékenységünk kérdéseire. Az áruforgalom mintegy kétharmadát a szocialista országokkal, ezen belül összes külkereskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfejlesztésének céljait a KGST-országok integrációs programjának soron következő feladatai határozzák meg. Különös miniszterelnök ezután hangsúlyozta: gazdasági építőmunkánk célja és értelme, hogy a lakosság szükségleteit egyre jobban elégítsük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülményeket biztosítsunk a szocializmust építő ember számára. Az ötéves terv első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal nőttek. A reálbér 4,3 százalékkal a reáljövedelem pedig 3 százalékkal nőtt. A fogyasztói árszínvonal tervezett 3,6 százalékos növekedése ellenére 1973- ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér pedig 2 —2,5 százalékkal növekszik 1972-höz viszonyítva. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ágazatok és vállalatok bérfeszültségeinek feloldására kormányunk intézkedéseket tett. Két esztendő alatt több mint egymilliárd forintot fordítottunk e célra. Ez jelentősen enyhítette azt az eltérést, amely elsősorban az ipari nagyvállalatok hátrányára volt tapasztalható. A költségvetési szervek dolgozói közül emeltük az egészségügyi, az oktatási, az igazságügyi dolgozók, s néhány kulturális intézmény alkalmazottainak fizetését. A negyedik ötéves tervben számításba vett szociálpolitikai intézkedések közül sor kerül a három - és több gyermekes családok családi pótlékának emelésére. Ebben az évben az állami költségvetésből gondoskodtunk a kórházak, a szociális otthonok, az oktatási és gyermekintézmények étkezési normáinak felemeléséről. Részben a reálbérek növekedésének meggyorsítására, részben a bérarányok indokolt változtatása céljából határozta el a párt és a kormány az ipari és építőipari munkások sem fontosnak tartják a KGST-tagállamok ötéves népgazdaság fejlesztési terveinek egyeztetését és a fejlesztés fő területeinek mind jobb összehangolását. Rövidesen sor kerül Prágában a KGST 27. ülésszakára. A magyar küldöttség azzal a szándékkal utazik majd e tanácskozásra, hogy mind tevékenyebben járuljon hozzá az integrációs program további végrehajtásához. Kuba belépése a KGST-be, a Finnországgal megkezdett tárgyalások, valamint más országok érdeklődése bizonyítja, hogy növekszik a KGST-nek, mint szervezetnek súlya, szerepe és jelentősége a nemzetközi gazdasági életben. Az elmúlt években a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelemben is jelentős eredményeket értünk el. A forgalom számottevően bővült, fejlődtek kooperációs kapcsolataink. A tőkésországok nemzetközi pénzügyi válságának hatásai alapjában véve közvetlenül nem érintenek bennünket, de figyelemmel kell lenni az események alakulására. Az államközi kapcsolatok javulását azonban gátolja a diszkriminációs politika, amely az egyes tőkés országok és országcsoportok részéről még mindig megnyilvánul. A negyedik ötéves terv előttünk álló időszakában a nemzetközi gazdasági kapcsolatok további nagyarányú bővülésével számolunk. Hazánknak a világpiacon becsülete, súlya és hitele van. Arra kell törekedni, hogy nemzetközi kötelezettségeinknek továbbra is maradéktalanul tegyünk eleget és ezzel még nagyobb megbecsülést vívjunk ki magunknak, március 1-én életbe lépett központi béremelését. Az intézkedés több mint egymillió 300 ezer dolgozóra terjed ki, s 1973-ban tíz hónap alatt mintegy 2,3 milliárd forinttal növeli a munkások jövedelmét. A rendelkezésre álló pénzügyi keretek elosztásánál előnyben részesültek a nőket nagyobb arányban foglalkoztató iparágak és vállalatok, nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozók, valamint azok a területek, amelyeken nagyobb arányban dolgoznak több műszakos, vagy folytonos munkarendben. A jelenlegi béremelés, mint ismeretes, csak az állami ipar és az építőipar fizikai munkásaira és művezetőire terjedt ki. Ez természetesen vitát és nem tetszést váltott ki az állami ipar és más munkaköreiben foglalkoztatottak között és a népgazdaság más szektoraiban alkalmazott dolgozóknál. Úgy gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy a párt és a kormány vezetői ugyanúgy megbecsülik a műszaki, az adminisztratív munkakörben, valamint a gazdaság más területein tevékenykedők munkáját, mint azokét, akik jelenleg béremelésben részesülnek. Most azonban ezt kellett tenniük, mert itt maradtak el a bérek másokhoz viszonyítva, és ez már alapvető politikai kérdésként jelentkezett. A bérezési rendsz rugalmasabbá tétele érdekében több intézkedést léptettünk életbe. A szénbányászatban és a villamosenergia-iparban a sajátosságokat jobban figyelembe véve, megszüntettük, hogy a bérek közvetlenül a nyereség alakulásától függjenek. Az élelmiszeripar négy ágában a vasútnál a napi közlekedésben, valamint az állami gazdaságoknál és erdőgazdaságokban már évek óta folytatott bértömeggazdálkodási módszert kiterjesztettük 16 ipari, építőipari vállalatra, illetve szövetkezetre, hogy még sokrétűbb tapasztalatokat szerezzünk. Elősegítjük, hogy azok a vállalatok, amelyek az üzem- és munkaszervezés segítségével létszámtartalékaikat feltárják és átcsoportosítják, anyagilag is érezzék annak előnyeit. Az illetékes állami szervek a Szakszervezetek Országos Tanácsával együttműködve, a bértarifarendszer kiegészítéseként kidolgozzák a szakmai bérek országos táblázatát. Ennek az lesz a feladata, hogy az eddiginél jobban irányítsa és befolyásolja a vállalatok bérezési gyakorlatát, elősegítse, hogy az azonos munkát végző munkások azonos skálájú alapbért kapjanak a népgazdaság valamennyi ágazatában és szektorában. A negyedik ötéves terv időszakában folytatjuk a munkaidő általános csökkentését. 1973. június elsejével sor kerül az államigazgatásban dolgozók munkaidő-csökkentésére is. A kormány még ebben az évben kidolgozza és jóváhagyja a további területeken történő munkaidő-csökkentés alapelveit, feltételeit és ütemezését. A nyugdíjasok helyzetét javította és egyben munkaerőgondjaink enyhítését szolgálta a munkában maradásra ösztönző nyugdíjrendszer 1972. januárjától történt bevezetése, valamint a nyugdíj melletti munkavállalás időtartamának bővítése. A korábbi nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugdíjak színvonala jelentősen elmarad a jelenleg megállapított nyugdíjak összegétől. Arra törekszünk, hogy a különböző időpontban nyugalomban vonultak nyugdíja közötti különbség mérséklődjék. Az elmúlt két évben emelkedett a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások összege is. E juttatások a dolgozók évi jövedelmének mintegy 24 százalékát jelentik. Népgazdasági tervünk fontos célkitűzése a lakosság áruellátásának biztosítása. A negyedik ötéves tervidőszakot megelőzően a fogyasztási cikkek viszonylag széles körében voltak ellátási hiányosságok. Az elmúlt két évben nagymértékben javult a helyzet. Említésre méltó, hogy hosszabb ideje zavar mutatkozik a lakosság ellátásában a tőkehús menynyiségében, helyesebben fajtánkénti megoszlásában. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy az 1973. évi húsmennyiség az üzletekben nem kevesebb, hanem több mint a múlt évi megfelelő ellátást biztosító mennyiség volt. Megoszlásában azonban a sajátos magyar fogyasztási igényeknek — a már említett okok következtében — kevésbé felelt meg. Az elmúlt évi 80 százalékos sertéshúsarányt nem tudtuk tartani. Kérem a lakosság megértését, legalább néhány hónapra! Gazdasági életünk fejlesztésében különleges szerepet tölt be az árrendszer. Fontos szabályozója mind a termelésnek, mind a fogyasztás alakításának. Ez a kérdés a közvélemény érdeklődésének homlokterében áll, ezért politikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrendszerünk széles körű megértése folyamatos feladat. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága főképpen az, hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságosságában levő különbségeket- Termelői árrendszerünket tovább kell fejleszteni. A kormány elnöke ezután arról beszélt, hogy az utóbbi éőben a kelleténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről. A gazdasági vezetőknek — hangsúlyozta —, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk erre. Az árstabilitás biztosítására és a szigorúbb árellenőrzésre a kormány széles körű intézkedési tervet dolgozott ki. Ennek egy része az indokolatlan áremelések megelőzését hivatott biztosítani. Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása minden gazdálkodó szerv feladata. A kormányzat, az Országos Anyag- és Árhivatal köteles a minisztériumi és tanácsi árhatóságok munkáját jobban összehangolni, a visszaélések, az indokolatlan áremelések megakadályozására tett intézkedéseket ellenőrizni. A termelői árakkal kapcsolatban igen fontos feladat, melyet rövid időn belül el kell végezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meghatározva, értelmezését egyértelművé tegyük. A lakosságot, mint fogyasztót, természetesen elsősorban a fogyasztói árak alakulása érdekli. A lakosság egyben termelő is a mi rendszerünkben. Ebben a minőségében érdekelt a termelői árak alakulásában is. Azt, hogy az adott ütemben, például emelkednek a termelői árak, könnyen megérti az ott dolgozó ember és másoknak is meg tudja magyarázni a nyersanyagárak emelkedésével, a nekik bedolgozó, velük kooperáló üzemek áremelésével, a világpiaci árak alakulásával. Élénken, sőt sokszor nagyon élesen reagálnak azonban arra, ha a fogyasztói árak és azok színvonala emelkedik. Pedig a kettő egymással szorosan összefügg. A fogyasztói árszínvonal 1968—72. között, négy év alatt 7,6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3,6 százalékkal, tehát nagyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját munkánk hiányosságai mellett — alapvetően a világpiaci árak közismerten gyors emelkedése következtében növekszenek gyorsabban, mint az előző években. Áraink a külső piacok áremelkedését az import révén — központi intézkedések hatására csak késleltetetten és erősen korlátozottan , de bizonyos mértékig követték. Ez a következőkben sem A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jövendő lakossága iránti mélységes felelősségtől áthatva biztosítanunk kell, hogy a népszaporulat kedvezőbben alakuljon. A korábban meghozott intézkedéseink hatására 1967-től kezdődően valamelyest emelkedett is a népszaporulat, de ez a folyamat megállt és az elmúlt évben 14,7 ezrelék volt a születési arányszám. Ez az arány még mindig nem megfelelő, nemzetközi összehasonlításban is kedvezőtlen. Gyors ütemben nő a nyugdíjasok száma, 1960- ban az összlakosság 6,4 százaléka, 1972-ben pedig 14,8 százaléka volt nyugdíjas. A lakosság elöregedésének jele, hogy a nyugdíjasok száma megközelíti az ipari munkások teljes létszámát. Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munkaképes korú nemzedék sorába. Csökken az anya tiszteletre méltó szerepére, az egészséges, új élet világra hozására képes nők száma és aránya. Demográfusaink szerint, ha a jelenlegi népszaporodás változatlan marad, 20—30 év múlva társadalmunknak már nemcsak a korösszetétele módosul erőteljesen, hanem a lakosság létszáma is csökken, lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy a tőkés importból származó, nem alapvető fogyasztási cikkek áremelkedése a belföldi fogyasztói árakban is kifejezésre juthat és ez a szocialista külkereskedelmi árak esetenkénti emelkedésénél néha szintén elkerülhetetlen. Lakásépítési terveinket teljesítettük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint eredetileg számítottuk, viszont az állami telepszerű lakások építése némi késéssel fut fel a tervezett színvonalra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 ezer lakást építettünk, ebből az utóbbi két évben mintegy 165 ezret. A még hiányzó 226 ezer lakás felépítése a hátralevő három év alatt megvalósítható. Az elmúlt évek jelentős erőfeszítései ellenére a lakáshiány — különösen a fővárosban és néhány kiemelt városban — még mindig társadalmunk legégetőbb problémái közé tartozik. Az 1971-ben végrehajtott lakásreform igazságosabbá tette a lakáselosztást, kiegyenlítettebbé a lakással kapcsolatos teherviselést, kedvezőbb feltételeket teremtett a lakásépítés növeléséhez, a lakások karbantartásához. A munkáscsaládok lakásigényének kielégítésére különösen nagy figyelmet fordítunk. Ezzel összhangban az eddiginél következetesebben érvényesül az a fontos követelmény, hogy a lakásépítési kedvezmények — különösképpen az állami támogatás — elsősorban a munkások, a bérből és fizetésből élők, a nagyvárosok és munkáslakta települések lakáshelyzetének megjavítását segítsék. Az 1973-tól érvényben levő új rendelkezések a jövedelmi és szociális viszonyokkal arányos, társadalmilag igazságosabb teherviselést tesznek lehetővé, kedvezőbben állapítják meg a kamat és kölcsön visszafizetésének feltételeit. Ezután a tömegközlekedésről szólott a miniszterelnök, felsorolta a fejlődés eredményeit. Közölte, hogy meggyorsították az észak-déli metróvonal építését, 1976 végéig üzembe helyezzük a Nagyvárad tér—Deák téri szakaszt. Rátérve az egészségügy helyzetére, a kormány elnöke elmondotta: a legutóbbi hónapokban népünk egészségvédelme érdekében megvizsgálták a népélelmezés helyzetét és meghatározták a tennivalókat. A tudatos családtervezést továbbra is népesedéspolitikánk alapjánál tekintjük. Nem akarom olyan megszigorításoka bevezetni, amilyenek korábban érvényben voltak Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon választhassanak, akarnak-e, illetve hány gyermeke akarnak. Tudjuk, hogy a .közszellemen és a közfelfogáson is változtatni kell A szocialista társadalom minden téren azoknak az előnyt, megbecsülést, akit a társadalom jövőjénél alakításáért felelőssége éreznek, és annak érdekében gondokat is vállalna magukra. Ezt az elvet következetesen és határozottan mindent megelőzve érvényesíteni kell a népesedéspolitika kérdéseiben is. Nem szabad eltűrnünk hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek a szülő nők és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő aszszonyok. Ehhez az üzemi párt- és szakszervezetek segítségét kérjük. Emellett azonban egy sor kormányzati intézkedésre is szükség van. Fel kell emelni a kétgyermekes szülők családi pótlékát. Növelni kell differenciáltan a gyermekgondozási segélyt, lehetőleg minél (Folytatás a 3. oldalon) Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka A központi fejlesztési programok sikerei és problémái Béremelések, szigorúbb árellenőrzés Kormányzati intézkedések a gyermekes családok érdekében NÉPSZAVA 1973. március 22.