Népszava, 1980. július (108. évfolyam, 152-178. sz.)

1980-07-31 / 178. szám

1980. JÚLIUS 31. CSÜTÖRTÖK 108. ÉVFOLYAM 178. SZÁM­ÁRA 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Visütés élőttő agúnnyal mesélt lépcsőházi bölcsességéről tanácstagismerősöm, mert a nemrég újjá­alakult tanácsi állandó bizottságukban egy fontosnak vélt javaslatát elvetették, s ezt an­nak tulajdonította, hogy a legdöntőbb érve csak az ülésről távozóban jutott eszébe. Sajnos, ben­nem is csak e beszélgetés után villant fel, hogy meg kellett volna kérdeznem tőle: miként véle­kedik az olyan esetekről, amikor szinte tanács­tagok késztetik választóikat a „lépcsőházi gondo­la­tokra'*’? Amikor utólag mégis megkérdeztem őt és utána egy másik tanácstagot is, mindketten csak­­ némi magyarázattal „kapcsoltak” az értelmére Nem csodálom, mert én is csak egy választási gyűlésen felszólaló kritikájából hallottam erről a sajátos helyzetről és a hozzá kapcsolódó foga­lomról. Mögötte elég gyakori jelenségről van szó. Arról, hogy a tanácstagi beszámolók főleg csak a már teljesített tervekről,­ vagy a már eldöntött és készülő beruházásokról tájékoztatják a válasz­tókat. Pedig a lakosságot közvetlenül érintő he­lyi, környéki létesítmények tervéről joggal igé­nyelnek bizonyos előre tájékoztatást is — persze, a végleges jóváhagyása előtti szakaszában. Még­pedig a nyílt várospolitikát szolgáló népfronton­két formájában, amelyet mind több községi és városi tanács már sikeresen gyakorol. Épp ennek hiányát bírálta az említett vá­lasztási felszólaló, mondván: ha idejében értesül­nek környékük bolthálózatának fejlesztési tervé­ről és a szolgáltatóház létesítéséről, akkor az ér­dekelt lakosságnak lett volna néhány, olyan ja­vaslata, amellyel az költségtöbblet nélkül is cél­szerűbben és nagyobb közmegelégedéssel való­sulhat meg, így elkerülhették volna azokat a jo­gos, utólagos kifogásokat, amelyek az előzetes véleményezés mellőzése után már csak amolyan kényszerű ,,lépcsőházi gondolatokká” váltak. Ha sok ilyesféle gondolat előzményeit és okait össze lehetne vetni — a kialakuló mérleg számot adhatna feleslegesen lebontott régi házakról, la­kásokról, egyes k­örzetek közlekedésének nem kellően átgondolt módosításáról, nem a többség érdekei szerint rangsorolt kommunális létesít­ményekről, új sportpályáról ott, ahol új tanter­mek a sürgősebbek. M­ég sorolhatnánk, de elég utalni a tanácsok gazdálkodásáról nemrég publikált beszá­molóra, amelynek szerzője, a kormány Ta­nácsi Hivatalának főosztályvezetője arról számolt be: egyes tanácsoknál előfordul, hogy a lakos­ság alapellátására fordított anyagi eszközök nö­vekedését megelőzte a tanfolyamokra, a közmű­velődési intézményekre, a sportra, az igazgatásra fordított költségek növekedésének üteme. Ilyen tapasztalatokkal találkoztak egyes Pest és Ko­márom megyei tanácsoknál, majd Heves és Győr megyében is, mert a költségvetési gazdálkodás­ban még nem mindenütt veszik kellően figye­lembe azt a követelményt, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat elsősorban a lakosság többségét érintő feladatok ellátására kell fordítani. Mindebben az is közrejátszik, hogy a lakos­ságnak még sok helyen nincs módja a döntések előtt tájékozódni, az őket közvetlenül érintő olyan kérdésekről, amelyekről éppen tanácstag­juktól várnák el az információt. Elismerte ezt az általam említett két tanácstag is. De amit ma­gyarázatul hozzáfűztek, azt többféle változatban már sok fővárosi és vidéki társuktól is hallot­tam. . Ezek lényege pedig az, hogy az esetek több­ségében a tanácstagok akkor kapják kézhez a ta­­nácsülések anyagát, amikor már nincs idő azok­ról tájékoztató gyűléseket szervezni; egyébként is csak évente egyszer kötelező a beszámoló; az­tán a népképviselet elé vitt előterjesztések nagy többsége már előzetesen annyi más illetékes tes­tülettel, s felsőbb szervvel lesz egyeztetve, hogy azokon már a tanácstagoknak sincs lehetősé­gük érdemi módosításra; a népfront várospoliti­kai vitát főleg csak hosszabb kifutású és rajzok­kal, makettekkel is illusztrálható beruházások, településfejlesztések esetén szokták megrendezni még a döntés előtt; nem lehet minden kisebb je­lentőségű létesítmény mikéntjéről afféle „nép­szavazást” tartani... Ez a helyzetkép az új tanácsi ciklus kezde­tén és a jövőre kezdődő új ötéves terv végső csi­szolása, finomítása idején mélyebb elemzést kí­vánna. A­z ilyen fejlesztések is megkívánnak bizonyos előzetes nyilvánosságot, mert az érdekeltek kollektív bölcsessége gyakran a jó terveken is finomíthat olyasmit, amitől az még jobb lesz, s a közösség nagyobb hasznára, örömére teljesít­heti feladatát, így nézve, csak a kellő szervezés dolga, hogy a tanácstagok idejében értesüljenek és tájékoztassanak a tervekről. Szenes Imre Az enyhülés, az együttműködés, a biztonság a szovjet politika fő irányvonala Leonyid Brezsnyev nyilatkozata Helsinki évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke válaszolt a moszk­vai Pravda szerkesztősé­gének kérdéseire. KÉRDÉS: Hogyan értékeli az európai biz­­tonsági és együttműkö­dési értekezlet 5. év­fordulója alkalmából a helsinki záróokmány hatását az európai hely­zet alakulására? VÁLASZ: Az értekezlet és eredményeinek szovjet értékelése egyértelműen pozitív. A jelenlegi bo­nyolult nemzetközi hely­zet feltételei között a hel­sinki záróokmány ered­ményeinek jelentősége nem csökken, hanem nő. Meghatottsággal em­lékezem 1975. augusztus első napjának második felére. A Finlandia kong­resszusi palotában 33 eu­rópai ország, az Egyesült Államok és Kanada ve­zetői egy asztalnál, egy-­­­más mellett ültek, s alá­írásukkal erősítették meg­­ a záróokmányt. Ez a re­mények napja volt a né­pek számára, egyben a jövő realista megítélésé­nek napja is, amely nem volt mentes az aggoda­lomtól sem: hogyan fest majd a jövő öt vagy tíz­­ év múlva? Ma még nyilvánvalóbb, hogy a záróokmány meg­születése különösen nagy esemény a háború utáni Európa történetében; nagy lehetőséget nyitott a békés fejlődés előtt, amelynek szolgálatára e dokumentum hivatott. A helsinki értekezleten mondott felszólalásom­ban hangsúlyoztam, hogy az értekezlet határozatait nem szabad megváltoz­tatni az első borús idő beköszöntekor. Többször figyelmeztettünk rá — s ezt a történtek is igazol­ják —, hogy az enyhülési politikának lehetnek apá­lyai és dagályai. Ugyan­akkor joggal hasonlíthat­juk a záróokmányt olyan Védőgáthoz, amely ellen­áll mindannak, ami alá­­moshatná az enyhülés alapjait.­­ KÉRDÉS: Úgy véli, hogy a záróokmány a jövőben is jótékony ha­tást fog gyakorolni? VÁLASZ: Igen, úgy vé­lem. Ez a dokumentum ugyanis egyedülálló, ugyanúgy, mint maga az összeurópai értekezlet is. Azt mondanám: ez annak a nemzedéknek az üzenete, amely átélte a második világháború bor­zalmait, s amelynek biz­tosítani kell az ember el­sődleges jogát az élethez, és a békéhez való jogot. Ha nem az adott idő­szak prizmáján keresztül, hanem történelmi távlat­ban nézzük az európai fejlődés menetét, akkor láthatjuk, hogy nincs visszaút Helsinkiből. A záróokmány, csakúgy, mint az ENSZ alapokmá­nya, megkönnyíti az em­beri civilizáció áttérését a nemzetközi kapcsolatok újabb, magasabb szintjé­re. Ez az, amiért a helsin­ki záróokmány aláírásá­nak napja „Európa nap­ja” lehetne, miként más kontinensek népeinek is vannak nevezetes nap­jai. De ez a nap nem­csak ünnep, egyben felhí­vás az enyhülés és béke megszilárdítására. Jelenleg a legközeleb­bi feladat: építő szellem­ben megrendezni és mér­hető eredményekkel befe­jezni az összeurópai ér­tekezleten részt vett ál­­lamok képviselőinek madridi találkozóját, biz­tosítani az európai kato­nai enyhüléssel és lesze­reléssel kapcsolatos kon­ferencia összehívását. A Szovjetunió kész méltó módon hozzájárulni e két fórum munkájához. A fő dolog ma és a jö­vőben is megtalálni az utat a katonai veszély csökkentéséhez Európa, és természetesen az­­egész világ számára. Ezt a fel­adatot azonban nem le­het megoldani a fegyver­kezési hajsza korlátozása terén elért tényleges ha­ladás nélkül. Az enyhülés, az együtt­működés, a biztonság így látni politikájának fő pártunk és a­ szovjet ál­­irányvonala mind, az eu­rópai ügyekben, mind pe­dig a világpolitika terén. A francia külügyminiszter Budapesten Jean Francois­ Poncet, a Francia Köztársaság kül­ügyminisztere Puja Fri­gyesnek, a Magyar Nép­­köztársaság külügyminisz­terének meghívására hi­vatalos látogatásra szer­dán Budapestre érkezett. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes fogadta. Jelen volt Jacques Lecompt, a Fran­cia Köztársaság budapesti nagykövete is. Félidő az idegenforgalomban Kevesebb turista, több bevétel Javult az ellátás Félidőhöz érkezett az idegenforgalmi főszezon, az eddigi mérleg: valami­vel kevesebb turista, több devizabevétel. Ez annyit jelent, hogy az idegenfor­galom tervszerűbbé vált irányítása nyomán fordu­lat állt be a­ vendégjárás­ban, nagyobb összhar alakult ki a befogadóké­pesség és a turisták szá­ma között. Ily módon a korábbi években nemegy­szer tapasztalt feszültsé­gek, a turizmus „görcsei” megszűntek, javult az el­látás, kisebb a zsúfoltság. A Balaton partjára — a mostoha időjárás miatt — csak július közepétől ér­keztek nagyobb számban külföldi turisták, s a szál­láshelyeken nincs telt ház. Az utazási irodák sűrített programokkal teszik vál­tozatosabbá a vendégek napjait. Sopront eddig mintegy 15—20 százalékkal keres­ték fel kevesebben, mint az előző év hasonló idő­szakában. A forgalom­­csökkenés csak részben magyarázható a rapszódi­­kus idővel, az éttermi árak megdrágulása is hoz­zájárul. A Nyugat-Dunántúl má­sik forgalmas turistacent­­ruma, Kőszeg, a hangula­tos város főleg a kirándu­lókat vonzza. A legtöbb külföldi Ausztriából érke­zik idte, de más országok­ból is gyakran keresik fel a turisták a várost. A ven­dégfogadás feltételei sokat javultak. A Velencei-tónál a jú­lius eleji gyér vendég­já­rást az elmúlt héttől már a korábbi években meg­szokott pezsgő turistafor­galom váltotta fel. Agár­­don, a tópart „fővárosá­ban” két kemping nyújt otthont a táborozást ked­velőknek, de emellett a strandon szükségkempin­get is kialakítottak. A Duna-kanyar idegen­­forgalmát a főszezonban a kiegyensúlyozott, jó ellá­tás jellemzi. A kereskede­lem és a vendéglátás, okulva a korábbi évek ta­pasztalataiból, szerződé­sekkel biztosította, hogy Szentendrén, Leányfalun, Visegrádon és a többi nyaralóhelyen legyen ele­gendő kenyér, tej, gyü­mölcs, az éttermekben megfelelő választék. Szeged városát, ezek­ben a napokban lüktető élet jellemzi. Egy-egy hét­végén megközelítően 30 ezer látogató tekinti meg az ünnepi hetek különfé­le eseményeit. A szállodák nem győzik a forgalmat, ezért a város diákkollé­giumait is a turisták fo­gadására alakították át, a kempingben pedig napon­ta 3000-en lakhatnak. Szociálpolitika — létbiztonság ... 3 Építőtáborozók .................................3 Napfényre vágynak a növények . . 3 A Filatori-gát embere..............4—5 Egy hasznos körlevél ......... 5 Házak a középkori faluból...........6 Az olimpia 11. napja Egy lépésre a dobogótól Anélkül, hogy csökken­tek volna az izgalmak Moszkvában, az olimpián, mégis érződik az esemé­nyeken, hogy lassan a hajrájához érkezik a 15 napos vetélkedéssorozat. Tegnap csak 13 sportág­ban zajlottak versenyek, így az érdeklődőknek könnyebb volt választa­niuk. Magyar szempontból természetesen a siker­sportágnak számító kajak­­kenu került középpontba, amit a versenyzők jó tel­jesítményekkel háláltak meg. Véget ért két labda­játék nagy sorozata : a ko­sárlabdázónők és a férfi kézilabdázók egy lépéssel maradtak le a dobogóról, negyedikek lettek. (Részletes tudósításunk a 8—9. oldalon). Bolívia SZVSZ-felhívás a munkásüldözés ellen A Szakszervezeti Világ­­szövetség szerdán, Prágá­ban közzétett nyilatkoza­tában felszólítja a világ szakszervezeteit, hogy in­dítsanak mozgalmat a bo­líviai katonai junta által bebörtönzött szakszerveze­ti vezető, Simon Reyes életének megmentéséért. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy a bo­líviai katonai rezsim láb­bal tiporja a legalapve­tőbb emberi és szabadság­­jogokat, tömegesen gyil­kolja­ meg és börtönzi be a szakszervezeti vezetőket és m­ás haladó politikai személyiségeket. Az SZDSZ felszólítja a világ dolgozóit, követeljék, hogy Bolíviában állítsák vissza a politikai, demok­ratikus és szakszervezeti jogokat és a junta szün­tesse be a megtorló intéz­kedéseket. Az Andok-egyezmény­­hez tartozó országok ál­lamfői kedden Limádban elítélték a bolíviai ál­lamcsínyt, a demokrati­zálódási folyamat megsza­kítását, de nem hoztak szankciókat Luis García Meza rezsimje ellen.­ Argentína után kedden Paraguay is elismerte a La Paz-i rezsimet. A ka­tonai puccs idején meg­gyilkolt Marcelo Quiroga Santa-Cruznak, a Bolíviai Szocialista Párt elnökének özvegye titokban nyilat­kozatot juttatott el Mexi­kóvárosba. A reakciós ka­tonatiszteket elítélő levél közli, hogy Bolíviában több száz politikai foglyot tartanak katonai börtö­nökben, embertelen körül­mények között. Bolgár—spanyol szakszervezeti tárgyalások Bolgár—spanyol szak­­szervezeti tárgyalásokra került sor Szófiában. Mar­­celino Camacho, a spa­nyol Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövet­ségének főtitkára és Mi­­sa Misev, a Bolgár Szak­ Szervezetek Központi Ta­nácsának elnöke tájékoz­tatták egymást szerveze­teik tevékenységéről. Hangsúlyozták, hogy a nemzeti szakszervezeti szövetségeknek és a Szak­­szervezeti Világszövet­ségnek hozzá kell járul­niuk korunk legégetőbb problémájának megol­dásához, a leszerelés és az enyhülés elmélyítésé­hez. Camacho kiemelte, hogy a spanyol Munkás­­bizotságok élesen ellen­zik a Spanyolország NA­­TO-tagságáról szőtt nyu­gati terveket. Hármas találkozó Az atomfegyver-kísérle­tek teljes és általános be­tiltásáról szóló szerződés kidolgozása céljából folyó tárgyalások keretében a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britan­­nia küldöttsége szerdán Genf­ben újabb találkozót tartott. A Kőbányai Textilművek fonodájában 1980 első félévében mintegy másfél­millió forintot megtakarítva huszonegy egész öt tized tonnával csökkentették a fel nem használt hulladék mennyiségét. A dolgozók a fonodai hulladékanya­gokat újrafeldolgozáshoz fajtánként összegyűjtik (MTI Fotó:

Next