Népszava, 1980. július (108. évfolyam, 152-178. sz.)
1980-07-31 / 178. szám
1980. JÚLIUS 31. CSÜTÖRTÖK 108. ÉVFOLYAM 178. SZÁMÁRA 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Visütés élőttő agúnnyal mesélt lépcsőházi bölcsességéről tanácstagismerősöm, mert a nemrég újjáalakult tanácsi állandó bizottságukban egy fontosnak vélt javaslatát elvetették, s ezt annak tulajdonította, hogy a legdöntőbb érve csak az ülésről távozóban jutott eszébe. Sajnos, bennem is csak e beszélgetés után villant fel, hogy meg kellett volna kérdeznem tőle: miként vélekedik az olyan esetekről, amikor szinte tanácstagok késztetik választóikat a „lépcsőházi gondolatokra'*’? Amikor utólag mégis megkérdeztem őt és utána egy másik tanácstagot is, mindketten csak némi magyarázattal „kapcsoltak” az értelmére Nem csodálom, mert én is csak egy választási gyűlésen felszólaló kritikájából hallottam erről a sajátos helyzetről és a hozzá kapcsolódó fogalomról. Mögötte elég gyakori jelenségről van szó. Arról, hogy a tanácstagi beszámolók főleg csak a már teljesített tervekről, vagy a már eldöntött és készülő beruházásokról tájékoztatják a választókat. Pedig a lakosságot közvetlenül érintő helyi, környéki létesítmények tervéről joggal igényelnek bizonyos előre tájékoztatást is — persze, a végleges jóváhagyása előtti szakaszában. Mégpedig a nyílt várospolitikát szolgáló népfrontonkét formájában, amelyet mind több községi és városi tanács már sikeresen gyakorol. Épp ennek hiányát bírálta az említett választási felszólaló, mondván: ha idejében értesülnek környékük bolthálózatának fejlesztési tervéről és a szolgáltatóház létesítéséről, akkor az érdekelt lakosságnak lett volna néhány, olyan javaslata, amellyel az költségtöbblet nélkül is célszerűbben és nagyobb közmegelégedéssel valósulhat meg, így elkerülhették volna azokat a jogos, utólagos kifogásokat, amelyek az előzetes véleményezés mellőzése után már csak amolyan kényszerű ,,lépcsőházi gondolatokká” váltak. Ha sok ilyesféle gondolat előzményeit és okait össze lehetne vetni — a kialakuló mérleg számot adhatna feleslegesen lebontott régi házakról, lakásokról, egyes körzetek közlekedésének nem kellően átgondolt módosításáról, nem a többség érdekei szerint rangsorolt kommunális létesítményekről, új sportpályáról ott, ahol új tantermek a sürgősebbek. Még sorolhatnánk, de elég utalni a tanácsok gazdálkodásáról nemrég publikált beszámolóra, amelynek szerzője, a kormány Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője arról számolt be: egyes tanácsoknál előfordul, hogy a lakosság alapellátására fordított anyagi eszközök növekedését megelőzte a tanfolyamokra, a közművelődési intézményekre, a sportra, az igazgatásra fordított költségek növekedésének üteme. Ilyen tapasztalatokkal találkoztak egyes Pest és Komárom megyei tanácsoknál, majd Heves és Győr megyében is, mert a költségvetési gazdálkodásban még nem mindenütt veszik kellően figyelembe azt a követelményt, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat elsősorban a lakosság többségét érintő feladatok ellátására kell fordítani. Mindebben az is közrejátszik, hogy a lakosságnak még sok helyen nincs módja a döntések előtt tájékozódni, az őket közvetlenül érintő olyan kérdésekről, amelyekről éppen tanácstagjuktól várnák el az információt. Elismerte ezt az általam említett két tanácstag is. De amit magyarázatul hozzáfűztek, azt többféle változatban már sok fővárosi és vidéki társuktól is hallottam. . Ezek lényege pedig az, hogy az esetek többségében a tanácstagok akkor kapják kézhez a tanácsülések anyagát, amikor már nincs idő azokról tájékoztató gyűléseket szervezni; egyébként is csak évente egyszer kötelező a beszámoló; aztán a népképviselet elé vitt előterjesztések nagy többsége már előzetesen annyi más illetékes testülettel, s felsőbb szervvel lesz egyeztetve, hogy azokon már a tanácstagoknak sincs lehetőségük érdemi módosításra; a népfront várospolitikai vitát főleg csak hosszabb kifutású és rajzokkal, makettekkel is illusztrálható beruházások, településfejlesztések esetén szokták megrendezni még a döntés előtt; nem lehet minden kisebb jelentőségű létesítmény mikéntjéről afféle „népszavazást” tartani... Ez a helyzetkép az új tanácsi ciklus kezdetén és a jövőre kezdődő új ötéves terv végső csiszolása, finomítása idején mélyebb elemzést kívánna. Az ilyen fejlesztések is megkívánnak bizonyos előzetes nyilvánosságot, mert az érdekeltek kollektív bölcsessége gyakran a jó terveken is finomíthat olyasmit, amitől az még jobb lesz, s a közösség nagyobb hasznára, örömére teljesítheti feladatát, így nézve, csak a kellő szervezés dolga, hogy a tanácstagok idejében értesüljenek és tájékoztassanak a tervekről. Szenes Imre Az enyhülés, az együttműködés, a biztonság a szovjet politika fő irányvonala Leonyid Brezsnyev nyilatkozata Helsinki évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válaszolt a moszkvai Pravda szerkesztőségének kérdéseire. KÉRDÉS: Hogyan értékeli az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 5. évfordulója alkalmából a helsinki záróokmány hatását az európai helyzet alakulására? VÁLASZ: Az értekezlet és eredményeinek szovjet értékelése egyértelműen pozitív. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet feltételei között a helsinki záróokmány eredményeinek jelentősége nem csökken, hanem nő. Meghatottsággal emlékezem 1975. augusztus első napjának második felére. A Finlandia kongresszusi palotában 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada vezetői egy asztalnál, egy-más mellett ültek, s aláírásukkal erősítették meg a záróokmányt. Ez a remények napja volt a népek számára, egyben a jövő realista megítélésének napja is, amely nem volt mentes az aggodalomtól sem: hogyan fest majd a jövő öt vagy tíz év múlva? Ma még nyilvánvalóbb, hogy a záróokmány megszületése különösen nagy esemény a háború utáni Európa történetében; nagy lehetőséget nyitott a békés fejlődés előtt, amelynek szolgálatára e dokumentum hivatott. A helsinki értekezleten mondott felszólalásomban hangsúlyoztam, hogy az értekezlet határozatait nem szabad megváltoztatni az első borús idő beköszöntekor. Többször figyelmeztettünk rá — s ezt a történtek is igazolják —, hogy az enyhülési politikának lehetnek apályai és dagályai. Ugyanakkor joggal hasonlíthatjuk a záróokmányt olyan Védőgáthoz, amely ellenáll mindannak, ami alámoshatná az enyhülés alapjait. KÉRDÉS: Úgy véli, hogy a záróokmány a jövőben is jótékony hatást fog gyakorolni? VÁLASZ: Igen, úgy vélem. Ez a dokumentum ugyanis egyedülálló, ugyanúgy, mint maga az összeurópai értekezlet is. Azt mondanám: ez annak a nemzedéknek az üzenete, amely átélte a második világháború borzalmait, s amelynek biztosítani kell az ember elsődleges jogát az élethez, és a békéhez való jogot. Ha nem az adott időszak prizmáján keresztül, hanem történelmi távlatban nézzük az európai fejlődés menetét, akkor láthatjuk, hogy nincs visszaút Helsinkiből. A záróokmány, csakúgy, mint az ENSZ alapokmánya, megkönnyíti az emberi civilizáció áttérését a nemzetközi kapcsolatok újabb, magasabb szintjére. Ez az, amiért a helsinki záróokmány aláírásának napja „Európa napja” lehetne, miként más kontinensek népeinek is vannak nevezetes napjai. De ez a nap nemcsak ünnep, egyben felhívás az enyhülés és béke megszilárdítására. Jelenleg a legközelebbi feladat: építő szellemben megrendezni és mérhető eredményekkel befejezni az összeurópai értekezleten részt vett államok képviselőinek madridi találkozóját, biztosítani az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos konferencia összehívását. A Szovjetunió kész méltó módon hozzájárulni e két fórum munkájához. A fő dolog ma és a jövőben is megtalálni az utat a katonai veszély csökkentéséhez Európa, és természetesen azegész világ számára. Ezt a feladatot azonban nem lehet megoldani a fegyverkezési hajsza korlátozása terén elért tényleges haladás nélkül. Az enyhülés, az együttműködés, a biztonság így látni politikájának fő pártunk és a szovjet álirányvonala mind, az európai ügyekben, mind pedig a világpolitika terén. A francia külügyminiszter Budapesten Jean Francois Poncet, a Francia Köztársaság külügyminisztere Puja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására hivatalos látogatásra szerdán Budapestre érkezett. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes fogadta. Jelen volt Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete is. Félidő az idegenforgalomban Kevesebb turista, több bevétel Javult az ellátás Félidőhöz érkezett az idegenforgalmi főszezon, az eddigi mérleg: valamivel kevesebb turista, több devizabevétel. Ez annyit jelent, hogy az idegenforgalom tervszerűbbé vált irányítása nyomán fordulat állt be a vendégjárásban, nagyobb összhar alakult ki a befogadóképesség és a turisták száma között. Ily módon a korábbi években nemegyszer tapasztalt feszültségek, a turizmus „görcsei” megszűntek, javult az ellátás, kisebb a zsúfoltság. A Balaton partjára — a mostoha időjárás miatt — csak július közepétől érkeztek nagyobb számban külföldi turisták, s a szálláshelyeken nincs telt ház. Az utazási irodák sűrített programokkal teszik változatosabbá a vendégek napjait. Sopront eddig mintegy 15—20 százalékkal keresték fel kevesebben, mint az előző év hasonló időszakában. A forgalomcsökkenés csak részben magyarázható a rapszódikus idővel, az éttermi árak megdrágulása is hozzájárul. A Nyugat-Dunántúl másik forgalmas turistacentruma, Kőszeg, a hangulatos város főleg a kirándulókat vonzza. A legtöbb külföldi Ausztriából érkezik idte, de más országokból is gyakran keresik fel a turisták a várost. A vendégfogadás feltételei sokat javultak. A Velencei-tónál a július eleji gyér vendégjárást az elmúlt héttől már a korábbi években megszokott pezsgő turistaforgalom váltotta fel. Agárdon, a tópart „fővárosában” két kemping nyújt otthont a táborozást kedvelőknek, de emellett a strandon szükségkempinget is kialakítottak. A Duna-kanyar idegenforgalmát a főszezonban a kiegyensúlyozott, jó ellátás jellemzi. A kereskedelem és a vendéglátás, okulva a korábbi évek tapasztalataiból, szerződésekkel biztosította, hogy Szentendrén, Leányfalun, Visegrádon és a többi nyaralóhelyen legyen elegendő kenyér, tej, gyümölcs, az éttermekben megfelelő választék. Szeged városát, ezekben a napokban lüktető élet jellemzi. Egy-egy hétvégén megközelítően 30 ezer látogató tekinti meg az ünnepi hetek különféle eseményeit. A szállodák nem győzik a forgalmat, ezért a város diákkollégiumait is a turisták fogadására alakították át, a kempingben pedig naponta 3000-en lakhatnak. Szociálpolitika — létbiztonság ... 3 Építőtáborozók .................................3 Napfényre vágynak a növények . . 3 A Filatori-gát embere..............4—5 Egy hasznos körlevél ......... 5 Házak a középkori faluból...........6 Az olimpia 11. napja Egy lépésre a dobogótól Anélkül, hogy csökkentek volna az izgalmak Moszkvában, az olimpián, mégis érződik az eseményeken, hogy lassan a hajrájához érkezik a 15 napos vetélkedéssorozat. Tegnap csak 13 sportágban zajlottak versenyek, így az érdeklődőknek könnyebb volt választaniuk. Magyar szempontból természetesen a sikersportágnak számító kajakkenu került középpontba, amit a versenyzők jó teljesítményekkel háláltak meg. Véget ért két labdajáték nagy sorozata : a kosárlabdázónők és a férfi kézilabdázók egy lépéssel maradtak le a dobogóról, negyedikek lettek. (Részletes tudósításunk a 8—9. oldalon). Bolívia SZVSZ-felhívás a munkásüldözés ellen A Szakszervezeti Világszövetség szerdán, Prágában közzétett nyilatkozatában felszólítja a világ szakszervezeteit, hogy indítsanak mozgalmat a bolíviai katonai junta által bebörtönzött szakszervezeti vezető, Simon Reyes életének megmentéséért. A nyilatkozat felhívja a figyelmet arra, hogy a bolíviai katonai rezsim lábbal tiporja a legalapvetőbb emberi és szabadságjogokat, tömegesen gyilkolja meg és börtönzi be a szakszervezeti vezetőket és más haladó politikai személyiségeket. Az SZDSZ felszólítja a világ dolgozóit, követeljék, hogy Bolíviában állítsák vissza a politikai, demokratikus és szakszervezeti jogokat és a junta szüntesse be a megtorló intézkedéseket. Az Andok-egyezményhez tartozó országok államfői kedden Limádban elítélték a bolíviai államcsínyt, a demokratizálódási folyamat megszakítását, de nem hoztak szankciókat Luis García Meza rezsimje ellen. Argentína után kedden Paraguay is elismerte a La Paz-i rezsimet. A katonai puccs idején meggyilkolt Marcelo Quiroga Santa-Cruznak, a Bolíviai Szocialista Párt elnökének özvegye titokban nyilatkozatot juttatott el Mexikóvárosba. A reakciós katonatiszteket elítélő levél közli, hogy Bolíviában több száz politikai foglyot tartanak katonai börtönökben, embertelen körülmények között. Bolgár—spanyol szakszervezeti tárgyalások Bolgár—spanyol szakszervezeti tárgyalásokra került sor Szófiában. Marcelino Camacho, a spanyol Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetségének főtitkára és Misa Misev, a Bolgár Szak Szervezetek Központi Tanácsának elnöke tájékoztatták egymást szervezeteik tevékenységéről. Hangsúlyozták, hogy a nemzeti szakszervezeti szövetségeknek és a Szakszervezeti Világszövetségnek hozzá kell járulniuk korunk legégetőbb problémájának megoldásához, a leszerelés és az enyhülés elmélyítéséhez. Camacho kiemelte, hogy a spanyol Munkásbizotságok élesen ellenzik a Spanyolország NATO-tagságáról szőtt nyugati terveket. Hármas találkozó Az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés kidolgozása céljából folyó tárgyalások keretében a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia küldöttsége szerdán Genfben újabb találkozót tartott. A Kőbányai Textilművek fonodájában 1980 első félévében mintegy másfélmillió forintot megtakarítva huszonegy egész öt tized tonnával csökkentették a fel nem használt hulladék mennyiségét. A dolgozók a fonodai hulladékanyagokat újrafeldolgozáshoz fajtánként összegyűjtik (MTI Fotó: