Népszava, 1981. március (109. évfolyam, 51–76. sz.)
1981-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA 1981. MÁRCIUS 1., VASÁRNAP Válasz a puccskísérletre Sok millióan tüntettek Spanyolország városaiban Az ETA szabadon bocsátotta a konzulokat Sokat mond a madridi tüntetés első soráról készült kép. Egymás mellett vonul fel a kommunista szakszervezeti vezető, Marcelino Camacho (jobb szélen) és a jobboldal egyik vezéralakja, Fraga Iribame. A sor közepén ugyancsak váll váll mellett a kommunisták, illetve a szocialisták vezetője, Santiago Carrillo és Felipe Gonzalez. Spanyolország valamennyi számottevő legitim politikai ereje és sok-sok millió lakosa kiállt a demokrácia mellett Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Méltó válasz volt a hétfői államcsínykísérletre a péntek esti hatalmas tüntetés, amelyet a szabadság, a demokrácia, és az alkotmány védelmében Spanyolország csaknem minden városában egyidőben tartottak milliós tömegek részvételével. A legnagyobb szabású felvonulás Madridban volt, ahol csaknem másfélmillió, Barcelonában, ahol háromszázezer és az államcsínykísérletet közvetlenül átélt Valenciában, ahol több mint negyedmillió ember vett részt. Csak a Baszkföld városaiban voltak a tüntetések jelentéktelen méretűek, miután a Baszk Nacionalista Párt nem csatlakozott a tüntetési felhíváshoz. A spanyol politikai élet vezetői szerint a pénteki tüntetések a legnagyobbak voltak, amelyeket Spanyolországban valaha tartottak. A részvétel minden várakozást felülmúlt, ráadásul most együtt tüntetett a baloldal, a jobboldal és a centrum. A tüntetések végén felolvasták az összehívó pártok és szakszervezetek közös nyilatkozatát, amelyben hitet tettek a szabadság, a demokrácia és az alkotmány mellett, elismeréssel adóztak. János Károly király szerepének az államcsíny meghiúsításában és a puccskísérlet végrehajtóinak, felbújtóinak, támogatóinak, fedezőinek a teljes felderítését, súlyos megbüntetését követelték. Az új spanyol kormánynak a tüntetéssel egy időben tartott első minisztertanácsi üléséről is nyilatkozatot adtak ki, amelyben a kormány kijelenti eltökéltségét a demokratikus rendszer védelmében és kifejezi elszánt akaratát, hogy minden szükséges intézkedést megtesz a történtek teljes kivizsgálására, valamint a felelősök felkutatására és megbüntetésére. Szombaton délelőtt az ETA politikai-katonai ágazata San Sebastianban, a tartományi kormányzóság épülete előtt szabadon engedte a több mint egy hete fogságban tartott három konzult: Antonio Alfaro Fernandezt, Salvador tiszteletbeli bilbaói konzulét, Herman Dietlei, Ausztria tiszteletbeli bilbaói konzulét, valamint Gabriel Biurrum Alpardill, Urugay pamplonai konzulét. A három konzult az ETA egy nagyszabású akció keretében február 19-ről 20-ra virradó éjjel rabolta el. Az ETA — mint ismeretes — a konzulok szabadon bocsátása fejében a spanyolországi rendőrkínzásról szóló különböző dokumentumoknak a lapokban való leközlését követelte. A követelésnek a néhány baszkföldi lap pénteken eleget tett. Irak és Irán viszálya Magas rangú iszlám közvetítők utaztak Teheránba Szombatra virradóra a szaúdarábiai Dzsiddában befejezte tanácskozását az Irak és Irán viszályában közvetíteni hivatott,iszlám bizottság, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoztak létre. A kilenctagú békéltető bizottság először Teheránba utazott, majd onnan vasárnap Bagdadba látogat. A bizottság tagjai Ziaul Hak pakisztáni, Ziaur Rahman bangladesi, Sékou Touré guineai és Dawuda Jawara gambiai államfő; Bülent Ülüsü török miniszterelnök, a szenegáli és malaysiai külügyminiszter, Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke és Habib Satti, az Iszlám Konferencia főtitkára. Mint Habib Satti korábban közölte, a bizottságnak az első jószolgálati útján az lesz a feladata, hogy érdemi haladást ígérő tárgyalások megkezdésére vegye rá a két hadviselő felet. A küldöttség kész összehangolni erőfeszítéseit Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár, és megbízottja, Olof Palme békeközvetítő fáradozásaival. A bagdadi rádióban péntek este sugárzott katonai közlemény szerint az iraki erők Fao olajkikötőtől délre harcképtelenné tettek egy iráni gyorsnaszádot és 32 iráni katonát megsemmisítettek. (Reuter, AFP, MTI) Egységesíteni próbálják a palesztin ellenállás katonai szervezeteit Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke szombaton elhangzott dzsiddai nyilatkozatában bejelentette, hogy a száműzetésben működő palesztin parlament, a Palesztinai Nemzeti Tanács áprilisra összehívott ülésszakán napirendre tűzik az ellenállási mozgalom egységes katonai stratégiájának kidolgozását és a különböző gerillacsoportok katonai szervezeteinek egyesítését. A palesztin forradalom legfelsőbb katonai tanácsa előterjesztésében javasolni fogja az eleddig nagy önállóságot élvező, de emiatt meglehetősen szétforgácsolt palesztin fegyveres erők teljes egyesítését, katonai tevékenységük maximális öszszehangolását. A kezdeményezést különösen időszerűvé teszi a Dél-Libanon ellen intézett izraeli támadások sorozata, amelynek meghirdetett célja a palesztin gerillabázisok felszámolása, az ellenállási mozgalom akcióképességének megtörése. (MTI) Burgundi hordóban, kádban A vörös borok világsikere kedves a csongrádi szőlőtermelőknek. Az ország déli részeinek szőlőültetvényein ugyanis a cabernet, a kékfrankos, a kadarkák és a burgundiak adják a legjobb minőségű borokat. A Dél-alföldi Pincegazdaság csongrádi pincészetében most mintegy 50 ezer hektónyi bort értékelnek, kezelnek. A pincékben hagyományos és modern építésű hordókban érik a jó vörös bor. Enyedi Zoltán felvétele 3 Egyenlőek-e az esélyek? A nő jogi egyenlősége korunk óriási vívmánya. Hazánkban a nő az írott jog szerint a társadalmi élet és a családi élet minden szférájában csaknem teljesen egyenjogú. A teljesség hangsúlyozása nem formális, de a csaknem megszorításnak is van és nem is lebecsülendő jelentéstartalma. A teljesség hiányát részben objektív gazdasági, másrészt tudati-erkölcsi s bizonyos elvi tisztázatlanságok magyarázzák Az ide vonatkozó jogalkotás tökéletesítése összefügg a meglevő jogok érvényesítőének problematikájával, azok gazdasági és tudati feltételeinek változásával. A nő sok ok miatt az elvek legtisztább megfogalmazása és a megye-A szocialista társadalom család-, anya- és gyermekvédő jogalkotásában és a jogok gyakorlásának feltételrendszerében nemcsak az előző állapotok legyőzésében és meghaladásában, de saját bázisán való fejlődésében is hazai és nemzetközi elismerést kiváltó eredményeket ért el. Az utódok nevelésének, gondozásának társadalmi, családi tradíciói, régi és új keletű jogi és szociális kedvezményezettségei 8 nő társadalmi-közéleti, munkahivatásbeli aspirációit és tényleges lehetőségeit minden eddiginél kedvezőbbé tették, miután a férfi lehetőségeihez mérten azokat behatárolják — ne féljünk a szótól, korlátozzák. A munkavállalás és az anyaság ellátásának feltételei, a mai felnőttgeneráció gyakorlatának mintája, befolyásolja a gyermekek, az ifjak társadalmi, családi ambícióit. Két olyan alapvető körülményről szóltunk, amelyeknek objektív — meglehetősen lassan változó — gazdasági alapja van, de tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a gazdasági feltételek változásával vagy éppen azok változtatása érdekében nincsenek tudati, erkölcsi, jogi módosításokra lehetőségeink. A harmadik és szorosan ide tartozó, innen el nem választható kérdés a nő közéleti esélyegyenlősége. E kérdésben társadalmi gyakorlatunk messze nem használja fel a nő felkészültségében, tapasztalataiban rejlő lehetőségeket. Itt elsősorban tudati akadályokról van szó. A nő hagyományos szerep- A rátasztás kényszere A tankönyveinket ért és azóta közismertté vált bírálatok nemcsak azt mutatták ki, hogy az általuk közvetített társadalomkép általában konzervatív, hanem azt is, hogy azon belül a férfi és a nő társadalmi lehetőségéről, családi szerepéről leírtak különösen konzervatívak, és meszsze elmaradnak a társadalmi változások mögött. A bírált hibák a fiúkat,és a leányokat lehetőségeikben egyaránt korlátozzák, hiszen ha a leányok nem látják lehetőségeik széles skáláját, ha a fiúk egyoldalúan az apai szerepkör követelményeinek ismerete nélkül lépnek a felnőtt korba, emberi lehetőségelő gyakorlat esetén sem lehet még teljesen egyenlő esélyű. A társadalom ugyan meszszire jutott a nő munkajogának érvényesítésében, de ezt olyan gazdasági, technikai, természeti feltételek mellett tette (tehette), amikor a nő és utódjai érdekében védelmi, tiltó szabályokat kellett felállítania és érvényesíttetnie. Ez a védelem az objektív feltételek figyelembevételével tudatosan szűkíti a nő lehetőségeit és számol azzal, hogy egy ideig (nem is rövid ideig) kihat társadalmi integrációjára is. Más kérdés, hogy e hatás mérséklését a feltételek állandó javítása útján a társadalomnak tudatosan keresnie kell, felfogását különböző kényszerűségek tartják fenn. Ez befolyásolja a gyermekek családi és intézményes nevelését, iskolaválasztását, következésképpen hivatásbeli törekvését. Haladásunk egyik legbeszédesebb ténye a nők iskolázása. A fiatal nőnemzedékek behozták a történelmi hátrányt, s a mai 30 évesek műveltségében, iskolázottságában szinte alig van különbség, sőt, bizonyos pontokon a nők némi előnyre tettek szert. A nők társadalmi mobilitásában az utóbbi tizenöt évben tapasztalható gyorsulás is nagyrészt ennek köszönhető. Az általános iskolában a lányok a népességen belüli arányaiknak megfelelően (az általános iskolai tanulók 48,6 százaléka leány) a fiúkkal együtt, sőt bizonyos értelemben , nagyobb szorgalommal és fegyelemmel azonos tananyagot sajátítanak el. A mai 30 éves nőknek több mint 80 százaléka legalább az általános iskola nyolc osztályának sikeres befejezése után lépett az életbe (középfokú iskolába vagy munkába). Ez megváltoztatta, jelentősen javította a nő lehetőségeit a munkamegosztásban, és minőségileg befolyásolja aszszonyi, anyai szerepkörének ellátását is. Ezek az eredmények akár meg is nyugtathatnának, ha viszont a nevelő munka tartalmának mélyebb vizsgálatába kezdünk, látjuk, hogy iskoláink sem tudják még elég következetesen szolgálni a fiúk és lányok esélyegyenlőségét. Ekiket csak zavarok, konfliktusok árán élhetik, gyakorolhatják. Ráadásul a férfi és a nő szerepköréről közvetített régi norma megzavarja a két különböző nem önértékének és a másik nem emberi értékeinek reális megítélését. A családi és iskolai nevelés, a társadalmilag felkínált középfokú képzési rendszer, a mai foglalkoztatási és foglalkozási szerkezet életkorban korán iskola- és szakmaválasztásra készteti, kényszeríti a fiúkat és lányokat. A „választás” a haladás ellenére is meglehetősen hagyományos. A középfokon továbbtanuló lányok a három iskolatípuson belül közel egyharmad-egyharmados arányban oszlanak meg. A probléma inkább az, hogy a 30 százaléknyi leány a gimnáziumi hallgatók több mint kétharmadát adja — így például a koedukáció egyébként pozitívumokat rejtő lehetősége sem bontakozik ki. A szakközépiskolák hallgatói között ötven-ötven százalékos megoszlás hasonló problémákat takar. A közgazdasági, egészségügyi, óvói pályára készítő szakiskolák hallgatóinak 90—100 százaléka leány, az ipari szakközépiskolákénak viszont csak 17— 18 százaléka. A szakmunkásképző intézményekben tanuló leánygyermekek 76—76 százaléka hat szakmába tömörül, s ezek az úgynevezett hagyományosan női foglalkozások (textil, ruházat, bőr, szőrme, élelmiszer, kereskedelem, szolgáltatás). Felmerül a kérdés, esélyegyenlőtlenség megnyilvánulását kell-e keresnünk ezekben a jelenségekben. Nemcsak arról van-e szó, hogy a nő útja törvényszerűen, szükségszerűen ilyen, hogy úgymond fejlődési fokozatokat átugrani nem lehet. Tévedés Napjaink feladata A fiatal nő felsőfokú tanulási lehetőségeiben forradalmi változások zajlottak le. A tanulásnak jogi akadályai nincsenek. Ma olyan pályák elnőiesedésétől tartunk, amelyek megelőzően törvényesen is el voltak zárva a nő elől. Az a tény, hogy ma a felsőfokú oktatásban részt vevők 45,5 százaléka, az első évfolyamra járók 48,8 százaléka nő, kifejezi a nő társadalmi haladását és nagy lehetőségeit a legmagasabb képzettséget igénylő pályák meghódítására. A választás egyre szélesebb skálán történik, de még ezen a fokon sem problémamentes. Kedvezőtlen tömörüléseket regisztrálhatunk. A tanári pályára férfiak már alig jönnek, és így a képző intézmények lehetséges létszámát leányok töltik be. Ezt tapasztalhatjuk a tanítói és a tanári, az orvosi és bizonyos értelemben a jogi pályákon. Szükséges hangsúlyozni, hogy a kialakuló női többség nem a férfiak ellenében történt, hanem éppen annak következtében, hogy ezekről a pályákról a férfiak társadalmi presztízs és anyagi okok miatt elsősorban műszaki, s részben közgazdasági pályákra vonultak át. A kedvezőbb nemenkénti arány szinte minden tudományegyetemen szükséges lenne. A fiatal nő esélyegyenlőségét az iskoláztatásban nagy mértékben befolyásolja az az ítélet és gyakorlat, amely ma a nő családi funkcióját illetően létezik. Amikor ezt megfogalmazzuk, eljutottunk a nő iskoláztatási esélyegyenlőségének egyik legalapvetőbb problémájához, ahhoz ugyanis, hogy a család, benne a pályát választó nő, a társadalom általában és a jövendő foglalkoztató a nő iskolaválasztását abból a szempontból is vizsgálja, hogyan egyeztethető a választott munka az anyai, háztartási, háziasszonyi funkció jelenlegi ne essék, meggyőződéssel vallom, hogy az úgynevezett hagyományosan választók egy nagy hányadának ténylegesen ahhoz a szakmához vannak még jó képességei és adottságai, és hogy az így választók nagy része örömmel, kiteljesedésként végezheti munkáját. De éppen az a tény, hogy ezekről a pályákról viszonylag rövid idő alatt bekövetkezik a fiatal nő távozása, azt mutatja, hogy eredeti választása nem volt megfelelő, és hogy az inkább történt más, és nem az egyén érdekeinek figyelembevételével. A korrekciók ez esetben szükségszerűek, és akkor tévednénk, ha az eredeti kényszerű választást kényszerű maradással tetéznénk. Hiszen a foglalkozások ilyen szétválasztása kedvezőtlen helyzetbe hozza nemcsak a pályaválasztó nőt, hanem a férfit is. Ez esetben nem is annyira esélyegyenlőtlenségről, mint az emberi képességek kölcsönös felcseréléséről beszélhetünk. A nők helyzete itt annyiban kedvezőtlenebb, hogy választásukban több a külső irányítottág, viszont felnőtt korukban kisebb a korrekciós lehetőség, tartalmával és időigényével. Amikor a család és az iskola is a leányok nagy hányadánál a képességek alatti iskola, illetve pálya választását támogatja, ajánlja, vagy csak hallgatólagosan tudomásul veszi, ezt nagyrészt azért teszi, mert elfogadja a mai családi munkamegosztást és azt az általános társadalmi gyakorlatot, hogy az utódnevelésben a nőre ma még sokkal nagyobb erkölcsi-pszichikai és manuális teher hárul, mint a férfira. Éppen ezért korunk, jobban mondva napjaink feladata keresni és megtalálni az apa és az anya szülői funkciójának olyan jogi és minden más egyéb társadalmi módozatú kedvezményezését, amely indikátora lehetne annak, hogy a felnövekvő nemzedékek a szűken vett családi és a legszélesebben értelmezett társadalmi folyamatban már új lehetőségeik és kötelezettségeik tudatában, belső motiváltsággal készüljenek a családban és a munkában rájuk háruló feladatokra. Úgy ítélem meg, hogy a szocialista építés jelen szakaszában ezt nemcsak hogy meg lehet, hanem meg is kell tennünk, hanem másért, hát azért, hogy gazdasági és tudati kényszerűségektől behatárolt korábbi gyakorlatunkat ne cipeljük magunkkal „örökérvényű vívmányként’’. A férfiak és nők csaknem azonos arányú foglalkoztatása, a nők növekvő iskolázottsága a szülői közös felelősség azonos értékű viselésének sürgető szükségessége, az egyenlőtlenségek további csökkentése megköveteli, hogy ne csak a káros örökségek megszüntetésére, de az új konfliktusok feloldására, sőt, saját vívmányaink meghaladására is képesek legyünk. Turgonyi Júlia, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főmunkatársa 3€u a kmai Haitis és anyasáp