Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)

1982-04-24 / 95. szám

6 Á­zsiai utazás írta: Timmer József, a SZLOT titkára Ázsia a közvélemény ismeretében és érzéseiben min­denkor, most is a társadalmi, gazdasági fejlődés, külö­nösen az életkörülmények és­­viszonyok alacsony foká­nak jeleivel és képeivel van jelen. Azonban Ázsia is — mint földünk más régiói­­ a változások, a gyorsabb ütemű fejlődés időszakát éli át. A színpompás földrajzi és éghajlati környezeten túl, a társadalmi, gazdasági, kulturális haladás jegyeinek erőteljes körvonalai meg­ragadják a térség országaiba látogatókat, és még akkor is jelentős benyomásokat tesznek az emberre, ha tudja, látja, hogy mély nyomai vannak a jelenben is a múltnak. A változások országonként és nemzeti kere­tekben nagyon eltérőek, s hol az egész társadalom, hol Malaysia csak egy rész — a kiváltságos helyzetben levők — érde­keit és jólétét szolgálják. Ázsia egyes országainak, az itt élő emberek körül­ményeinek, azok változásainak és mindebben a mun­kavállalók és szervezeteik társadalmi szerepének jobb megismerését szolgálta az a magyar szakszervezeti küldöttség, amely a közelmúltban Malaysiába, a Fülöp­­szigetekre, Indiába és Sri Lankába látogatott, az itt működő szakszervezetek meghívására. Missziós utunk a kölcsönös szolidaritásnak a megnyilvánulása és to­­vábbápolása volt azok között és azokkal, akik már egy társadalmilag új világért dolgoznak, és akik ennek a társadalomnak küszöbéhez vezető út eléréséért har­colnak. Kuala Lumpur csodálatra méltóan szép fővárosa a köz­társaságnak. Széles sugárút­jait és hatalmas parkjait pál­mafasorok , a színek soka­ságába öltözött és abban egész éven át pompázó virá­gos bokrok, fák övezik. A vá­ros élete lüktető, mozgalmas, forgalmas és üzleti képe élénken virágzó. Köz- és la­kóépületei feltűnően sok te­kintetben felülmúlják az európai színvonalat. Mindez távolról sem jelent Kánaánt. A városban ott vannak a sze­génység, sőt nyomorúság nyo­mait jelző bádog- és faházi­kók és az emberek szomorúsá­gát kifejező arcok is. Ez­zel együtt a járó­kelő embe­rek és mindazok, akikkel köz­vetlenül is összetalálkozunk, szépen és tisztán öltözöttek és nagyon, nagyon kedvesek. Lényegében a dolgozó osz­tályokat elnyomó társada­lomban a fejlődés jeleit mu­tató berendezkedés stabilitá­ Fülöp-szigetek A 7100 szigetből — csak 75 százaléka lakott — össze­tevődő köztársaság gyorsan szaporodó lakossága ma már eléri a 48 milliót, az 1947-es 8 millióval szemben. Ázsia minden értelemben legszíne­sebb és legszélsőségesebb or­szága. Társadalmi vonatko­zás miatt kifejezhetetlenek a kontrasztok. Luxus és nyo­mor. Manilában, a főváros­ban csodálatosan szép és mo­dern köz- és lakóépületek, villák mellett — inkább azoktól távol — lakásnak egyáltalán nem mondható putrik sokasága a városban, a tenger partján és különö­sen a nyitott csatornákból áradó bűztől telített levegő­jű, vidékre vezető útvona­lak mentén. A Fülöp-szigetek — mind­ezt figyelhettük meg, amely­ben egyre figyelemremél­tóbb szerepet töltenek be a szakszervezetek, amelyek — bár a munkaképes lakosság­nak csak 20 százalékát tömö­rítik — egy központba össz­pontosulva fokozódó hatást gyakorolnak a társadalmi fejlődésre. Igényeik és köve­teléseik a teljes foglalkozta­tottságra irányulnak, hogy tovább csökkenjen a jelenle­gi 5 százalékos munkanélkü­liség, az évi 10 százalékos infláció, és az általános és konkrét célok megoldása ér­dekében erőteljesebben növe­kedhessen és szélesedjen minden társadalmi-gazda­sági ágazatban a szakszer­vezeti szervezkedés. A szakszervezeti mozga­lomnak ilyen jellegű törek­véseit fejezi ki Kelengben, a fővároshoz közel fekvő ki­kötővárosban fokozatosan épülő saját anyagi erőből lé­tesült intézménye, ahol éven­te 4—500, a dolgozók gyer­mekeiből — ingyenesen és hozzájárulásokkal — szak­munkásokat, technikusokat képeznek a motorszerelő-, esztergályos-, villanyszerelő-, és géplakatosszakmában. Ez az intézmény a szakszerveze­ti tagok szolidaritási pénzé­ből tartja fenn magát, pénz­ügyi és anyagi támogatást kap a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomtól és egyre jobban elérik követelésük azon teljesítését, hogy a kor­mányzat járuljon hozzá az intézet nemes céljainak fe­dezéséhez. E látogatás kap­csán jelenítettük be a ma­gyar szakszervezetek szolida­ritási hozzájárulását az in­tézmény fejlesztéséhez, ezek ellenére sokat fejlődő ország. Az USA és Japán ér­dekeltsége szembetűnő a gaz­daságban, az iparosításban, a közlekedésben, következés­képpen befolyásuk növelésé­ben, a társadalom fejlődésé­ben. Japán nemrégen 1000 kilométer hosszú, északról délre vezető összefüggő autóutat épített, amely össze­köti a legfontosabb szigete­ket és a hidak alatt óceán­járók is elhaladhatnak. Bizo­nyára stratégiai okokból is építették. A lüktető utcákon a színes csengetyűkkel és szob­rokkal díszített miniautóbu­szok mellett főleg Toyota, Datsun stb. japán gépkocsik bonyolítják a forgalmat. A kétségkívül elnyomó tár­sadalmi rendben a szakszer­vezeti mozgalom befolyást akar gyakorolni az esemé­nyekre és a fejlődés meneté­re hol reformok, hol a dol­gok alapvető megváltoztatá­sa útján. A befolyásolás azonban erőtlen, mert a dol­gozók szervezetei számsze­rűen alacsonyak, gyengék és a mintegy 1200 különálló szervezet folytán megosztot­tak, ezenkívül ideológiai okokból­ is gyakran szemben állnak egymással. Az országban uralkodó, a munkaképes lakosságot érin­tő állapotok különösen indo­kolttá teszik a szakszerve­zeti mozgalom közös, együt­tes fellépését. 10 millióra becsülik a munkanélküliek számát, a szociális helyzet és biztonság mélyponton van. 1—1 munkahelyre 12—15 je­lentkező van. Sokakat a csa­ládból dolgozó 1—1 személy vagy a rokonság tart el, be­tegség- és nyugdíjbiztosítás csak a munkavállalókra kor­látozódik — erős megszorítá­sokkal. A Fülöp-szigeteken csodálatosan szép és nagyon kedves emberek élnek, de so­kaknál a létbizonytalanság elhomályosítja a fényesen tündöklő szemeket és fájdít­­ja a szebb élet után vágyódó szíveket. India Ázsia egyik legnagyobb és legnépesebb országáról szá­mos híradás és sokoldalú in­formáció áll a rendelkezé­sünkre. India lassan mozdul előre a társadalmi haladás útján. A futó szemlélő — ha már járt is az országban — kevés konkrét jelét látja a változásoknak. A szakszerve­zetek képviselői nagyon el­lentmondásosnak­­ minősítik az ország kormányzását — amelynek külpolitikája pozi­tív, békés, haladó, de belpo­litikája kapitalista, sok te­kintetben antidemokratikus és munkásellenes. India szak­­szervezeti mozgalma hagyo­mányosan megosztott — még az azonos vagy hasonló vi­lágnézetet vallók is különáll­­nak — és ezért képtelen va­lóságos — hatásos szerepet vállalni és kifejteni a társa­dalomban. Szinte sehol sin­csenek olyan súlyos társa­dalmi gondok — vagy ba­jok, mint ebben a már 700 millió lakosra becsült ország­ban. A megosztott szakszer­vezeti mozgalom képviselői­nek egyöntetű véleménye szerint 60—80 millió munka­képes embernek egyáltalán nincs munkája, az ország la­kosságának 48—50 százaléka az úgynevezett szegénységi határ (havi 6—7 USA-dol­­lár) alatt keres és él, az inf­láció magas fokot ért el és tartja magát. Nagyarányú az országban a vándorlás, a munkát keresők milliói csa­ládostul jönnek-mennek egyik országrészből a másik­ba alkalmi munkát vállalni. Társadalombiztosítás, egész­ségvédelem és szociális jut­tatás? Mindez százmilliók körében és életében ismeret­len. India előrehaladása szoro­san összekapcsolódik a szak­­szervezeti mozgalom szerepé­vel, azért még sohasem volt olyan fontos, mint ma a szakszervezetek együttmű­ködésének megteremtése a kiáltó társadalmi problémák megoldásában. Számos jele ■■ van már annak, hogy a kü­lönböző orientációjú szak­­szervezetek felismerik az összefogás szükségességét, de még hátra van az összetarto­zás és széles körű szervezke­dés megvalósítása. Pedig In­dia népeinek, dolgozóinak sorsa sok tekintetben ettől is függ. Kuala Lumpur - kínai városrész Malaysia parlamentje Manila­ utcakép - modern épü­letekkel Tengerpart - ahol műrödnek és laknak is Manila - a jellegzetes minibuszokkal Delhi - városrész Delhi - Diadalív - az ismeretlen katona sírja SZOMBAT, 1982. ÁPRILIS 24. NÉPSZAVA Sri Lanka A portugálok, hollandok, majd angolok által megszállt és gyarmati Ceylonban — mai nevén Sri Lanka —, amely 1956-ban nyerte el függetlenségét — az ázsiai térség egyik legromantiku­­sabb szigetországa. Virágok, zöld erdők övezik Colombót, a fővárost és a vidék jelen­tős részét. A csodás trópusi természeti körülmények rendkívüli lehetőségeket biz­tosítanának az ország sokol­dalú fejlődéséhez, ha a fel­tételeket — tervszerű fej­lesztés, öntözés stb. — kö­vetkezetesen biztosítanák. A felszabadulást követően a társadalmi fejlődéssel pár­huzamosan egy jó ideig tar­tó gazdasági fejlődés az utób­bi években a visszahúzó erők hatalomra kerülésével meg­torpant és az országban je­lentős gondok, a természeti csapásokon­­­úl — munkanél­küliség, infláció, élelmiszer­­hiány, vízhiány — szoron­gatják a régi gyarmati je­gyeket még magán viselő, újjászülető és alapvetően másképpen élni akaró társa­dalmat. A szakszervezeti mozgalom tényező kíván lenni az ország minden irányú fejlődésében, de mint sok ázsiai országban, itt is megosztottak a szak­szervezetek és ez erejüket megnyesi abban, hogy döntő befolyást gyakoroljanak az eseményekre, a pozitív vál­tozásokra. Ezt a benyomást keltette bennünk a látoga­tásunk alkalmából összehí­vott — különböző irányzatú szakszervezetek — képvise­lőinek eszmecseréje, ahol őszinte és felelősségteljes vi­ta, ezzel összefüggő fogadko­zás is elhangzott a dolgozók ügye együttes szolgálatának szükségességére. Küldöttségünk „villámlátogatása” Ázsia országaiban nem volt feltűnő esemény vendéglátóink életében és tevékenységében. De újkeletű híreket, ismereteket és tapasztalatokat kölcsönöztünk egymásnak, olyanokat, amelyek kapcsolataink továbbfejlesztését és a világ dolgozóinak legjelentősebb erejét , az összefogást, az együttműködés ügyét szolgálják. Colombo - tengerparti szálloda Colombói utcakép A szerző felvételei

Next