Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)

1986-04-10 / 84. szám

NÉPSZAVA 198­6. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Chilei szocialista vezető látogatása Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására április 7—9. között látogatást tett Budapesten Hernan del Can­to, a Chilei Szocialista Párt Politikai Bizottságának tag­ja. A chilei politikus, akivel Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője folytatott megbeszélést, látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál is. Hernan del Canto tájékoz­tatást adott a chilei népnek a diktatúra megdöntéséért ví­vott harcáról, a chilei haladó erők törekvéseiről. Györke József kifejezte az MSZMP és a magyar nép szolidaritá­sát a demokrácia helyreállí­tásáért küzdő chilei haza­fiakkal. A Fiat vezérigazgatójának magyarországi tárgyalásai A Fiat magyarországi irodá­jának megnyitása alkalmá­ból április 7. és 9. között lá­togatást tett Budapesten Francesco Gallo, a Fiat-cso­port nemzetközi ügyeké­rt fe­lelős vezérigazgatója, aki a Fiat-csoporthoz tartozó vál­lalatok képviselőinek delegá­cióját vezette. Francesco Gallot fogadta Kapolyi László ipari minisz­ter, Török István külkeres­kedelmi államtitkár, Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes és Sós Gyula ipari mi­niszterhelyettes. Találkozott Demcsák Sándorral, a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank Rt. vezérigazgatójával. A delegáció tagjai magyar partnereikkel üzleti tárgya­lásokat folytattak. M­uloridő: június 30. Jól halad a munka a Szabadság hídon A valamikori hídőrség helyi­sége mellett átmászva né­hány törmelékkupacon, gyö­nyörű napsütésben indulok Pestről Budára — gyalog. Kivételes helyzetben va­gyok, az építőkön kívül sen­ki nem teheti ezt néhány naptól eltekintve tavaly augusztus óta. Azóta, hogy elkezdték felújítani az idén már 90 esztendős hidat. Szeptember végétől decem­ber közepéig nem járhattak itt még a buszok és a villa­mosok sem — nem bírta vol­na el súlyukat az öreg, több helyen elrozsdásodott szer­kezet. Decemberre megerősí­tették a híd lábait, s köny­­nyű fémalagutat készítettek a járdák közé a hídépítők, hogy legalább a tömegköz­lekedés megindulhasson. A nvm akkora,­­hanem nagyobb Ebédidő van. Amíg Pest­ről Budára érek, a déli, a napos oldalon, senkivel sem találkozom. Zavartalanul él­hetem át az élményt: a Sza­badság- híd nem akkora, amekkorának látszik. Távol­ról, valamelyik partról néz­ve két-három emelet magas­nak gondolná az ember a csúcsait. Most, hogy az állvá­nyok rácsozata szintekre szabdalta, látszik: megvan ez tíz emelet is! S ez még­­csak a hídtest fölötti rész. A hídnak csak az egyik fele. A nagyobb, és sok szempont­ból fontosabb tömeg lent van, a hídpálya alatt. Sok — tulajdonképpen természetes — benyomás éri az embert a felfedezés hatá­sával, ha nemcsak megnézi, hanem megszemléli, meg­vizsgálja a jóformán a leve­gőben függő acél- és beton­tömeget, amelyen rendes kö­rülmények között olyan fleg­ma magabiztossággal villa­­mosozik, mintha nem eme­letekkel a Duna fölött járna, hanem a ledöngölt földön. Az én első, kicsi meglepe­tésem, hogy visszafelé jövet, az ebédszünet után lassan megélénkülő északi járdán először nem lakatosokkal, hegesztőkkel, hanem telefon­­szerelőkkel találkozom. So­hasem gondoltam még rá, pedig kézenfekvő, hogy a hi­dakban mennyi a kábel. He­gedűs József csoportvezető le nem veszi szemét és ke­zét a huzalokról, úgy mond­ja el, hogy az ő munkájuk még körülbelül két hónapig tart. A híd közepén nagyka­lapáccsal és csákánnyal ka­tonák bontják a járdát. Ria­dalmat nem a dördülések keltenek bennem, hanem az, hogy a feltört aszfalt alatt lelátok egészen a vízig, és még inkább, hogy az aszfal­tot tartó egykori acél most egy rozsdás, lyukas tepsi ol­dalának tűnik. — Ettől már nem kell fél­ni — mondja Kartik Tamás lakatos csoportvezető, aki 28 éve csak hidakat és tv-adó­­tornyokat szerel. — A fő tar­tóelemeket már megerősítet­tük — teszi hozzá és meg is mutatja, hogy hogyan. Egyenként fejtik le a meg­rozsdásodott x-kötések ele­meit, és cserélik ki — szege­cseléssel — újakra. Ahol a homlokfal öregedett el, szé­les, vastag szögvasat hegesz­­tenek rá. Kérdezem, hogy szerinte készen lesznek-e a nyár elejére? Saorronós kérd­ése minden . Tavaly októbertől fo­lyamatosan dolgozunk, éjjel is, hétvégén is, túlórában, il­letve gmk-ban. Rutinos híd­építők vagyunk, rajtunk nem fog múlni — mondja és hozzáteszi: — Higgye el, szervezés kérdése minden! No, ha az, akkor túl sok okunk nem lehet az aggoda­lomra, a munkálatokat ugyanis Dalmy Tibor irá­nyítja most is, miniszteri biztosként, mint az elmúlt években bravúros szervezés­sel felújított többi fővárosi Duna-hídnál. Személyére jel­lemző, hogy azonnal és tele­fonon hajlandó válaszolni minden kérdésre, mégpedig tömören.­­ A háború óta a Szabad­ság hidat csak egyszer újí­tották fel, 1961-ben. 1976- ban programot készítettek a Duna-hidak felújítására, s ennek megfelelően került sor tavaly augusztusban a Sza­badság hídra is. De nyilván emlékeznek rá a budapes­tiek, hogy végeztünk mun­kálatokat a hídon öt évvel korábban is. Erre azért volt lehetőség, mert a Petőfi hi­dat határidő előtt fejeztük be, s azért volt szükség, mert a villamos- és közúti pálya, valamint a híd két végén el­helyezkedő, egyenként 2600 tonnás ellensúly tartószerke­zetének felújítása nem tűrt további halasztást. Tavaly augusztusban hozzáláttunk a járdák bontásához és újjá­építéséhez, hogy majd azokra állványzatot szerelve meg­vizsgáljuk, milyen állapot­ban van a felső szerkezet. A munkálatok közben kiderült, hogy egyes függőleges tartó­oszlopok olyan mértékben károsodtak, ami miatt azon­nal le kell zárni a hidat a forgalom elől. Olyan h­ása, amilyen volt Nehéz, bravúros munka következett: a híd egyik lá­bát, amely a statikusok által kijelölt helyénél már két cen­timéterrel kijjebb állt, a he­­­­lyére kellett tenni, mint egy törött lábat. Dalmy Tibor és csapatának gyakorlatában ilyen nehézségű munka még nem fordult elő, de sikerült. — Már a kezünkben van a híd, ami most folyik, azt már a rutinmunkák közé lehet so­rolni — folytatja a miniszte­ri biztos. — Pillanatnyilag a kapuzat megerősítésén dol­gozunk, s ha az időjárás is megengedi, behozzuk a most mutatkozó mintegy egyhetes lemaradást. A szerkezeterősí­téssel egy időben folyik az újrafestés. Zöld lesz a híd, amilyen volt, sőt még olya­nabb, mert felszereljük rá a háborúban, és az azt követő évtizedekben leesett öntött­vas díszeket, címereket is. Minden héten kétszer talál­kozunk a munkában részt ve­vő vállalatok vezetőivel, s megbeszéljük mit kell tenni ahhoz, hogy a vállalt határ­időre, június 30-ra átadhas­suk a hidat a forgalomnak. Vigh Sándor Galamb a tartályban Várostakarítók Ilyenkor, tavasz táján, megindulnak a tavaszi vizek, lombkoronát bontanak a fák, a sziporkázó fényben, a napsütés szinte valószínűtlenül kristályos pompájában inget vált Budapest. Leveti viseletes, szürke ruháját, hogy élénk, emberi színeinek gazdagságában mutassa magát. Zuglóban, az Ajtósi Dürer sor egyik villaépületének kertjében a télen felfagyott buckákat, s a füvet gereb­lyézik a lakók. Apró cöveke­­ket vernek a zsenge pázsit köré, hogy a beálló autók vé­letlenül se tiporják le a zsen­ge zöldet. — Végtére is magunknak csináljuk — mondják. — Az üde és rendezett környezet vidámítja az embert. A Városligetben a Főkert brigádjai gyűjtik, hordják a megmaradt őszi avart. A Fel­vonulási tér környékén, a tribün körzetében fákat emelnek ki, áttelepítik őket, s kerítést vonnak a leendő Nemzeti Színház építésének kezdete miatt. Másutt virá­gokat, palántákat ültetnek. Földbe, állványokba. Az erzsébetvárosi Dohány utca gangos, körfolyosós épü­leteiben a lépcsőházakat, a közlekedőket takarítják. Po­rción száradnak a szőnyegek. Ezekben a házakban mintha a kint és a bent, a lakáson innen és a lakásajtón túl a teendők, és a határok össze­mosódnának. Egyaránt fon­tos ugyanis a küszöbön állva az itt,és az ott, hisz abban az építészetileg zárt világban valahol oszthatatlan a tiszta­ság. Középmezőnyben A város arcának, utcáinak szépítésében ezen a mostani tavaszon is persze a legna­gyobb munkát a Fővárosi Közterület-fenntartó Válla­lat végzi. Az ő gondjuk, fel­adatuk a rend és a tisztaság megteremtése, a nagytakarí­tástól a lomtalanításig. A leg­főbb teendő a tél okozta szennyeződés és piszok eltá­volítása, ám nem kevésbé fontos a vállalat kezelésében lévő 456 kilométernyi útvo­nal burkolatának és a tarto­zékok hibáinak kijavítása sem. A napi gyakorlatban igazodnak azokhoz a kerületi tanácsoknak az igényeihez, amelyek tőlük rendelték meg a munkákat. Szabó Béla üzemvezető Észak-Pest takarításának a főnöke. Területén ötven ál­landó és általában 200 alkal­mi kézi úttisztító dolgozik. Harminc nyári cél- és mun­kagép segíti az elvégzendő­ket. — Ami azt illeti, eléggé so­kat szemetelünk a közterüle­ten — magyarázza. — Kivált­képp az autósok. Ha reggel­től estig folyamatosan taka­rítanánk, akkor se érnénk a munka végére. Komoly gon­dot okoznak azok a szállítók is, akik hanyagul rakodnak a kocsikra, s amerre járnak, hullik mögöttük az anyag. — Körülbelül hol foglal helyet Budapest — tisztasá­ga alapján — az európai vá­rosok között? — Szerintem a középme­zőnyben. A szűkebb Belvá­rost és a kiemelt idegenfor­galmi helyeket nézve azonban feltétlenül az élen. — Így, tavasz érkeztével csak önök takarítanak? — Nem. Az ingatlanok előtti részekért, a járdákért mindig a gazda a felelős. Le­gyen az üzem, magánszemély, vagy IKV. A tiltás öröme Az FKFV dolgozói az idén az időjárás miatt valamivel később láthattak csak mun­kához a tervezettnél. A né­hány napos csúszás azonban nem okozott különösebb ké­sését. Az Illés utcában, a József­városban feltankolt locsoló­autók indulnak aszfaltmo­sásra. Azonnal látható, hogy nem végezhetnek tökéletes munkát, a parkolósávban várakozó gépkocsik miatt nem takaríthatnak. Pedig a járda és az úttest találkozá­sában, az út szélén gyűlik össze a legtöbb por, sár, sze­mét.­­ A szűkebb utcákat szin­te egyáltalán nem tudjuk ki­takarítani, mert ezekkel a gépekkel nem férünk hozzá­juk — vélekedik az üzemve­zető. — Hiába a hét bizo­nyos időszakára szóló, meg­állási tilalmat jelző tábla, megesik, hogy mégsem dol­gozhatunk, mert képtelenség érvényt szerezni a tilalom­nak. Szergent Rudolf gépkocsi­­vezető mulatságos példát említ. A Szezonban a Körúton szombatonként van az úgy­nevezett patyolatakció. A rendőrség összeszedi a sza­bálytalanul parkírozó autó­kat. Előttünk. Mögöttünk pe­dig szinte azonnal beparkol­nak mások, hálálkodva, hogy végre helyet találtak. A tavaszi feladatok egyik legnagyobbika a saralás, a télen kiszórt és az útszéleken összegyűlt anyagok elszállí­tása. Városszerte több ezer köbméternyi porról, földről van szó, öt nagy teljesítmé­nyű seprőgép segíti a teen­dőket. Az egyik Bedford ép­pen a Kacsóh Pongrác úti felüljáró leágazásában ha­lad. — Naponta húsz kilomé­ternyit haladunk — pillant felém két mozdulat között Kürti Imre gépkocsivezető. — Ekézi, söpri, fölszippantja ez a masina a sarat, közben vizet zúdít rá, hogy ne porol­jon. Nemigen szeretnek az autósok, mert ezzel a jár­gánnyal gyakorta elállom az utat. De azért mindig úgy kanyarodok, hogy akadjon mellettem elég hely. Az volt az utóbbi időben a legérde­kesebb eset, amikor a gép egy élő galambot szippantott be. És gondolja csak el: az állat a tartályban az egész napot túlélte. Kábultan szed­tük ki, pátyolgattuk egy da­rabig, és megmenekült. Az M3-as műút bevezető szakaszán korláttisztítókkal találkozunk. Vízvétellel együtt óránként alig 10 kilo­méteres a tempó. A korlát pe­dig a városban rengeteg. Rá­adásul a védett utak menti acélszalagok festése nem a legtökéletesebb. Rozsdásod­nak, s így hiába az ismételt mosás, igazán soha nem lesz­nek szépek. Visszakanyarodunk Zugló­ba. A Nagy Lajos Király út­ján tartálykocsi álldogál, gyomrában 90 fokos termál­vízzel. Vödrök és oszlopok Salap János, az autó piló­tája, úgy mondja, hogy nap­jában öt-hat kilométernyi szakasz egy műszak alatt a penzum. Általában tízméte­renként állnak a táblák, át­lagosan kettő, így aztán könnyen kiszámolható a tel­jesítmény a közlekedési osz­lopok tisztogatásában. Ami a technológiát illeti: ugyancsak kezdetleges. Vödör, nyeles kefe, törlőrongy. Sárközi Ferenc kézi út­tisztító, annyit fűz hozzá: — Ráadásul a szemetestar­tályok és a közkukák takarí­tása, tisztítása is a mi dol­gunk. Szóval, ha haladni akar, napszálltára ugyancsak elgémberedik az ember. A Csömöri úton a kátyús­­brigád serénykedik. A téli útfelfagyások, repedések, tö­rések kiigazítása a teendő­jük. A lefolyók körül légka­lapáccsal lazítják meg a bur­kolatot, majd aszfalttal be­öntik. Visztra Antal csoportvezető jobb lábán vastag térdelőpa­kolás. Az egyik kátyú fölött hajlong, több rétegben igazít­ja a gödörre a forró fekete masszát. Húzza, lapogatja, vigyáz, hogy a széleken meg ne folljon. És vár míg kihűl, amíg jöhet a következő adag. Aztán indulnak tovább ők is, hogy Budapest, mire meg­jön a május, valóban új ruhát öltsön. Deáki László Folyókából a sarat Na, még egy húzás Teknős Miklós felvételei 5

Next