Népszava, 1986. április (114. évfolyam, 76–101. sz.)
1986-04-10 / 84. szám
NÉPSZAVA 1986. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Chilei szocialista vezető látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására április 7—9. között látogatást tett Budapesten Hernan del Canto, a Chilei Szocialista Párt Politikai Bizottságának tagja. A chilei politikus, akivel Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője folytatott megbeszélést, látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál is. Hernan del Canto tájékoztatást adott a chilei népnek a diktatúra megdöntéséért vívott harcáról, a chilei haladó erők törekvéseiről. Györke József kifejezte az MSZMP és a magyar nép szolidaritását a demokrácia helyreállításáért küzdő chilei hazafiakkal. A Fiat vezérigazgatójának magyarországi tárgyalásai A Fiat magyarországi irodájának megnyitása alkalmából április 7. és 9. között látogatást tett Budapesten Francesco Gallo, a Fiat-csoport nemzetközi ügyekért felelős vezérigazgatója, aki a Fiat-csoporthoz tartozó vállalatok képviselőinek delegációját vezette. Francesco Gallot fogadta Kapolyi László ipari miniszter, Török István külkereskedelmi államtitkár, Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Sós Gyula ipari miniszterhelyettes. Találkozott Demcsák Sándorral, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. vezérigazgatójával. A delegáció tagjai magyar partnereikkel üzleti tárgyalásokat folytattak. Muloridő: június 30. Jól halad a munka a Szabadság hídon A valamikori hídőrség helyisége mellett átmászva néhány törmelékkupacon, gyönyörű napsütésben indulok Pestről Budára — gyalog. Kivételes helyzetben vagyok, az építőkön kívül senki nem teheti ezt néhány naptól eltekintve tavaly augusztus óta. Azóta, hogy elkezdték felújítani az idén már 90 esztendős hidat. Szeptember végétől december közepéig nem járhattak itt még a buszok és a villamosok sem — nem bírta volna el súlyukat az öreg, több helyen elrozsdásodott szerkezet. Decemberre megerősítették a híd lábait, s könynyű fémalagutat készítettek a járdák közé a hídépítők, hogy legalább a tömegközlekedés megindulhasson. A nvm akkora,hanem nagyobb Ebédidő van. Amíg Pestről Budára érek, a déli, a napos oldalon, senkivel sem találkozom. Zavartalanul élhetem át az élményt: a Szabadság- híd nem akkora, amekkorának látszik. Távolról, valamelyik partról nézve két-három emelet magasnak gondolná az ember a csúcsait. Most, hogy az állványok rácsozata szintekre szabdalta, látszik: megvan ez tíz emelet is! S ez mégcsak a hídtest fölötti rész. A hídnak csak az egyik fele. A nagyobb, és sok szempontból fontosabb tömeg lent van, a hídpálya alatt. Sok — tulajdonképpen természetes — benyomás éri az embert a felfedezés hatásával, ha nemcsak megnézi, hanem megszemléli, megvizsgálja a jóformán a levegőben függő acél- és betontömeget, amelyen rendes körülmények között olyan flegma magabiztossággal villamosozik, mintha nem emeletekkel a Duna fölött járna, hanem a ledöngölt földön. Az én első, kicsi meglepetésem, hogy visszafelé jövet, az ebédszünet után lassan megélénkülő északi járdán először nem lakatosokkal, hegesztőkkel, hanem telefonszerelőkkel találkozom. Sohasem gondoltam még rá, pedig kézenfekvő, hogy a hidakban mennyi a kábel. Hegedűs József csoportvezető le nem veszi szemét és kezét a huzalokról, úgy mondja el, hogy az ő munkájuk még körülbelül két hónapig tart. A híd közepén nagykalapáccsal és csákánnyal katonák bontják a járdát. Riadalmat nem a dördülések keltenek bennem, hanem az, hogy a feltört aszfalt alatt lelátok egészen a vízig, és még inkább, hogy az aszfaltot tartó egykori acél most egy rozsdás, lyukas tepsi oldalának tűnik. — Ettől már nem kell félni — mondja Kartik Tamás lakatos csoportvezető, aki 28 éve csak hidakat és tv-adótornyokat szerel. — A fő tartóelemeket már megerősítettük — teszi hozzá és meg is mutatja, hogy hogyan. Egyenként fejtik le a megrozsdásodott x-kötések elemeit, és cserélik ki — szegecseléssel — újakra. Ahol a homlokfal öregedett el, széles, vastag szögvasat hegesztenek rá. Kérdezem, hogy szerinte készen lesznek-e a nyár elejére? Saorronós kérdése minden . Tavaly októbertől folyamatosan dolgozunk, éjjel is, hétvégén is, túlórában, illetve gmk-ban. Rutinos hídépítők vagyunk, rajtunk nem fog múlni — mondja és hozzáteszi: — Higgye el, szervezés kérdése minden! No, ha az, akkor túl sok okunk nem lehet az aggodalomra, a munkálatokat ugyanis Dalmy Tibor irányítja most is, miniszteri biztosként, mint az elmúlt években bravúros szervezéssel felújított többi fővárosi Duna-hídnál. Személyére jellemző, hogy azonnal és telefonon hajlandó válaszolni minden kérdésre, mégpedig tömören. A háború óta a Szabadság hidat csak egyszer újították fel, 1961-ben. 1976- ban programot készítettek a Duna-hidak felújítására, s ennek megfelelően került sor tavaly augusztusban a Szabadság hídra is. De nyilván emlékeznek rá a budapestiek, hogy végeztünk munkálatokat a hídon öt évvel korábban is. Erre azért volt lehetőség, mert a Petőfi hidat határidő előtt fejeztük be, s azért volt szükség, mert a villamos- és közúti pálya, valamint a híd két végén elhelyezkedő, egyenként 2600 tonnás ellensúly tartószerkezetének felújítása nem tűrt további halasztást. Tavaly augusztusban hozzáláttunk a járdák bontásához és újjáépítéséhez, hogy majd azokra állványzatot szerelve megvizsgáljuk, milyen állapotban van a felső szerkezet. A munkálatok közben kiderült, hogy egyes függőleges tartóoszlopok olyan mértékben károsodtak, ami miatt azonnal le kell zárni a hidat a forgalom elől. Olyan hása, amilyen volt Nehéz, bravúros munka következett: a híd egyik lábát, amely a statikusok által kijelölt helyénél már két centiméterrel kijjebb állt, a helyére kellett tenni, mint egy törött lábat. Dalmy Tibor és csapatának gyakorlatában ilyen nehézségű munka még nem fordult elő, de sikerült. — Már a kezünkben van a híd, ami most folyik, azt már a rutinmunkák közé lehet sorolni — folytatja a miniszteri biztos. — Pillanatnyilag a kapuzat megerősítésén dolgozunk, s ha az időjárás is megengedi, behozzuk a most mutatkozó mintegy egyhetes lemaradást. A szerkezeterősítéssel egy időben folyik az újrafestés. Zöld lesz a híd, amilyen volt, sőt még olyanabb, mert felszereljük rá a háborúban, és az azt követő évtizedekben leesett öntöttvas díszeket, címereket is. Minden héten kétszer találkozunk a munkában részt vevő vállalatok vezetőivel, s megbeszéljük mit kell tenni ahhoz, hogy a vállalt határidőre, június 30-ra átadhassuk a hidat a forgalomnak. Vigh Sándor Galamb a tartályban Várostakarítók Ilyenkor, tavasz táján, megindulnak a tavaszi vizek, lombkoronát bontanak a fák, a sziporkázó fényben, a napsütés szinte valószínűtlenül kristályos pompájában inget vált Budapest. Leveti viseletes, szürke ruháját, hogy élénk, emberi színeinek gazdagságában mutassa magát. Zuglóban, az Ajtósi Dürer sor egyik villaépületének kertjében a télen felfagyott buckákat, s a füvet gereblyézik a lakók. Apró cövekeket vernek a zsenge pázsit köré, hogy a beálló autók véletlenül se tiporják le a zsenge zöldet. — Végtére is magunknak csináljuk — mondják. — Az üde és rendezett környezet vidámítja az embert. A Városligetben a Főkert brigádjai gyűjtik, hordják a megmaradt őszi avart. A Felvonulási tér környékén, a tribün körzetében fákat emelnek ki, áttelepítik őket, s kerítést vonnak a leendő Nemzeti Színház építésének kezdete miatt. Másutt virágokat, palántákat ültetnek. Földbe, állványokba. Az erzsébetvárosi Dohány utca gangos, körfolyosós épületeiben a lépcsőházakat, a közlekedőket takarítják. Porción száradnak a szőnyegek. Ezekben a házakban mintha a kint és a bent, a lakáson innen és a lakásajtón túl a teendők, és a határok összemosódnának. Egyaránt fontos ugyanis a küszöbön állva az itt,és az ott, hisz abban az építészetileg zárt világban valahol oszthatatlan a tisztaság. Középmezőnyben A város arcának, utcáinak szépítésében ezen a mostani tavaszon is persze a legnagyobb munkát a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat végzi. Az ő gondjuk, feladatuk a rend és a tisztaság megteremtése, a nagytakarítástól a lomtalanításig. A legfőbb teendő a tél okozta szennyeződés és piszok eltávolítása, ám nem kevésbé fontos a vállalat kezelésében lévő 456 kilométernyi útvonal burkolatának és a tartozékok hibáinak kijavítása sem. A napi gyakorlatban igazodnak azokhoz a kerületi tanácsoknak az igényeihez, amelyek tőlük rendelték meg a munkákat. Szabó Béla üzemvezető Észak-Pest takarításának a főnöke. Területén ötven állandó és általában 200 alkalmi kézi úttisztító dolgozik. Harminc nyári cél- és munkagép segíti az elvégzendőket. — Ami azt illeti, eléggé sokat szemetelünk a közterületen — magyarázza. — Kiváltképp az autósok. Ha reggeltől estig folyamatosan takarítanánk, akkor se érnénk a munka végére. Komoly gondot okoznak azok a szállítók is, akik hanyagul rakodnak a kocsikra, s amerre járnak, hullik mögöttük az anyag. — Körülbelül hol foglal helyet Budapest — tisztasága alapján — az európai városok között? — Szerintem a középmezőnyben. A szűkebb Belvárost és a kiemelt idegenforgalmi helyeket nézve azonban feltétlenül az élen. — Így, tavasz érkeztével csak önök takarítanak? — Nem. Az ingatlanok előtti részekért, a járdákért mindig a gazda a felelős. Legyen az üzem, magánszemély, vagy IKV. A tiltás öröme Az FKFV dolgozói az idén az időjárás miatt valamivel később láthattak csak munkához a tervezettnél. A néhány napos csúszás azonban nem okozott különösebb késését. Az Illés utcában, a Józsefvárosban feltankolt locsolóautók indulnak aszfaltmosásra. Azonnal látható, hogy nem végezhetnek tökéletes munkát, a parkolósávban várakozó gépkocsik miatt nem takaríthatnak. Pedig a járda és az úttest találkozásában, az út szélén gyűlik össze a legtöbb por, sár, szemét. A szűkebb utcákat szinte egyáltalán nem tudjuk kitakarítani, mert ezekkel a gépekkel nem férünk hozzájuk — vélekedik az üzemvezető. — Hiába a hét bizonyos időszakára szóló, megállási tilalmat jelző tábla, megesik, hogy mégsem dolgozhatunk, mert képtelenség érvényt szerezni a tilalomnak. Szergent Rudolf gépkocsivezető mulatságos példát említ. A Szezonban a Körúton szombatonként van az úgynevezett patyolatakció. A rendőrség összeszedi a szabálytalanul parkírozó autókat. Előttünk. Mögöttünk pedig szinte azonnal beparkolnak mások, hálálkodva, hogy végre helyet találtak. A tavaszi feladatok egyik legnagyobbika a saralás, a télen kiszórt és az útszéleken összegyűlt anyagok elszállítása. Városszerte több ezer köbméternyi porról, földről van szó, öt nagy teljesítményű seprőgép segíti a teendőket. Az egyik Bedford éppen a Kacsóh Pongrác úti felüljáró leágazásában halad. — Naponta húsz kilométernyit haladunk — pillant felém két mozdulat között Kürti Imre gépkocsivezető. — Ekézi, söpri, fölszippantja ez a masina a sarat, közben vizet zúdít rá, hogy ne poroljon. Nemigen szeretnek az autósok, mert ezzel a járgánnyal gyakorta elállom az utat. De azért mindig úgy kanyarodok, hogy akadjon mellettem elég hely. Az volt az utóbbi időben a legérdekesebb eset, amikor a gép egy élő galambot szippantott be. És gondolja csak el: az állat a tartályban az egész napot túlélte. Kábultan szedtük ki, pátyolgattuk egy darabig, és megmenekült. Az M3-as műút bevezető szakaszán korláttisztítókkal találkozunk. Vízvétellel együtt óránként alig 10 kilométeres a tempó. A korlát pedig a városban rengeteg. Ráadásul a védett utak menti acélszalagok festése nem a legtökéletesebb. Rozsdásodnak, s így hiába az ismételt mosás, igazán soha nem lesznek szépek. Visszakanyarodunk Zuglóba. A Nagy Lajos Király útján tartálykocsi álldogál, gyomrában 90 fokos termálvízzel. Vödrök és oszlopok Salap János, az autó pilótája, úgy mondja, hogy napjában öt-hat kilométernyi szakasz egy műszak alatt a penzum. Általában tízméterenként állnak a táblák, átlagosan kettő, így aztán könnyen kiszámolható a teljesítmény a közlekedési oszlopok tisztogatásában. Ami a technológiát illeti: ugyancsak kezdetleges. Vödör, nyeles kefe, törlőrongy. Sárközi Ferenc kézi úttisztító, annyit fűz hozzá: — Ráadásul a szemetestartályok és a közkukák takarítása, tisztítása is a mi dolgunk. Szóval, ha haladni akar, napszálltára ugyancsak elgémberedik az ember. A Csömöri úton a kátyúsbrigád serénykedik. A téli útfelfagyások, repedések, törések kiigazítása a teendőjük. A lefolyók körül légkalapáccsal lazítják meg a burkolatot, majd aszfalttal beöntik. Visztra Antal csoportvezető jobb lábán vastag térdelőpakolás. Az egyik kátyú fölött hajlong, több rétegben igazítja a gödörre a forró fekete masszát. Húzza, lapogatja, vigyáz, hogy a széleken meg ne folljon. És vár míg kihűl, amíg jöhet a következő adag. Aztán indulnak tovább ők is, hogy Budapest, mire megjön a május, valóban új ruhát öltsön. Deáki László Folyókából a sarat Na, még egy húzás Teknős Miklós felvételei 5