Népszava, 2019. május (146. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-02 / 100. szám

NÉPSZAVA 2019. május 2., csütörtök REFLEKTOR Szocdem tavasz Európában ELORETORES Egyre jobban szerepelnek a tradicionális baloldali pártok az uniós voksolásokon, pedig tavaly ilyenkor még felettébb reménytelennek látszott a helyzetük. RÓNAY TAMÁS Spanyolország elkerülte a legros­­­szabb forgatókönyvet. Nem a szélső­­jobboldali Vox vált „királycsinálóvá” a múlt vasárnapi parlamenti válasz­táson. A párt ugyan 24 mandátumot szerzett, politikai szerepe azonban nem válik annyira fontossá, amen­­­nyire attól politológusok eredetileg tartottak. Az európai politikai klíma emel­lett sem túl kedvező Európában. A gazdasági, majd a menekültválság után egy sor országban rajzolták át a politikai térképet, a tradicionális pártok befolyása szinte mindenhol csökkent, a jobboldali radikálisoké viszont nőtt. Hollandiában például már két pártjuk is van: a Fórum a Demokráciáért (FvD) mellett Geert Wilders Szabadságpártja már-már mérsékelt politikai erőnek tűnik. A kontinens jobbra tolódását jel­zi, hogy több országban elfogadottá vált a populisták kormányzati sze­repvállalása. Magyarországon és Lengyelországban a kormányzati politika egyik alapköve az idegen­­ellenesség. Ám más országokban is kormányzati tényezővé váltak a be­vándorlásellenes, populista erők. Olaszország a legjobb példa erre, ahol tetőfokára hágott a populiz­­mus, mióta Matteo Salvini belügy­miniszter (Liga) és Luigi Di Maio kormányfőhelyettes (Öt Csillag Mozgalom) határozza meg az ország irányvonalát. Rendkívül hangosak ugyan, de eközben sok eredményt nem értek el: az ország gazdasági teljesítménye érezhetően lelassult Giuseppe Conte miniszterelnök ka­binetjének beiktatása óta. Ausztriában már mintegy másfél éve a kormányzat része az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely mint­ha kezdene ugyan elmozdulni a centrum felé, de még így is túl sok a vadhajtás, ami koalíciós feszültség­hez is vezetett az Osztrák Néppárt és Heinz-Christian Strache pártja között. A politikailag mindeddig stabilnak számító Észtországban a konzervatívok a jobboldali populis­tákkal kötöttek paktumot. Nagy-Britanniában egyre nép­szerűbb az újonnan alakult Brexit nevű párt, amely több mandátumot szerezhet a toryknál a május végi eu­rópai parlamenti választáson. Az eltelt egy évtized alatt jobbra fordult Európa, a baloldali pártok, elsősorban a hagyományos szocia­lista, szociáldemokrata tömörülé­sek bizonyos országokban mintha zuhanórepülésbe kezdtek volna. Franciaországban a szocialisták sza­vazati aránya 2017-ben 32,4 száza­lékponttal esett vissza az öt évvel ko­rábbi eredményhez képest. A német szociáldemokraták 2017-ben 5,2 százalékponttal kaptak kevesebbet, mint négy évvel azelőtt. A holland Munkáspárt (PvdA) népszerűsége szintén 2017-ben 19,1 százalékpont­tal esett vissza. Olaszországban a Demokrata Párt 2018-ban hét száza­lékponttal kapott kevesebbet, mint 2013-ban. Ausztriában a 2017-es vá­lasztáson az osztrák Szabadságpárt ugyan 0,1 százalékponttal javított eredményén, de kiesett a kormány­ból. Ami különösen aggasztó tenden­cia volt, hogy ezen országok mind­egyikében nőtt a jobboldali populis­ták befolyása, ez pedig azt jelzi, hogy sok szavazó a szociáldemokratáktól fordult el és tette a szélsőséges párt neve mellé az ikszet. A tavalyi év elejére a szocialisták egy sor bástya-11 százalék Ennyivel előzik meg Portugáliában a választásra készülő szocialisták a jobboldali szociál­demokratákat sukat vesztették el. Az inkább balol­dali ideológiájú Spanyolországban 2011-ben kerültek ellenzékbe, majd ugyanez történt 2013-ban Cipruson, 2014-ben Bulgáriában, 2015-ben Svédországban, Finnországban és Dániában, 2016-ban Horvátország­ban, 2017-ben Franciaországban, majd ugyanazon év decemberében Ausztriában - amikor a néppárti Se­bastian Kurz alakíthatott kormányt -, a 2018. márciusi választás után pedig Olaszországban. A baloldal számára különösen súlyos csapást jelentett a tavalyi olasz választás, hiszen két évvel korábban a demokraták népszerű­sége még megközelítette a negyven százalékot. Bár úgy látszott, a nagy reformernek tartott és igen agi­lis pártelnök, kormányfő, Matteo Renzi mutatja meg a kiutat az eu­rópai szociáldemokraták számára, számos politikai hibát vétett, így elbukott. Európában így már csak Romá­niában, Szlovákiában, Csehország­ban, a német nagykoalíciós kor­mányban, Portugáliában, Máltán, Szlovéniában, Luxemburgban és Görögországban maradt hatalmon olyan kabinet, amelyben a baloldal is szóhoz jut. Ugyanakkor a szlovákiai Smer korábban erőteljesen naciona­lista színezetű volt, Robert Ficónak a kormányfői székből való távozásával vált mérsékeltebbé, a görög Sziri­­za pedig „ultrabalos” formációként indult, de miután Alekszisz Ciprasz kormánya a hitelmegállapodást el­utasító politikájával kis híján csődbe vitte az országot, a párt is mérsékel­tebb lett, igaz, ma is jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Kínával. Az európai szociáldemokrácia a tavalyi év derekán rendkívül nehéz napjait élte. Az első reménysugarat az jelentette a balközép számára, amikor Spanyolországban hat és fél év után, 2018 júniusában a szo­cialisták kerültek hatalomra: Pedro Sánchez kisebbségi kormányt ala­kított. Bár sok esélyt nem adtak a túlélésére, egyre népszerűbbé vált a lakosság körében, mert enyhített a megszorításokon, ezzel növelte a belső fogyasztást, közben csökkent az állástalanok aránya. Sánchez po­litikájának sikerét jelzi, hogy ami­kor kormányfővé választották, a jobboldali Néppárt és a szocialisták még fej fej mellett haladtak a köz­vélemény-kutatásokban. Fél évvel később már egyértelművé vált a szo­cialisták fölénye. Sánchez a portugál kormányfő, António Costa politiká­ját másolta, aki szintén enyhített a megszorításokon, és a belső fogyasz­tást serkentette. A szociáldemokraták számára komoly fegyvertény volt az is, hogy a tavaly szeptemberi svéd parlamen­ti választást Stefan Löfven pártja nyerte meg. Bár a párt mandátumai­nak száma csökkent az előző válasz­táshoz viszonyítva, a jobboldal még jelentősebb visszaesést könyvelhe­tett el. Valójában sem a bal-, sem a jobboldal nem szerzett többséget a parlamentben. Idén januárban azonban két, a jobboldali szövetség­hez sorolt párt, a Középpárt és a li­berálisok is jelezték, nem szavaznak Löfven kormánya ellen a bizalmi szavazásnál, így a szociáldemokra­ta politikus alakíthatott kormányt. (Svédország a „negatív parlamen­tarizmus” őshazája. Ez azt jelenti, hogy a parlamentben a miniszter­­elnöknek nem szükséges többségre szert tennie a Riksdagban, de ha a képviselők többsége ellene szavaz, akkor szednie kell a sátorfáját.­ Idén az első fontosabb választást az Európai Unión belül Finnor­szágban tartották. Bár a szociálde­mokraták jobb, 20 százalék körüli eredményre számítottak, s csak hajszállal előzték meg a jobboldali populista Finn Pártot, a tény mégis­csak az: szociáldemokrata győzelem született, amire húsz évvel korábban volt példa utoljára az észak-európai országban. A múlt héten a várako­zásoknak megfelelően Antti Rinne, a párt vezetője kapott kormányala­kítási megbízást - bár neki sem lesz egyszerű összeállítani az új kabine­tet, várhatóan hasonló modell jön létre, mint Svédországban. A május végén esedékes európai parlamenti választást követően az EU államai közül elsőként Dániá­ban voksolnak majd. Bár a legutób­bi, 2015-ös voksoláson a szociálde­mokraták szerezték meg a legtöbb mandátumot, végül a jobboldal alakíthatott kormányt Lars Lökke Rasmussen, a jobboldali-liberális Venstre elnökének irányításával. Most azonban minden esély megvan arra, hogy a szociáldemokrata Mette Frederiksen ülhessen a kormányfői bársonyszékbe. A szociáldemok­raták ugyanis potenciális koalíciós partnereikkel abszolút többséget szerezhetnek a törvényhozásban. A 2015-ös portugál parlamenti választáson ugyan a történetesen szociális demokratának nevezett jobboldalra voksoltak a legtöbben, mégis a szocialista párti António Costa alakíthatott kormányt. Hogy munkáját nem végezte rosszul, jel­zi: pártja közvélemény-kutatásoktól függően jelenleg 7-11 százalékpont­tal előzi meg a szociális demokra­tákat. A szocialistákra az áprilisi felmérések szerint 36-37 százalék voksolhat. FOTÓ: JOSE JORDAN/AFP RELATÍV ELSŐSÉG Legutóbb a spanyol balol­dal örülhetett a sikernek ROSSZ PÉLDA 1 MATTEO RENZI A volt olasz kor­mányfő jelentet­te a reményt, de rossz döntései miatt elbukott REMÉNYT ADOTT 1 PEDRO SÁNCHEZ A spanyol politikus tavalyi kormányfővé választása jelen­tette a forduló­pontot Besegít a brit Munkáspárt Az európai szociáldemokraták szempontjából pozitív fejlemény az is, hogy a britek részt vesznek a május végén esedékes EP-választáson. Ugyan a Europe Elects felmérése szerint mintegy harminccal keve­sebb mandátumot szereznek, mint 2014-ben, a brit Munkáspárt részvétele nélkül jóval gyengébben sze­repeltek volna. Ez azt jelenti, hogy politikai súlyuk ha nem is lesz a régi az EP-ben, ismét a második legna­gyobb frakciót alakíthatják. A brit belpolitikai térké­pet teljesen átrajzolta az egykori UKIP-vezér, Nigel Farage által irányított Brexit párt megjelenése, így az EP-választáson felmérések szerint a konzervatív toryk (Theresa May miniszterelnök pártja) csak a harmadik helyen végeznek majd a Munkáspárt és a Brexit mögött. Arra mindenesetre rég nem volt pél­da a brit belpolitikában, hogy a Munkáspárt ekkora - mintegy 15 százalékpontos - fölénnyel álljon az élen.

Next