Népszava, 2023. május (150. évfolyam, 100-124. szám)

2023-05-04 / 102. szám

2 I 2023. május 4., csütörtök ______________________________________________________________________________________________REFLEKTOR írók a szerencsére bízva REMÉNY Sokként érte az irodalmi életet a Libri-közönségdíj, irodalmi díj megszűnése, de talán nem kell siratni az elismerést. A reményről és a díjak, ösztöndíjak jelentőségéről Nagy Gabriella beszélt lapunknak. ROSZNÁKY EMMA Március végén érkezett a hír, hogy a Libri-Bookline gazdasági okokra hivatkozva beszüntette a 2016-ban alapított Libri irodalmi díjat, mely­nek korábbi nyertesei között olyan jeles alkotók szerepelnek, mint Krasznahorkai László, Bereményi Géza, Rakovszky Zsuzsa, Tompa Andrea, Szvoren Edina, Láng Zsolt, Krusovszky Dénes, Bartis Attila, Jászberényi Sándor. A közönség­díjat pedig olyan népszerű alkotók tudhatják magukénak, mint Grecsó Krisztián, Krusovszky Dénes, Bartis Attila, Kepes András vagy Bödőcs Tibor. A Libri-díj nem pusztán egy nagy presztízsű elismerés volt, fon­tos szerepet játszott az irodalom­népszerűsítésben is, jelöltjei sajtó­nyilvánosságot kaptak, nem csupán a nyertesek profitálhattak belőle. Számos, ma már befutott alkotó épp a Libri-díj kampánya által vált ismertté. Az sem elhanyagolható té­nyező, hogy a Libri irodalmi díj volt az egyetlen, széles körben ismert és elfogadott, államtól független díj. Az irodalmi élet több tagja szó­lalt föl a hírrel kapcsolatban, ko­rábbi nyertesek reagáltak a hírre, Tompa Andrea például Facebook­­bejegyzésében sajnálatát fejezte ki, hogy már a „független (vagy legalábbis annak látszó)” díjak is megszűnnek, a szerző hozzátette „elég széles már azon írók (művé­szek) köre, akik nem fognak ettől a mostani államtól semmiféle elis­merésben részesülni”. Hasonlóan megdöbbentette a hír Krusovszky Dénest, Láng Zsoltot és Grecsó Krisztiánt is, mindnyájan úgy ér­zik, a Libri-díjak jól működtek, se­gítették eljuttatni az olvasóhoz a sokszínű, friss irodalmat. ESÉLYTELENÜL TOMPA ANDREA: Elég széles már azok köre, akik nem fognak ettől a mostani állam­tól semmiféle elismerésben részesülni A két tavalyi díjazott: Krasznahorkai László (j) és Bödőcs Tibor Libri­d Él 1 ooa;oz Öo Viták és visszásságok 2021-ben az állami hátterű Mat­hias Corvinus Collegium (MCC) alapítványa bevásárolta magát a Libribe, megszerezve a cégcsoport kisebbségi tulajdonát, 30,94 száza­lékát. A Libri-Bookline Zrt. a hazai kulturális cégek egyik legjelentő­sebbje, az MCC belépése óta sokan aggódnak a könyvkiadás és -keres­kedelem szabadsága miatt. Akadnak nagy összegű irodal­mi ösztöndíjak, de az állami éra többeket taszít. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd 2019-ben hirdette meg a Térey-ösztöndíjat, amelyet szinte rohamtempóban osztottak ki, a negyvenöt díjazott közül öten vis­­­sza is adták azt. A visszalépő Bar­tók Imre a díj létrejöttét, a létrehozó személyét is bírálta, Csehy Zoltán szerint pedig egyes díjazottak mun­kája nem indokolt volna ilyen elis­merést. Az ösztöndíjat Keresztesi József, Szőcs Petra és Zoltán Gábor is visszautasította. A magyarországi ELLE magazin idén először rendezi meg az ELLE Awardsot. A lap írókat is kitüntet majd, az év szerzője jelöltjei között van Benedek Ágota, Durica Kata­rina, Kemény Zsófi, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina. A hattagú zsűri jelölt, a közönség dönthetett, a sza­vazás május 1-jén zárult. A díjat az ELLE vezérigazgatója, Milkovics Pál hozta Magyarországra, akinek ne­véhez köthető előbb a Pesti Hírlap szakmailag vállalhatatlan címlapja, aminek következtében a főszer­kesztő és két szerkesztő kollégája távozott, majd a lap és a nagy múl­tú 168 óra című hetilap bezárása. Nem érdemes temetni a díjat INTERJÚ A díj megszűnéséről, az alternatívákról és az irodalmi élet változásairól kérdeztük Nagy Gab­riellát, a Litera internetes irodalmi portál főszerkesztőjét. Ön miként ítéli meg a Libri irodalmi díj szerepét, hasonlóan érez, mint az egykori nyertesek? Valóban lehangoló hír, hogy a Lib­ri irodalmi díjakat nem adják át idén, főként mert a másik nagy presztíz­sű, államtól független díj, az Aegon művészeti, majd irodalmi díj jövője is bizonytalanná vált egy vállalati átszervezésnek köszönhetően (2021 óta nem adják át, és feltehetőleg ez így is marad), az Artisjus-díjjal pedig, amely a harmadik jelentős elismerés, a szerzői jogi törvény 2012-es módo­sítása miatt 2013-tól nem jár pénz. Fontos azonban hozzátenni, hogy a Libri-Bookline Zrt. egy világválság közepén döntött úgy, hogy - saját indoklásuk szerint - „gazdasági meg­fontolások miatt” nem ad át díjat. Egy ilyen döntés egy piaci szereplő eseté­ben, ha nem is örömteljes, de érthető. Van azonban számtalan kisebb, szin­tén nem állami díj, amellyel irodalmi teljesítményeket jutalmaznak, ott vannak - a teljesség igénye nélkül - a Szépíró-díjak, a Mészöly-díj, a Békés Pál-, a Déry-, a Petri-, a Zelk Zoltán-, a Sziveri-díj, a Városmajor 48 irodal­mi életműdíj, az elsőköteteseknek járó Margó-díj, a Hazai Attila Irodal­mi Díj, a Komlós Aladár-díj, sőt még a Litera irodalmi portálnak is van díja. Független ösztöndíjak tekintetében is szélesedik a paletta, a legnagyobb presztízsű talán a Horváth Péter Iro­dalmi Ösztöndíj, de van már például ferencvárosi József Attila irodalmi támogatás, Erzsébetvárosi irodalmi ösztöndíj is. Ezek közül nem egyet díjként tartunk számon (a HP-ösz­­töndíj esetében például rövidlista is van). Kétségtelen a még létező jelen­ Az írás nem szabadidős tevékenység, hanem az egyik leg­­keményebb szellemi igénybevétel, idő- és ener­giaigényes, megfelelő körülmé­nyek kelle­nek hozzá. De az írók jelentős része - és egyre inkább jellemző nem tudja megteremte­ni magának ezeket a feltételeket. tősebb díjak közül a Libri-díjak híre ért el a legtávolabb, de nem temet­ném egyelőre, legalábbis remélem, hogy egy ilyen brandet nem hagynak veszni. Lássuk meg, mi lesz a válság után. A Libri-Bookline-nyilatkozatban az állt: „továbbra is elkötelezettek a kortárs magyar szerzők és műveik iránt, így a jövőben megújult formá­ban népszerűsítik az irodalmat”s. Át­alakulóban van az irodalom, a nép­szerűséghez mennyit ad hozzá egy irodalmi elismerés? Nemcsak nálunk, de az egész vi­lágban átalakulóban van az emberek tudáshoz, műveltséghez való viszo­nya, ezáltal a kultúrának, a művésze­teknek, az irodalomnak is változik a szerepe. Rengeteg oka van ennek. Az internet és a közösségi médiumok új és demokratikus publikációs és ön­reprezentációs tereket nyitottak, ma egy blogon vagy a közösségi oldalon közölt szöveg ugyanúgy eljut az olva­sóhoz, mint egy szerkesztett, könyv­kiadó által megjelentetett könyv. Sőt, sokszor többekhez ér el, és gyorsab­ban, viszont minőségi-szakmai kont­roll nélkül. Megrendült a szakma és a kritika renoméja, a minőségi kultú­rát, független, ideológiáktól mentes, szabad művészetet, a nívós irodalmat mindeközben nemcsak a válság sújt­ja, hanem különböző akaratoknak is kiszolgáltatott. Sokaknak áll érde­kében ugyanis, hogy ellenőrzés alatt tartsák, mi kap széles nyilvánosságot. Az irodalom ismereteket ad át, tu­dást, gondolkodásra sarkall, önisme­rethez vezet, és segít emlékezni, tehát képes az emberek gondolkodását for­málni, ezért egy társadalmat befolyá­solni kívánó hatalom számára mindig is nagy tétje volt annak, hogy képes-e uralmat gyakorolni fölötte. Ugyan­úgy kontroll alatt akarja tartani az emberi tudatot, mint ahogy a multi­nacionális gazdasági erők serkente­ni és állandósítani a fogyasztást, és folytathatnánk a sort. Sok összetevős folyamat. Az írás nem szabadidős te­vékenység, hanem az egyik legkemé­nyebb szellemi igénybevétel, idő- és energiaigényes, megfelelő körülmé­nyek kellenek hozzá. De az írók jelen­tős része - és egyre inkább jellemző - nem tudja megteremteni magának ezeket a feltételeket. Ma már alig van fizetőképes folyóirat vagy hetilap, és ösztöndíjból sincs elég vagy elegen­dő összeggel járó. Ezért is kellenek annyira a díjak. Egy ösztöndíj arra van, hogy segítse az elmélyült alko­tómunkát, a díjak pedig arra, hogy pozitív megerősítést adjanak az író­nak, és vigyék a hírét a vásárlóképes olvasók között. A szakmai díj azért nélkülözhetetlen, mert az irodalom­ban jártas, olvasott, képzett, nagy tapasztalattal és tudással rendelkező szakmabeliek elismerése nemcsak további munkára biztat, hanem véd­jegy is a széles olvasóközönség szá­mára, valamiféle minőséggarancia, a közönségdíjaknak pedig azért van jelentőségük, mert - ha eltekintünk az aprócska körülménytől, hogy csak az kaphat az olvasóktól visszajelzést, ami el is jut hozzájuk - jól mutatják a közönség elvárásait, igényeit, pre­ferenciáit, és hát az író az olvasónak ír, nem másnak. Röviden: a szakmai díj orientál, segít eligazodni a könyv­rengetegben, a közönségdíj meg viszi a hírét a könyvnek, kicsit olyan, mint koncert végén a visszatapsolás. Egy díj viszont akkor segíthet igazán egy mű vagy egy szerző széles körű nép­szerűsítésében, ha jó a marketingje, ebben viszont igen kevés díj jeleske­dik. Vagy azért, mert a mai hírzajon nem tud áthatolni, nem ismeri a kö­zösségi médiumok algoritmusainak rejtelmeit, vagy mert nincs elég pén­ze hirdetésre, könyvtrailerre, plakát­ra, kampányra, profi reklámcsapatra. Szóval lehet bízni a tehet­ség mindent elsöprő erejében, a suttogó pro­pagandában vagy a sze­rencsében, de ahhoz, hogy egy könyv eljus­son a nagy­­közönséghez túllépve a szokásos ol­vasótáboron, sokkal több kell. A Libri irodalmi díjak e tekintetben (is) kiválóan teljesítettek, ezért is fájó annyira a hiányuk. Szóval lehet bízni a tehetség mindent elsöprő erejében, a suttogó propagandában vagy a sze­rencsében, de ahhoz, hogy egy könyv eljusson a nagyközönséghez túllép­ve a szokásos olvasótáboron, sokkal több kell, például egy nagy presztízsű és széles körben ismert díj. Mi az, amire a hazai irodalmi díjak nem fektetnek hangsúlyt, pedig fon­tos volna? Hogyan határozna meg egy ideális irodalmi díjat, szabályait, mekkora összeg járna érte? Az irodalmi ösztöndíjak összege legtöbbször a minimálbér töredéke havonta (kb. a fele), nem lehet belőle megélni, és csak az írásra koncentrál­ni, az ösztöndíjas írónak ugyanúgy meg kell tartania az írás idejére a ci­vil munkáját, hogy fenntartsa magát, mintha nem kapott volna semmit. Nyolc-tíz óra munka után pedig nem lehet beülni a laptop mellé regényt írni. Ez baj. Az meg nagyszerű, hogy ennyi díj van, és még nagyszerűbb lenne, ha mind értelmezhető pénz­jutalommal járna. Kevésbé nagysze­rű viszont, hogy alig vannak már ún. nagy presztízsű és jelentős összeggel és médiatámogatással járó, független elismerések. Hasznosnak tartanám - és a Libri-díj ilyen (volt?) -, ha a díjak a dicsőség és a pénz mellett nyújtaná­nak mást is: támogatnák a szerző kö­vetkező művének kiadását vagy meg­írását, a díjazott mű idegen nyelvre fordítását, hazai és külföldi bemu­tatóit és/vagy médiamegjelenését, reklámkampányát, azaz egyengetnék a szerző és a mű útját. Az meg egye­nesen maga lenne a Kánaán az írók és általában az irodalom számára, ha létrejönne egy, az egész országban díjtalanul elérhető kulturális televí­ziós csatorna, amely megjelenési le­hetőségeket biztosítana nekik. R. E.

Next