Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882
1882-04-22 / 16. szám
XV. évfolyam. 16. szám. mm Budapest, 1882. április 22. néptanítók lapja Heti közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. A „Néptanítók Lapja" megjelenik minden szombaton egy ívnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A mely intézetek e lapot még nem kapják, de lírni óhajtanák, küldjék be ezt tárgyazó folyamodványukat az iskola létezését igazoló hatósági bizonyitványnyal együtt a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez vagy kiadó-hivatalához Budapest, I. kerület, Országház utcza 13. — A helység (a megye megjelölésével) ÓH az utolsó posta világosan kiírandó. — Minden küldemény a szerkesztőséghez czimezendő. — Előfizetési dr . egész évre 3 írt, félévre 1 frt 50 Ur. Tartuloiu : Az Eötvös-alap kérdéséhez. — Hazai és külföldi események. — Az 1881. évi „orsz. tanitó képviseleti közgyűlés" némely ügyeiről. — Visszaemlékezés Németország tanügyi viszonyaira. — Kimutatás Eötvös alapra befolyt adományokról. — Könyvismertetés. — Lapszemle. — Értesítés. Az Eötvös-alap kérdéséhez. Az Eötvös-alap kétségen kivül egyleti életünk legszebb alkotásai közé tartozik. Egyike lehetne ez is azon erkölcsi kapcsoknak, melyek a hazai tanitóság legheterogénebb elemeit is összeforraszthatnák. Látszólag csak anyagi érdekeknek szolgál, de a tanítóság erkölcsi tekintélyét is egyformán neveli, mert az már nem épen csekély erkölcsi értékről tanúskodik, ha az egyesek képesek felfogni testületi érdekeiket is, s ha tudnak és akarnak ezeknek önmegtagadásukkal is áldozatokat hozni. Igaz ugyan, hogy ez áldozat csak tőkeelhelyezés, melytől a betevő biztos erkölcsi, sőt esetleg anyagi kamatokat is hoz, s ennyiben ez is az önfentartásra vezethető vissza, de az egyéntől mégis időleges áldozatott kiván, testületi szellemet feltételez, s így mégsem tisztán speculatio, mert nem csak puszta önzésen, hanem kortársi szereteten is alapul. Az Eötvös-alapban méltán tekinthetjük tehát a tanítóság erkölcsi önállóságának egyik fokmérőjét, s ez, ha nem is sokat de a zéruson már jóval felül mutat. Az érdeklődés iránta ébredőben van s ez kivált most észlelhető, midőn az „Egyetemes tanitó gyűlések" Országos tanitói képviseleti gyűlésekké fejlődvén, arról van szó, hogy az Eötvös-alap szervezete egyleti életünknek mostani ujabb és tökéletesebb alakjával kellő öszhagzásba hozassék. A feladat ugyanis abban áll, hogy az Eötvös-alap intézménye is országos és egyetemes jellegűvé fejlesztessék. Nagyon természetes tehát, hogy midőn a hazai tanítóságnak valódi, az az országos képviseleti alapra fektetett egyesítése ténynyé vált, ez az uj orgánuma a tanitóság közakaratának sietett kimondani, hogy az Eötvös-alap gyarapítását ügykörébe akarja venni, mely tikból ki is küldött magából egy bizottságot, mely az alapnak átvétele tárgyában — a III. egyetemes tanitógyűlés végrehajtó bizottságával egyezkednek. Tudni való, hogy e határozatok a nagym. vallás- és közoktatásügyi m. k. minister úr által is jóváhagyattak. A dolog nagyon természetes. Az Eötvös-alap addig is a hazai tanitóságé volt, mert az „egyetemes tanitógyűlések" intézkedtek felőle. Ez egy orgánumot alakított, mely a következő gyűlésig vezesse az Eötvös-alap dolgait. Elismerésre méltó buzgósággal vezette is egy még szűkebb körű u. n. „központi alapgyűjtő bizottság" által. E közben létre jön az országos képviseleti közgyűlés, mely mint a hazai tanítóságnak valódi, s igy a réginél sokkal tökéletesebb egyesülete, mint az eddigi „egyetemes gyűlések"jogutódja, intézkedni akar az Eötvös-alap átvétele ügyében. Azt hittük, hogy ez olyan természetes, logikus menete a dolgoknak, hogy minden nehézség és a jó egyetértés legkisebb megzavarása nélkül fog végbe menni ez az egész átadás. Mert hisz tulajdonképen nem is lehet átadásról, átverésről szó ott, ahol a birtokos nem változik. Itt legfenebb csak tovább fejlődésről, vagy egy szélesebb alapra fektetett átalakulásról lehet beszélni, melynél fogva csak annál jobban odaadja saját magának az Eötvös-alapot a hazai tanítóság. E hitünkben némileg megingatva érezzük magunkat a végrehajtó bizottság orgánumának, a központi bizottságnak legújabb nyilatkozatai által. Ez ugyanis megállapította s ki is hirdette már a jövő pünkösti nagygyűlés tárgysorozatát s ebben nyílt kérdésnek hagyatik fenn, illetőleg utóbbi tárgyalásra tűzetik ki az, hogy az országos tanítói képviseleti gyűlések mellett fenntartandók-e a tanítóegyletek szövetségének eszméje és az egyetemes tanítói gyűlések. Ez pedig nem egyéb, mint nyílt, megtagadása, a