Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885
1885-04-22 / 32. szám
XVIII. évfolyam 32. szám. mm Budapest, 1885. április 22. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 60 kr. IC(5ziratok nem szölhetnek vissza. "3NS A HIRDETÉSEK AKKZ.ABAI.VA : Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fizetendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számittatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, 1. kerület, Országház utcza 13) czimezendő. A khinaiak iskolázásáról. A „Revue des Deux Monds" után. A Parisban székelő khinai követségnek van egy katona tagja, név szerint Cseng-Ki-Tong őrnagy, ki már nyolcz év óta tartózkodik Európában s ez idő alatt alaposan megismerkedett nemcsak az európai műveltséggel általában, hanem a kereszténységgel is. Ez a kiváló műveltségű khinai a mult nyár derekán hosszabb czikksorozatban ismertette hazájának műveltségi állapotait a „Revue des Deux Monds"-ban. E közlemények érdekes voltát nagyon emelte egyebek közt az, hogy az író minden ponton szembe állította a keleti műveltséget a nyugatival, öntudatosan vitatván, hogy ők nemcsak sok idővel megelőzték, hanem túl is szárnyalták a mi műveltségünket. Ez természetesen fölfogás dolga. Cseng-Ki-Tongur kétség kívül nagy ügyességgel kardoskodik Khina mellett, de európai embert bajosan győzött meg arról, hogy igaza is van. Lehet, sőt van sok félszegség, gyarlóság az európai műveltségben, de azt a legrajongóbb khinai sem vonhatja kétségbe, hogy idáig mégis csak az európai szellemé a vezérszerep úgy az anyagi, mint a szellemi műveltség terén, s hogy az emberiség magasabb rendeltetésének, törekvéseinek és haladásának semmi sem tett sikeresebb és üdvösebb szolgálatokat, mint a keresztény műveltség. Hiába való dolog lenne példákra hivatkoznunk. Ott van az emberiség egész történelme. Az el és megmond mindent, még külön magyarázat sem kell hozzá. A tényeket semmiféle okoskodással nem lehet elhallgattatni. Cseng-Ki-Tong közleményeiből itt csak azt a részt kívánjuk bemutatni, mely a khinaiak iskolázásáról beszél. Ezt a részt azonban szórólszóra közöljük már csak sajátszerű eredetisége miatt is. A nevezett rész így szól : „Khinában nincsen hivatalos oktatás. A mi kormányunk helyesebben fogja föl a szabadságot, mint némely nyugati államok, melyekben kötelezővé teszik az oktatást anélkül, hogy határozott czélt tűznének ki elébe. Nálunk a kormány csak a vizsgálatok fölött őrködik. A vizsgálandók csupán csak annak az egy zsarnoki törvénynek vannak alávetve, hogy tud Meg kell jegyeznem, hogy minálunk a tanulmányi (tudományos) rangfokozatok nem csupán a kivívott érdemfokot, hanem az érdemfok felsőbbségét jelentik. Rangfokozatokat csak pályázó vizsgálatok útján lehet elérni, s egyedül csak ez a mód adhat a rangfokozatoknak kellő tekintélyt. Nálunk a növendékek otthon végezik tanulmányaikat. A jómódú családok házitanítókat tartanak, azonban a vagyontalanabb családok minden helységben iskolába is küldhetik gyermekeiket, mert vannak nappali és éjjeli iskoláink, melyeket a gyermekek oly nagy számmal látogatnak, hogy ez okból a felvételi díjat igen csekélyre lehet szabni. A nálunk divatos pályázó vizsgálatok szerepszáma talán érdekelhetik európai olvasóimat, noha e részben eleget tudnak azon utazók, kik Khináról írogattak. Szó sincs róla, hogy közlésemmel valami síjvilágot fedezzek föl; csak figyelmet akarok kelteni olyan intézmények iránt, melyek mégsem egészen barbárok, s melyek a szánalomnál valamivel magasabb rendű hangulatot is ébreszthetnek a megfigyelőben. Egyébiránt csupán az a becsvágy van bennem, hogy 261