Néptanítók lapja 18. évfolyam, 1885

1885-04-22 / 32. szám

XVIII. évfolyam 32. szám. mm­ Budapest, 1885. április 22. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. Ministerium. Megjelenik e­ lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép-és polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 60 kr. IC(5ziratok nem szölhetnek­ vissza. "3NS A HIRDETÉSEK AK­KZ.ABAI.VA : Pályázatoknál az első két hasábos petitnyomása 5 sorért 1 frt, s azontúl minden következő sorért 10 kr. fize­tendő. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvan­negyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számittatnak. A dijak előre bekül­dendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, 1. kerület, Országház­ utcza 13) czimezendő. A khinaiak iskolázásáról. A „Revue des Deux Monds" után. A Parisban székelő khinai követségnek van egy katona tagja, név szerint Cseng-Ki-Tong őrnagy, ki már nyolcz év óta tartózkodik Euró­pában s ez idő alatt alaposan megismerkedett nemcsak az európai műveltséggel általában, ha­nem a kereszténységgel is. Ez a kiváló művelt­ségű khinai a mult nyár derekán hosszabb czikksorozatban ismertette hazájának műveltségi állapotait a „Revue des Deux Monds"-ban. E közlemények érdekes voltát nagyon emelte egyebek közt az, hogy az író minden ponton szembe állította a keleti műveltséget a nyugati­val, öntudatosan vitatván, hogy ők nemcsak sok idővel megelőzték, hanem túl is szárnyalták a mi műveltségünket. Ez természetesen fölfogás dolga. Cseng-Ki-Tong­ur kétség kívül nagy ügyességgel kardoskodik Khina mellett, de európai embert bajosan győzött meg arról, hogy igaza is van. Lehet, sőt van sok félszegség, gyarlóság az európai műveltségben, de azt a legrajongóbb khinai sem vonhatja kétségbe, hogy idáig mégis csak az európai szellemé a vezér­szerep úgy az anyagi, mint a szellemi művelt­ség terén, s hogy az emberiség magasabb ren­deltetésének, törekvéseinek és haladásának semmi sem tett sikeresebb és üdvösebb szolgálatokat, mint a keresztény műveltség. Hiába való dolog lenne példákra hivatkoznunk. Ott van az em­beriség egész történelme. Az el­ és megmond mindent, még külön magyarázat sem kell hozzá. A tényeket semmiféle okoskodással nem lehet elhallgattatni. Cseng-Ki-Tong közleményeiből itt csak azt a részt kívánjuk bemutatni, mely a khinaiak is­kolázásáról beszél. Ezt a részt azonban szóról­szóra közöljük már csak sajátszerű eredetisége miatt is. A nevezett rész így szól : „Khinában nincsen hivatalos oktatás. A mi kormányunk helyesebben fogja föl a szabadságot, mint némely nyugati államok, me­lyekben kötelezővé teszik az oktatást a­nélkül, hogy határozott czélt tűznének ki elébe. Nálunk a kormány csak a vizsgálatok fölött őrködik. A vizsgálandók csupán csak annak az egy zsar­noki törvénynek vannak alávetve, hogy tud­ Meg kell jegyeznem, hogy minálunk a tanul­mányi (tudományos) rangfokozatok nem csupán a kivívott érdemfokot, hanem az érdemfok fel­sőbbségét jelentik. Rangfokozatokat csak pályázó vizsgálatok útján lehet elérni, s egyedül csak ez a mód adhat a rangfokozatoknak kellő te­kintélyt. Nálunk a növendékek otthon végezik tanul­mányaikat. A jómódú családok házitanítókat tartanak, azonban a vagyontalanabb családok minden helységben iskolába is küldhetik gyer­mekeiket, mert vannak nappali és éjjeli isko­láink, melyeket a gyermekek oly nagy számmal látogatnak, hogy ez okból a felvételi díjat igen csekélyre lehet szabni. A nálunk divatos pályázó vizsgálatok szerep­száma talán érdekelhetik európai olvasóimat, noha e részben eleget tudnak azon utazók, kik Khináról írogattak. Szó sincs róla, hogy közlé­semmel valami síjvilágot fedezzek föl; csak figyelmet akarok kelteni olyan intézmények iránt, melyek mégsem egészen barbárok, s melyek a szánalomnál valamivel magasabb rendű hangu­latot is ébreszthetnek a megfigyelőben. Egyéb­iránt csupán az a becsvágy van bennem, hogy 261

Next