Néptanítók lapja 27. évfolyam, 1894

1894-05-30 / 43. szám

383 KL- annak daczára, hogy a bejelentések határideje (aug. 1.) még oly távol van, és még csak be­jelentési íveink sincsenek mindmáig, a levelek­ben ajánlkozás előzetes bejelentései szerint, már 14 tanterem le van foglalva a kiállítási tár­gyaknak, úgy, hogy ugyanannyi helyiségnek utólag megszerzéséről kellett gondoskodni ; ekként a kiállítási fedett terület (nem számítva a keresk. akadémiának és a ref. főiskolának kiállításunk kiegészítő részét képezendő gyűj­teményeit) mintegy harmadfélezer négyszög­méter. (A jelzett gyűjtemények térfogatát is beszámítva,­körülbelül akkora a debreczeni orsz. tanszerkiállítás területe, mint a millenniumi kiállítás tanügyi főcsoportjáé lesz.) EÖTVÖS K. L. Hazai és külföldi események. Ő Felsége a király s a királyné júliusban Antwerpenbe utaznak a világkiállí­tásra. A kiállítás igazgatósága már el is küldte a főudvarmesteri hivatalnak a kiállítás terveit s katalógusait. Az utazást csak július közepére tervezik, mert csak ekkor nyitják meg a közön­ség számára a világkiállítás legnevezetesebb látnivalóját, a függő fellegvárat. Wekerle Sán­do­r miniszerelnök május 26. kihallgatáson volt Ő Felségénél s előadta a kormány terveit a legközelebbi teendőkre nézve. Bécsből az bíz, hogy Ő Felsége a király ki­jelentette, hogy elvileg ő is óhajtja az egyház­politikai javaslatok törvényre jutását, minthogy politikai szüksége Magyarországnak, hogy a házasságjog végre egységes alapon rendeztessék. A róm. katholikus anyaszentegy­ház nagy ünnepet ült a múlt csütörtökön. Űrnapja, az oltári szentség ünnepe volt a csütörtöki nap, a­melyet az egyház mindenkor a legnagyobb ünnepséggel és külső fénynyel ül meg. és Buda várában, a Mátyás-templom­nak nevezett Boldogasszony templomá­ba­n is kora reggel megkondultak a harangok, hirdetve a nagy ünnepet és hiva az isten­tiszteletre, körmenetre a hiveket. A nagy isten­tiszteletet régi szokás szerint ma is az ország herczegprímása tartotta, a körmenetben ott lépkedett a szentség mögött négy magyar minister s a nagy közönség. A történelmi nevezetességű ódon templom utolsó zuga, min­den kápolnája megtelt az ájtatos hivők sere­gével. Közvetlen a főoltár mellett, a szentély padjaiban foglalt helyet Wekerle Sándor ministerelnök, gróf C­s­á­k­y Albin, Lukács Béla, báró Fejérváry Géza és Josipovich Imre ministerekkel. Ott voltak dr. Berzeviczy Albert államtitkár, Szalay Imre ministeri taná­csos, Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Károly és Márkus József polgármesterek, dr. Schnierer Aladár egyetemi rektor, dr. Klin­ger István és dr. Mihálkovits Géza dékánok, Erődi Béla főigazgató, Tabódy József kamarás, Osztoits I. ker. elöljáró, számos fővárosi bizott­sági tag, továbbá Szvetics és Vimmer altábor­nagyok, Rohonczy tábornok, térparancsnok, Clai­ Gyula tábornok, honvéddandárnok és szá­mos főtiszt. Az ünnepi misén V­a­s­z­a­r­y Kolos bíboros herczegprimás pontifikált Ivánkovics János apát, gr. Széchenyi Miklós jáki apát, dr. Kohl Medárd primási titkár, Bogisich Mihály esperes-plébános, dr. Purt Iván tanulmányi fel­ügyelő, dr. Nemes Antal és Bajthay Péter káplánok és harminc­ növendékpap segédletével. Az új Duna-hidak terveit most már közszemlére kitétették a keleti pályaudvar első pavillonjának emeleti termében. A pályázaton összesen 62 tervező vett részt 74 tervvel és pedig az Eskü-térre vonatkozólag 38 egy- és 15 háronmyilásuval, a fővámtérre vonatkozólag pedig 5 egy- és 16 háromnyilásu tervezettel. Az első díj nyertese a 11-es számú terv, mely­nek jeligéje „Magyarország nem volt, de lesz" és melyet K­ü­b­­­e­r Gyula, a Stuttgart mellett levő eszlingeni gépgyár főmérnöke és Weigle Károly építész, a stuttgarti Eisenlohr és Weigle c­ég tagja tervezett. E terv a két parton hatal­mas architektúrát kontemplál, az amerikai sod­rony 27 és fél méter magasságban éri a hídfő­pilléreket, melyeknek egy-egy oldala 8 méter széles. Maga a sodrony­kötél mintegy 15 ezer 3 milliméteres öntött aczél-sodrony felhasználá­sával készülne. Ez egymás mellé illesztett sodronyokat lágy sodronynyal fonják körül s e félméteres átmérővel biró hengeres drót­kötelet netaláni rozsdásodás ellen horgany­fehérrel óvják meg. A drót­kötél 45 fok alatt van a város felé lekötve s maszkirozása czéljá­ból oly épitészeti megoldást nyert a hídfő, melynek óriási méretei nemcsak költség, hanem esztétika szempontjából is kifogásolhatók. A hidvám-szedők házikója hatalmas lovasszobrok piedesztáljául szolgál, ehhez pedig ferde irány­ban is vezet le a hídfőpillértől a kábel egész hosszának megfelelően; közepén zárköve helyez­tetett el egy nagy csúcsíves nyílásnak, mely alatt a felső rakpart vonul el. E gigászi mére­tek mellett szinte elvész az a pókhálószerű könnyed vasszerkezet, mely a két hidfőt át­hidalja, már pedig önmagában ez az architek­túra értelmetlen s csak a tulaj­donképeni híd­szerkezettel együtt képez egységes egészet, kell tehát, hogy a két különböző anyagból készült elemek egymáshoz simuljanak, s hogy az ellentét ne legyen oly szembeszökő közöttük. A híd perspektív képének gyönyörű kidolgozása dicsérő felemlítést érdemel, rajzolója ismerte a módot, melyen a hatás a legnagyobb mérték­ben fokozható. Hogy az architektúra egyszerű­sítése költség szempontjából is mennyire kívá­natos, kitetszik abból, hogy a tervezők 6.300.000 frtot irányoztak elő budapesti vállalkozók konkrét ajánlatai alapján a híd költségeire; maga a vasszerkezet csupán egy millió frtba kerülne. A másik nyertes a „Duna" jeligés 50-es sz. terv, Feketeházy János volt m. kir. államvasuti főmérnök műve, ki Steinhard és Láng építészekre bízta az architektúra ter­vezését. E terv a fővámtéri híd felépítésének

Next