Népújság, 2020. április (72. évfolyam, 75-96. szám)
2020-04-11 / 84. szám
NÉPÚJSÁG _______________________________________________________MÚZSA_______________________________________________ 2020. április 11., szomba! 500 éve halt meg Raffaello Ötszáz éve, 1520. április 6-án hunyt el a reneszánsz egyik legnagyobb művésze, a festészet és építészet terén is maradandót alkotó Raffaello. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja. Raffaello Sanzio (Santi) 1483 áprilisában született Urbino városában, ahol apja a herceg udvari festője volt. Tizenegy évesen árvaságra jutott, ezután Perugiában tanult, tizenhét évesen már mesternek mondták, 1504-től Firenzében élt. II. Gyula pápa 1508- ban hívta Rómába olyan nagyszabású munkáinak köszönhetően, mint a Szűz Mária eljegyzése, a Terranuova Madonna vagy a Tengelicés Madonna. Ezek technikai felkészültsége mellett fény-árnyék kontrasztú plaszticitásukkal Leonardo hatását mutatják, a jobbára statikus, szoborszerű, a külvilág helyett inkább saját lelkük felé forduló, kifürkészhetetlen tekintetű madonnákat klasszikus árkádiai tájakba rendezte. A szerkezetileg feltűnően szabályos kompozíciók, a bibliai szereplők mozdulatlansága az egyetemes isteni harmóniába vetett hitét, annak - ha csak részben is - átlátható szerkezetét tanúsítja. Szűz Máriáról készült éteri alkotásai az európai képzőművészet megkerülhetetlen hivatkozási pontjai. Korán megnyilvánuló tehetségén kívül közvetlen személyisége is szerepet játszott a római meghívásban, a pezsgő olasz kulturális és társasági élet kedvelt alakjának számított. Míg Michelangelo a Sixtus-kápolna boltozatát festette, a szomszédos vatikáni palotában Raffaello is munkához látott: monumentális megbízásán, a Stanzáknak nevezett teremsor freskósorozatán haláláig dolgozott. Az első három szoba képei teljes egészében az ő alkotásainak tekinthetők, igaz, a kor szokásának megfelelően műhelye alkalmazottjai segítették, de csakis az ő instrukcióit követve Az első terem neve Stanza dellTncendio di Borgo - A tűzvész szobája - III. és IV. Leó pápa életéből vett jeleneteket ábrázol, nevét arról a freskóról kapta, amely a Róma Borgo negyedében tomboló tűzvészt a kereszt felmutatásával megállító IV. Leót ábrázolja. A második szoba, a Stanza della Segnatura - a teremben zajló hivatali intézkedésekre utalva - az aláírásoké, ez volt a pápa könyvtárszobája. A három nagy freskó az antikvitás és a kereszténység harmóniáját teremti meg, a Disputa, az Oltárszentség és az Athéni iskola a filozófia, a negyedik, a Parnasszus pedig az irodalom dicsőítése. A harmadik szoba, a Stanza d’ Eliodoro neve az ószövetségi jelenetre utal, amikor a jeruzsálemi templom kifosztására érkező Héliodóroszt angyalok űzték el. Ugyanitt található az I. Leó pápáról készült freskó, amint Róma kapui alól visszafordulásra készteti Attila hun királyt, és Szent Péter szabadulása a börtönből, a művész az alakok közé patrónusát, a pápát is megfestette. A Sala di Constantino freskói közül a Nagy Constantinusnak a milviusi hídnál aratott győzelmét bemutató képet még Raffaello vázlatai alapján készítették, a többi Giulio Romano műve. Érett alkotói korszakában a freskók szereplőinek elosztása mindinkább mozgalmassá, drámai hatásúvá vált. A térképzet megteremtésében nemcsak a perspektivikus ábrázolás eredményeit, de a hideg és meleg színek észlelési különbségeiből adódó illuzórikus hatást is példátlan eredetiséggel alkalmazta. A világ hierarchikus, függőlegesen elképzelt rendjét az isteni szféra irányába mutató centrális, égi hatalom szolgálatába állította. Mitológiai és keresztény, humanista jelképek, különféle allegorikus tárgyak gazdagítják a realisztikusan aprólékos, hatalmas épületbelsőkben felbukkanó szereplők ábrázolását. Képei bonyolult szerkezeti megoldásaikkal, légies, számtalan, természetes könnyedséggel mozgó figuráikkal képesek újra és újra visszacsábítani magukhoz a nézőt. Raffaello a középkori narratív festészet ábrázolói konvencióján is változtatott, az elbeszélt esemény időbeliségének megjelenítését a szem számára azonnal befogható látvány váltja fel, mintegy időn kívülinek mutatva tárgyát. Ahogy az egy reneszánsz személyiség esetében cseppet sem meglepő, tehetsége más művészetekben és tudományokban is megmutatkozott. A II. Gyulát követő X. Leó pápa megbízásából falikárpitokat tervezett a Sixtus-kápolnába. A csodálatos halfogás vagy A béna meggyógyítása mind olyan munkák, melyek a következő alkotónemzedékek számára is inspirációul szolgáltak. Komoly hírnévre tett szert építészként is: 1515-ben Agostino Chigi bankár megbízásából temetési kápolnát tervezett a Santa Maria del Popolo, egy másikat a Santa Maria della Pace templomba. 1514-ben Donato Bramante mellett részt vett a Szent Péter-székesegyház építésében, a munkálatokat Bramante halála után egyedül folytatta. X. Leó pápa alatt régészeti felügyelőként Róma ókori épületeinek megóvásában segédkezett, ugyanakkor a kulturális program felelőse is ő volt. A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án elhunyt, vélhetően maláriában. Raffaello népszerűsége máig töretlen, ha mást nem is, a Sixtusi Madonna lábainál unatkozva könyöklő, pufók kupidókat reprodukciókról, képeslapokról, trikókról vagy táskákról mindenki ismeri. A munkáiból rendezett kiállításokat tömegek látogatják, a legutóbbi 2020. március 5- én Rómában az elnöki palota, a Quirinak egykori istállójában (Scuderie) az urbinói mester több mint kétszáz, együttesen négymilliárd euróra biztosított festményéből és grafikájából nyílt meg. Minden idők legnagyobb Raffaello-kiállítását azonban csak néhány napig lehetett látogatni, ismételt megnyitására a koronavírus-járvány elfojtásáig bizonyosan várni kell. Raffaello: Madonna Terranuova És szóltak a harangok Vásárhelyen Levélinterjú a New Yorkban élő 65 éves Erdei Jánossal, a Marosvásárhelyi Rádió tudósítójával Székely Ferenc Gyakran halljuk a Marosvásárhelyi Rádióban jellegzetes akcentusú tudósításaidat, melyek mindig így végződnek: Erdei Jánost hallották... New Yorkból. Mióta élsz a világvárosban, a földrész túlsó oldalán? - Harmincadik éve, 1991 óta tudósítom heti rendszerességgel a Marosvásárhelyi Rádiót. Pontosan 25 éve élek New York kertvárosában, 15 percre a híres-neves Times Square-től; munkahelyem három percre van ettől a híres tértől. Az első éveket egy New Yorkhoz közeli nagyvárosban kezdtem, Newarkban. Egy katolikus szervezet van itt, amely politikai menekülteket fogad, és segíti őket beilleszkedni az amerikai társadalomba. - Milyen a New York-i élet? Mesélj a körülményekről. - New York egy fantasztikusan lüktető, soha nem alvó óriásmetropolis. Ha éjjel kettőkor meleg cipőt akarsz vásárolni, megteheted. Éjjel-nappal pezseg az élet. Természetesen nem igaz, hogy New Yorkban csak úgy lövöldöznek; azt nem állítom, hogy nincsenek helyek, ahol óvatosnak kell lenni, de hát melyik nagyvárosban nincs ilyen?! A város biztonságosnak mondható, 25 év alatt egyszer sem láttam utcai lövöldözést. A félelem nincs jelen, az emberek élik életüket. Számomra óriási élmény volt a korábbi filmekből ismert épületeket látni, megtapintani. A Szabadság-szobor pedig egyszerűen elkápráztat: annyira hatása alá kerültem az első találkozáskor, hogy minden évben egyszer elmegyek oda, hogy „találkozzunk”. És mindig azt érzem, amit első találkozásunkkor éreztem. Ő a szabadság istennője, aki a Szabadság szigetén áll, New York tövében, arccal Európa felé, a Hudson és az East folyók találkozásánál. A két folyó itt ömlik az Atlantióceánba. A szobor bal kezében egy nyitott könyv, a Függetlenségi Nyilatkozat, 1776. július 4-i dátummal, jobb kezében egy felemelt fáklya van. Milyen az életvitel? Igazi amerikai. Mindig mondtam ismerőseimnek: aki nem látta New Yorkot, az nem látta Amerikát! Volt egy kedves kávézóhelyem, minden ide látogató ismerősömet, barátomat elvittem oda. Az egykor World Trade Center iker felhőkarcolója 106 emeleten volt. Itt mindig zongorázott valaki ott fent, a fellegekben az árak olyanok, mint bármely más kávézóban, a luxus viszont kimondhatatlan... New Yorkban minden náció megfér egymás mellett, nincsenek súrlódások, bárki beszélheti saját nyelvét, saját templomában imádkozhat, saját intézményeit, szimbólumait használhatja, ez senkit sem zavar. Ha végigmész az utcán, tele van különböző zászlókkal, és ez így van rendjén. A magyar negyed Manhattanben található, a 68. utcától a 82. utcáig, a román közösség inkább a Queens és a Brooklyn negyedben összpontosul. Öt magyar templomban hallgatják a hívek Isten igéjét minden vasárnap: egy katolikusban, két reformátusban, egy görögkeletiben és egy baptista imaházban. - Mikor kerültél ki, és mivel kezdted ottani éveidet? - Ahogy elhagytam Romániát, 1991. február 25-én, négy napot voltam Rómában, onnan repültem át New Yorkba. A fent említett katolikus egyházi szervezet fogadott be, ahol elkezdtem tanulni a nyelvet, új hazámmal ismerkedtem, és áprilisban már dolgoztam egy fémgyárban. A hegesztéshez használatos fémhuzalokat készítettük elő. Itt dolgoztam hat évet. Később, amikor már jól beszéltem az angol nyelvet, jelentkeztem egy álláshirdetésre: egy textiláruház keresett jó szervezési készséggel rendelkező, fegyelmezett munkatársat. Egyik nap megvolt az interjú, másnap már dolgoztam. Ez 1998. május 18-án volt. Nagyon rövid idő után kineveztek menedzserasszisztensnek, majd pár hónap után felajánlották a menedzseri posztot, amit természetesen elfogadtam. B&J Fabrics a vállalat neve, amely Amerika-szerte a legnagyobb árukészlettel és változatos textíliákkal rendelkezik. Több hollywoodi filmgyár nálunk szerzi be a kosztümökhöz való anyagot. Évek során több hírességgel találkoztam, illetve vevőim voltak. Pár név: Cher énekesnő, Liza Minelli, Tomy Hilfiger, Martha Stuart, Rihanna, aki mindig az édesanyjával érkezik. Idejárt a volt amerikai alelnök, Dick Cheney neje 7-8 kigyúrt alakkal a háta mögött, akik, amíg az alelnök felesége vásárolt, beálltak az üzlet bizonyos szegleteibe. Idejárt a többszörös Oscar-díjas Frances McDorman, na és persze a számtalan diplomata, nagykövet az ENSZ-től. Marlon Brando egyik filmjéhez jómagam küldtem az összes anyagmintát a kosztümökhöz, ruházathoz. Nem gondoltál arra, hogy akár vissza is telepedhetsz Erdélybe? Gondoltam erre, hisz soha nem szakadtam el Erdélytől, tudósításaimmal ott vagyok az emberek hétköznapjaiban: fél évet itt, fé évet ott... Két ország lett a hazám: Erdélyország és Amerika. Azt tapasztalom, hogy az it élő erdélyiek sohasem tudtak elszakadni szülőföldjüktől - és jó, hogy így van! Erdélyben vannak a gyökereim, ott vannak eltemetve szüleim, nagynéném, nagybátyám, ott élnek ismerőseim, barátaim. Amerikai állampolgár vagyok, de még mindig nem lettem igazán amerikai, bár imádom az országot, ahol mindent megkaptam. —A partiumi Irinyben születtél, Irinyi Kiss Ferenc költő falujában. Milyen volt a gyermekkorod? (Folytatás az 5. oldalon,