Nimród, 1993 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-10 / 9. szám
Tolózáras sörétesek ■ [UNK] # A ■ M múlt század derekán a fegyverkonstruktőrök szerte a világon valósággal megmámorosodtak a hátultöltős fegyverek előnyeitől, az egységtöltény nyújtotta valóban káprázatos lehetőségektől, és egyre-másra tervezték, készítették a különböző zárszerkezetű, ismétlési katonai és vadászpuskákat. A napjainkban is igazán modernnek számító, gyakorta használatos forgó-tolózáras, alsó emelőkaros, előágyszános, sőt mi több, félautomata vadászpuskák ősei bizony már a múlt század végén léteztek. Azóta jobbára csak tökéletesítették, továbbfejlesztették ezeket a fegyverrendszereket, és mi tagadás, aránylag kevés igazi újdonsággal rukkoltak elő a huszadik század ballisztikus szakemberei, puskaművesei. A hátultöltős fegyverek tervezésének és gyártásának ős-, azaz hőskorában csaknem minden zárrendszert, ebből adódó ismétlési megoldást kipróbáltak golyós és sörétes változatban egyaránt. Némelyik rendszer fényesen bevált mindkét esetben. Például az előagyszános, „rángatós” golyósok és sörétesek ma is egyként léteznek, nem is beszélve a némelyek szerint legtökéletesebb rendszerű félautomatákról, amelyek sportszerű vadász kezében a létező leghatásosabb fegyverek, amelyeket valaha is kitaláltak. Golyós puskák esetében határozottan bevált, míg söréteseknél sajnos „vakvágánynak” bizonyult az úgynevezett alsó emelőkaros, másként kengyelkulcsos zárrendszer. Ez a próbálkozás elsősorban a söréteseknél azért nem járt sikerrel, mert a tervezők nem vették figyelembe a golyós és sörétes patronok közötti számottevő nagyság- és súlybeli különbséget. Ugyanis amíg igen könnyű, kézies és pontos alsó emelőkaros golyósok építhetők ezzel a megoldással a rövid puska-, még inkább igen erős revolvertöltényekhez, a duci sörétes patronokhoz készült hasonló konstrukció mindenképpen „bumfordi”, azaz túl nehéz és nehézkes lesz, igen rossz súlyelosztással. Ezért aztán az ilyen megoldású, gyakorta bonyolult szerkezetű sörétesek nem sokáig maradtak piacképesek. Ma már vadászberkekben alig láthatók, inkább csak nagyobb fegyvergyűjteményekben csodálhatók meg. Jobb sors várt a forgó-tolózáras sörétesekre. Ezek kialakítása is a hőskorra tehető, s őszintén szólva ez a próbálkozás sem járt átütő sikerrel, de mégis fennmaradtak. Úgy látszik, valós igény van rájuk napjainkban is, ezért aztán több fegyvergyár készít ilyen sajátságos, Mauserhez hasonlóan ismétlő sörétes puskákat. Kedveltek a Mossberg, a Sears, a Stevens és más cégek különféle modelljei, de talán a legkedveltebb típust az amerikai Martin gyár készíti „Goose Gun”, azaz libázó puska hangzatos elnevezéssel. Egyetlen kaliberben (12x76 Magnum) gyártják, de minden ennél rövidebb hüvelyhosszúságú sörétes patronnal is tárazható. Jól működik például a Magyarországon szinte standardnak számító 12x70-essel is. A puska teljes hossza 144 centiméter, amiből a csőhossz nem kevesebb, mint 91 centiméter. Ez ám a hosszú csövű puska! A fegyver tömege - üres tárral mérve - 3,6-4 kg. Ágyazása egyszerű pisztolyfogásos, pofadék és rovátkázás nélkül, viszont jó vaskos gumiagytalppal szerelt. A biztosító a zárszerkezet hátsó részén jobboldalt található. A kivehető középagytárba mindössze két patron fér, vagyis a puska összesen háromlövetű. Ezt az amerikai „dióverőt” egyszerű irányzókkal is felszerelték, ami nagyon pontos lövést tesz lehetővé. A hosszú cső teljesen szűkített, és rendszerint jó a szórásképe nagy szemű söréttel is. Brenneket és más, sörétesekhez való SL lövedékeket is bízvást kilőhetünk belőle (legalábbis a gyártó cég ide vonatkozó katalógusadata szerint). Mint a technikai adatokból világosan kitűnik, ez a sörétes nem csupán nehéz, hanem egyúttal - mi tagadás - nehézkes, szerfölött ügyetlen mordály is. Ez a megállapítás sajnos a többi forgalomban lévő forgó-tolózáras sörétesre is vonatkozik! Tárkapacitásuk sem nagy, és bizony a szupergyors ismétlési lehetőség sem magyarázza a meglétüket, sőt itt-ott - mindenekfelett az Egyesült Államokban - keresettségüket, népszerűségüket. Gondoljunk csak bele! Egy ilyen hosszú „dióverővel” hajtásban vadászni, mélyszántást vagy havat tiporni egész álló nap, nem éppen vadászálom! Mindenesetre jó fizikum kell hozzá. Hát nem egy foglyászó puska! Csakhogy ezeket a „kölyökágyúkat” nem is kifejezetten társas hajtóvadászatra találták ki. Elsősorban - sőt majdnem kizárólag - igazi lespuskák, ahol a fegyver súlyának kicsi a jelentősége. Bravúros kapáslövéseket tenni velük vagy dublót lőni nemigen lehet, de a hosszú, kalimpáló csővel is legtöbbször van idő kényelmesen célba venni egy-egy kiszemelt, magasan húzó libát, vécét. És akkor valóban a sörétlövés legvégső határáról képes lehozni a gyanútlan vízivadat, onnan, ahová egy kis 20-as Merkel tán el se lát! Szűk libázógödörben és egyéb, sokszor kényelmetlen álcafedezékben pedig egyszerűbben, aránylag gyorsabban tölthető, mint a puska megtörését kívánó hagyományos duplapuskák vagy bockok. Különösen, ha egy-két teli tár is kezünk ügyébe esik. Eredeti hazájában szívesen vadásznak vele - öregszemű söréttel töltött patronnal - kis testű, kajla agancsú virginiai szarvasra, vadpulykára és nyúlra, de ott is csak lesen használják. Magyarországon aránylag jó vízivadas puska lenne, de túl ormótlannak tartom ahhoz, hogy valaha is népszerű legyen a Kárpátmedencében. Kovács László 33