Nő, 1985 (34. évfolyam, 2-52. szám)

1985-08-06 / 32. szám

­fjÉGVS·^ „Mindent elnéző megbocsátás" jeligére Kedves fiatalasszony! Kérdésére, hogy fel­­jelentheti-e még a férjét, aki a tavasszal durván bántalmazta, minek következtében agyrázkódást szenvedett, a válasz mindös­­­sze egy mondat: az orvosi látlelet alapján igen, s ha a bíróságon kérelmezi házasságá­nak felbontását, ez az ítélethozatalt is meg­gyorsítja, arra való terintene­ is, hogy a házasság még gyermektelen. Anyósa ellen is feljelentést tehet azon a címen, hogy miután elköltözött tőlük személyes haszná­lati tárgyait (a „cuccait", miként levelében megnevezi ezeket) jogtalanul visszatartja. Nos, ennyi, ami esetének jogi részét illeti. Ezt viszont megtudhatta volna rögtön a nemzeti bizottság szociális ügyosztályán, vagy a rendőrségen, illetve a kezelőorvosától, aki akkor a látleletet is kiállította. Öt oldalnyi sűrűn irt levele, amelyben másfél éves házasságának, enyhén szólva viszontagságait leírja, azonban arról tanús­kodik, hogy a feljelenthetőség csupán má­sodrangú, mert saját magának sem vallja be a lényeget: ezt a nagyon csúnyára sikeredett házasságot mindenáron fenn akarja tartani, esetleg újjá varázsolni, mert még mindig vakon szerelmes a férjébe, mert az anyósa kidobta, a férje nem hívja vissza, a jelek szerint otthon sem rózsás a helyzete, ha számon kérik lövését-menését „balhéznak", ha későn jár haza stb. Vagyis: mindenki, a férje, az anyósa, a szülei, hogy úgy mond­jam, házon belül vannak csak maga rekedt házon kívül, itt is, ott is. Ezért pedig minden­kit hibáztat — férjét, anyóst, szülőket —, csak egyedül önmagát nem. Hiszen maga a megtestesült jóság a mindent elnéző, min­dent megbocsátó, a mindent eltűrő, a min­dent elszenvedő ártatlan liliomszál, a kis mártír. Az az eshetőség, hogy minden gond­­jáért-bajáért csakis saját magát okolhatja, nyilván még véletlenül sem jutott eszébe! Mert aligha lehetséges, hogy egy ifjú férj a házasságkötés után nyomban elkezd kocs­­mázni, csavarogni, diszkózni, lányok után futkosni, ha nem folytatott volna már a házassága előtt is ilyen kicsapongó életmó­dot Az még megbocsátható, hogy ennek ellenére hozzá ment feleségül, mert a vakon, hirtelen szerelemre lobbanó nők abban a tévhitben élnek, hogy mellettük, velük a duhajkodó fiatalember tisztességes kezes báránnyá változik. Maga, úgy látszik, még ennél is e­vakultabb volt. A férje úgy elagya­­bugyu­ta, hogy egy hétig nyomja a kórházi ágyat két hétig még betegállományba te­szik, és ez még nem elég. Odamegy a „cuccaiért", és amikor nem adják hanem sértegetik, azon a címen, hogy már késő van, lefekszik a férje mellé, az pedig, mint­h­a „a osznkusan v­isznen a helyzettel", és ha csakugyan olyan ember, mint amilyen­nek leírja, miért ne tette volna, elvégre maga volt a kezdeményező... Érthetetlen, hogy legalább ekkor miért nem vitte magával a holmijait is, miért hagyta ott továbbra is. Ez volt az ürügy, hogy néhány nap múlva megvárhassa a férjét?! Beültek egy kávé­házba megbeszélni a válást, de, írja, ott voltak a haverak és havernők, és a férje se szó, se beszéd, átült hozzájuk. S maga mit tett? Hívatlanul maga is átült közéjük és késő estig feltehetően jól el is szórakoztak így együtt. És így tovább, körbe-körbe! S közben nem meri beadni a válókeresetet, mert az anyósa ezzel-azzal megfenyegette?! Ha valóban el akarna válni, nem hiszem, hogy bármilyen fenyegetés is visszatarthat­ná attól, hogy a saját hibájából megtiport (mert hagyta!) emberi és női méltóságát, vagy legalább annak foszlányait megment­se. A saját ostobaságából kifolyólag történ­tek után, ha nem is hagyhatja el éppen emelt fővel a „csatateret", de mint vesztes, legalább a következtetéseket vonja le a jövőre nézve! Hiába erőszakolja különböző ürügyekkel, ezt a házasságot megmenteni nem lehet legfeljebb úgy folytathatja to­vább, hogy alkalmanként együtt züllik a férjével! Ez azonban olyan önsorsrombolás lenne, amelyből később talán soha sem tudna kilábolni. Még fiatal, vegyen erőt magán elviselni a kudarcot és újra kezdeni az életet. Higgye el, érdemes, bármi, még az „értékes cuccai" árán is! Üdvözlettel cuc*o egészségünk ,22 éves srác vagyok. Két hónapja megismerkedtem egy lánnyal, akit sze­retnék feleségül venni. Mielőtt megkér­ném a kezét, szeretnék tanácsot kérni. Arról van szó, hogy nemi szervem mere­vedésekor elmarad az előváladék terme­lődése. Azt szeretném tudni, hogy beteg­ség jele-e ez, s ha igen, akkor hogyan lehet kezelni?" N.K. András Férfiaknál az úgynevezett előváladé­­kot a prosztata (dülmirigy) termeli. A prosztataváladék kettős szerepet tölt be. Az előjáték során termelődő dülmirigy­­váladék egyrészt megkönnyíti a hím­vessző bevezetését a hüvelybe. Elvá­lasztásához ilyenkor kifejezett, esetleg hosszabban tartó nemi izgalom, előjá­ték szükséges. A közösülést azonban a váladék hiánya sem akadályozza meg, ha a hüvelyváladék termelődése elégsé­ VÉDELMÉBEN gős. Másrészt a dülmirigy váladéka hozzákeveredve az ondósejtekhez pó­tolhatatlan segítséget nyújt ahhoz, hogy az ondósejtek ,,hivatásukat” teljesíthes­sék. Közvetlenül ugyan nem vesz részt a megtermékenyítésben, de olyan tápa­nyagokat tartalmaz, amelyek 30—48 óráig biztosítják a spermiumok (ondó­sejtek) életképességét, valamint hajtó­anyagot jelentenek számukra, amely a méh bejárata mögötti méhnyakban „tankolt” újabb „erősítéssel” együtt le­hetővé teszi, hogy eljussanak a petesejt­tel való találkozás helyéig. Levele alapján nem valószínű, hogy valamilyen betegségről lenne szó, a le­írtak inkább a megfelelő előjáték hi­ányára utalnak. Ha ez sem segítene, problémáiról számoljon be a házassági tanácsadóban, ahol lehetővé teszik a megfelelő urológiai vizsgálatok elvég­zését. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ &­­­ Fiatal, kezdő jogászként kerültem ebbe a munkakörbe. Néhány hét leforgá­sa alatt volt alkalmam megbizonyosodni afelől, hogy sok ember — ha jogi szem­­pontból vajon jut a tanácsomul, men­nyit is tegyen, kihez forduljon segítségért a hiszékeny vagy a segítőkész ember, aki barátjának, ismerősének bizonyos pénzösszeget kölcsönzött, és hiába vár­ja annak megtérítését ? Vagy ki orvosol­ja a cserbenhagyott elvált asszony pa­naszát, aki egyedül neveli gyermekeit, maga mögött tudva egy szerencsétlen kimenetelű házasságot, nem szólva dur­va és kicsapongó férjéről, aki nem haj­landó teljesíteni még apai kötelességé­nek minimumát sem: fizetni a bíróság által kiszabott gyermektartásdíjat? Jogi panaszokat orvosolni, kéréseket teljesíteni, embereken segíteni — e ne­mes feladatra elsősorban a bíróság mint állami szerv hivatott. Természete­sen nem önkényesen teszi ezt, hanem minden esetben szigorúan követi a pol­gári peres eljárás szabályait, amelyeket az 1963. évi 99. számú törvény tartal­maz (módosított és egységes szerkezet­be foglalt szövegét a Törvénytár 1983. évfolyamának 78. számában találhatjuk meg). Ez az ún. Polgári perrendtartás, melynek célja, hogy a bíróság előtti eljárásban a polgárok személyi és va­gyoni jogaival, továbbá az állam és jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolat­ban felmerült jogviták eldöntését az igaz­ság alapján biztosítsa. Én elsősorban a bírósági végrehajtás egyes mozzanata­ira, főbb jellemzőire szeretném fölhívni a kedves Olvasó figyelmét munkám oroszlánrészét ugyanis éppen a polgári peres eljárás e végső stádiuma képezi. Először néhány szót általában magáról a bírósági végrehajtásról. Mikor kerül sor bírósági végrehajtásra ? Erre a kérdésre a Polgári perrendtartás 5. része adja meg a választ, amely kimondja, hogy: Abban az esetben, ha a kötelezett (adós) ön­szántából nem teljesíti azt, amire őt végrehajtó okirat kötelezi, a jogosultnak joga van kérni a bírósági végrehajtást. Melyik bíróságnál kérheti? Az általános szabályok értelmében fő útmutatóul a kötelezett fél állandó lakhelye szolgál — ha pl. az adós Bratislava 2. körzetében lakik, az 1. fokú bíróságot a 2. körzeti bíróság képviseli —, itt kell a jogosult­nak kérnie a bírósági végrehajtást. A bírósági végrehajtási eljárást gyorsan és hatékonyan kell lefolytatni. Gondoskod­ni kell arról, hogy a jogosult minél hama­rabb hozzájusson követeléséhez, és az adósnak ne legyen módja az eljárás meghiúsítására vagy elhúzására. Bírósá­gi végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a jogosult rendelkezik olyan okirattal, amely végrehajtó jogcímet képez. A bí­rósági végrehajtásnak több formáját is­merjük. A leggyakrabban előforduló vég­rehajtási forma az adós munkabérét (fi­zetését) érintő egyszeri, ill. havonkénti bizonyos összeg levonása. A pénzköve­telést elsősorban az adós munkabéré­ből, szövetkezeti vagy egyéb, időszakon­ként visszatérő járandóságából, illetőleg munkából eredő díjazásából kell levonni. Az adós munkaadója köteles a munka­bérből a behajtandó összeget levonni és a jogosultnak kifizetni, ill. havonta folyó­sítani. Így Konkrét példa: I. Tamás és V. Pé­ter egy üzemben dolgoztak és összeba­rátkoztak. V. Péter minden álma egy személygépkocsi megvásárlása volt. Ah­hoz, hogy vágya teljesüljön, 5 000 koro­nára volt még szüksége. J. Tamás barát­ságát bizonyítva két munkatárs jelenlé­tében a kért összeget kölcsönözte V. Pé­ternek. V. Péter aláírásával is hajlandó volt biztosítani barátját a kölcsön meg­térítéséről egy éven belül. Néhány hó­nap múlva V. Péter munkahelyet változ­tatott, a barátság meglazult. J. Tamás az egy év eltelte után hiába kérte számon V. Péter tartozását, a régi barát nem volt hajlandó fizetni. J. Tamás a bírósághoz fordult, amely igazságos ítéletet hozott. J. Tamás felperesnek V. Péter alperes köteles 30 napon belül az 5 000 fős­t megfizetni. V. Pétert azonban a 30 na­pos határidő sem bírta jobb belátásra, a kölcsönt nem fizette vissza, így hát az ítélet jogerőre emelkedett. J. Tamás ek­kor fordult hozzám, kérve a bírósági döntés végrehajtását. A bírósági titkár a jogosult kérelmére kiállítja az ún. végrehajtási lapot abban az esetben, ha: 1. Az alapul szolgáló határozat, ill. a határozat megfelelő része jogerős vagy előzetesen végrehajtható; 2. a teljesítési határidő letelt J. Tamás esetében mindkét feltétel adva volt. E feltételek ellenőrzése után a bírósági titkár jegyzőkönyvbe foglalja a jogosult indokolt kérését, adatait, vala­mint az adós adatait is. Ha a jogosult előtt nem ismert az adós lakhelye vagy munkaadója, a polgári perrendtartás 260. §-ának értelmében kérheti a bíró­ság segítségét a szükséges adatok fel­kutatására. Szólnunk kell még néhány szót a vég­rehajtás során felmerülő költségekről is. Ha a jogszabály másképpen nem rendel­kezik, a végrehajtás során felmerülő költségeket a végrehajtást kérő előlege­zi, és az adós viseli. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a végrehajtást kérő (a mi esetünkben J. Tamás) legkevesebb 50 fős értékű okmánybélyeggel látja el kérelmét. Ugyanis az 1985. jan. 1-től érvényben levő rendelet kimondja, hogy a végrehajtási költségek a behajtandó összeg két százalékát teszik ki, de leg­kevesebb 50 Kés-t Tehát ha J. Tamás 5 000 Kés visszafizetését kéri, a végre­hajtási költség az 5 000 Kős két százalé­ka, azaz 100 Kés, okmánybélyeg formá­jában ő viseli ezt a kiadást de V. Péter már J. Tamásnak 5 100 Kés-t köteles megtéríteni (5 000 Kős kölcsön és 100 Kős végrehajtási költség). A jegyzőkönyv alapján kiállított végre­hajtási lap eredeti példánya a bíróságon marad. Egy-egy kiadványi lapot postán kézbesítünk a végrehajtást kérőnek — a jogosultnak —, az adósnak, valamint az adós munkaadójának. DOBOSNÉ SZIGL ILONA (non)

Next