Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-08 / 46. szám

Serdülök. Koruk jellegzetességeivel, szélsőségességeivel, érzelmi és indulati labilitásukkal, befelé fordulásokkal egyaránt. A formálódó érdeklődés küszöbén — és valahogy megrekedve. Látásra berendezett világunkban — Rilke, a költő szavával élve — szigetként. Mert tárgyi világunk, a civilizáció és a kultúra termékei — kevés kivétellel, mint amilyen például a zene s a rádió médiuma mint közvetítő — a látóké. Szigetként, ám mégsem kirekesztve ... A látássérültek lőcsei (Levoca) szaktanintézetének üvegfalú előcsarnokát az ősz gyenge napsugarai, fátyolos színei járják át. A szünetekben itt talán valamivel kisebb a nyüzsgés a folyosókon, mélyebb itt a csend, íí*mint más iskolákban. Biztosan nem egyedi eset: egy nyakigláb, nyurga srác belebotlik a tanárba — ez esetben a bennünket kísérő igazgatóba. Az jóhiszeműen, de erélyesen figyelmezteti: a lépcső jobb oldalán járunk ! Kialakult szokásrend, alapvető tudnivalók a tájékozódás — egyelőre csak szakköri, tehát nem kötelező — tantárgyából. Mert a látássérülteknek, a világtalanoknak, de még a gyengénlátóknak — akik távolról sem képeznek homogén csoportot—, a látók mindennapjainak egyszerű és kézenfekvő cselekvés-sémáit is tanulniuk kell. Belépve az osztályba (egy-egy tanteremben tizenketten, legfeljebb tizennégyen tanulnak) jegyzeteléskor, diktáláskor egy két padból előkerül a Braille-írógép. Történelemóra: az angol ipari forradalom, James Watt, gőzgép; a táblán alapvető tudnivalók — talán még húsz centiméternél is nagyobb betűkkel. A magyarázat tempója lassú, hiszen az egyik diák Braille-jal ír, egy másik furmonnal (nagyítóval). A bentlakásos szaktanintézetben (Szlovákiában ez az egyetlen) munkásszakmákra oktatják a látássérülteket. Azokat, akik látásuk különböző fokú, jellegű károsodását szenvedték el, a veleszületett rendellenességektől kezdve a szerzettekig, a különböző betegségek, szövődmények és balesetek okozta sérülésekig. Jelenleg 140 tanuló komplex ellátását biztosítják itt. Összesen 72 dolgozó, ebből 41 pedagógus és nevelő foglalkozik a látássérültekkel. Az iskolával együtt épült fel a diákotthon is. A szaktantárgyak oktatására szolgáló műhelyek az iskola második emeletén vannak. Azok, akik mindennap megfordulnak itt, a tervezők egyik melléfogásának tartják ezt a megoldást az amúgy kellemes térségekben. Annál is inkább, mivel az 1972-ben épült iskolát eleve látássérülteknek tervezték. Ma helyszűkével küzdenek az iskolában és a diákotthonban is. Egy könyvtárhelyiségük van csupán; gyengénlátók és vakok osztoznak rajta. Az internátus szobái nagyon kicsik, és nincs ott megfelelő klubhelyiség sem. A SZISZ klubjába egyszerre csak kevesen férnek, s az iskola legnagyobb előadóterme sem alkalmas a klubtevékenységre. A zeneszobát meg most kellett átalakítani a hamarosan megérkező számítógépeknek. Viszont a tornatermen kívül — és ez nagyon fontos a látássérülteknek — található az iskolában úszómedence is. — Milyen szakmákat tanítanak? — A legtöbben a kárpitosmesterséget tanulják nálunk — mondja dr. Rudolf Babik igazgató. — Ezt a szakmát ugyanis minden látássérült kitanulhatja. A gyengén látó fiúk géplakatosnak tanulhatnak ki, vagy a lányokkal egyetemben tanulhatják a könyvkötést is. Az említett szakmák oktatása a többi szaktanintézethez képest nálunk fél évvel tovább, vagyis négy évig tart. De tanítjuk a hagyományos vakszakmákhoz tartozó kosárfonást és kefekötést is, ezeket három évig oktatjuk. Két kombinált osztályunk van, ahol az értelmi fogyatékos látássérültek is tanulnak. A nálunk végzett szakmunkások, pontosabban a kárpitosok számára nyitottunk egy érettségivel végződő esti tagozatot. — Milyen munkalehetőségeik vannak a kitanult látássérülteknek? — A legtöbbször a rokkantak kisipari szövetkezeteiben találnak munkát. Itt a városban például az „Obzor"-ban vagy a nem messzi Báhon ,,Ludikh" szövetkezetében. A szülők természetesen azt szeretnék, hogy a gyerekek lakóhelyükön álljanak munkába? Ebben mi is segítünk. Állandó kapcsolatunk van azokkal az üzemekkel, vállalatokkal, amelyek foglalkoztatják a látássérülteket. Mintegy 96 százalékban el is helyezkednek a kitanult szakmában. Szakmunkástanulóink életét még öt évig figyelemmel kísérjük. Most pedig egy négyéves időszak utáni még részletesebb elemzésre készülünk. Kérdőíves módszerrel — pszichológus és pályaválasztási tanácsadó bevonásával — fel szeretnénk mérni beilleszkedésüket a szakmában és a munkahelyen. Szerintünk ez a felmérés nagymértékben tökéletesíthetné intézetünk oktatási és nevelési módszereit. Sok látássérült és vak ember hagszerek hangolásával vagy zenével foglalkozik, van közöttük sok értelmiségi is. Ők azonban csak később lettek világtalanok. Átképzésük rehabilitációs központban történik (úgyszintén Lőcsén található, ahol az alapvető önellátáson, közlekedésen és tájékozódáson öthónapos a tanfolyam) még a masszőr és telefonkezelő szakmát tanulhatják két évig. — Beszéltünk a hagyományosnak mondható vakszakmákról, de vajon lehetséges e tovább bővíteni (például a tudományos-műszaki fejlődés révén) a vakok és gyengénlátók szakmáinak a körét? — Természetesen a tudományos-műszaki haladás, az elektronika fejlődése és az állandó kényszer, hogy lépést tartsunk a világgal, arra ösztönöz bennünket, hogy új foglalkozás függően pozitívban vagy negatívban kivetíti a tankönyv szövegét a képernyőre. A gépnek valójában minden padon ott lenne a helye, mint például az NDK-ban, ahol a gépek saját gyártmányok. Iskolánkban egyelőre csak egy van" Jegyzeteléskor — nagyítóval A Dr. Rudolf Babik igazgató: „Ez svéd Magnivision. a Megfelelő nagyításban, a látássérülés jellegétől