Nógrád, 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Fiter János felszólalása f (Folytatás az 1. oldalról.) Ez a mostani közgyűlés — ellentétben a múlt évi jubi­leumival — rendkívül jó lég­­körben indul. Ez azt mutatja, hogy a múlt év óta sok kedvező változást tapasztaltunk a nemzetközi viszonyokban. A változások egyik okát már említettem az­zal, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezetének ajtaja nyíl­ni készül a Kínai Népköztár­saság előtt. Javuló kapcsolatok Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kap­csolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden demokra­tikus erő és minden embersé­ges ember számára a termo­nukleáris háború veszélyének elhárítása. Az egyezmények a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a termonuk­leáris háború véletlen kitöré­sének kiküszöbölésére és a Moszkva—Washington között létesített közvetlen „forró drót” rendszerének tökélete­sítésére a nemzetközi élet egyik legfontosabb jó híre. A nemzetközi viszonyok ja­vításához tartozik a stratégiai fegyverek korlátozására irá­nyuló tárgyalások folytatása körültekintő, reális módon. Emellett a biológiai fegyverek megsemmisítésére irányuló egyezmény terve ma már itt van a közgyűlés előtt Az emberiséget az új vi­lágháborútól és a termonukle­áris háború veszélyétől csak az általános és teljes leszere­lés fokozatos megközelítése mentheti meg. A most létre­jött vagy tervezett részlet­­megállapodások ezt a történel­mi célt szolgálják. Senki nem tekint ezekre a célokra vala­milyen naiv várakozással Eb­ben az összefüggésben utalok a Szovjetunió javaslatára az öt nukleáris hatalom össze­jövetelével és a leszerelési vi­lágkonferenciával kapcsolat­ban. Ezek a javaslatok önma­gukban is segítenek napiren­den tartani a fegyverkezési verseny megszüntetésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának gondolatát. A szovjet—amerikai viszony javulása mellett, az általános nemzetközi viszonyok kedvező változása keretében, az euró­pai viszonyok új eseményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagyarányú változásában, lé­nyeges szerepe van a Német Demokratikus Köztársaság nagymértékű fejlődésének. Van keletnémet csoda is. Ez segítette elő a mostani nyu­gatnémet kormány minden ko­rábbinál realisztikusabb poli­tikáját. Ez vezette el a Szovjet­unió, valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság szerződéséhez, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi meg­állapodáshoz. A második vi­lágháború után, az osztrák ál­lamszerződés óta ezek a szer­ződések a legfontosabb ese­mények Kelet és Nyugat kö­zött. Az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésében szük­séges újabb előrehaladáshoz azt tartják előfeltételnek, hogy előzetesen mind a három do­kumentum ratifikálása, illet­ve hatályba lépése történjék meg. A magyar kormány többféle formában kifejtette — a Var­sói Szerződés többi tagálla­maival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem he­lyes a­­ lényegükben bármen­­nyire egybetartozó kérdések egyikének a megoldását sem a másik megoldásának az elő­feltételévé tenni. Péter János vitába száll azokkal, akik elő­feltételeket szabnak a konfe­rencia összehívásához. Mi, akik­­ készen vagyunk, akár már holnap összeülni a a konferenciára, kénytelenek vagyunk ezt a politikai rea­litást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne töltsük tétlenséggel. Vagyis: a többoldalú tárgyalá­sok lehetőségének általános megnyílása előtt kezdjük el, illetve folytassuk kétoldalú tárgyalások keretében annak megvitatását, hogy milyen szervezésben képzeljük el a konferencia, illetve a konfe­renciasorozat előkészítését, a napirendjét és a megfogalma­zandó dokumentumokat. Ide értve a konferencia, vagy az európai biztonság állandó or­gánumát is. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ bé­kéjével. Éppen így a közgyű­lés elé terjesztett szovjet ja­vaslatnak az általános béké­re és biztonságra vonatkozó eszméje összefügg az európai biztonsággal is. A magyar de­legáció kész együttműködni a javaslattal összefüggő nemzet­közi munkák tervének kidol­gozásában. Nemcsak olyan kérdésekben mutatkozik javulás, amelyek­ben gyakorlati előrehaladás ta­pasztalható, hanem olyanok­ban is, amelyekben a gyakor­lati megoldás felé vagy na­gyon kevés, vagy egyáltalában semmilyen lépést nem tud­tunk tenni.1 Ilyen kérdések: 1. A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik.­ Időnként új lendületre kap, sőt újabban a korábbinál szé­lesebb területre is kiterjed. A vietnami nép megbecsülése azonban, ide értve igazának el­ismerését, soha nem volt ál­talánosabb. Amikor a vietnami háború eszkalációja nagymértékben kibontakozott, itt, az Egyesült Nemzete­k közgyűlésén, a Ma­gyar Népköztársaság a legel­sők sorában jelentette ki, hogy csak a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen folyó bombázások megszüntetése nyithatja meg az utat a tár­gyalási asztalhoz. Ez igazoló­dott Most ugyanezzel a bizo­nyossággal mondjuk, hogy csak az összes dél-vietnami erők összefogásával létrehoz­ható koalíciós kormány tudja a dél-vietnami, sőt a laoszi és kambodzsai fegyveres harco­kat is megszüntetni. A nép képviselőivel A béke Délkelet-Ázsiában csak az ottani népek valódi képviselőivel folytatott köz­vetlen tárgyalások révén ér­hető el. 2. A koreai kérdés. Javulás itt is van. Olyanok, akik ko­rábban szerették ezt a kérdést hidegháborús célokra hasz­nálni, ezen a közgyűlésen visszahúzódtak. A két Korea Vöröskereszt szervezetei kö­zött folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat Itt, az ENSZ-ben az segítene, ha elmozdítanánk az ENSZ-zász­­lót a Panmindzsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea újraegyesítésére és re­habilitációjára alakult bizott­ság tagjai visszaadnák meg­bízatásukat. 3. A Közel-Kelet. A gyakor­lati megoldás megközelítésé­nek hiánya ellenére javulás itt is van. Az arab népek ügyének igazságát a világ né­pei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Ta­nács 242. számú határozatá­nak az érvényesítésében — fi­gyelembe véve minden érde­kelt eddig kifejtett vélemé­nyét —­ a következő képzel­hető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csa­­torna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Izra­el készségének kifejezését ar­ra, hogy csapatait az elfoglalt területekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasolta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetileg az izraeli megszállók helyett ENSZ-, vagy más békefenntartó erők vegyék át az adminisztrációt, ugyanígy minden más terület adminisztrálását ugyanilyen erők vegyék át az összes kér­dések megtárgyalásának be­fejezéséig. A nemzetközi viszonyok ja­vulásának számos jelét tapasz­taljuk tehát ezen a közgyűlé­sen. Azt is tudjuk azonban, hogy számos politikai ténye­ző törekszik a javulás folya­matának megállítására, és visszafordítására. Mivel azon­ban ennek a közgyűlésnek az általános vitája a jó remény­ség jegyében folyik, most ezek­nek a visszahúzó törekvések­nek a részletezésébe nem sze­retnek belebocsátkozni. Külpolitikánk alapelvei A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a következő alapelvek vezérlik: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető ja­vát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikában minél kedve­zőbb életfeltételeket kívánunk biztosítani a nép élete szá­mára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően ös­­­szefügg a termonukleáris há­ború elhárításának lehetősé­gével, ezért mi részt veszünk minden nagy nemzetközi együttműködésben, amely a termonukleáris háború ve­szélyének elhárítására irá­nyul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethet­nek, ezért támogatunk min­den lépést, amely az agres­­­szió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapelveinek megfe­lelően a nagy nemzetközi együttműködésekért dolgo­zunk. Készek vagyunk részt ven­ni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendszere­ket. Amíg azonban a NATO képviselői nem hajlandók er­re, erősítjük védelmi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa olyan intéz­mény, amely nem zárkózik el más országoktól. Mi az in­tegráció mellett, de a disz­krimináció ellen vagyunk. 5. Szoros kapcsolatokat ke­resünk a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szov­jetunióval. Szélesíteni akar­juk kapcsolatainkat a Kínai Népköztársasággal és minden más szocialista országgal, ide értve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Ameri­ka országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat-eu­rópai és az amerikai orszá­gokkal. Számos kérdést, amely a magyar—amerikai kapcso­latokat terhelte, sikerült ren­dezni az utóbbi időben. En­nek következtében kapcsola­taink fejlődésében új lehető­ségeket lehet feltárni. A két német állam viszo­nyának javulása új lehetősé­geket tár fel a magyar—nyu­gatnémet kapcsolatok előtt is. Kérés U Thanthoz Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. Rendkívül meleg és hálás szavakat szeretnék mondani főtitkárunkról, U Thantról. Most már tíz éve szolgál, mint főtitkár. Kivétel nélkül mindenki tiszteli azt az ön­feláldozó odaadását, amellyel az emberiség boldogabb jövő­je szolgálatára kívánja szen­telni életét. Most sokféle ok­ból — érthető módon —vis­­­sza kíván vonulni. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének jövője szempontjából — rész­ben azért, hogy ne jusson a népszövetség sorsára — az lenne célszerű, ha a tagálla­mok kérnék főtitkárunkat, U Thantot, hogy amíg vi­szonylagosan általános egyet­­ért­és nem alakul ki új főtit­­kárjelölttel kapcsolatban, át­meneti időre, legalább egy­két évig folytassa mun­káját. Ezt kívánom az Egyesült Nemzetek Szervezetének sa­ját jövője érdekében és ezt kérem főtitkárunktól, U Thanttól. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számú­­ politikai bizottságának tanácskozásá­val folytatódik a világszer­vezet munkája és hétfőn kez­dődik a nagy érdeklődéssel várt vita a kínai ENSZ-kép­­viselet kérdéséről. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1971 október 14., csütörtök A kSh­aim­SR cjjyfelírtA_ **pll<*mi4bpn Sz& v­ef—agyiptomi közös közlemény MOSZ­KVA Szerdán Moszkvában közös közleményt hoztak nyilvá­nosságra Anvar Szadat egyiptomi elnöknek, a Szovjetunió­ban tett hivatalos baráti látogatásáról, Leonyid Brezsnyev­­vel, Nyikolaj Podgornijjal és Alekszej Kosziginnal folyta­tott tárgyalásairól. A tárgyalások során a szov­jet fél leszögezte, hogy a jö­vőben is sokoldalú segítséget nyújt Egyiptomnak és a töb­bi arab országnak, és a jövő­ben is hatékonyan támogatja az imperialista izraeli agres­­­szióval vívott igazságos har­­cokat. A felek — figyelembe véve az izraeli agressziós politika következtében kialakult rend­kívül veszélyes közel-keleti helyzetet — véleménycserét folytattak azokról a további közös lépésekről, amelyek célja az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sa, a térség biztonságának, igazságos békéjének megte­remtése. Egyebek között meg­állapodtak azokban az intéz­kedésekben, amelyek Egyip­tom katonai erejének további erősítését célozzák. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során a felek azonos véleményt fejez­tek ki a jelenlegi feszült kö­zel-keleti helyzet megítélését illetően. Mindkét fél ismétel­ten leszögezte, hogy a térség­ben uralkodó feszült helyzet oka Izrael területrabló politi­kája, amely az Amerikai Egyesült Államok teljes tá­mogatását élvezi. Az Egyiptomi Arab Köztár­saság szilárd álláspontja az imperializmus és a cionizmus provokációval szemben az az elhatározás, hogy eléri az izraeli csapatok kivonását az 1967. június 5-e után elfog­lalt összes területekről, gátat vet az arab nemzet törvényes jogai és érdekei ellen irányu­ló tervek megvalósításának. A felek hangot adtak annak a mély meggyőződésüknek, hogy a Közel-Kelet igazságos és tartós békéje csakis a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatainak maradéktalan teljesítése alap­ján valósítható meg, vala­mennyi izraeli egység kivoná­sával, a térség valamennyi országa, így a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és ér­dekeinek tiszteletben tartásá­val, összhangban azzal az alapelvvel, mely törvényte­lennek minősíti a háborús te­rületszerzést. A felek szilárd meggyőződése, hogy az arab államok és népek, erőfeszítés­­einek egyesítése, lehetőségeik mozgósítása az agresszív im­perialista erők és ügynökeik ellen vívott harcban rendkí­vüli jelentőségű az imperia­lizmus és a cionizmus ellen, nemzeti és társadalmi felsza­badulásukért vívott közös harcuk megerősítése szem­pontjából. A tárgyalások során Anvar Szadat egyiptomi elnök igen nagyra értékelte azt a támo­gatást, amelyet az arab né­pek és államok a Szovjetunió és a többi szocialista ország­tól kapnak. A kommunistaellenesség és a szovjetellenesség terjeszté­sére irányuló próbálkozások egyetlen célja a forradalmi arab harcosok sorainak meg­bontása. Ezek a próbálkozá­sok azt is szeretnék elérni, hogy kárt okozzanak az arab népek és igazi szövetségeseik, a szocialista országok közös­sége között meglevő együtt­működés és szolidaritás ügyé­nek. Ezért a felek határozot­tan elítélik a kommunistael­­lenességet és a szovjetellenes­­séget, mert az a népek nem­zeti érdekeinek okoz kárt és csakis a nemzetközi imperia­lizmus érdekeit szolgálja. A Szovjetunió vezetői ki­fejezték reményüket, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsé­ge valóra váltja az arab né­pek törekvéseit, az egész arab világ valamennyi valóban ha­ladó erejének központi táma­szává válik és hozzájárul az antisperialista harcban össze­forrott arab népek sorainak tömörítéséhez. A felek hangsúlyozták az összeurópai biztonsági értekez­let, valamint az ENSZ béke­­fenntartási szerepeinek fontos­ságát. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai bé­ke szempontjából a Nyugat- Berlin kérdésében létrejött négyhatalmi megállapodásnak és úgy vélik, hogy a Szovjet­unió és az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szer­ződések mielőbbi ratifikálása hozzájárulna az európai kon­tinensen uralkodó politikai helyzet megjavításához, ami megfelelne a világbéke érde­keinek. A Szovjetunió és az Egyip­tomi Arab Köztársaság köve­teli az Egyesült Államok és szövetségesei fegyveres erői­nek kivonását egész Indokína területéről. Teljességgel támo­gatják a Dél-vietnami Köztár­saság Ideiglenes Forradalmi Kormánya által előterjesztett hétpontos javaslatot, amelyet e térség politikai rendezése reális alapjának tekintenek. Teljes támogatásukról biz­tosítják továbbá a KNDK kor­mányának nyolcpontos, az or­szág békés egyesítését célzó javaslatát, valamint a gyar­mati rendszer és a neokoloni­­alizmus teljes, végleges és fel­tétel nélküli felszámolását. A két fél szilárd meggyőző­dése, hogy azok a tárgyalások és beszélgetések, amelyekre Anvar Szadat elnök Moszkvá­ban tett látogatása idején ke­rült sor, új szakaszt nyitottak a Szovjetunió és az EAK, az SZKP és az ASZU közötti baráti kapcsolatok elmélyíté­sének és kibővítésének útján. Leonyod Brezsnyev, Nyiko­­­laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatásra szóló meghívását.­­ A . Anvar Szadat egyiptomi el­­­nök, aki a Szovjetunióban tett látogatását befejezve, szerdán elutazott Moszkvából, hazafe­lé egy órára megszakította út­ját Belgrádban. Szadat rövid megbeszélést tartott Dzsemal Bijedics miniszterelnökkel, Mirko Topavac külügyminisz­terrel és más magas rangú ju­goszláv személyiségekkel, majd tovább utazott Damasz­kusz felé. (MTI) Nixon bejelenti az utazást Nixon, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban rendkívüli sajtóértekezleten­ beje­lentette, hogy 1972 május második felében Moszkvában találkozik a szovjet veze­tőkkel. Moszkvai útjára a pekingi látogatás után kerül sor. Kép: Nixon sajtóértekezlete

Next