Nógrád, 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
Fiter János felszólalása f (Folytatás az 1. oldalról.) Ez a mostani közgyűlés — ellentétben a múlt évi jubileumival — rendkívül jó légkörben indul. Ez azt mutatja, hogy a múlt év óta sok kedvező változást tapasztaltunk a nemzetközi viszonyokban. A változások egyik okát már említettem azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaja nyílni készül a Kínai Népköztársaság előtt. Javuló kapcsolatok Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden demokratikus erő és minden emberséges ember számára a termonukleáris háború veszélyének elhárítása. Az egyezmények a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a termonukleáris háború véletlen kitörésének kiküszöbölésére és a Moszkva—Washington között létesített közvetlen „forró drót” rendszerének tökéletesítésére a nemzetközi élet egyik legfontosabb jó híre. A nemzetközi viszonyok javításához tartozik a stratégiai fegyverek korlátozására irányuló tárgyalások folytatása körültekintő, reális módon. Emellett a biológiai fegyverek megsemmisítésére irányuló egyezmény terve ma már itt van a közgyűlés előtt Az emberiséget az új világháborútól és a termonukleáris háború veszélyétől csak az általános és teljes leszerelés fokozatos megközelítése mentheti meg. A most létrejött vagy tervezett részletmegállapodások ezt a történelmi célt szolgálják. Senki nem tekint ezekre a célokra valamilyen naiv várakozással Ebben az összefüggésben utalok a Szovjetunió javaslatára az öt nukleáris hatalom összejövetelével és a leszerelési világkonferenciával kapcsolatban. Ezek a javaslatok önmagukban is segítenek napirenden tartani a fegyverkezési verseny megszüntetésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának gondolatát. A szovjet—amerikai viszony javulása mellett, az általános nemzetközi viszonyok kedvező változása keretében, az európai viszonyok új eseményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagyarányú változásában, lényeges szerepe van a Német Demokratikus Köztársaság nagymértékű fejlődésének. Van keletnémet csoda is. Ez segítette elő a mostani nyugatnémet kormány minden korábbinál realisztikusabb politikáját. Ez vezette el a Szovjetunió, valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság szerződéséhez, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodáshoz. A második világháború után, az osztrák államszerződés óta ezek a szerződések a legfontosabb események Kelet és Nyugat között. Az európai biztonsági konferencia előkészítésében szükséges újabb előrehaladáshoz azt tartják előfeltételnek, hogy előzetesen mind a három dokumentum ratifikálása, illetve hatályba lépése történjék meg. A magyar kormány többféle formában kifejtette — a Varsói Szerződés többi tagállamaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem helyes a lényegükben bármennyire egybetartozó kérdések egyikének a megoldását sem a másik megoldásának az előfeltételévé tenni. Péter János vitába száll azokkal, akik előfeltételeket szabnak a konferencia összehívásához. Mi, akik készen vagyunk, akár már holnap összeülni a a konferenciára, kénytelenek vagyunk ezt a politikai realitást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne töltsük tétlenséggel. Vagyis: a többoldalú tárgyalások lehetőségének általános megnyílása előtt kezdjük el, illetve folytassuk kétoldalú tárgyalások keretében annak megvitatását, hogy milyen szervezésben képzeljük el a konferencia, illetve a konferenciasorozat előkészítését, a napirendjét és a megfogalmazandó dokumentumokat. Ide értve a konferencia, vagy az európai biztonság állandó orgánumát is. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ békéjével. Éppen így a közgyűlés elé terjesztett szovjet javaslatnak az általános békére és biztonságra vonatkozó eszméje összefügg az európai biztonsággal is. A magyar delegáció kész együttműködni a javaslattal összefüggő nemzetközi munkák tervének kidolgozásában. Nemcsak olyan kérdésekben mutatkozik javulás, amelyekben gyakorlati előrehaladás tapasztalható, hanem olyanokban is, amelyekben a gyakorlati megoldás felé vagy nagyon kevés, vagy egyáltalában semmilyen lépést nem tudtunk tenni.1 Ilyen kérdések: 1. A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik. Időnként új lendületre kap, sőt újabban a korábbinál szélesebb területre is kiterjed. A vietnami nép megbecsülése azonban, ide értve igazának elismerését, soha nem volt általánosabb. Amikor a vietnami háború eszkalációja nagymértékben kibontakozott, itt, az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, a Magyar Népköztársaság a legelsők sorában jelentette ki, hogy csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folyó bombázások megszüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalási asztalhoz. Ez igazolódott Most ugyanezzel a bizonyossággal mondjuk, hogy csak az összes dél-vietnami erők összefogásával létrehozható koalíciós kormány tudja a dél-vietnami, sőt a laoszi és kambodzsai fegyveres harcokat is megszüntetni. A nép képviselőivel A béke Délkelet-Ázsiában csak az ottani népek valódi képviselőivel folytatott közvetlen tárgyalások révén érhető el. 2. A koreai kérdés. Javulás itt is van. Olyanok, akik korábban szerették ezt a kérdést hidegháborús célokra használni, ezen a közgyűlésen visszahúzódtak. A két Korea Vöröskereszt szervezetei között folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat Itt, az ENSZ-ben az segítene, ha elmozdítanánk az ENSZ-zászlót a Panmindzsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea újraegyesítésére és rehabilitációjára alakult bizottság tagjai visszaadnák megbízatásukat. 3. A Közel-Kelet. A gyakorlati megoldás megközelítésének hiánya ellenére javulás itt is van. Az arab népek ügyének igazságát a világ népei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határozatának az érvényesítésében — figyelembe véve minden érdekelt eddig kifejtett véleményét — a következő képzelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csatorna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Izrael készségének kifejezését arra, hogy csapatait az elfoglalt területekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasolta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetileg az izraeli megszállók helyett ENSZ-, vagy más békefenntartó erők vegyék át az adminisztrációt, ugyanígy minden más terület adminisztrálását ugyanilyen erők vegyék át az összes kérdések megtárgyalásának befejezéséig. A nemzetközi viszonyok javulásának számos jelét tapasztaljuk tehát ezen a közgyűlésen. Azt is tudjuk azonban, hogy számos politikai tényező törekszik a javulás folyamatának megállítására, és visszafordítására. Mivel azonban ennek a közgyűlésnek az általános vitája a jó reménység jegyében folyik, most ezeknek a visszahúzó törekvéseknek a részletezésébe nem szeretnek belebocsátkozni. Külpolitikánk alapelvei A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a következő alapelvek vezérlik: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető javát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikában minél kedvezőbb életfeltételeket kívánunk biztosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően összefügg a termonukleáris háború elhárításának lehetőségével, ezért mi részt veszünk minden nagy nemzetközi együttműködésben, amely a termonukleáris háború veszélyének elhárítására irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethetnek, ezért támogatunk minden lépést, amely az agresszió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nemzetközi együttműködésekért dolgozunk. Készek vagyunk részt venni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendszereket. Amíg azonban a NATO képviselői nem hajlandók erre, erősítjük védelmi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa olyan intézmény, amely nem zárkózik el más országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen vagyunk. 5. Szoros kapcsolatokat keresünk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Szélesíteni akarjuk kapcsolatainkat a Kínai Népköztársasággal és minden más szocialista országgal, ide értve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat-európai és az amerikai országokkal. Számos kérdést, amely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sikerült rendezni az utóbbi időben. Ennek következtében kapcsolataink fejlődésében új lehetőségeket lehet feltárni. A két német állam viszonyának javulása új lehetőségeket tár fel a magyar—nyugatnémet kapcsolatok előtt is. Kérés U Thanthoz Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. Rendkívül meleg és hálás szavakat szeretnék mondani főtitkárunkról, U Thantról. Most már tíz éve szolgál, mint főtitkár. Kivétel nélkül mindenki tiszteli azt az önfeláldozó odaadását, amellyel az emberiség boldogabb jövője szolgálatára kívánja szentelni életét. Most sokféle okból — érthető módon —vissza kíván vonulni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jövője szempontjából — részben azért, hogy ne jusson a népszövetség sorsára — az lenne célszerű, ha a tagállamok kérnék főtitkárunkat, U Thantot, hogy amíg viszonylagosan általános egyetértés nem alakul ki új főtitkárjelölttel kapcsolatban, átmeneti időre, legalább egykét évig folytassa munkáját. Ezt kívánom az Egyesült Nemzetek Szervezetének saját jövője érdekében és ezt kérem főtitkárunktól, U Thanttól. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számú politikai bizottságának tanácskozásával folytatódik a világszervezet munkája és hétfőn kezdődik a nagy érdeklődéssel várt vita a kínai ENSZ-képviselet kérdéséről. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1971 október 14., csütörtök A kShaimSR cjjyfelírtA_ **pll<*mi4bpn Sz& vef—agyiptomi közös közlemény MOSZKVA Szerdán Moszkvában közös közleményt hoztak nyilvánosságra Anvar Szadat egyiptomi elnöknek, a Szovjetunióban tett hivatalos baráti látogatásáról, Leonyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Podgornijjal és Alekszej Kosziginnal folytatott tárgyalásairól. A tárgyalások során a szovjet fél leszögezte, hogy a jövőben is sokoldalú segítséget nyújt Egyiptomnak és a többi arab országnak, és a jövőben is hatékonyan támogatja az imperialista izraeli agresszióval vívott igazságos harcokat. A felek — figyelembe véve az izraeli agressziós politika következtében kialakult rendkívül veszélyes közel-keleti helyzetet — véleménycserét folytattak azokról a további közös lépésekről, amelyek célja az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, a térség biztonságának, igazságos békéjének megteremtése. Egyebek között megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyek Egyiptom katonai erejének további erősítését célozzák. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során a felek azonos véleményt fejeztek ki a jelenlegi feszült közel-keleti helyzet megítélését illetően. Mindkét fél ismételten leszögezte, hogy a térségben uralkodó feszült helyzet oka Izrael területrabló politikája, amely az Amerikai Egyesült Államok teljes támogatását élvezi. Az Egyiptomi Arab Köztársaság szilárd álláspontja az imperializmus és a cionizmus provokációval szemben az az elhatározás, hogy eléri az izraeli csapatok kivonását az 1967. június 5-e után elfoglalt összes területekről, gátat vet az arab nemzet törvényes jogai és érdekei ellen irányuló tervek megvalósításának. A felek hangot adtak annak a mély meggyőződésüknek, hogy a Közel-Kelet igazságos és tartós békéje csakis a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatainak maradéktalan teljesítése alapján valósítható meg, valamennyi izraeli egység kivonásával, a térség valamennyi országa, így a Palesztinai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, összhangban azzal az alapelvvel, mely törvénytelennek minősíti a háborús területszerzést. A felek szilárd meggyőződése, hogy az arab államok és népek, erőfeszítéseinek egyesítése, lehetőségeik mozgósítása az agresszív imperialista erők és ügynökeik ellen vívott harcban rendkívüli jelentőségű az imperializmus és a cionizmus ellen, nemzeti és társadalmi felszabadulásukért vívott közös harcuk megerősítése szempontjából. A tárgyalások során Anvar Szadat egyiptomi elnök igen nagyra értékelte azt a támogatást, amelyet az arab népek és államok a Szovjetunió és a többi szocialista országtól kapnak. A kommunistaellenesség és a szovjetellenesség terjesztésére irányuló próbálkozások egyetlen célja a forradalmi arab harcosok sorainak megbontása. Ezek a próbálkozások azt is szeretnék elérni, hogy kárt okozzanak az arab népek és igazi szövetségeseik, a szocialista országok közössége között meglevő együttműködés és szolidaritás ügyének. Ezért a felek határozottan elítélik a kommunistaellenességet és a szovjetellenességet, mert az a népek nemzeti érdekeinek okoz kárt és csakis a nemzetközi imperializmus érdekeit szolgálja. A Szovjetunió vezetői kifejezték reményüket, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsége valóra váltja az arab népek törekvéseit, az egész arab világ valamennyi valóban haladó erejének központi támaszává válik és hozzájárul az antisperialista harcban összeforrott arab népek sorainak tömörítéséhez. A felek hangsúlyozták az összeurópai biztonsági értekezlet, valamint az ENSZ békefenntartási szerepeinek fontosságát. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai béke szempontjából a Nyugat- Berlin kérdésében létrejött négyhatalmi megállapodásnak és úgy vélik, hogy a Szovjetunió és az NSZK, illetve a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között megkötött szerződések mielőbbi ratifikálása hozzájárulna az európai kontinensen uralkodó politikai helyzet megjavításához, ami megfelelne a világbéke érdekeinek. A Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság követeli az Egyesült Államok és szövetségesei fegyveres erőinek kivonását egész Indokína területéről. Teljességgel támogatják a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya által előterjesztett hétpontos javaslatot, amelyet e térség politikai rendezése reális alapjának tekintenek. Teljes támogatásukról biztosítják továbbá a KNDK kormányának nyolcpontos, az ország békés egyesítését célzó javaslatát, valamint a gyarmati rendszer és a neokolonializmus teljes, végleges és feltétel nélküli felszámolását. A két fél szilárd meggyőződése, hogy azok a tárgyalások és beszélgetések, amelyekre Anvar Szadat elnök Moszkvában tett látogatása idején került sor, új szakaszt nyitottak a Szovjetunió és az EAK, az SZKP és az ASZU közötti baráti kapcsolatok elmélyítésének és kibővítésének útján. Leonyod Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatásra szóló meghívását. A . Anvar Szadat egyiptomi elnök, aki a Szovjetunióban tett látogatását befejezve, szerdán elutazott Moszkvából, hazafelé egy órára megszakította útját Belgrádban. Szadat rövid megbeszélést tartott Dzsemal Bijedics miniszterelnökkel, Mirko Topavac külügyminiszterrel és más magas rangú jugoszláv személyiségekkel, majd tovább utazott Damaszkusz felé. (MTI) Nixon bejelenti az utazást Nixon, az Egyesült Államok elnöke a Fehér Házban rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette, hogy 1972 május második felében Moszkvában találkozik a szovjet vezetőkkel. Moszkvai útjára a pekingi látogatás után kerül sor. Kép: Nixon sajtóértekezlete