Nógrád, 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTS­ÁG­A É­S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIX ÉVF., 68. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK Fock Jenő beszéde f Tisztelt országgyűlés! Kormányunk munkájának középpontjában a­ Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusa határozataiból adódó feladatok és az országgyűlés által két évvel ezelőtt elfoga­dott kormányprogram megva­lósítása áll. Az 1971-ben jóvá­hagyott kormányprogram idő­arányt, részét végrehajtottuk. Hazánkban szilárd alapokon, vívmányaink továbbfejleszté­sével erősödik rendszerünk Munkásosztályunk, dolgozó né­pünk helytállása nyomán tár­sadalmunk építése tervszerű­en halad, előbbre léptünk a szocializmus teljes felépítésé­nek útján. Az ország belpolitikai hely­zete kiegyensúlyozott. Az ál­lamhatalom szilárd, alapvető­en minden területen érvénye­sül pártunk iránymutatása alapján a munkásosztály ve­zető szerepe. Tovább erősödött államrendszerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szö­vetség. Fejlődött a társadalom dolgozó osztályaink és vala­mennyi rétegének összefogása. Népünk kibontakozó szocia­lista nemzeti egysége nemcsak lehetővé, hanem szükségessé teszi, hogy az államhatalom mind nagyobb mértékben tá­maszkodjék a dolgozók cse­lekvő részvételére közös, nagy feladataink megoldásában. Társadalmunk lényegétől el­választhatatlan a közéleti de­mokratizmus, a szocialista közgondolkodás és a közer­kölcs fejlesztése. Az üzemi, a tanácsi szervek útján, a tö­megszervezetek és a tömeg­­mozgalmak keretében egyre fokozódik a dolgozók részvé­tele a közügyek intézésében. Mind teljesebbé válik a kép­viseleti szervek szerepe, a nép egyre inkább saját ügyé­nek intézője. A kormány különös gondot fordít a törvények és jogsza­bályok gondos előkészítésére. Megválasztása óta olyan tör­vényjavaslatokat terjesztett az országgyűlés elé, mint a szö­vetkezeti mozgalom erősítését szolgáló, a szövetkezetekről szóló, valamint a fiatalok problémáinak gyorsabb és szervezettebb megoldását elő­segítő ifjúsági törvény javasla­ta. A kormány részt vállalt a módosított alkotmány egységes szövegének kidolgozásában is. Az állami feladattá vált egész­ségügyi politikánk alapelveit és célkitűzéseit tartalmazza a megalkotott új egészésgügyi törvény. Az igazságszolgálta­tás hatékonyságát a törvényes­ség biztosításának fokozását szolgálták a bíróságról és az ügyészségről alkotott törvé­nyek A népgazdasági terve­zésről szóló törvény megalko­tása pedig egy negyedszázada meglevő valóságot, tartós, időt­álló gyakorlatot igazolt, amely társadalmi és állami rendsze­rünk egyik alapvető intézmé­nye volt és marad. Még eb­ben az évben hasonló jelentő­ségű törvények megalkotása vár legtöbb államhatalmi és államigazgatási szerveinkre. Az országgyűlés jelenlegi ülésszakán kerül sor a büntető eljárásról szóló törvényjavas­lat megvitatására és várhatóan elfogadására. Az országgyűlés őszi ülésszakán kívánja a kor­mány előterjeszteni a minisz­teri felelősségről, valamint a statisztikáról szóló törvényja­vaslatokat, Országgyűlési tudósítás (2—3—4. oldalon) Ünnepségek a Tanácsköztársaság évfordulóján (5. oldal) Az olvasók fóruma (6. oldal) Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Szerdán a Parlamentben megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelsőbb államhatalmi testületünk tanácskozásán részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Beck Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, to­vábbá a Központi Bizottság titkárai, a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke nyitotta meg. Megemlékezett történel­münk kimagasló forradalmi eseményének évfordulójáról, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásáról. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentet­te, hogy az Elnöki Tanács a legutóbbi ülés­szak óta alkotott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését az országgyűlésnek bemutat­ta. A jelentést a képviselők tudomásul vet­ték. A Minisztertanács megbízásából dr. Ko­rom Mihály igazságügyi miniszter benyúj­totta az országgyűlésnek a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot. Az ügyrendnek meg­felelően arról is tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés elnöke, hogy hatan nyújtot­tak be interpellációt. Az országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács elnökének beszámoló­ja a kormány munkájáról; 2. A büntetőeljárásról szóló törvényjavas­lat; 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének megvá­lasztása; 4. Interpellációk. A napirendnek megfelelően ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. Aktív, folyamatos cselekvéssel Tisztelt képviselő elvtársak! A kormány az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtására, az országgyű­lés által jóváhagyott program­jának, valamint pártunk Köz­ponti Bizottsága időközben ki­dolgozott útmutatásainak meg­valósítására az eltelt két év­ben számos határozatot, ren­deletet hozott. Országunk gazdasági fejlő­dését jelzi, hogy a nemzeti­ jövedelem évről évre érdem­legesen nő. Az eddigi ütemet folytatva, és az 1972. évi főbb arányokat megtartva, minden lehetőségünk adott a negye­dik ötéves terv teljesítéséhez. Az eredmények mellett, szinte természetes, hogy gaz­dasági életünkben részben az ötéves tervünket megelőző időszakból eredő nehézségek is jelentkeztek. Kedvezőtlenül alakult a nemzeti jövedelem­ből a felhalmozás aránya, a külkereskedelem és a költ­ségvetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő intézkedéseket 1971. decemberében, megtárgyaltuk a párt Központi Bizottságá­ban, a kormányban, az or­szágos gazdasági aktívaérte­kezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az országgyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhárom terüle­ten javulást értünk el. Belpolitikai életünk­­ ki­emelkedő jelentőségű ese­ménye volt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülé­se. A Központi Bizottság a politika elsődlegességéből ki­indulva, reális és világos ér­tékelést adott a X. pártkong­resszus határozatainak eddigi végrehajtásáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ez az egész dolgozó népnek ér­deke és a szocialista társada­lom felépítésének elengedhe­tetlen feltétele. A Központi Bizottság 1972. novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kultu­rális fejlődés további tenni­valóit, rámutatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályo­zó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkod­nunk kell Jóllehet a közre­adott állásfoglalás számotte­vő része a fejlődést akadályo­zó, nehezítő tényezőkkel fog­lalkozik, egészében és alapve­tő tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb mun­kára felhívó és ösztönző do­kumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló tényezők őszin­te feltárásával is a jövő felé mutat .A múlt év decemberében a Minisztertanács intézkedési tervet hagyott jóvá a Köz­ponti Bizottság határozatával kapcsolatos állami feladatok­ról. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Er­re azért­­ volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta össze­gyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bi­zottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, vál­tozatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtá­sára. Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi ter­melés hatékonyságának erő­teljes növelése és ennek ré­vén olyan ütemű fejlődés biz­tosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkö­rülményeinek és kulturális el­látottságának további javítá­sát, a termelésnek a korsze­rűség követelményeivel össz­hangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gya­rapítását. Ehhez nem elegendő a ter­melés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyság­ban. Társadalmi termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemé­vel nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerő­­helyzetünket, örvendetes je­lenség, hogy az ipari és me­zőgazdasági élőmunka terme­lékenysége a megelőző idő­szaknál gyorsabb ütemben, és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az ál­ló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a mun­ka társadalmi termelékenysé­gét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült be­hozni, a munka termelé­kenységét tekintve, a szocia­lista országok sorában közé­pen foglalunk helyet. A leg­fejlettebb kapitalista orszá­gokhoz képest pedig 10—15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további nö­velésére nagy szükség, de le­hetőség is van, amelyet komplex mód­on, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelé­sével és jobb munkafegyelem­mel kell elérnünk. A kormány egyik legfonto­sabb feladatának a beruházá­si munka megjavítását tekin­tette, és intézkedéseink ha­tására javulás következett be. A beruházások egészségtele­nül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összeha­sonlítható áron számítva 2 százalékkal csökkentek. To­vábbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások ará­nya. A termelési célokat szolgá­ló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevékenység növekedésének mérséklése miatt helyenként kihasználatlan építőipari ka­pacitások keletkeztek. Ez át­menetileg elkerülhetetlen. Az idén ez a kihasználatlanság már csökken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell készülnie arra, hogy a későbbi időszak­ban ismét nagyobb feladato­kat kell megoldania. A szocialista országokkal 1970—1971-ben kialakult kül­kereskedelmi passzívum 1972- ben megszűnt, a tőkés orszá­­gokk­al lebonyolított forgal­munkban pedig a tervezett­nél jobban csökkent, együtte­sen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosa­n összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett­­— a gaz­dasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó — intézkedé­sekkel. Fock Jenő miniszterelnök, az, MSZMP Klt tagja, beszámol a kormány munkájáról A hatékonyság kulcskérdés 1971-ben a tervezettnél job­ban nőtt az állami költségve­tés hiányai, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, rész­ben a beruházási többletkölt­ségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vál­lalatok tervezettnél alacso­nyabb befizetéséből, vagy tá­mogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóvá­hagyott 1973-as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a ki­adások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tava­lyinál. A hiány további csök­kentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még to­vábbi évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet terv­szerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jöve­delmezőséget, a költségvetési bevétel növelését. A bizton­ságos államháztartás megfele­lő tartalékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a nép­­gazdasági szempontból leg­fontosabb feladatok megvaló­sításának menet közben fel­merülő esetleges többletkölt­ségeit, illetve az előre be nem tervezhető kiadásokat ebből fedezzük. A tartalékok cél­szerű felhasználása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különö­sen fontos, hogy a tartalékok­kal megfelelően gazdálkod­junk. Az egyensúlyi helyzet átte­kintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének né­hány időszerű kérdéséről sze­retnék szólni. Noha valame­lyest sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még korántsem érü­nk el ki­elégítő eredményeket. Gazda­sági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következe­tes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politi­kai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Az embereknek a szocializ­musért, hazájukért, üze­mükért, szövetkezetükért ér­zett felelősségére az eddigi­nél is sokkalta­­ bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embe­reknek mondott okos, közvet­len szó nélkül a nyereségré­szesedés, vagy egyéb ösztön­zés sem igazi érték. A hatékonyság növeléséinek kulcskérdése, hogy a terme­lés szerkezetét mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaság­ban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatéko­nyabb termelőágazatok gyor­sabban fejlődjenek, a gazda­ságtalan termelés pedig vis­­­szaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az­ átlagos növekedési ütemet lényege­sen meghaladó fejlesztése, így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növe­kedésen belül a kőolaj-feldol­gozás 27 százalékkal, a föld­­gáztermelés 29 százalékkal, a­­ Folytatás a 2. oldalon!

Next