Nógrádi Bányász, 1953 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-06 / 1. szám

2 MRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A tagdíjfizetés nem gazdasági kérdés Párttagságunk zöme mind inkább magáévá teszi és elsajáítja pártunk útmutatása által a párt- és kormányhatározatokat. Ez megmutatkozik politikai téren azon keresztül, hogy nemcsak a párttagság, hanem a pártonkívüli tömegek is egyre inkább belekapcsolódnak rendszeres politikai oktatásokba. Gazdasági téren megmutatkozott ez a békekölcsönjegyzésnél és megmutatkozik a tagsági díj rendszeres fizetésénél is. A tagdíjfizetés, mint egy iránytű, mutatja, hogy ki hogyan szereti pártunkat, dolgozó népünket, hogyan akarják párttagjaink és tagjelöltjeink végrehajtani pártunk és kormányzatunk határozatait. Tagságunk többsége ezt meg is érti, azonban hibát követnek el olyan vezető elvtársak, akik azt tartják, vagy úgy gondolják, hogy a tagdíjfizetés gazdasági kérdés. Téves ez a felfogás. A Központi Vezetőség határozatot hozott, hogy a tagdíj fizetése nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Hibát követett el a Kazán faluban Ilazsala elvtárs. Ő egymaga szeretné ezt a munkát végezni és amikor megkérdezzük tőle, hogy még most sincs kész, azt feleli: „Ez gazdasági kérdés.‘ Helytelen nézet. Párttagjaink zöme rendszeresen akarja és fizeti is tagsági díját. Helytelen az a nézet, hogy az elvtársak sem keresetükhöz mérten akarják tagdíjukat fizetni. Az elvtársak igenis akarnak, keresetükhöz mérten és rendszeresen fizetni, itt a hiba csupán az, hogy a népnevelők és pártcsoportbizalamiak nem mozgósítják, nem magyarázzák meg rendesen ennek jelentőségét, nem bízzák meg feladatok elvégzésével, melyre fényes példa adódott a mostani párttagság összeírásánál, amikor egyes elvtársak párttagsági díjuk rendezésével kapcsolatban azt mondották rélsem fogalkoztak velük rendszeresen, népnevelőket nem igen láttak stb. Így tehát nem csoda, ha egyes elvtársak főleg bányászaink, nem tudták rendezni időben tagsági díjukat. Ezek a példák azt mutatják, hogy a párttitkár elvtársak keveset foglalkoznak a népnevelők és pártcsoportbizalmiakkal. Sőt nagybátonyi és kisterenyei bányász pártszervezeteknél is azt tapasztaltuk, hogy gazdasági kérdésnek tekintik a tagdíj fizetését. Az elkövetkezendő napokban új tagkönyvet kapnak párttagjaink. Hogy a tagdíj fizetésének a lemaradása ne következhessen be, meg kell bízni és meg kell magyarázni pártcsoportbizalmiaiknak népnevelőinknek, hogy párttagjaink és tagjelöltjeink a tagdíjfiztés rendszeressé tételével nem gazdasági kérdést, hanem politikai kérdést oldanak meg amely hűen tükrözi párttagjainknak pártunkhoz való viszonyát és szeretetét. Bányáinknál a titkár elvtársaink tartsák szem előtt a Központi Vezetőség határozatát és ne gazdasági, hanem politikai kérdésnek tekintsék a tagdíjfizetés kérdését. Kakuk JB. gazd. oszt. vez. Újabb négy szovjet szénkombájnt kapnak bányászaink 1953-ban Ebben az évben nagy feladat vár a szénbányászat dolgzóira: 1952-höz viszonyítva mintegy 24 százalékkaltöbb szenet kell adniok hazánknak. A megnövekedett feladatok sikeres végrehajtása érdekében ebben az évben a Szovjetúniótól ifjabb 4 szénkombájnt kapnak bányászaink. Az első kombájn előreláthatólag már áprilisban megkezdi munkáját. Egy-egy szénkombájn 24 óra alatt 20—22 vagon szenet termel. Ezeknek a gépeknek segítségével több bányaüzemben teljesen kiküszöbölik a kézi fejtést, s a bányászoknak csupán az ácsolást kell majd elvégezniük. A fokozott gépesítéshez azonban egyre több szakmunkásra van szükség. A Bánygépalkalmazási Kísérleti és Kutató Intézet már gondoskodott megfelelő számú kombájnkezelő kiképzéséről is. Tatabányán a közelmúltban kombájnkezelő tanfolyamot indítottak. A tanfolyamok hallgatói az elméleti oktatás mellett a Dombassz-kombájnok kezelését a gyakorlatban is megtanulják. KÜLPOLITIKA Hewlett Johnson nyilatkozata a Népek Békekongresszusáról A „Pravda“ a TASZSZ jelentése alapján közli Hewlett Johnson canterbury-i érseki helynök nyilatkozatát a Népek Békekongresszusáról. „Ez volt a legfigyelemreméltóbb tanácskozás, amelyen valaha is részt vettem. Nem kétséges, hogy ez kongresszus rendkívül sikeres volt és az angol küldöttség, amelyben az Angol Munkáspárt 50 tagja, 93 szakszervezeti funkcionárius és 10 lelkész vett részt, kifejtette álláspontját“ — jelentette ki Hewlett Johnson. Hewlett Johson kiemelte, hogy sok ország és sok hitfelekezet papjai támogatták a koreai háború haladéktalan befejezésére irányuló felhívást. Amerikai repülőgép ejtőernyős kémeket dobott le Lengyelországban A Lengyel Távirati Irodát felhatalmazták az alábbiak közlésére: 1952. november 4-én egy amerikai repülőgép — amely a wiesbadeni (Nyugat-Németország amerikai megszállási övezete) amerikai repülőtérről szállt fel — miután átrepült Nyugat-Németország, Borholm-sziget és Svédország fölött —, Darlowtól mintegy 20 kilométerre megsértette a lengyel állam légterét. Az amerikai repülőgép ezután 70 kilométert repült lengyel terület fölött és a koszalini vajdaság Miaszko járásában lévő Midzomo helység körzetében két, felszereléssel ellátott, felforgató tevékenységgel megbízott ügynököt dobott le. A repülőgép azután ugyanazon az útvonalon elhagyta Lengyelország területét. Az amerikai repülőgép által ledobott kémeket és diverzánsokat, Sztefan Skrzyszowskit és Dionisy Sonowskit az amerikai hírszerzőszolgálat az általa fenntartott úgynevezett WIN-képviselet és a Nyugaton működő egyéb csőcselék segítségével különleges diverziós-, kém- és rádióstanfolyamokon képezte ki. A kémeket és diverzánsokat az amerikai hírszerzőszolgálat utasítására dobták le ejtőernyővel lengyel terület fölött. Azzal a feladattal bízták meg őket, hogy kémtevékenységet folytassanak és szabotázscselekményeket kövessenek el a lengyel állam ellen. A letartóztatott kémek részletes vallomásukban felfedték az amerikai hírszerzőszolgálat által irányított bűnös felforgató tevékenység jellegét. Az amerikai repülőgépről ledobott felszerelés rádióadó-vevőkészülékből, fényképezőgépekből, fegyverekből és egyéb felszerelési tárgyakból állott. A lengyel légitérnek az amerikai repülőgép által történt megsértése, kémek és diverzánsok lengyel terület fölött történt kidobása minden kétséget kizáróan arróltanúskodik, hogy az amerikai imperialisták a szuverén lengyel állam és a lengyel nép életbevágó érdekeivel szemben követett ellenséges politikájuk végrehajtása érdekében a legaljasabb módszerekhez folyamodnak. Ez a cselekedet — amelyet az Amerikai Egyesült Államokkal diplomáciai kapcsolatban álló állam ellen követtek el — a nemzetközi jog kötelező szabályainak durva megsértését jelenti és ékesszólóan bizonyítja az Egyesült Államok uralkodóköreinek lengyelellenes, agressziós terveit. Háborús bűnösök szabadlábra helyezése Nyugat-Németországban Az „ADN“ jelenti, hogy az amerikai és francia megszálló hatóságok Nyugat-Németországban 180 hitlerista háborús bűnöst helyeztek szabadlábra. A londoni rádió jelenti: Churchill brit miniszterelnök az új év elején New Yorkba utazott, hogy megbeszélést folytasson Eisenhowerral. NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Biztosítsák a bányafa ellátást a mizserfai üzemekhez A Pólyos bányaüzemet már hosszabb időn keresztül a kisterenyei fatelep látja el bányafával. Az utóbbi időben, főleg a decemberi hónap második felében azonban a bányászok termelését a faellátás hiánya bizonyos mértékben gátolta. Nemcsak a termelés, hanem a bányászok élete is veszélynek van kitéve ezáltal, mert nem bírják a kiaknázott szénmezőt ennek hiányában beácsolni. Domokos Alajos aknász minden nap telefonon keresztül értesíti a mizserfai vállalat illetékes vezetőit, azonban december 30-ig ennek ellenére az üzem bányafát nem kapott. Hivatkoznak arra a mizserfai vállalatnál, hogy ők minden nap értesítik Kisterenyét, hogy a bányafát küldjék sürgősen az üzem részére. Válasz legtöbbször: „majd kaptok“. Kovács elvtárs, a vállalat párttitkára is több esetben szólt telefonon Horváth és Bizotezki elvtársaknak, ahonnan azt a feleletet kapta: „ha lesz talbó, azonnal küldünk“ Talbó volt, mondja Kovács elvtárs, bányafa azonban mégsem érkezett a Pólyos üzemnek. A kisterenyei fatelep vezetői a megrendelt famennyiséget,a megrendelés után legrövidebb időn belül küldjék el az üzemek részére. Nem megengedhető állapot, hogy a Mizserfai Szénbányákhoz tartozó üzemek a most már megoldott szállítási nehézségek mellett a bányafa hiánya végett maradjanak le a terv teljesítésével. Fokozottabb gondot fordítson a Szolgáltató Vállala is a faszállítással kapcsolatban. Nem megengedhető, hogy egyes vezetők hanyag magatartása végett közvetlenül az év elején nehézségekkel küzdjenek bányaüzemeink. Gerő elvtárs 1952. november 29-én a Központi Vezetőség ülésén mondott beszédében kihangsúyozta: az 1952-es évről úgy kell biztosítani az átmenetet, hogy az ne menjen az 1953-as év évi tervteljesítés rovására. Ez a megállapítás egyre inkább vonatkozik a mizserfai vállalatra, ahol nem teljesítették teljes egészébenaz 1952-es évben tervüket. A mizserfai vállalat vezetői a kisterenyei fatelep és a Szolgáltatóvállalat vezetői, ha ezt a faellátás kérdését megoldják, nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a mizserfai vállalathoz tartozó összes üzentek — így a Peiros üzem is — tervét nemcsak teljesíti, hanem túl is teljesíti, és ha ezt megoldják, az 1953-as év első negyedévében be tudja hozni lemaradását a mizserfai vállalat is. Az illetékes vezetőknek pedig a termeléshez való rossz viszonyát tükrözi az a kijelentés: „Majd kaptok“, „ha lesz tarkó, azonnal küldünk“. Ne siránkozzanak és különböző érveket hozzanak fel, hogy ezért és azért nem lehet a fát küldeni, hanem harcoljanak és azonnali megoldást keressenek arra, hogy hogyan lehet a bányákat a legrövidebb időn belül ellátni kellő mennyiségű faanyaggal és ezzel biztosítani a terv maradéktalan teljesítését és túlteljesítését. BÉKETÁRÓ ÜZEM PROBLÉMÁI A szorospataki Béketáró üzeme az 1952-e tervév első és a második negyedéves tervek teljesítésében az élenjáró üzemek közé sorakozott fel. Rendezett volt a fenntartás, feltárás és szépen folytak az elővárási munkálatok is. Így tudta teljesíteni sikeresen mindkét negyedévi tervét. A harmadik, de főleg a negyedik negyedéves tervével azonban medencéink legutolsó bányái közé kerültek. Az üzemvezetés élére ez év nyarán Árki Gyula főaknász helyett Várszegi György bányamesi tért helyeztek, ő irányította az üzemet de hogyan? November elsején az üzemet károsodás érte azáltal, hogy a főereszke ötödik bal osztóján, melyben napi 8 vagonos fejtés volt tervezve, nyomás következtében lehetetlenné vált benne a termelés. Az üzem dolgozói erőlködésük ellenére sem bírták szállítóképessé tenni az ötös osztót. Az ezáltal kiesett vájárokat fenntartáshoz kellett beosztani, amely hozzájárult a terv lemaradásához. A Béke-tárói üzem dolgozói páros versenybe állottak a Gáti üzem dolgozóival. A versenyszempontok elfogadásánál a meglévő bányamező szénkészletére terveztek, amely az akkori bányatérképen még betervezhetők voltak. A második károsodás itt érte az üzemet. A térképen szénre tervezett Béketáró fővonala ■előre nem láthatott andezitbeömlésre ért. Az új kezdések, amelyek november hónapban szenelésre voltak tervezve, legtöbbjük lefejtett területre ért. Ez év őszén vette át Hannos Mihály bányamérnök a Béketárói üzem vezetését. Munkája megkezdésénél az új feltárások lehetőségét tartotta szem előtt ésezeket akarta létrehozni az üzemnél. A régi térkép szerint be is tervezte, sőt a vágatok kihajtását megindította, azonban csalódott, mert a vágatok lefejtett területre értek és helyettük újakat kellett beindítani. Ezek akadályozták az 1952. évi terv teljsítését. A gályatetőn pihen a 17 hős szuhakállói bányász Az 1952-es év folyamán ,a termelésben élenjáró bányászaink nagy része külföldön és az ország legszebb üdülőhelyein pihenték ki munkájuk fáradalmát. Bányászaink a múltban ilyen juttatásról álmodni sem mertek. Pártunk és kormányunk szeretetét és, állandó támogatását bizonyítja ez az intézkedés. Társadalmunk legmegbecsültebb tagjaivá váltak a bányászok. Ezt bizonyítja a 17 szuhakállói bányász esete is, akiket hősies küzdelemmel kimentettek a vízbetöréses bányából és 1952. december 27-én az ország legszebb üdülőjébe a Galyatetőre küldték őket kéthetes pihenésre. A Galyatetőn kipihenték azokat a fáradalmakat és nehézségeket, amely hat és fél napon keresztül a bányában elviseltek.