Nógrádi Bányász, 1953 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-14 / 28. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) végrehajtását fegyelmezetlenséggel, zavart keltéssel, helyes intékedéseink túlhajtásával vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni. Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék bányászainkhoz, akik a felszabadulás óta annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak a fontos szerepnek, melyet gazdasági életünkben, a szocialista hazánk építésében betöltenek és ennek megfelelően, áldozatot nem kímélve, mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. Ugyancsak szólni kívánok külön Ózd, Diósgyőr, az RM Művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és tervteljesítésétől függ jórészben, hogy milyen iramban tudjuk emelni dolgozó népünk és benne az ipari munkásság életszínvonalát. Bányászaink, kohászaink álljanak az élre, mutassanak példát fegyelemben, tervteljesítésben az egész ipari munkásságnak, az egész dolgozó népnek, és biztosítsák nemzetgazdaságunknak a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséséges alapanyagokat. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy dolgozó népünk életszínvonalának és jóléte emelésének terveit helyesli és támogatja az a hazafias értelmiség is, amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutatta meg, hogy nyugodtan támaszkodhatunk együttműködésére, odaadó munkájára és szaktudására országunk összes fontos kérdéseinek megoldásánál. Minden ipari munkás, minden, a termelésben dolgozó értelmiségi legyen tudatában annak, hogy elsősorban jó munkájától függ, hogy milyen iramban tudjuk a dolgozók jólétét emelni. Minden kommunista, pártunk minden tagja, népnevelőink, agitátoraink, a DISZ ifjúságának százezrei, a szakszervezetek másfél milliót számláló dolgozói, lépjenek sorompóba, végezzenek jó felvilágosító munkát, leplezzék le, szigeteljék el az ellenséget, s példamutatásukkal biztosítsák az új célkitűzéseink teljes sikerét! (Nagy taps.) Az elmúlt napok alatt mindannyian meggyőződhettünk, hogy az ipari munkásság, a műszaki értelmiség zöme lelkes helyesléssel fogadta azokat a rendszabályokat, amelyeket pártunk az életszínvonal megjavítására kidolgozott. Sok munkás azzal válaszolt javaslatainkra, hogy többtermelésre tett felajánlást. Gondoskodnunk kell arról, hogy most, amikor irányt vettünk a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának erőteljes emelésére, a szocialista munkaverseny és szocialista építésünk minden egyéb módszere új lendületet kapjon és segítsen meggyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzéseinket. Ez egyben a legjobb válasz az ellenségnek arra a tervére, amelylyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink teljesítését és mindazokat a rendszabályokat, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgozó népünk felemelkedését szolgálják. Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de még a jóhiszeműek is hangoztatnak, s amelyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozásokat fel ne csigázzuk. Mint minden alapos munkához, a népjólét emeléséhez is többek között idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hétről hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is legyen egy sor élelmiszernél, különösen zöldségféléknél, gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren éppen az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehetem, komoly áresés is van, amint az elvtársak erről meggyőződhettek. Néhány héten belül, ha a begyűjtés fegyelmezetten és szervezetten folyik, a 4 forint 60 filléres liszt is országszerte kapható lesz. A cukorrépatermés jónak ígérkezik és minden jel szerint októberben már bőségesen áll majd rendelkezésünkre országszerte a kristálycukor. Egy sor textilárunál és lábbelinél már komoly árcsökkenést hajtottunk végre. Más rendszabályok lehetővé teszik, hogy jó minőségű textiláru, lábbeli a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére De ugyanakkor mindenki megérti, hogy pl. abból a kukoricából, amit októberben fogunk letörni, az ősszel még nem lesz disznóhús, és hogy életszínvonalunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hoszszú és gondos munkát követel beruházásaink átütemezése is abban az irányban, hogy a nehézipari beruházások egy részét a könnyűiparba, az élelmiszeriparba és a mezőgazdaságba vezessük át. Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot, a gyapjú, a bőr, jelentékeny részben külföldről, import útján kerülnek hozzánk és ez már magában véve megnehezíti, hogy ezen a téren gyorsütemű, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy nem lebecsülendő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosított rendszabályok már eddig is eredményeznek. A ruhaneműek, a cipő, az idénycikkek árának eddigi csökkentése egy évre kivetítve egymilliárd kétszázmillió forint megtakarítást jelent a fogyasztóknak. A tatarozást például Budapesten már az ősszel nagy arányban megkezdjük. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakásépítések fokozására a jövőre 800 millió forinttal többet költünk, mint az idén. A budapseti utcai közlekedés megjavítása is nemsokára jótékonyan fogja éreztetni hatását. Maga az a tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép és különösen az ipari munkásság életszínvonalának megjavítására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket. Munkám fokozásával segítem elő a kormányprogramra megvalósítását A régi rendszerben nem törődtek dolgozóink érdekével. Ma Pártunk és kormányunk állandó gondoskodását érzik dolgozóink. Legszebb megnyilvánulása ennek az állandó gondoskodásnak új gazdaságpolitikánk, melynek alapja a dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése. A kormány programmnyilatkozatának megjelenése óta egyre több dolgozóval beszélgetek el, akik üzemünknél is a legnagyobb lelkesedéssel fogadták ezt a nyilatkozatot. Varga László vájár így beszélt: „Nagyon helyeslem az egész kormánynyilatkozatot és főleg azt, hogy a vasárnapi munkát meg kell szüntetni. Ennek megszüntetésével több idő jut a szórakozás és kulturális lehetőségek fordítására. Hasonló nyilatkozatot tett Lehocki József vájár is. De így lehet felsorolni a többi dolgozók sokaságát. Engem, mint a tiribesi üzem TT-felelőssét, arra kötelez az új kormány programja, hogy az eddiginél fokozottabban ellenőrizzem a biztonsági berendezések és egészséges munkahelyek megvalósítását. Minél több javaslatot adjak a vállalat vezetőségének, mellyel a dolgozók munkája biztonságosabbá válik. Meghallgatom a dolgozók javaslatát és minden erőmmel azon fogok igyekezni, hogy a helyes javaslatok mielőbb megvalósulhassanak. Diósi Pál ZS ITT-elnök. NÓGRÁDI BÁNYÁSZ Dolgozóink véleménye a szállítók bérének emeléséről „Mindenkinek tudomást kell vennie, hogy népi demokráciánkban a képzettségnek, a tudásnak nagyobb megbecsülés jár ki, mint bármikor a régi, úri világban. Ennek a megbecsülésnek széles munkalehetőségben és anyagi elismerésben is kifejezésre kell jutni.“ (Nagy Imre elvtárs július 4-i beszédéből.) Fokozottabb körültekintést Az én véleményem az, hogy helyesen cselekedett pártunk és kormányunk, amikor a dolgozók régi óhaját, a benti és kinti urasági dolgozók teljes ruhaellátását biztosította. Biztosítja továbbá a 15 százalékos fizetésemelést is. Mi, aknászok idáig is azon voltunk, hogy balesetmentesen teljesítjük a tervet helyes irányításunk folyamán. Most pedig, amikon pártunk és kormányunk ilyen megbecsülésben részesít bennünket is, mint a termelés közvetlen parancsnokait, még fokozottabb körültekintéssel vezessük a munkát, hogy tervünket teljesíteni tudjuk. Domonkos Alajos körletez. Kormányunk megbecsüli a műszaki dolgozókat Ez a bérrendezés részemre meglepetés volt, mert én a fizetésemmel meg voltam eddig is elégedve. Most, amikor a műszakiak bére rendezve lett, azt látom, hogy kormányunk és pártunk fokozottabban megbecsüli a műszaki dolgozókat s ezt kell látni minden műszaki dolgozónak, körletvezetőnek és egyben érezni kell a felelősséget munkánk végzéséért. Az igazságos bérezés most van. Az önálló aknászoknál 1250 Ft lett besorolva, ami annyit jelent, hogy egyenlő felelősségért— egyenlő bér jár. Tapsztaltam, hogy általában minden körlet vezető e bérezés folyamán fokozottabban nekilendültek a munkának s úgy látom, hogy ez az anyagi segítség újabb lendületet fog hozni a termelésben és a tervteljesítéseknél egyaránt. Sándor Ispán Kálmán Tordas-körlet vezető Jobb munkával a termelés fokozásáért A Minisztertanács határozatot hozott a műszaki dolgozók, szállító személyek és karbantartó munkások bérezéséről. Nézetem szerint ez az intézkedés azért vált szükségessé, hogy még odaadóbban irányítsuk bányászaink harcát a termelés sikeréért. A határozat célja, hogy a műszakiak helyesen neveljék, irányítsák és munkájukban nagyobb támogatást nyújtsanak bányászainknak. A „Szabad Nép“ július 2-i száma közli ezt. Ekkor szereztem róla tudomást én is. Ezidáig is nagy felelősséggel tartoztam a dolgozók és államunkkal szemben. Ezután pedig mindezekért sokkal nagyobb felelősséggel tartozom. Én mint aknász, szaktudásomon keresztül azon leszek, hogy dolgozó társaimat a legmesszebbmenőkig támogatom. A bérezéssel kapcsolatban megígérem, hogy harmadokban a jó munkamódszerek terjesztését kiszélesítem, és helyesen fogom irányítani a dolgozókat. Az urasági személyzetet pedig úgy szervezem meg — és osztom el —, hogy a munkahelyi csapatok üres csillével mindig el legyenek látva. A termelés emelkedéséért fokozottabban harcolok azért is, hogy a balesetek száma a legalacsonyabbra csökkenjen. Ellenőrzöm a biztonsági berendezéseket, s ahol hiányosságokat tapasztalok, azt a legrövidebb időn belül megszüntetem. Az új bérezés nemcsak lendületesebb harcot kíván meg tőlem és a többi aknászoktól, hanem a felelősségérzetnek fokozását is megköveteli a termelés frontján. A bérezés rendezésére egy a válaszom, hogy jobb munkával harcolok a termelés fokozásáért. Szabó Kagi Lajos aknász. A szállítók nevében fogadom A Fővölgyi-üzem csigakúti lejtősaknájában dolgozom, mint szállítógép-kezelő. A műszakiak és szállítószemélyek bérezésével kapcsolatos minisztertanácsi határozatot örömmel olvastam örömmel olvastam, hogy a szállítószemélyzet alapkeresetét 15 százalékkal emelik és a premizálást is az eddigitől eltérően, helyesebb formában rendezni fogják. Több szállítódolgozóval beszélgettem. Olyan nincs is talán köztük, aki ne helyeselte volna a mi bérezésünk rendezését, ne helyeselte volna, hogy mi is megkapjuk a ruhát és lábbelit. Bizony az eddigi bérek nem nagyon serkentettek — egyes dolgozókat — a termelésre, mert igen alacsonyak voltak. A premizálásnak is örülnek, mert az eddigi prémium nem egyenlő munka szerint lett elosztva. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szállítószemélyzet — a bérezésemelés révén — jobb ambícióval, fokozottabb munkakedvvel harcol, hogy bányászaink számára kellő időben és kellő mennyiségű csillét tudjon adni. A csigakúti szállítószemélyzet nevében fogadom — már többen is megfogadták nekem —, hogy Pártunk és kormányunk szerető gondoskodását jobb munkával, munkánk fokozottabb elvégzésével harcolunk azért, hogy a bányánk szállítószemélyzetének hanyagsága miatt hiányt ne szenvedjenek a munkahelyi csapatok. Sőtér Béla gépkezelő. Akik hátráltatják fejlődésünket A Zagyvai Szénbányák az első félév idején igen kiválóan dolgoztak. Komoly részesei annak a győzelemnek, melyet a szénmedence elért. Magukévá tették azt, amit Rákosi elvtárs mondott, hogy „1953-ban az 52-hez viszonyítva 4,6 millió tonnával kell emelni a széntermelést“. Ennek a felhívásnak a vállalat dolgozóinak többsége becsülettel eleget is tett. A féléves tervüket határidő előtt befejezték és terven felül 10.466 tonna szenet termeltek. Ebből a munkából kiválóan vették ki részüket az olyan dolgozók, mint Susán János, aki 186.5, Rózsahegyi József 158.7, vagy Kőházi Rezső és Rappi János csapatai, akik szintén 130 százalékon felül teljesítették félévi tervüket. A becsületes jó dolgozók mellett vannak olyanok is, akik hátráltatják most a második félév idején a munkát. Minden lehetőséget megragadnak azért, hogy a munkából távol maradhassanak. Leginkább az álbetegséget és a velejáró táppénzcsalást választják. Még maga a beteglátogatási felelős is beleesett abba a hibába, hogy csak azért is elment az orvoshoz beteget jelenteni, színlelve azt, hogy a feleségének kapálni segíthessen. Az nagyon szép dolog, ha valaki segít a feleségének földet kapálni, de az már kevésbé helyes, hogy betegsége ideje alatt. Mint beteglátogatási felelősnek az volna a feladata, hogy a beteglátogatást szervezze és dolgozó társainak elvtársi segítséget nyújtson, aki erre rászorult, az álbetegeket pedig leleplezze. Hogyan tud az ilyen beteglátogató jó munkát végezni, amikor saját maga is álbeteg és táppénzcsaló. Vannak olyanok is, mint Kruppa János forgácslejtősi dolgozó, aki betegsége ideje alatt állandóan gombázni jár és a szedett gombát a piacra hordta árulni. Papp Mihály pedig azért jelentett beteget, hogy kaszálni tudjon. Brunda József margittárói dolgozó pedig, tekintve, hogy szenvedélye a vadászat, arra határozta el magát, hogy mint táppénzes beteg, június 13-án táppénzes állományban Mátraszöllősön vaddisznóra ment vadászni, így használják ki a népi demokráciánkat azok, akiknek a munka nem ízlik. Mi nem vonjuk kétségbe senkinek a betegségét, de olyanok, akik kapálnak, vadásznak és gombázni járnak betegségük ideje alatt, elítéljük. Ilyen lógós betegek népünk ellenségei, mert azzal a szénmennyiséggel, ami ily módon elmarad, hátráltatják fejlődésünket. Kérjük a Zagyvai Szénbányák üzemeinél a beteglátogatókat és becsületes dolgozókat, hogy leplezzék le bátran a lógós betegeket, mutassanak rá, hogy mennyi tonna szénnel károsítják meg a népgazdaságunk fejlődését és követeljék szigorú megbüntetésüket. Kovács László Zagyvai Váll. TT elnöke. A A Te lapod a „Nógrádi Bányász44 írd! Olvasd! Terjeszd ! Vegyél részt a szerkesztésében!