Nógrádi Bányász, 1956 (5. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-04 / 1. szám
1950. január 4. nógrádi bányász Több figyelmet a dolgozok alkotó kezdeményezéseire A Központi Vezetőség és a Minisztertanács levele, amely a technika fejlesztésére hívta fel úgy a fizikai, mint a műszaki dolgozók figyelmét, visszhangra, érdeklődésre talált bányaüzemeinknél is. Az aktívaértekezletek, munkásgyűlések után a dolgozók tervezgetnek, hogyan lehetne könnyíteni a munkafolyamatot, olcsóbbá tenni a termelést, a szállítást, jobban kihasználni a gépeket. Mint a többi bányaüzemnél, úgy Szorospatakon is, amióta az a jelszó, hogy fejlettebb technikával könnyebb a termelés, magasabb a termelékenység, igen sok újítási javaslatot adnak a dolgozók az üzemvezetőség, az újítási megbízott számára. Főleg a szállítás szűk keresztmetszetének megoldására, a kieső időkcsökkentésére, a géphibásodások miatt. Ilyen volt Lukács Károly elvtárs újítása a csúszdacsavarok készítésénél. Amíg ezt az újítást be nem vezették, egy csúszdacsavar előállítása 72 forintba került. Lukács elvtárs jelenleg darabonként kevesebb, mint hat forintért állítja elő. Ha az üzem havi felhasználását vesszük alapul, ez havonta 11 000 forint megtakarítást jelent népgazdaságunknak és hiánya miatt nincs termeléskiesés. Szedlák János a szállítási műszak előfeltételét tökéletesítette. Ezzel a szállítási vonalon nincsen üzemzavar, üresre várás és hat fő felszabadult a szállítás fizikai nehézségeitől. Ezt szolgálja Orsós Ferenc újítása is, aki a 2-es számú irányvágat szállító gépénél egy mágnes gépet épített be, amivel biztonságosabbá tette a szállítást és négy fő helyett jelenleg egy végzi az ottani munkálatokat. Jelentős és egyszerű Vass Sándor újítása. Eddig a rázócsúszda meghajtó gépének tisztítását úgy végezték, hogy kihozták a külszínre és kint nyolc órai idő kellett, amíg kipucolták, ez összesen 24 óra kiesést jelentett. Jelenleg a munkahelyen 45 perc alatt elvégzik és még 15 liter gázolajat is megtakarítanak, mert eddig olajban mosták, most pedig sűrített levegővel tisztítják. Mindezeket az üzem minden különösebb beruházás nélkül, a saját maga erejéből valósítja meg és a termeléshez, a termelékenység emelkedéséhez jelentősen hozzájárul. De így van ez nemcsak Szorospatakon, hanem a szénmedence többi üzemében is. Hogy a technika fejlesztése, az ésszerűsítés, az új munkamódszerek kialakítása az üzemekben a dolgozók közös ügye legyen, az illetékes szerveknek nagyobb gonddal felelősséggel kell elbírálni, felkarolni a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait. Ezen a téren a dolgozók többet várnak az üzemvezetőktől, a vállalati újítási megbízottól, a szénbányászati tröszttől, valamint az üzemi pártos szakszervezettől, de egyes helyeken éppen ennek az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Esetenként az újítások elbírálásánál a bürokrácia párosul a dolgozók kezdeményezéseinek lebecsülésével. Ez történt Lukács és Szedlák elvtársak újításánál is. A szorospataki üzem újítási megbízottja maga az üzem főmérnöke, Demeter elvtárs, a Trösztben Csillag eMers, akik vagy nem ismerik, vagy nem értették meg, az 1955-ös augusztusi Magyar Közlönyben az Mt. határozatát az újítás megítéléséről, amely kimondja, hogy 1. újítási fogalom alatt értjük a műszaki ésszerűsítést, 2. termelési ésszerűsítést. Az elsőnek 100 százalékos a díjazása, a másodiknak 50 százalékos. Ha egy újításban mind a két adottság benne található, akkor műszaki tökéletesítés, amit ugyancsak 100 százalékos díjazás illet. Az itt szereplő Lukács elvtárs újítását termelés ésszerűsítésnek bírálták el. Pedig, ha műszaki szempontból értékeljük, könnyen meg lehet állapítani, hogy változott az előállítás műszaki formája technológiája, változott a művelet sorrendje, így nem lehet termelési ésszerűsítés, hanem műszaki tökéletesítést jelent a rendelet alapján is. Ilyen esetben nem is a díjazásról van szó, hanem arról, hogy a dolgozók munkáját, annak értékét megfelelően értékeljék, ismerjék el. Ezzel a dolgozót serkentjük, hogy gondolkozzon, tervezzen. Az a 2 300 forint, amit esetenként jogtalanul vonnak el a dolgozóktól, sokkal nagyobb kárt okoz, mert visszatartják vele a dolgozók kezdeményezését. Ezért kell meggondoltabban, lelkiismeretesebben minden dolgozó újítását értékelni, megfelelően díjazni, az egyszemélyi elbírálónak is. Mivel a technika fejlesztése nem egyéni, hanem közös ügy. A határozat, amelyet Szedlák rendelettel ellentétes olyan János fellebbezésére hozott a Tröszt újítási elbírálója. A rendelet kimondja, hogy egy-egy újítás beruházási összegét (amortizációt) el kell osztani, ahány évig az újítás a technika szolgálatában áll és ennek egy évre eső részét kell levonni az újítótól. A nevezett újítónál a teljes beruházási értékét levonták, sőt, hogy jobban elvegyék a kedvét az újítástól, az történt, hogy az újítás megvalósítása anyaghiány miatt késett egy hetet, ezért az újítótól, mivel művezető, levontak 700 forintot, az újításért pedig kapott 690 forintot. Pedig neki semmi köze nem volt az egyhetes késéshez. Vajon az ilyen »mesterfogások« mennyire serkentik a dolgozókat a termelés, a szállítás észszerűsítésére? Még aki kiadta az intézkedést, az is beláthatja, hogy inkább gátolja, mint serkenti a dolgozókat. AZ 1956-os népgazdasági tervünket az új technika elterjesztésének, a munka termelékenysége emelésének, az önköltség további csökkentésének jegyében kell megvalósítani. Ha megnézzük a nagybátonyi üzemegység 1955-ben végzett munkáját — amely üzemi vonatkozásban is alap az új esztendő feladatainak végrehajtásához — meg kell mondanunk, nem mindenben tettünk eleget a párt- és kormányhatározatoknak. Igaz, termelési tervünket az elmúlt évben közel kilencezer tonnával túlteljesítettük, de nem az egy főre eső termelékenységgel értük el, hanem a tervezettnél több műszakszámmal, (illetve létszámmal). Ha az önköltségi tervünket vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy éves vonatkozásban közel 450 ezer forinttal termeltünk drágábban. 1956. terveinek kidolgozásánál gondosan figyelembe vettük az elért eredményeket de azokat a hiányosságokat is, amelyek tervünk megvalósításánál mutatkoztak. A MÁSODIK ötéves terv első évére kiadott termelési tervünket 1449 tonna/műszak összüzemi teljesítménnyel kívánjuk biztosítani. Az összüzemi teljesítmény biztosításához arra van szükség hogy kevés elővárással alakítsuk ki fejtési rendszerünket, illetve fejtési munkahelyeinket összpontosítsuk, így az előválásról felszabadult munkaerőt a nagyobb termelést biztosító munkahelyekre, fejtésekre tudjuk telepíteni. Ezért Kossuth-trón a főtereszke II. telepi folytatásának baloldalát az évelső felében 840 folyóméter vágathajtással fejtésre készítjük elő, hogy utána teljes lendülettel megkezdhessük úgy az I. telepi, Nyugati-fővonal, mint a főereszke II. telepi folytatás siklóinak, illetve kisereszkéinek visszaszedését. Katalin-üzemben 3294 folyóméter szénelővájással és 169 folyóméter meddő előválással kell biztosítani a II. telepi fejtéseinket, valamint az I. telepi feltárást és az 1957-es évre a fejtésre való felkészülést, mert irányelvül tűztük ki, hogy fejtéseink legalább egy hónappal előbb legyenek elkészítve, mint arra szükség volna. Ahhoz, hogy ezt az elvet valóra válthassuk, feltétlenül szükség nem egy esetben hátráltatja az újítási mozgalom kiszélesítését a beérkezett javaslatok, bürokratikus, több hónapig való intézése. Lukács Károly újítása elindult még 1955. augusztus elején és a végleges döntést még a mai napig sem kapta meg a tröszt újítási bizottságától, pedig már az újítás régen részt vesz a termelésben és jól bevált. Az ilyen jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy az üzemi pártos szakszervezetnek sokkal többet kell foglalkoznia és behatóbban kell segítenie a dolgozók kezdeményezését, rendszeresebben ellenőrizzék az illetékes szerveknél, hogy egy-egy ésszerű javaslat kellő időben megfelelő elbírálást nyerjen és állítsák a termelés szolgálatába. Ne engedjék meg hogy egyes személyek gondatlan munkája miatt ne jöjjenek felszínre a dolgozók egyszerű, de a termelés szempontjából hasznos javaslatok. Aktívabbá, rendszeresebbé kell tenni a technika fejlesztésének elősegítésére létrehozott bizottságok munkáját. A párt- és szakszervezet adja meg a bizottságoknak a tőlük várt segítséget, hogy a második ötéves tervünket a szénbányászatban is teljesíteni, illetve túl tudjuk teljesíteni. Újabb, korszerűbb technikára van szükség, és ebben részt kell venni minden dolgozónak. Ehhez pedig az kell, hogy nagyobb gondot fordítsunk a dolgozók alkotó kezdeményezéseire, annak minél szélesebb kibontakozására. Szoó Béla Járási Pártbizottság II. titkára les az elővájási sebesség növelése, különösen a Katalin-üzemben. Nem elégedhetünk meg a havi 20—25 méteres ikervágati és a 30—35 méteres szélesítés nélküli vágatok kivájásával. El kell érnünk ikervágatokban legalább a 35 szélesítés nélküli, vegyes szelvényű vágatban a 45—50 és a szénben hajtott vágatokban pedig a 60—65 métert hogy ezáltal az összes szénelővájások napi átlagos kivájási sebessége 2 méter legyen. AZ ÜZEMVEZETŐSÉG az elmúlt esztendőben minden lehetőt elkövetett, hogy a közvetlen munkahelyi szállítást gépesítettük. 1956-ban ezt még fokozzuk. Két MT 5-ös rázócsúszdát, egy »B« típusú kaparót és egyO« kaparót szerzünk be. E gépek üzemeltetésével a géppel szállított szén az összes üzemi termeléshez hasonlítva 67,5 százalék lesz. Ebben az esztendőben munkavédelmi beruházásaink is lesznek. Megoldjuk a hatalmni ivóvízellátást, s ezzel dolgozóink régi kívánságát is teljesítjük. Az új esztendő feladatai nagyok, ennek végrehajtásához jól képzett munkásokra van szükségünk. Ezt vájár, gépkezelő és lőmesteri tanfolyamok tartásával igyekszünk biztosítani. Az 1956. évi tervünk reális, minden lehetőség megvan arra, hogy a mennyiségi terv mellett a többi gazdasági mutatókat is betartsuk. Ebben a nagy munkában a kommunistákra, a szakszervezeti aktivistákra, a DISZ lelkes fiataljaira támaszkodunk. A munkásokkal közösen dolgozva becsülettel tudjuk teljesíteni a ránk háruló feladatokat. Tanyai Ferenc üzemvezető Minden lehetőségünk meg van az éves terv teljesítésére így dolgoztunk decemberben: 1. Szorospatak 110,4 százalék 2. Ménkfes 109,2 százalék 3. Kányás 107,5 százalék 4. Nagybátony 107,2 százalék 5. Kazár 106,3 százalék 6. Mizserfa 105,2 százalék 7. Zagyva 103,3 százalék 8. Kisterenye 101,6 százalék 9. Mátranovák 100,1 százalék 10. Tiribes 96,8 százalék 11. Róna 90,2 százalék Tröszt 104,2 százalék * Előttünk a szebbnek, boldogabbnak ■ r | ír ■ ■■ rz ígérkező jövő Az idő útján ismét elérkezünk egy mértföldkőhöz, de csak tovább haladunk. Az idő szekerét nem lehet megállítani. Elpergett felettünk egy gazdag, sikeres esztendő és kitárult előttünk a még szebbnek, boldogabbnak ígérkező jövő-Az 1955-ös évben megteremtettük az előrehaladásunk feltételeit. Elkészítettük azt a szilárd hidat, amely az új ötéves tervünkhöz, a népjólét további emeléséhez vezet bennünket. S most ezen a hídon tovább megyünk. Az 1956-os esztendőben sok a tennivaló. Minden erővel azon kell dolgoznunk, fáradoznunk, hogy népünk jobban, boldogabban, gazdagabban éljen, több legyen a kenyér, hús, zsír, gyümölcs, vegyünk még több új ruhát, cipőt, gyakrabban járjunk színházba, moziba, előbb készüljön el az ezernyi új lakás, vagy éppen a bányási bányászok fürdője. Az új év küszöbén a magyar nép szebb, nemesebb, felemelőbb célt nem tűzhetett volna maga elé, mint a békés építőmunkát s már az első perctől kezdve odaadással dolgozni a második ötéves terv sikeres befejezéséért. Ebben az esztendőben — amely a gazdasági életben új tervévet, tervéveket jelent — nagy feladatok várnak a bányászokra is. Szénmedencénk bányászai az elmúlt év utolsó negyedévében kitettek magukért. Törlesztették súlyos adósságukat s egy nappal a határidő előtt befejezték éves tervüket. Ez a helytállás azonban még többre kötelezi bányaüzemeink dolgozóit- Az új év első napjától, dekádjától kezdve minden egyes részletében teljesítenünk kell a tervet. Csak bajra, nehézségre vezetne, ha az év elején könnyelműsködnénk. Nincs erre semmi ok! Éppen ellenkezőleg: a terv legfontosabb szakasza az első negyedév. — Itt kell aratnunk az első sikert. Azzal a biztos tudattal léptük át az új év küszöbét s kezdtünk a ránk váró feladatok végrehajtásához, hogy a nógrádi bányászok tervei is megvalósulnak. Akkor valóban — ahogyan egymásnak kívántuk — az 1956-os esztendő gazdag lesz eredménnyekben, sikerekben. Mindenki vár , kap valamit az újévtől Az 1956-os esztendőt szép tervekkel, elhatározásokkal kezdik a nagyvárosok, a kis falvak, a tanyák lakói. Mindenki vár és kap valamit az új évtől. A második ötéves terv első évében Salgótarján, megyénk székhelye is megváltozik: szebb, városiasabb lesz. Nagy tervekkel indul meg a város szívében a Főtér, az Állami Áruház környékének rendbehozása. Bokrokkal, fákkal, virágokkal, gyönyörű szökőkúttal pihenőpark létesül a sivár, vásári elárusítóhelyeken. A vásártér környékén hatalmas épülettömbök nőnek ki a földből. A bérházak földszintjein különféle üzletek nyílnak meg. A Rákóczi-úti iskola 20 tantermesre bővül. A város minden része kap valami újat. Az Új-telepen tíz tantermes, a Kuby-telepen az alsó tagozat számára építenek új iskolát. 1956-ban városunk kultúrközponttá válik. Bővítik és korszerűsítik a Városi Kultúrotthont. Salgó utcában várostörténeti múzeumot létesítenek. A Baglyasalján lévő képzőművészeti iskolát is Salgótarjánba helyezik át. A városi strand helyén korszerű sporttelepet építenek színpadokkal és tribünökkel. A szabadtéri előadásokat, birkózó- és boxmérkőzéseket itt rendezik meg, ezeken kívül sok minden más teszi szebbé, gazdagabbá Salgótarjánt. De nemcsak a megyei, székhelyünk lesz gazdagabb. Kisterenyén például elkészül a bányászsaját házakhoz szükséges útszakasz, a vízvezetékhálózat és hamarosan elfoglalják helyüket a kislakók az új, 44 férőhelyes állandó bölcsődében is. Nagybátony és Kisterenye között vízmű építését kezdik meg. Zagyvapálfalván új lakóházak épülnek. Az év derekán a Nemti-i fiatalok már megyénk legszebb, legmodernebb kultúrházában ropják a táncot. Zagyvaróna pedig új négytantermes iskolát kap. Három községbe bevezetik a villanyt és sok helyen kibővítik a villanyhálózatot. Szükség van tartalék alkatrészekre A bányási bányaüzem bányászai, iparosai nagy szorgalommal dolgoznak, hogy csökkentsék az előző hónapok lemaradását. De munkájuk gyakran ütközik akardályokba. December 20-án például a nyugati siklóban a gumiszalag meghajtóművében eltörött a golyóscsapágy, a szalagot le kellett állítani. Az iparosok között nagy volt az ijedelem, mert tudták, hogy a raktárban nincs tartalék. Pedig Ádám elvtárs művezető törekedett arra, hogy 2—3 darabot tartalékoljanak, de nem sikerült. A hiba bekövetkezett, pótolni nem tudták a csapágyat. Még a központi raktárban sem találtak egyetlen darabot sem. Igénylésük ugyan volt, de azzal még nem lehet gumiszalagot indítani. Ezekután nem maradt más, mint a kölcsönkérés. Telefonálás egyik üzemből a másikba, s a válasz mindenünnen csak sajnálkozás. Nincs. Már úgy látszott, tehetetlenek lesznek, amikor a művezetőnek eszébe jutott a Bányagépgyár. S milyen jó. A gyár vezetősége kisegítette a bányásiakat. Kaptak már csapágyakat, de el kellett menni érte, s nem volt mivel. Nincs jármű. Az órák gyorsan múltak egymás után, az adósság növekedett, míg végre négy órai kényszerpihenés után újból megindult a szalag. A kiesést el lehetett volna kerülni, ha az anyagraktárban van tartalékcsapágy. A raktáros tanuljon ebből a hibából. Egyetlen üzemben sem szabad megtörténnie annak, hogy alkatrészek hiánya miatt megálljon a termelés.