Nógrádi Bányász, 1986 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-14 / 9. szám
i frtefrezfefefe S<* Tan betolyik. Egyes időszakokban különösen megszaporodnak. Ezek során az bosszant nagyon, hogy ha értelmiségiek részvételével van gyűlés és a hozzászólók felkészületlenül csak mondják, mondják az általánosságokat, vagy olyat, amely lehet, hogy a szónok és közössége részére fontos, de nem egy szélesebb körű fórum elé tartozik. Az értekezleteken keveset újítottunk meg. Teszek néhány javaslatot. A szóló ne becsülje le a hozzávele együtt ott ülőket azzal, hogy felkészületlenül, érdektelenül és lassan beszél, de tisztelje meg azzal, hogy választékosan, röviden és mindenkit érdeklő fontos dolgokat mondjon csak. Egyik értekezletünkön megszámoltam, hogy néhány általános, de konkrétság nélkül semmit sem jelentő fogalom, pl. hatékonyság 326-szor. differenciálás 245-ször. szabályozók 174-szer stb. fordult elő két óra hossza alatt. A szónoklatra, hozzászólásra fel is kell készülni. Ha magunk számára tiszteletet akarunk kivívni, akkor egy ötperces beszéd megfogalmazására, csiszolására legalább két órát kell fordítani. Munkásmozgalmunk egyik nagyjától származik: „most sok időm van, tehát röviden írok”. Ezenkívül még azt mondom, mindig úgy kell beszélni, mintha az lenne az utolsó mondat, amelyet az embernek még — életében — lehet és szabad kimondani. —ős— Zenei siker Veszprémben Tizenegyedszer rendezték meg Veszprémben az országos kamarazenekari fesztivált E rangos eseményen első alkalommal vett részt a bátonyterenyei Bányász Művelődési Ház kamarazenekara, Torják Vilmos vezetésével. Bemutatkozásuk osztatlan sikert aratott mind a közönség, mind a szakmai zsűri körében. A részt vevő hét zenekar közül az egyik legjobb teljesítményt együttesünk nyújtotta. A zsűri értékelése alapján a fesztivál záróhangversenyén a kamarazenekar a teljes műsorával szerepelt. Világunkban a muzsika szerepe nő, Kodály Zoltán szavai egyre fontosabbak: „A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.” László Endre Vendégeink voltak 1986. április 28-én Fehér Klára és Nemes László írók látogattak a bátonyterenyei Bányász Művelődési Házba. Közvetlen hangulatot teremtettek olvasóikkal. Fehér Klára beszélt azokról a jelenségekről, amelyek látszólag nem nagy horderejűek, mégis gyakran mérgezik meg tünket. Írásaiban ezeket élaz ,,apró” sérüléseket próbálja gyógyítani, humorral A kora végén Fehér Klára találés Nemes László dedikálták könyveiket, a szocialista brivgádnaplókat a több mint hetven érdeklődőnek. Nagybakos Istvánné Nevek a kezdeményezéssel rukkolt ki a szociálpolitikai osztály: szénmedencénk történetét keresztrejtvénnyel is közel akarják hozni vállalatunk dolgozóihoz. Serkentőül a helyes megfejtések beküldői között könyveket sorsolnak ki. A havonta egyszer közölt rejtvények megfejtését a vállalati központba (Salgótarján, Pf. 124; 3101), a szociálpolitikai osztálynak kell címezni. Most közölt első fordulónkban személyek és földrajzi helyek neve a kérdés. A beküldési határidő május 31. Vízszintes: 1. Az első megyei bányaüzem neve (folyt, vízszintes 47. sorban). 12. Borítani. 13. Okos. 14. Szel. 15. Ígérettel félrevezető 16. Motortípus. 18. ... kormány, repülőgép része. 20. D. É. E. 21. A. R. É. 22. Szép Ernő műve 23. NSZK fővárosa 24. Fedd. 25. Fúvós hangszer. 26. Íó, személyneve kezdőbetűjével. 27. Germán főisten. 28. Tó Etiópiában. 29. Nemesgáz. 30. Akadály vége! 32. Az izmot csonthoz köti. 33. Írószer. 34. ... Flórián, színművész. 35. Károlyi .... írónő. 36. Á. V. U. 37. A szénmeden múltbél ce első halottja 1848-ban. 39. Vés. 40. Kifoszt. 41. Régi súly. 42. Ismert alagút Új- Zélandon. 44. Hidegkonyhai teríték. 47. A vízszintes, 1. folytatása. 48. Román folyó. Függőleges: 1. Salgótarján rövidítve. 2. Nyugalmi állapotát megbontó. 3. Elektrokardiográf röv. kiejtve. 4. ...-saki Japán kikötőváros. 5. Török autójelzés. 6. Itt kezdődött a széntermelés 1848-ban. 7. Sík felületűre. 8. Ülteti. 9. Kerti szerszám. 10. Néma néző! 11. Szilárd. ellenálló. 16. A rabság jelképe. 18. Az első széntermelő hely neve. 19. A gyermekbénulás elleni védőoltás egyik feltalálója. 20. Női név. 23. Fejetlen Abony! 25. Fogkrémmárka. 26. Bucka. 27. A koppányi aga neve. 28. Terítve az asztal. 30. ...múltú, büntetett előéletű. 31. író, személyneve kezdőbetűjével. 32. Utánoz. 34. Hegy, adóállomással. 35. Betakarító. 37. Folyó Hollandiában. 38. Hálával emleget. 40. Azonos betűk 43. Szamárbeszéd. 45. Ilyen teremben ilyen lap van. 46. Levéltárirat. Beküldendő: a vízszintes 1., 47., 37., valamint a függőleges 6., 18. sor megfejtése. ’ffytrgdiffMJ visszamérre Tartalmas sors Szerénysége, barátságot sugárzó természete nyugalmat kölcsönöz az embereknek. Aki vele beszélget, valamivel mindig gazdagabbá válik: humorérzéke mindig tartogat valami újat, csakúgy, mint a társadalmi-politikai kérdésekről alkotott véleménye. Karancslapujtői kertes lakásán a reá jellemző szorgalmas munkavégzés közben találtam: a ház körüli teendőket végezte, nem azzal az igaz, most már intenzitással, mint korábban. Telek Tibor, a kányási bányaüzem személyzeti vezetője január elején nyugállományba vonult. Munkáséveinek kezdetéről így vélekedik: — A mi családunk nagy volt, és apám 1943-ban meghalt. Ezért kellett nekem korán vállalni a munkát, felgíteni a családot. 1945-ben felvillant a remény, új lendülettel vettünk részt az ország újjáépítésében. Ekkor határoztam el, hogy kérem felvételemet a pártba. Így lettem 1946-ban 15 évesen a Magyar Kommunista Párt tagja. Az ifjúsági mozgalomban végzett eredményes munkája alapján 1949-ben ott volt a Budapesti Világifjúsági Találkozón. Amikor bevonult katonának, tiszti iskolára küldték és elhárítótisztként szolgált az orosházai határőrkerületben. Az 56-os események kapcsán került Budapestre, ahol aktívan vett részt az ellenforradalom leverésében. Mivel katonai szervezetük megszűnt, 1957-ben került vissza Nógrádba és a Nógrádi Szénbányák Kossuthlejtős üzemében csillésként, majd vájárként folytatta munkáját. — Akkoriban milyen volt a bányászkodás? ! — Emlékszem, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nagyon sok fiatal jött a vállalathoz, akik még most is rádi gerincét alkotják a nógbányászkodásnak. Lehetett érezni a fiatalok lendületét, ambícióját, amely párosult az idősebb bányászok tapasztalatával, segítőkészségével. Akkor még a hagyományos művelés folyt, nem voltak olyan modern technológiák, mint manapság, de az összehangolt, kollektív munkával sok mindent lehetett pótolni. Az idősebbektől megtanultuk a bányászszakma fortélyait. Jól emlékszem vissza a bányászok szókimondó, őszinte véleménynyilvánítására! Arról ismert, hogy munkája során mindig emberközelségben tudott maradni. Most milyen érzés abbahagyni az aktív tevékenységet? — Annak ellenére, hogy titokban gondoltam a nyugdíjra, kissé váratlanul ért. Most, hogy egészségi jobbra fordult, most állapotom érzem igazán, menyire hiányzik a munkaközösség, hiányoznak a barátok. Sándor Gyula Műszak után Szorospatakon (kép: szabó) Rólunk az éterben Koós Mátyás vájárt kérdezte meg Zengő Árpád a firttal bányászok életéről. A kányási KISZ-alapszervezeti titkár válasszói április 24-dikén hangzottak el a miskolci rádió műsoránban. A körzeti stúdió gazdaságpolitikai műsorai többnyire ez* 1968 előtti szellemben fogantak: a miértek és a hogyanok firtatását az alapvető mutatókra való rákérdezés helyettesíti! Frappáns, gondolatébresztő kommentárok helyett pedig terjedelmes, a gondolatmenetet erőszakoltan lezáró elmefuttatások riasztják el a hallgatót. Üdítő kivétel ez alól az érdektelen gyakorlat alól Zengő Árpád eleven stílusa. A tárjáni riporter friss, velejébe vágó kérdésekkel „operál”, így tett vállalatunk KISZ-irodáján is, amikor Koós Mátyást, a Kilián György ifjúsági brigád tagját faggatta. Az ötperces riportból sok minden kiderült. Koósék anyagellátási gondokkal küszködnek, számítaniuk kell vízbetörésre, laza főtére. „Nagyon jó érzés megküzdeni a természeti erőkkel, ebben a küzdelemben a magunk eszére vagyunk utalva*" — vallotta a fiatal bányász. A KISZ- munka minősége az emberektől függ. Sok idő nincs a mozgalmi életre, mert a fiatalok egy része házat épít. S nem egészen igaz az az elterjedt hír, miszerint a bányászfiatalok „nagyon jól keresnek”. Nehéz dolog megküzdeni az idősebb bányászok beidegződésével: „ez így volt jó eddig, ezután is így kell!” S lesz-e idős bányász Koós Mátyásból? „Ez — felette — az anyagiaktól is függi” "P Jandó Jenő Bátonyban Magyarország egyik, legkiválóbb zongoristáját, Jandó Jenőt látta vendégül a nagybátonyi Bányász Ház. Liszt Ferenc Művelődési születésének 175. és halálának 100. évfordulóján avatott előadó meghallgatásával ünnepeltünk. Műsora méltó volt az évfordulóhoz: Liszt legnehezebb zongoradarabjaiból válogatott. Az első részben elhangzó náta”; A „Teli Vilmos kápolvihar; Forrásnál, és az Obermann völgye hangulatfestő programzenék. Szinte magunk előtt láttuk a táj szépségét, a forrás csillogását, a vihar erejét és Teli Vilmos történetét. A hrianűverseny második részében a művész Liszt „Hat Paganinietűd”-jét játszotta. A múlt század romantikus zenéjének egyik jellemző vonása a hangszeres virtuozitás, mindez a hangszeres technika fejlődésével járt együtt. A nagybátonyi művelődési ház csaknem telt házas közönsége forró tapssal hálálta meg az élményt. A hangverseny után jólesően hallgattuk a művész elismerő szavait, amely a — szerinte — „lelkes, értő és meglepően nagyszámú közönségnek” szólt! Szerencsi Andrásáé Szakmánkról könyvben Kamor aktualitást adott az olvasásnak egy március végi hír: sújtólégrobbanás miatt bányaszerencsétlenség történt a romániai Vulcan bányavállalatnál. Gyászolt a bányászvilág. De volt-e köze ennek a bányavállalatnak a nógrádi szénbányászathoz? A történelem a múlt században egy időre az akkor még Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársasághoz csatolta a Zsil völgyének több bányáját — a mai Vulcán elődjét. Nem akármilyen szénre tette rá a kezét a múlt század végén, egészen pontosan 1894-ben a részvénytársaság: salgótarjáni kitűnő minőségű az ott bányászott kőszén, öt-hat ezer kalória az energiatartalma. A területen nem ritka a 15 méter vastagságú szénréteg, de néhol elérte a negyven métert is. Az rt. gazdái és a mögöttük álló Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tudta, kvá fektesse be a pénzét. A völgyből ez idő tájt 880 ezer tonna szén kerül felszínre, 517 ezer tonnát a salgótarjániak értékesítenek, tíz évvel később elérik és meghaladják az egymillió tonnát. Minderről és még számtalan dologról egy kitűnő, Erdélyben élő magyar szerző, Marosi Barna könyvéből szerezhetünk tudomást, aki Sújtólégben rezesbandával című riportkönyvéban írt zsilvölgyi tapasztalatairól. A riporter gazdag kultúrtörténeti fölkészültséggel, emberséggel viszi végig olvasóját a hatalmas iparvidéken, s miközben merkedünk a távoli táj mégisjellegzetességeivel, szinte észre sem vesszük, hogy mennyi minden másról is szól ez a vékony kötet, melyet a bukaresti Kriterion könyvkiadó jelentetett meg megvárni. Hortobágyi Zoltán Nevem: Kis Z., de legtöbben inkább KISZ-ként emlegetnek. 1957. március 21-én születtem Budapesten, a munkásosztály nagy családjának gyermekeként. Gyámom a Magyar Szocialista Munkáspárt, tevékenységemet általában PB elvtárs irányítja. Egyébként a végrehajtásban módszereimet magam választhatom meg. Érdemei elismeréséül támogatom határozatait és évente nem kisszámú utóddal frissítem sorait. Van egy idősebb „gazdag” rokonunk — SZOT —, akivel közösen szorosan tartjuk a kapcsolatot. Újabban egyre közelebb akar hozzám férkőzni, remélem továbbra is segítő szándékkal. I. B. bácsi 1971. szeptember 21. óta közvetlen szomszédunk, ha jól viselkedem és segítek neki, meghálálja. Egyre nehezedő körülményeimre fokozottan figyel, na persze náluk sem kolbászból fonták a kerítést. Az idén már 29 éves múltam, tehát már jó ideje kinőttem a tizenéves korból, mégis sokszor megesik, hogy gyermeknek néznek. Persze adódik, amikor én is úgy viselkedem. Alkatilag nagyon hasonlítok a gyámomra. Például a fejem nekem is KB és nálam is inkább deréktól lefelé vannak bajok, az egységes végrehajtás akadozásában. Viszont vannak -e formáim, ezek általában versenyformák, amikre bátran alapozhat a gazdaság, no persze az eltérő eredményesség figyelembevételével. Sok éven át „szajkóztam” a „hatékonyság-minőség” jelszót, de valahogy máig sem jött össze az objektív és szubjektív feltételek hiánya miatt. Bár gazdasági — termelést segítő — többé-kevésbé tevékenységemet elismerik, kiemelkedő teljesítményemért még ma sem kaphatok többet, mint gyengébb kartársaim. Persze nekem is vannak gyengébb pontjaim, de bátran ki merem jelenteni, hogy olyan vagyok, mint amilyennek a „fényes szelek” nemzedéke nevezi, ma is példát mutatva. Tagjaim fiatalok, jellegüknél fogva lendületesek és kezdeményezőkészek. Érdekel mindent odafigyelni. Szeretek mindenre Problémaérzékenységem is figyelemre méltó, de gondjaimmal való törődés ma sem olyan, mint amilyet én elvárok, tőle a kis közösséget érintő kérdésekben. Úgy néz ki, hogy a sok demokratikus finomítás már csak nekem új, másokat egyáltalán nem zavar. Ilyenkor vagyok belelő forduló. Emiatt sok kritikát kapok Viszont a túlzott liberalizmus tetőtől talpig elkerül. Ez nem is baj, csak a ló túlsó oldala fáj. Egyértelmű, hogy feladataimmal mindenki tisztában van, jobban talán, mint a sajátjáéval, ezáltal engem mindenki kritizálhat! Tisztelet a kivételnek. Kapok támogatást, de igényt tartanak az én segítségemre is, melynek próbálok lehetőségeimnél fogva eleget tenni. Általában szocialista módon élek, dolgozom és képezem magam, ennek ellenére elég sokszor megyek fejjel a falnak. Igen nehezen tudom kiismerni a távolságot. Az a bizonyos három lépés olykor kevés, néha meg sok, de soha nem rajtam múlik. Többször hiányzik belőlem a megfontolt politikusság és az érdeklődési köröm is nagyban különbözik a többségétől, de hát átmeneti társadalomban és változó életformában élek. get Tanulok, pályát kezdek, eleteszek honvédelmi kötelességeimnek, családot akarítok és otthont szeretnék teremteni. Ugye, ezek nem könnyű feladatok? A közel harminc év alatt átestem szinte minden gyermekbetegségen. Várt úgy, hogy fájnak a tagjaim, de félek az operációtól. Pedig tudom , emy idő után a szervezetem közömbössé válhat a gyógyszerekkel szemben. A jelenlegi sok bürokratikus vonásom sem vet sok jó fényt rám, sőt akadályoztat a mindennapi munkámban is. Lépnem kell. Olyanná kell válnom, hogy még vonzóbb legyek, szélesebb alapokra kell helyeznem a tevékenységi köröm, de a legfontosabb kérdésekben nagyobb egységet kell megkövetelnem magamtól. Legfontosabb feladataim továbbra is adottak. Tudom úgy kell dolgoznom területem, hogy még minden eleget tegyek gyártnom jobban által — a XIII-on meghatározott követelményeknek. Öltönyömet 1974 áprilisában szabták újra, ezt követően 81—82-ben minimálisan átalakították, de már kopott néhol és a védjegy is eléggé elmosódott rajta. Az idén, remélem, kapok egy új ruhát, amelyben jobban érzem majd magam és minden mozdulatomon látszani fog, hogy közös cél megvalósítása érdekében a XI. kongresszusomon megfogalmazottak alapján színvonalasabb és újabb tevékenységgel hatékojárulok hozzá minden kortársam alkotó munkáját összpontosítva az egész társadalom fejlődéséhez. Kovács László „Kis Z." monológja i I NÓGRÁDI BÁNYASZÍ