Nógrádi Szövetkezetek, 1977 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 2 FORINT 1917. JANUÁR Háztáji Szükségtelen bizonygat­ni, mennyire fontosak háztáji és kisegítő gazd­­a­ságok. Az innen ki­­kerülő termékek jelentős mértékben járulnak hozzá az ország lakossága élelmi­szer-ellátásához, s az ex­portkötelezettségek teljesí­téséhez. S, ha hirtelenjében pótolni kellene a kisgazda­ságokban található férőhe­lyeket új beruházásokkal, csillagászati összegről be­szélhetnénk. Nem véletlen tehát, hogy újból és újból napirendre kerül a háztáji. Az okokat már sok fórum elemezte, s szó esett a felgyorsult ur­banizációról, az állattartók elöregedéséről, az érde­keltségi viszonyok elégte­lenségéről, értékesítési és adózási problémákról. A központi és helyi szenek intézkedését követően ked­vezőbb a helyzet, az elmúlt évben megjelent rendeletek hatására serkent a háztáji gazdaságokban a termelési kedv, javult az értékesíté­si biztonság. Az idén a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkeze­teknek újabb feladatai vannak a ház körüli gaz­daságok termelésének fej­­lesztésében. Ludányhalá­­sziban például, ahol ma­gánszemélyek, több mint ötszáz darab szarvasmarhát tartanak, módosították az üzemszervezés rendszerét, külön önálló háztáji ágaza­tot hoztak létre. A szécsé­­nyi ÁFÉSZ működési kör­zetében újabb szakcsopor­tok látnak munkához, a mezőgazdasági üzemek többsége kiegészítette kö­zéptávú tervét a háztáji gazdaságok segítségére szá­mítva, s lehetne sorolni to­­vább. A téli hónapok a szerző­déskötések időszakát is jelentik. A fogyasztási szö­vetkezetek, tsz-ek és a MÉK megkeresik mer őket, ismertetik a ter­veiők a szerződéskötés feltételeit, s biztosítják őket további támogatásukról. Mert köz­tudott, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok terme­lésének fokozását, csakis növekvő támogatás mellett lehet elérni. S nem nagy dolgokról van szó. Szak­mai tanácsadásról, segít­ségről, a termeléshez szük­séges vetőmagvak, tápok, takarmányfélék, növény­védő szerek beszerzésében, az értékesítés biztonságos megszervezésében. S szó van­ körültekintés­ről, előrelátásról is. Például indokolt, hogy az árokpar­tokat, kisebb kaszálókat a tanács, tsz több évre adja bérbe az állattartóknak, akik aztán saját érdekük­ben gondoskodnak majd róla, hogy kezeljék is a te­rületet, s a hozamok két­­három­szorosát nyerjék ró­la. Vagy említhető a háztá­ji és illetményföldek ki­osztásának rendje, melyet alapos felmérés kell, hogy megelőzze. S még mindig akadnak közös gazdasá­gok, ahol nem kielégítő a háztáji bizottságok tevé­kenysége, nem honosodott meg a háztáji agronómusi rendszer. S az is ésszerű lenne, ha a növényvédő szereket —­ mert a községek üzleteiben közegészségügyi szempont­ból nem mindenütt van rá mód — a termelőszövetke­zetek is értékesíthetnék, ahol a feltételek adottak rá. Ezek a látszólag apró dolgok jelentős könnyebb­séget jelentenek a háztáji­nak. Kádár János felszólalása a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusán mia többet kell tennünk, mint tegnap tettünk... Három nógrádi küldött a TOT-ban Az Országházban 1976. december 14—15-én megtartot­ták a mezőgazdasági szövetkezetek — tsz-ek, halászati tsz­­ek, szakszövetkezetek és mezőgazdasági társulások — 111. országos kongresszusát. A szövetkezeti mozgalom idősze­rű, legfontosabb kérdéseit 500 küldött — köztük 15 nógrá­di — egymillió tag nevében vitatta meg. A kongresszus munkájában részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára. Az írásos dokumentumokat szóban kiegészítette Szabó Ist­ván, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. , Elemezte az 1972., a II. Kongresszus óta megtett utat. Hazánk a fejlett szocializmus építésének szakaszába lépett. A mezőgazdasági­­ szövetkeze­tek, mint szocialista vállala­tok és társadalmi szervezetek tevékeny részesei voltak a gazdasági társadalmunk építőmunkának, szocialista fej­lődésének.­ A szövetkezetek C40 ezer keresőnek nyújtanak ál­landó megélhetést, rend­szeres munkát. Tevékenységükben közvetle­nül csaknem 800 ezer család,­­közvetve viszont — mint fo­gyasztó — egész társadalmunk érdekelt. A mezőgazdasági szö­vetkezetek 6 millió hektár föl­­dön 110 milliárd forint érté­kű terméket állítanak elő. A mezőgazdasági szövetkezetek közös és háztáji gazdaságai adják a mezőgazdasági termé­kek 70 százalékát, a nemzeti jövedelem 12 százalékát. Emel­lett ipari, kereskedelmi­­ és szolgáltató tevékenységük is jelentős. Kiemelte, hogy a mezőgaz­dasági szövetkezetek gazdálko­dása a II. kongresszus óta el­telt időben erőteljesen fejlő­dött. Ezután részletesen szólt a szövetkezeteke. szocialista vonásainak erő­sítéséről, a szövetkezetek munkaerőhelyzetéről, a dolgozók munkakörülme­Az MSZMP Központi Bi­zottság első titkára beveze­tőül hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa napi aktualitá­sán túl történelmi fejlődésünk újabb eseménye, szakaszának is fontos Gazdasági építő­­munkánk külső feltételeinek elemzése után leszögezte, hogy a magyar népgazdaság a ne­hezebbé vált körülmények kö­zött is tovább fejlődik. Ám a mezőgazdasági tervek meg­valósításáért ma többet kell tenni, mint tegnap tettünk. Biztosak vagyunk benne — mondotta —, hogy a korszerű eszközök mind tömegesebb bevezetésével, a munka ma­gasabb színvonalú megszerve­zésével szocialista mezőgaz­daságunk képes a gyors fej­lődésre, és még nagyok a tar­talékaink. A lehetőségek jobb kihasz­nálásával összefüggésben be­szélt az előadó a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­se fejlesztésének fontosságá­ról. — Joggal került előtérbe a kérdés — mondotta Kádár munkavégzés feltételeinek biz­tosítása is — mondotta Szabó István. Beszélt a szövetkeze­ti demokrácia helyzetéről, to­vábbfejlesztésének tennivalói­ról. Végül hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak nem az ünneplés a feladata, hanem a tennivalók felmérése és rend­szerezése. Reményét fejezte ki, hogy a szövetkezetek munkája nyomán a két alapvető osztály — munkásosztály, parasztság — szoros kapcsolata a kölcsö­nös megbecsülés jegyében ta­lános —, hogy milyen irány­ban fejlődjék tovább népgaz­daságunk e fontos ágazata. Pártunk XI. kongresszusa ki­jelölte az utat. A legfontosabb döntés az volt, hogy folytatja a mintegy két évtizede kialakított, s gyakorlatban az élet pró­­ báján kiállt politika fő irányvonalát, s ennek igen fontos elemeként töretlenül folytatja jól bevált agrárpolitikáját. Továbbra is alapvető feladatnak tekint­jük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fej­lesztését, a gazdálkodás be­­­terjesítését, azoknak a voná­soknak az erősítését, amelyek megfelelően egyeztetik a ta­gok érdekeit az össztársadalmi érdekekkel. Lényegesnek tart­juk a termelési és értékesítési biztonságot, az anyagi érde­keltség megfelelő érvényesí­tését. A parasztság jövedelmé­nek a munkásságéval arányos fejlesztésére­­ törekszünk, szó­ (Folytatás a 2. oldalon) nyeriől, ráirányítva a fi­gyelmet a vezetés szerepé­nek fontosságára. A döntésekért viselt felelős­séggel, a követelmények nö­vekedésével együtt kell, hogy járjon a bizalom, a nyugodt­­ább fejlődik. St­á­ll­er János: hősi múlt, biztató jelen, biztos jövő Kétszázezer pár cipő A Salgó Cipőipari Szövetke­zet termékei országszerte is­mertek. Az elmúlt évben 130 ezer pár lábbelit biztosítot­tak a kereskedelem, illetve a vásárlók részére. Korszerű, új vonalú cipőkből, az 1977. évi teljes kapacitást lekötve, 50 új modell gyártását kezd­ték meg. Jelenleg készítik a legmodernebb „perma-tal­­pas” férficipőket, melyből az idén 40 ezer pár hagyja el a szövetkezetét. Ahhoz, hogy a szövetkezet versenyképes legyen a piacon termékeivel, a régi gépeket fo­kozatosan korszerű gépekkel kívánják kicserélni. A közeli napokban várják az­­ NDK-ból érkező, mintegy 1,3 milliós értékű formázógépet. A szövetkezet 1977. évre 200 ezer pár lábbelire kötött­ szerződést, melynek értékesí­tése esetén a tervek szerint 50 millió forint árbevételt re­alizálnak. (H) Mértei• cj­­íAzterülő munká­járól Tudatosan tervezni A közelmúltban egy me­gyei szintű tanácskozás volt a mezőgazdasági üze­mek munkájának értékelé­séről, ahol többek között szó esett a karancssági terme­lőszövetkezet példamuta­tóan kiegyensúlyozott ál­lattenyésztői munkájáról, amelyből kiemelkedő a szarvasmarha-tenyésztés. Való igaz, ezen a terüle­ten elért eredményeik az országos színvonalat köze­lítik. A termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú. Er­ről tanúskodik például északi fekvése, erodált te­rülete, munkaerőhiánya és ehhez hasonló körülmény, amely sajnos realitás. Ez a megváltoztathatat­­lan helyzet azonban a tsz jelenlegi vezetőit a körül­ményekhez való helyes iga­zodásra késztette, arra, hogy a­­ lehetőségeknek megfelelően termesszenek növényféléket és az állat­­tenyésztési adottságokat jól használják ki. Rendel­keztek szakosított tehené­szeti teleppel, amelyet négy esztendővel ezelőtt ötven­hat százalékban használ­tak­ ki. Az egy tehénre ju­tó évi tejtermelés nem érte el a kétezer litert. In­nen­­ indultak. Munkájukat a vezetést szilárdan a ke­zében tartó elnökre, az el­nök mellé sorakozó jó szakemberekre, és nem utolsósorban szakmunk­á­­sokra építették. Megterem­tették a nézetazonosságot és akkor a saját erőforrá­saikat számba véve és fel­használva állami segítsé­get kértek, amit meg is kaptak. Tegyük hozzá, hogy néhány év alatt meg is szolgálták. Az elmúlt évi eredmé­nyekből néhány számada­tot. A tehénlétszám há­romszázötre emelkedett. Fokozatosan áttérnek a fekete-fehér, úgynevezett Holstein-F­riz fajta vat­tásra. A tehenészeti telepet 97,1 százalékig feltöltötték. Az elmúlt évi tejtermelési átlag elérte a tehenenkén­­ti 2900 litert. Az élő borjú­szaporulat pedig 96 darab,­­az elhullás mindössze há­rom. A négy esztendővel ezelőtt olyan súlyos gondokka­l küzdő tsz-ben ezek az eredmények is akaratla­nul felvetik a kérdést, ho­gyan érték el? Egy mezőgazdasági üzem­ben sok lehetőség van a munka megjavítására. A vehetőn múlik melyiket állítja az első helyre meg­valósítani. Karancsságon az anyagi feltételek bizto­sítása után a tenyésztői munka megjavítását te­kintették fontosnak. Ezen változtatni kellett, mert ezt megelőzően ötletszerűen ta­­karmányoztak, nem­­ folyt tervszerű takarmányter­mesztés, s nem vizsgálták a költséggazdálkodást. A nemtörődöm szakvezető­ket leváltották, helyükre a munkát szerető, azzal el­­mélyülten foglalkozó em­bereket állítottak, akik­ magas szaktudással is ren­delkeztek.­ Beléptek az AGROKOMPLEX társu­lásba, ahonnan további szaktanácsokat kaptak. Ki­váló szakemberek végez­tek vizsgálatokat a lehető­ségek feltárására. Meg­kezdték a fajtaátalakítást. Kioktatták a szakmunkáso­kat —­ amely azóta is rendszeres —, felkészítve őket a magasabb színvona­lú munkára. Nagyon szorgalmasan dolgoznak a célkitűzés megvalósítása érdekében Karancsságon az „Egyesült Erő” Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetben. A tej­termelés az elmúlt év vé­gére így alakult­: 7500 hek­toliter tej termelését ter­vezték 300 fejőstehén után. Ez tehenenkénti 2500 liter tej termelését tételezte fel. A tervet túlteljesítették. Az évi tejtermelés 8870 hektoliter. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés 2900 liter lett. A bevezetett technológi­áról írják: „Az elért ered­ményért tervszerűen dol­goztunk. A tehenészetben olyan átcsoportosítást teztünk, amely szerint vé­tíz literen felül tejelő jó­a­szágokat egy istállóba he­lyeztük. Így tudtuk őket egységesen, érdem szerint, takarmányozásba részesí­teni.” A tenyésztői néhány figyelemre munkáról adatot az alábbiakban méltó is­mertetünk: ,.A magyar tarka teheneket és üszőket Holstein-Friz termékenyítettük, spermával 1980-ra az állomány 60—65 száza­léka keresztezett lesz. A tejtermelés tehenenként évi 3800 literre emelkedik. A hízómarha súlygyarapo­dása pedig napi 1250 gram­mal nő.” Egy olyan termelőszövet­kezetben indult felfelé ívelés az meg ez a állatte­nyésztésben, amely néhány esztendővel ezelőtt igen alacsony színvonalon állt. A megfontolt, hozzáértő munka azonban meghozta az eredményét. A tanulság tehát: a Nógrád megyei vi­szonyok között is lehet ki­magasló eredményeket el­érni, ha a tenyésztést tu­datosan megtervezik és tervet következetesen vég­­­rehajtják. A szécsényi ÁFÉSZ Varsányban korszerű eszpresszót üzemeltet, ahol gazdag ital- és sütemény­választék várja a községbe érkező és a helyi vendégeket. Pályázat kismamáknak Megyénk fogyasztási szö­vetkezeteinél 500 nődolgozó veszi igénybe a gyermekgon­dozási szabadságot. A szabad idő hasznos eltöl­tésén és az olvasási kultúra fejlesztésén túlmenően, a kismamákkal való aktív fog­lalkozás céljából hirdették meg a közművelődési és tár­sadalmi szervek — köztük a MÉSZÖV is — a „Pétiké ji.."’ olvasónapló-pályázatot, amely 1977. március 8-ig tart és ér­tékelésére „Anyák napja” al­kalmából kerül sor. A záró ünnepélyen három nagydíjat és több kisebb díjat sorsolnak ki és hivatásos művészek szórakoztatják majd a részt­vevőket. A GYES-en levő nőszövet­kezők, a mozgalomban dolgo­zó nők a pályázatban való részvételükkel segítsék elő annak sikerét , és ezáltal sa­ját művelődésük fejlesztését. A pályázat feltételeiről járási, városi, községi könyv­­­tárak adnak tájékoztatást. , V L. M-né '

Next