Nógrádi Szövetkezetek, 1981 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM, X. SZÄM ÄRA; 3,60 FT. / Ésszerűen és rugalmasan a mezőgazdaságban is Megyénk mezőgazdaságában, amikor visszapillan­tunk a megtett útra, újabb lépést teszünk a magabiz­tosság növeléséhez, reális célok kitűzéséhez, amen­­­nyiben a tapasztalatok alapos elemzése és azok okos hasznosítása a jövőre irányul. Az előretekintés pe­dig az ésszerű gazdálkodásból táplálkozó rugalmas tevékenységhez jelöli meg az utat, készíti elő a ten­nivalókat a reális lehetőségekre építve. Ha az előbbi gondolatok jegyében vizsgáljuk me­gyénk mezőgazdaságának fejlődését, akkor jóleső ér­zéssel emlékezhetünk meg a fejlődés azon sokatmon­dó állomásairól, amit a kalászosoknál, az olajos nö­vényeknél, a bogyós gyümölcsök termelésében, tejtermelés növelésében, az állatállomány számszerű a szaporulatában és bizonyos területeken a hozamok növelésében, valamint a kiegészítő tevékenység dina­mikus fejlődésében elértünk. Az előzetes számítások azt mutatják, hogy me­gyénk mezőgazdaságában dolgozók az ötödik ötéves terv alapcélkitűzéseit teljesítették, bebizonyították, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére hozzáértő, előrelátó vezetéssel, szorgalmas tagsággal, reális ter­vekkel és azok okos, jó, időbeni végrehajtásával a nagyobb követelményeket megtestesítő közgazdasági környezetben, még a legszeszélyesebb időjárás elle­nére is lehet igen tiszteletreméltó eredményt elérni, azaz úgy növelni a termelést, hogy az lépést tartson a költségek növekedésével. Ami még zárógondolat­ként idekívánkozik az, hogy az 1980. évi gazdálkodás alapján valószínű nem lesz olyan termelőszövetke­zetünk, amelyet szanálni kell. Az új évtized, az új tervciklus és az új­ gazda­sági év azonban sok tekintetben eltér az előző éveké­től. A piaci versenyképesség fokozása, a belső ellá­tás jó színvonalú, választékos kielégítése, a kiegészí­tő tevékenység fejlesztése a korábbinál is magasabb gazdálkodási követelmények közepette kezdődik és valósul meg. A szigorúbb követelmények teljesítése a mezőgazdaság dolgozóiból az eddiginél jobban ki­­kénysze­ríti majd a hatékonyabb, az előretekintőbb, a rugalmasabb munkát, a jobb manőverezési kész­séget, az ésszerűbb üzem- és munkaszervezést, a na­gyobb szorgalmat, igyekezetet és fegyelmet, a féltőbb gondoskodást, az egyéni életük fejlődését biztosító közös munka eredményeinek gyarapítása érdekében. Ez érthető és természetes folyamat. A sikerhez vezető utak az azonosságok mellett azonban külön­bözőségeket is mutathatnak. Megyénk mezőgazdasá­gában az azonosságok elsősorban a tartalékokban je­lentkeznek. E tekintetben olyan lehetőségek vannak, amelyeknek feltárása, hasznosítása a mostani idők előírásai szerint, elodázhatatlan feladatot jelentenek. Ezek a következők: néhány területen indokolat­lan különbségek vannak a termelés és gazdálkodás színvonalában. Míg az egyik helyen jobb, a másik helyen a lehetőségnél és az indokoltnál jóval kisebb eredményt tudnak felmutatni. Ide sorolhatjuk a ta­karmánytermesztés hozamainak, minőségének és költ­ségeinek kedvezőtlen alakulását. Javításra szorult a talajerő-gazdálkodás színvonala is, az állattenyész­tésben pedig néhány területen a minőségi­ fejlesztés színvonala alatta marad az üzemi lehetőségeknek. Egyáltalán nem ad okot az elégedettségre a juhte­nyésztés szaporulata és jövedelmezősége. De nem fogadható el az a felfogás sem, mely szerint néhány helyen a gazdaságosság megvalósítását egyenlősítik az ágazat felszámolásával. Az előbb említett jelenségek megyénk mező­­gazdaságának sajátosságai, amelyek között vannak régóta vajúdó problémák — tömegtakarmány-ter­­mesztés, talajerő-visszapótlás — és újonnan jelentke­ző, megoldásra váró gondok is. Bármelyiket is vizs­gáljuk, megvalósításuk nem a holnap, hanem már a ma feladata, mert csak ily módon lehet a gazdálko­dás fejlődését ma még kedvezőtlenül visszahúzó, a gyarapodást fékező jelenségeket az ellenkező irány­ba —,a tagság javára fordítani. Ez utóbbira ösztönöznek a meglevő lehetőségek, a közismerten szűkre szabott fejlesztési feltételek. Ez irányba serkentik a gazdaságok vezetőit a megle­vő társulásokban rejlő előnyök­ kihasználása, illetve életrevaló, jó jövedelmet biztosító újak létrehozása, a tudományos eredmények, új technológiák mielőb­bi okos kamatoztatása, a kooperációs lehetőségek ér­telmes kihasználása. Nem kisebb feladat áll megyénk mezőgazdasá­ga előtt, mint az élelmiszer-termelés eddigi, jó szín­vonalának megtartása, a fajlagos ráfordítások csök­kentése, a termőföld, a gépek, a vegyi anyagok igen ésszerű kihasználása, az állattenyésztés fehérjebázi­sának erősítése, az energiatakarékos technológiák hasznosítása, a mezőgazdaságban keletkező mellék­­termékek és hulladékok energiatermelésre való fel­­használása, a minőség és a versenyképesség javítá­sa, az adottságoknak és fejlesztési lehetőségeknek megfelelően. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a most kezdődő új tervciklusban a főszerepet továbbra is a kalászosok, az olajos növények, a hagyományos körzetekben pe­dig a burgonya és a bogyós gyümölcsök játsszák. Az állattenyésztésben a hozamok gazdaságosságának megteremtése, a tömegtakarmány-bázis fokozása áll. Sajátosságainkból adódik a kiegészítő tevékenység to­vábbi dinamikus fejlesztése is. Az előbbiek jó elvégzéséhez ad méltó keretet a szövetkezeti demokrácia, amely tág lehetőséget biz­tosít a jó munkához, a rugalmasan gondolkodó, sok­rétűen alkotni vágyó mezőgazdasági dolgozóknak, vezetőknek és dolgozóknak egyaránt. 1981. JANUÁR Boldog új esztendőt! Elszaladt egy újabb év, amely többnyire újabb sikere­ket is hozott a mezőgazdasági, fogyasztási és ipari szövet­kezetek kollektíváinak. Készülnek a számvetések arról, mi­ként sikerült a tavalyi­, illetve az ötödik ötéves terv célki­tűzéseit teljesíteni, s emellett tart a következő éves és esztendőre szóló előirányzatok kidolgozása is. A megye szö­v­­vetkezetei tovább haladnak a párt XII. kongresszusa által megjelölt úton. Ehhez a munkához kíván a NÓGRÁDI SZÖVETKEZETEK szerkesztő bizottsága a megye szövetke­zeteinek 1981-ben is erőt, egészséget, újabb sikereket, nógrádi szövetkezeti mozgalom hírnevének öregbítését, bol­a­dog új esztendőt! Aktívaértekezlet Salgótarjánban „Alkalmazkodó­képességből és önállóságból is vizsgázni kellett" Mezőgazdasági közletet tartottak aktívaérte­december 19-én Salgótarjánban, amelyen részt vettek Nógrád megye nagyüzemeinek vezetői, va­lamint a gazdaságokkal kap­csolatban lévő intézmények képviselői. Havas Ferencnek, a me­gyei tanács elnökhelyettesé­nek megnyitója után, a mint­egy kétszáz meghívott szak­embert dr. Szabó Ferenc, a Mezőgazdasági és ügyi Minisztérium Élelmezés­­terv gaz­dasági főosztályának tője tájékoztatta a VI. veze­­t­éves terv mezőgazdasági célkitűzéseiről, az 1981. évi feladatokról és a módosított közgazdasági szabályozókról. Mint mondotta, a jelenlegi népgazdasági terv, az eddigi ütemnél mérsékeltebb előre­lépéssel számol a mezőgaz­dasági termelés területén. Annak ellenére, hogy a fej­lesztés exportorientált, to­vábbra is alapvető feladat a hazai ellátás megfelelő szín­vonalú biztosítása. jobb tennivalóként Legfonto­kiemel­te a gazdaságosság fokozását, az ésszerű takarékosságo­t, a meglevő eszközök eddiginél jobb kihasználását, gondot kell fordítani­a. Nagy s ennek megyénkben különös jelentősége van — a termő­föld további csökkenésének megakadályozására. Csak így lehet elérni, hogy a magyar mezőgazdaság termelése az előző tervidőszakhoz képest 1985-re, 12—15 százalékkal növekedjen. A szabályozó módosításról szólva hangsúlyozta, hogy el­sődleges célja a költségérzé­kenység fokozása, a rendelke­zésre álló erőforrások növe­lése és nem a keletkezett jö­vedelem elvonása. A célok és feltételek folyamatos egy­máshoz igazításával, a meg­felelő összhang biztosított és a kitűzött feladatok teljesít­hetők.­­ Ezt követően Szabó Zoltán, a megyei tanács mezőgazda­­sági osztályának közgazda­­sági csoportvezetője értékel­te, az 1980-as év és az elmúlt ötéves tervidőszak eredmé­nyeit, majd a még hátralevő tennivalókról szólt. Az eredményeket ismertet­ve kiemelte, hogy a mező­­gazdasági nagyüzemeknek alkalmazkodóképességből és önállóságból is vizsgázni kel­lett. A kezdeti pesszimista hangulat hamar a követelményekhez feloldódott, igazodó termelési szerkezet, a javuló vezetési és üzemszervezési színvonal következtében to­vább korszerűsödött a gaz­dálkodás tó ennek eredmé­nyeként a nehéz év ellenére is sikeres esztendőt zártak a gazdaságok. Nógrádban — az országos helyzettel szemben — az V. ötéves terv időszakában, a növénytermesztés fejlődött nagyobb ütemben, a kiegé­szítő tevékenységgel párhu­zamosan. Az állattenyésztés­ben, ,a szarvasmarha-ágazat ért el a tervezettnél 5 szá­zalékkal jobb eredményt a tej­termelésben. A kiemelkedő — négy és fél tonnás őszibúza-termelés — azt jelenti, hogy 1975-höz képest egyhatodával nőtt a gabona­ hozama. Különösen örvendetes az a tény, hogy 11 nagyüzemben a termelés meghaladta a­­ hektáronként öt tonnát, de a szurdokpüs­pöki termelőszövetkezetben már a hat felé közeledtek. A kiegészítő tevékenység árbevétele 20 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, s ez nagymértékben hozzájárult a gazdálkodás eredményességé­hez, hiszen a nyereség 60 szá­zaléka ebből származik. A megye nagyüzemeinek mezőgazdasági árbevétele 20 százalékkal magasabb az előző évinél, s ennek ered­ményeként javult az üzemek pénzügyi helyzete. A nyere­ség előreláthatólag 200 mil­lió forint körül alakul. A mezőgazdasági üzemek legfontosabb feladata a leg­közelebbi időben az éves üze­mi tervek elkészítése, ame­lyek a tervszerű gazdálko­dás alapvető feltételei, az üzem- és munkaszervezés fon­tos tényezői. A tervkészítés feltételei adottak, az irányel­vek és a szabályozó módosí­tások ismertek, most már a gazdaságokon a sor... Tartószerkezetek Nagybátonyból Különböző fém tartószerkezetek is készülnek a nagybátonyi Pentamer Szövetkezetben, képünkön Fábián Sándor, Alapi József és Horváth György szerelik a vasvázakat — Kulcsár felv. — Különbségek a szervezettségben Az idősebbek mondják, már kinőtte a gyermekcipőt a szocialista munkaverseny-moz­­galom, s egyre inkább kitisz­­tul-kikristályosodik a mozga­lom igazi célja, megvalósul a hármas jelszó — dolgozni, ta­nulni, élni — egysége. A bölcs, tapasztalt munkások véleménye megszívlelendő, ám az is tagadhatatlan, hogy az elmúlt esztendők megszi­gorodott gazdasági körülmé­nyei között, mintha az „egy­ség” elbillent volna a „dol­gozni” irányába... Voltakép­pen ezt éreztem a TESZÖV szocialista munkaverseny­­mozgalmának tanulmányozá­sakor is, amit hűen bizonyí­tanak azok a vállalási la­pok, amelyeket a megye ter­melőszövetkezeteiben és tár­sulásaiban dolgozó szocialis­ta brigádok töltöttek ki. Mészáros Ágnes, a TESZÖV munkatársa, a versenymozga­lom ügyeinek gondozója kész­ségesen megmutatja a válla­lási lapokat. Például a litkei öt brigád 2,5 millió forintot, 1100 óra társadalmi munkát, a drégelypalánki szövetkezet 11 brigádja több mint 11 mil­lió forintos vállalást határo­zott el. De míg az előbbinél 12 a közös­­ rendezvények szám­a, addig az utóbbi szö­vetkezetnél mindössze négy, vagyis a feszítettebb munka­tempó mellett nyilván keve­sebb idő és energia jut a kö­­zösségi rendezvényekre. Jelenleg a TESZÖV-höz tartozó 37 termelőszövetke­zetnél és 10 szövetkezeti tár­sulásnál összesen 457 szocia­lista brigádot számlálnak több mint 5700 résztvevővel. Az értékelésre január—febru­árban kerül sor, előbb a kol­lektívák készítik el naplóik­ban az önértékelést, majd ezt értékelik a munkaver­­seny-bizottságok, s a megyei szervhez február 5-ig érkez­nek majd be a magasabb szintű kitüntetésekre a ja­vaslatok. Egyébként, az új év első részében sor kerül egy tanácskozásra is, amelyen a munkaverseny-felelősök, a versenybizottságok vezetői cserélik majd ki tapasztalatai­kat. A termelőszövetkezetekben jelenleg még igen nagy a szó­ródás a szervezettségben. Az átlagos állományi létszámhoz viszonyított 38 arány mögött 25—75 százalékos száza­lékos végletekkel is találkoz­ni — ahogy azt a legutóbbi fölmérés is érzékeltette. Az átlagos brigádlétszám: 15 fő, s ez optimálisnak mondható. Még két figyelemre méltó adat: a brigádban dolgozók fele nő, s negyed részük tarto­zik a fiatal korosztályhoz. Az egyik lényeges kérdés: hogyan foglalkoznak a gaz­dasági vezetők a munkaver­­seny-mozgalommal? Közis­mert, hogy a korábbi évek­ben hangzottak el bírálatok, kifogások, hogy néhol, mintha szövetkezet gazdasági céljai és a szocialista brigádok vál­lalásai, felajánlásai más-más vágányon haladnának. Talán tovább tart az a ten­dencia, amelyet egy beszámo­ló így fogalmazott meg: „A korábbi évekhez viszonyítva igen komoly eredmény, hogy a szövetkezetek többségében a vezetők... az ágazatok, s munkaszervezeti egységek ve­­­zetői időben tájékoztatták munkaterületek termelési fel­a­­datairól a brigádokat... se­gítették a vállalások, a fel­ajánlások hatékonyabb, szer­vezettebb teljesítését.” Mint hírlik, az 1980-as év munkaverseny-eredményei fi­gyelemre méltóak, némiképp meghaladják az előző évekét. Az igazi megmérettetés azon­ban még hátravan. (ta-í

Next