Nógrádi Szövetkezetek, 1983 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

MEZŐGAZDASÁGI IPARI ÉS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 3.60 FT i-------------------------­ 1983. JANUÁR Eredményekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk minden olvasónknak! ÚJ ÉV Durrantak a pezsgőspalac­kok, a mennyezetet lampio­nok és színes szerpentinsza­lagok ékesítették, konfet­tieső hullott ünnepi frizurák­ra szilveszterkor. Még más­nap a pihenésé volt, de ja­nuár másodikén újra kezdő­dött a munka. Az a munka, am­elyet ünnepnapjainkon legfeljebb félbeszakítunk, de távoltartani magunkat — akárcsak néhány mondat erejéig — nem tudjuk talán soha. Érthető, ha a munkát szerető embert ez foglalkoz­tatja leginkább. Hogy mi lesz holnap, hogy mit és miért csináltunk tegnap jól, vagy sikerült balul, így va­gyunk az új esztendővel is. Megszokott fogadkozások hel­ye­tt inkább azon törjük a fejünket, mit tudunk a teg­napból kamatoztatni, s mi az, amit egészen másként kell csinálnunk. Mindenki­nek a saját munkahelyén, a maga környezetében... Miért nem titok előttünk, hogy 1983 cseppet sem lesz könnyebb a megelőző évtől. Még azokon a­ helyeken sem, ahol 1982 meghozta a várt eredményt. Mert a világgaz­daságból fakadó nehézségek nem­ mérséklődének, merti .-­v­ g mindig vannak mun­kánknak elkerülhető fogya­tékosságai. S ez vonatkozik a mende szövetkezeti mozgal­mára is. A nehezebb, bonyo­lultabb körülmények között, csak azok az ipari szövet­kezetek reménykedhetnek az új évben is, ahol szerkezetüket a piaci termelés­­igé­nyekhez igazítják, azok c tsz-ek, ahol kihasználják az adottságokat, élnek a mel­léküzemágak nyújtotta le­­hetőséggel, azok az ÁFÉSZ-ek, ahol a­­ beszerzés újabb csatornáit tárják fel, nem feledkeznek meg az ipa­­­­ri tevékenységről. S mindeh­hez kell párosulni az élet minden területén a takaré­­­­k­osság átfogó szemléleté­nek, a hatékonyságnak. Lesz-e ehhez erőnk? Biza­lommal nézhetünk az új esz­tendő elé, hiszen pártunk, körülményeinket elemezve reális célokat tűzött hazánk lakossága elé. Építkezhe­tünk azokra az alapokra, amelyek kezünk nyomán emel­kedtek. tünkből. Táplálkozhatunk ki­képességeinkből, hiszen nem egy nehéz hely­zetben sikerült már feladata­inkat megoldani. Rajtunk múlik tehát, milyen lesz 1983! A gyárakban, a szövetkeze­tekben dolgozókon. Azokon a kollektívákon, amelyek eddig­ is példát mutattak, olykor­ áldozatokat vállalva teljesí­tették kötelezettségeiket Példa erre a települések gya­rapításáért izmosodó társa­­­­dalmi összefogás, a­­ mező­­­gazdasági kampánymunkák, az újítómozgalom, s lehetne sorolni tovább. Vannak megőrzendő vív­mányaink: új lakótelepek (már a falvakban is), kor­szerű óvodák, iskolák, mű­velődési otthonok, szépen fejlődő gyerekek... Ebben a nehezebb helyzetben eszünk­be jut: érdemes azért dol­gozni, hogy legyenek újabb sikereink. S az ehhez veze­tő út a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása, az ország fizetőképességének megtartása. A kulcs ott van mindannyiunk kezében hozzá! A fogyasztási szövetkezetek Nógrád megyei szövetsége a közelmúltban tartotta ülését, amelyen egyebek között meg­tárgyalták a fogyasztási szö­vetkezetek tagsági latairól szóló jelentést. Kapcso­lt­ként az előterjesztés súlyozta, a szövetkezeti hang­jel­leg, a szövetkezetek szocialis­ta vonásai erősítésének szük­ségességét a párt XII. és a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusának határozatai egyaránt kiemelt feladatként jelölték meg. Ennek megva­lósításában döntő a­ szerepe a tagsági, a vagyoni kapcsola­tok továbbfejlesztésének. A szövetkezeti tagok va­gyoni kötődése, érdekeltsé­ge elsősorban a gazdálkodás eredményességében, az így ké­pezhető tagsági érdekeltségi alap felhasználásában és a szövetkezet tevékenységéhez való anyagi hozzájárulásban fejeződik ki. A VI. ötéves terv időszakában a szövetség testületeiben­­ megyei elő­térbe került a tagsági kapcso­latok rendszeres értékelése. Annál is inkább, mert az ezt megelőző tervidőszakban az ÁFÉSZ-ek és takarékszö­vetkezetek jelentős egyesü­lései zajlottak le. Ezek befo­lyásolták a taglét­szám­ ala­kulását, s helyenként csök­kent a szövetkezeti tagok szá­ma. Az adatok szerint azon­ban 1975 és 80­­ között az ÁFÉSZ-eknél 13,3, a takarék­­szövetkezetekre­ 36.7 száza­lék a növekedés. Ebben az időszakban a ta­karékszövetkezetekben lé­nyegesen dinamikusabb volt az emelkedés. Főként amiatt, mert például a magyarnándo­­r­i, az ecsegi, a ludányhalászi takarékszövetkezetek műkö­dési területe bővült. Az ÁFÉSZ-ek is fokozták a tag­­szervező munkát, s ennek ha­tására 1981-ben az alaprész­­jegy 34,4, a célrészjegy 45,5 százalékkal növekedett. A vizsgálati időszakban összes­ségében az ÁFÉSZ-ek taglét­számának alakulását az je­­lemezte, hogy a gazdasági fej­lődés ütemétől elmaradt a munka e területen, elsősorban a két városban és a járási székhelyeken. A törekvések ellenére nem kedvező a tag­ság kor szerinti összetétele sem, hiszen a hatvan felüliek aránya az 1975. éven évi 24,8 százalékról 1981 végére 26,4 százalékra nőtt. A tak­a­rékszövetk­ezetek­ben gyakorlatilag a kölcsönigény jelenti a taggá válást, s ez­zel a lehetőséggel jól élnek a szövetkezetek. Figyelmeztető azonban, hogy lényegesen ke­vesebb a tagfelvétel a betéttel rendelkezők közül. Az V. ötéves terv időszaká­ban a megye ÁFÉSZ-ei 14 millió forint kedvezményt nyújtottak tagjainak. A tá­mogatások összege 1980-ban 3,4 milllió forintot tett ki, amely 1976-hoz képest 70 szá­zalékkal több. Az igazsághoz tartozik, hogy az összeg nagy részét a tagság a szakcsopor­tokon keresztül veszi igénybe. A vendéglátás rendezvényei­hez nyújtott tagsági kedvez­mény összege főként az el­múlt két esztendőben emel­kedett gyorsabban az átlagos­nál. Az ÁFÉSZ-ek erőtelje­sebben bővítették a kölcsön­zési szolgáltatásokat is: építő­ipari kisgépekke­l, barkács­­gépekkel, szerszámokkal, kempingcikkeikkel, mezőgaz­dasági kisgépekkel állasaik a tagok rendelkezésére. A süzál­­lítási igények kielégítése ér­dekében az ÁFÉSZ-ek több­sége új járműveätet vásárolt. Az ÁFÉSZ-eknél az atep­! részjegyek névéri::'­Inc': résével, és a célrészjegyek gyarapodá­sával az elmúlt két évben gyarapodott a kifize­tett rész­­­edés. A vásárlási és értékesítési visszatérítés az anyagi kötődést biztosító egyik legjelentősebb érdekeltségi forma. A tagság visszatérítés­hez való ragaszkodását hűen jellemzi, hogy az 1980-ban ki­­adott 36,5 ezer vásárlási könyv­ből 32 800-nál illetve fizettek számfejtettek, visszatérítést a szövetkezetek. Az egy tagra jutó alaprész­­jegy névértéke a vizsgált idő­szakban 156 forintról 193 fo­rintra, megközelítőleg 24 szá­zalékkal növekedett. A megye ÁFÉSZ-einek a középtávú tervben a célkitűzésük a két­­százharminchét forint eléré­se. A célrészjegy-állomány az alaprészjegyeknél lényegesen dinamikusam növekedett. En­­nek ellenére azonban az egy tagra jutó célrészjegy elma­rad az országos átlagtól. Az ÁFÉSZ-ek többségében az erő­teljesebb, céltudatosabb szer­vező munka 1981-től kezdődött. Ebben az időszakban a ma­gyarnándori, az érsekkvadkerti, a pásztói, valamint a szécsé­­nyi és salgótarjáni ÁFÉSZ-ek szaporították gyors ütemben célrészj­egyeiket. A tagsági kapcsolatok lé­nyeges eleme, hogy a tagok és az önkormányzati szervek milyen mértékben és aktivi­tássa­­ vesznek részt a szövet­keze­t életében, a feladatok időarányos végrehajtásá­ban. A nyolc ÁFÉSZ-r­ól ta­valy megtartott első küldött­­gyűléseken például a küldöt­tek 83 százaléka jelent meg, a megjelenési arány a taka­rékszövetkezetekben is meg­haladta a nyolcvan százalé­kot. A fogyasztási szövetkezetek alapvető feladata, hogy a tag­sággal való kapcsolatukat mozgalmi eszközökkel is erő­sítsék­. Jó lehetőséget kínál­nak erre a közművelődés és a tömegsport rendezvényei. A tömegsportmozgalom főleg az ÁFÉSZ-ekben vált a mozgal­mi ro­ umbca szerves részévé. A MÉSZÖV és a szövetkezet szervezésében évente mint­egy 190—120 versenyre kerül sor, ezenkívül a különböző fa­lusi sportakciókban is jelen vannak, részt vesznek a saö­­fe­rok, számuk négy­öt­ezerre tehető. A közművelő­désben a tagsággal való kap­csolatot, a művelődési ottho­nok, a könyvtárak erősítik. Ezek működéséhez, fenntar­tásához évente körülbelül 250 —300 ezer forintot biztosíta­nak. A szövetkezeti közös fenntartású amatőr művésze­ti csoportokban, főleg szövet­kezeti tagok vesznek részt. A szövetkezetekben egyre in­kább gyakorlat, hogy a moz­galmi eszközökkel a fiatalok köréből is növeljék a szövet­kezeti tagok számát. Ezt célt szolgálja az iskolaszövet­­­kezeti csoportok szervezése, amelyek Pásztón és Szécsény­­ben már meg is alakultak. A szövetkezeteknek a ta­gokkal való kapcsolatainak fejlesztése érdekében indo­kolt a kedvező tapasztalatok hasznosítása és népszerűsíté­se. Az ÁFÉSZ-eknek az álta­lános és középiskolákban a KTSZ-szervezetekben céltu­datosabban kell teni a szövetkezeti népszerűsí­munkát, szükséges felülvizsgálni tagnyilvántartás rendszerét és a megtenni a szükséges korsze­rűsítéseket. A küldöttközgyű­lés az előterjesztést elfogadta. Új üzletek EVr. Szabó Gyula a szolgál­tató szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy tavaly több üzletet hoztak létre, illetve korszerűsítettek. Pásztón, a Nógrádi Sándor-lakótelepen férfi-női fodrászat nyitt a környéken lakók nagy mére. Szurdokpüspökiben örö­k fodrászüzlet hosszú ideig mostoha körülmények között működött. Egy régi épület át­alakításával megoldódott a gond. Ami az újdonságokat illeti, csemegének számít a Pécskő­­kozmetikában működő elekt­­rokozmetikai részleg. A mo­dern gépek és jó szakembe­rek segítségével bárki meg­szabadulhat felesleges kilóitól, a nem kívánt domborulatok­tól. Az idén februárban remél­hetőleg megnyílik a Mérleg úti kozmetika, ahol ugyan­csak lesznek elektrokozmeti­­kai berendezések. A szolgál­tató szövetkezet újdonságai­hoz tartozik, hogy a fényké­pészetben fokozták a színes műtermi munkát, és fotóri­porteri csoport alakult akik bármikor, bárhová hívásra házhoz mennek. Overallok­ exportra A Salgótarjáni Ruházati Szövetkezet éves tervét 2,3 százalékkal teljesítette túl, 1 millió 512 ezer forintos ter­melési értékkel. A szövetkezet tevékenysége ezerarcú. Fog­lalkoznak lakossági méretes szabászattal, férfiöltöny-javí­tással, mosás­sa, vegytisztí­­tással, népszerű az ágynemű­­kölcsönzés, a bőr- és szőnyeg­tisztítás. A k­­­születek részére ugyancsak vállalnak méretes tevékenységet, például bá­nyász­-, erdészruhákat varr­nak. Sándor Lajosné főköny­velő arról tájékoztatott, hogy bérmunkában farmernadrágo­kat készítenek, az idei év ja­nuárjától pedig a ruhagyárnak varrnak overailokat, amelyeket a Szovjetunióba exportálnak. Hogy melyek a lakosság által leginkább kedvelt szolgálta­tások? A vegytisztítás, az ágy­­nemü kölcsönzés. És mi hozza a legtöbb pénzt? A bérmun­ka. A Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ elnöke, Vincze József azzal kezdte a beszélgetést, hogy az árbevételi tervet túl­teljesítették, a nyereség a há­­­zás felett mozog. Eredményes esztendő volt a tavalyi, érzik az ÁFÉSZ vezetői, úgy hi­szen egy sor kérdésnek sike­rült eleget tenniük. Karancs­­berényben korszerűsítették az élelmiszerboltot, a tágasabb helyiségben az áruválaszték is bővült. Sóshartyánból, egész­ségügyi okok miatt ki kellett telepíteni a szeszfőzdét a falu halálába. A kitelepítés mel­lett korszerűsítést is végeztek, az új szeszfőzde modern gazdaságosabb a réginél.­­ és A Beszterce-lakótelepen 280 négyzetméteres új élelmiszer­­bolt várja a vásárlókat. havi forgalma két és fél millió fo­rint. Az idén Cereden, a III. osztályú bisztróhoz új me­legkonyhát alakítanak ki 150 négyzetméter nagyságban. Várhatóan május elsején he­lyezik üzembe. A salgótar­jáni ÁFÉSZ a mérlegakció keretében többletexport-válla­lást tett és nem is akármilyen sikerrel. Vállalták, hogy az­ előírt 14 vagon méz helyett 16 vagont szállítanak, s ezt 18 vagonra teljesítették. Cipó, cipó... Ki gondolná, hogy a Sa­rgó Cipőipari Szövetkezet 1982- ben mintegy 160—170 ezer pár férficipőt szállított a ke­reskedelemnek? S míg az 1831-es árbevételük 98 millió­­ forint­ volt, addig 1982-ben ezt 105—106 millió forintra tel­jesítették. A szövetkezet egyébként a férficipők mellett női fapapucsokat, szakmákhoz szükséges munkavédelmi esz­közöket is gyárt.. Cipőik az ország minden részében meg­találhatók. Úgy érzik, hogy lépést tudnak tartani a divat­tal. Gyakorlat, hogy a mo­dellőrök által megtervezett áruból félévenként börzét rendeznek, húsz-harminc mo­dellt mutatnak be a kere­­­ke­­delmi partnereknek, így kö­tődnek a szerződések egy, -egy cipőfélére. Értékesítési gond­jaik olyannyira nincsenek, hogy már az idei első fél év­re lekötötték a kapacitást. Szalagbővítéssel, átszerelés­sel megoldották azt is, hogy az eddigi napi 650 pár cipő helyett a jövőben naponta 670 párat gyártanak. S, hogy mi­lyen a legújabb férficipő­­divat? A szövetkezet elnöké­től, Szép Antaltól, erre is vá­laszt kaptunk. Általában sportos, puha bőrből készült, a lábhoz könnyen simuló cipő­ket keresik a vásárlók. ScskssEsl­iiu kapcsolat a tagolással Eredményes esztendő után Hogyan zárták az 1982 évet a megyeszékhely szövetke­zetei? Milyen eredményeket értek el, milyen újításokat, korszerűsítéseket vezettek be? Ezekkel a kérdésekkel ko­pogtattunk be néhány szövetkezetbe még az elmúlt esztendő utolsó napjaiban. A mérleget, a számvetést mindenhol elkészítették, s már az idei tervekbe is betekinthettünk. A Salgótarjáni Tervező-és Építőipari Szövetkezet is részt vesz a zagyva­pál­falvai ú­j lakótelep kivitelezésében. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal, akik a szomszédos házakat építik, a Zöldfa és Hársfa út otthonait alakítják ki.

Next