Nógrádi Szövetkezetek, 1988 (11. évfolyam, 1-4. szám)

1988-03-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÄRA: 4,50 FT 1988. MÁRCIUS Befejeződött a korszerűsítési program egy szakasza Megfiatalított, kulturált környezetben Az elmúlt esztendőben ket­tős feladatot oldott meg a Salgótarjáni Szolgáltató Szö­vetkezet kollektívája. Teljes intenzitással dolgozott az üzletek, fiókok korszerűsíté­sén, felújításán, hogy ily mó­don megteremtse a gazdasá­gosabb termelés, jobb szol­gáltatás feltételeit, ezzel egy­idejűleg igyekezett évi ter­melési feladatainak is eleget tenni. A feladatok sikeres megol­dását az alábbiak jelzik. A tervezett 4 millió 744 ezer forinttal szemben 5 millió 200 ezer forintot költöttek az előbb említett felújításokra, korszerűsítésekre, melyhez 2 millió 821 ezer forint KTA támogatást kaptak az OKISZ- tól. Továbbá 200 ezer forintot áldoztak a zabari üzem és a villanyszerelő egység álló­eszközeinek a fenntartására, modernizálására. Az elmúlt évben végrehaj­tott átalakítások, korszerűsí­tések egyúttal azt is jelentik, hogy az 1985—87. évre ter­vezett programot sikeresen befejezték. A tavalyi évben elköltött beruházási és fel­újítási összeggel együtt 3 év alatt 8 millió 429 ezer forin­tot használtak fel a fejlesz­tési elképzelések realizálásá­ra. Nem volt eléggé sikeres viszont az elmúlt évben vég­zett gazdálkodói tevékeny­ség. A tervezett 1 millió 800 ezer forint nyereség helyett alig valamivel több mint 1 milliót sikerült elérniük. Az elmaradás elsősorban a már előbb említett fejlesztésekkel, valamint a munkabér, ezek közterheinek, a bérleti díj­nak, a növekvő energiakölt­ségeknek az állóeszköz-fenn­tartással járó kiadásoknak köszönhető. Előnye viszont jelentkezik abban, hogy a szövetkezet valamennyi egy­ségében teljesen felújított épületben, üzlethelyiségben, munkahelyen, kulturált kö­rülmények között végzik szolgáltatásait. Ilyen előzmények után az idén, a tavaly elért árbevé­teli tervet 2,5 millióval kí­vánják túlszárnyalni. Ebből a lakossági szolgáltatás 31 mil­liót, azaz az árbevétel 64,6 százalékát képviseli. Figye­lembe véve a bruttósítással és egyéb intézkedésekből fa­kadó plusz kiadásokat,­­ csupán 750 ezer forint nyere­ség előteremtésével számol­nak. Elérése érdekében az egy főre jutó árbevételnek meg kell haladnia a 131 ezer forintot. Ebben az esetben az 1987-ben elért egy évi, egy személyre jutó munkadíj 57 ezer 84 forintról 62 ezer 740 forintra emelkedik. A programból egyértelműen kitűnik, hogy 1988-ban is meghatározó szerepe lesz a lakossági szolgáltatási igé­nyek kielégítésének, az ész­szerű költséggazdálkodásnak, a most még kihasználatlan épületek előnyös hasznosítá­sának, az új elszámolási for­mák megújításának, illetve újabbakkal való bővítésének. Január 1-től átalánydíjas egységként működik a Ce­­red-Zabar községi fodrászat. Salgótarjánban a Gorkij-te­­lepen lévő női fodrászat és kozmetika mellett megkezdte működését a férfifodrászat. Február elseje óta két fő­vel dolgozik a szilaspogonyi autójavító. Ugyancsak febru­ár 1-től, két fővel tevékeny­kedik Salgótarjánban az Arany János úti kozmetikai szalonban a női fodrászat. Pásztón a Nógrádi Sándor­­lakótelepen egy új kozmetikai részleg teljesíti a kedves vendégek kívánságait. Salgó­tarjánban új helyére költö­zött a Beszterce-lakótelepi fodrászat. Az új szolgáltató egységek mellett, — amelyek nem vol­tak gazdaságosak —, meg­szűntek. Ide sorolhatjuk többi között a Mérleg utcai a fényképészetet. Folyamatban van a vil­lanyszerelők telephelyének és a korábban megszűnt szilas­pogonyi fodrászat épületének az értékesítése. Mindezek azt bizonyítják, hogy a kollektíva a nehéz gazdasági körülmények kö­zött is, a lehetőségekhez ké­pest részt vesz az ellátatlan települések lakossági szolgál­tatási igényeinek a kielégí­tésében. Országra szóló zene Nívódíjas a nézsai Palóc kórus A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Fo­gyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Kórusok Országos Tanácsa negyedik alkalommal rendezte meg a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek országos találkozóját. Eger harmadízben fogadta a találkozó részt­vevőit kedves figyelmességgel, csupán a melengető ta­vaszt nem sikerült biztosítani. A meghirdetés idején már nehéz időket éltünk, úgy gondoltuk, kisebb lesz a lelkesedés, csökken a daloló kedv. Kellemesen csalódtunk — talán éppen emiatt erősebb lett a nóta szeretete, ame­lyet az elődöntőkön részt vett kétszáz együttes példáz leginkább. Az öt elődöntőből — Salgótarján is házi­gaz­dája volt az egyiknek l— harminchárom együttes jutott az országos találkozóra. Nógrád megyét a mohor a­­magyarnándori pávakör és a nézsai Palóc kórus képvisel­te. Először a zsűri előtt ad­tak számot tudásukból az együttesek, majd Füzesa­bonyban, Gyöngyöstarjánban, Sarudon, Tarnaleleszen és Verpeléten adtak ízelítőt mű­sorukból, meghódítva ezzel a közönség szívét. Örömmel ál­lapítottuk meg, hogy a be­mutatókon — az előző pá­vaközi találkozók óta — to­vább gazdagodott a szövetke­zeti dalosok hanganyaga, ze­nei ismerete, énektudása. Mind magabiztosabbá, mű­vészibbé vált előadásmódjuk, ami nagy élményt nyújtott a hallgatóknak, ugyanakkor igen megnehezítette az Ols­­vay Imre által vezetett zsűri munkáját. A találkozóra meghívást kapott az ország valamennyi együttesének vezetője, akik nem csupán vendégei voltak a rendezvénynek, hanem tár­sadalmi zsűriként értékelték az együttesek produkcióit. A háromnapos találkozó fénypontja az a produkció volt, melyet a 800 résztvevő nyújtott az egri bazilika előt­ti lépcsősoron. Alföldi Borús István karnagy vezényelte egyesített énekkar csodálatos műsorát, a dalosok jókedvét még a telet idéző süvítő hi­deg szél sem tudta megtör­ni. A Gárdonyi Színházban, az ünnepélyes eredményhir­detést megelőzően dr. Poden Gyula, a TOT főtitkárhelyet­tese méltatta a találkozót és Kodály Zoltán szavaival kö­szöntötte a lelkes nézősere­get: „Nincs szebb feladat, mint belopni a szépség örö­mét az emberek életébe, azokéba, akik szívesen éne­kelnek, s azokéba is, akik nem muzsikusok.” A várva várt eredmény­­hirdetés számunkra nagy örö­möt hozott: a tíz nívódíjas egyike a nézsai Palóc kórus lett. Ezeken kívül a társadalmi zsűri különdíjast is kiosztot­ták és három — fiatalokból álló — együttes meghívást kapott a Ki mit tud vetél­kedő országos döntőjébe. A nívódíjas együttesek, a rendezvényhez méltóan, szín­vonalas gálaműsorral zár­ták az országos találkozót. Ivitz Zoltán Éljen hazánk felszabadulásának 43. évfordulója! «ütők a KISZ ben Milyen legyen a lakáspolitikai koncepció? Nem kis gond a szövetke­zeti fiatalok körében: az ön­álló lakáshoz jutás. Dehát, mint köztudott, nem csupán ezt a réteget sújtják a ma­gas lakásárak, a kamatter­hek, a támogatási rendszer ellentmondásai... Nos, a fia­talok nem várnak valami csodára, hanem maguk kez­deményeznek: ötletekkel, el­képzelésekkel. Megyénkben ezekben a hetekben több mint húsz fórumon vitatják meg a la­káspolitika koncepciós el­képzeléseiről szóló témát, amelyet a KISZ Központi Bizottsága bocsátott az alap­­szervezetek rendelkezésére. Az alapos, igen konkrét, al­ternatívákat tartalmazó ja­vaslat a mai gazdasági-tár­sadalmi viszonyokból indul ki, s nem valamiféle „plusz pénzt kér” az állami kas­­­szából, hanem a meglevő anyagi keret jobb, igazságo­sabb fölhasználását szor­galmazza. Miről is vitatkoznak ezek­ben a hetekben a KISZ- esek? A vitaanyag nyolc fe­jezetet ölel föl. A bevezető azokat a kérdéseket taglal­ja, amelyek arra adnak vá­laszt, hogy miért időszerű ma a lakáspolitikai foglalás újragondolása. állás- Há­rom fő okot neveznek meg: romlottak a fiatalok lakás­hoz jutási esélyei, elkezdőd­tek a lakásgazdálkodás hos­­­szú távú továbbfejlesztésé­nek munkálatai, végül gyen­gült az ifjúsági mozgalom érdekképviseleti hatása. Majd a továbbiakban ar­ról esik szó, miért is van szükség egy átfogó, több év­re szóló programra, s, hogy miben látják a jelenlegi la­kásgazdálkodás feszültsé­geit. Ezt követően ismerteti a dokumentum részletesen a KISZ ezzel kapcsolatos el­képzeléseit. Ezek között igen fontos alapelv az, hogy ki­emelt figyelmet kívánnak fordítani a lakással nem ren­delkezők lakáshoz jutási esé­lyeinek javítására, a népe­sedéspolitikai törekvésekre, s a lakáságazat szükségsze­rű átalakításából fakadó anyagi terheknek a társa­dalmi csoportok közötti ará­nyosabb megosztására. „A társadalom és az állam felelőssége legyen minden állampolgár megfelelő szín­vonalú lakhatásának bizto­sítása” — olvashatjuk a vita­anyagban. Aztán külön-kü­­lön teret szentel az egységes támogatáspolitika elveinek és eszközeinek, javaslatot tesz a bérlakásrendszer to­vábbfejlesztésére, valamint a személyi tulajdonú lakás­építés, -vásárlás pénzügyi feltételeire. Az eddig lezajlott tucatnyi vita is világosan jelzi, hogy az ifjúsági mozgalomban egy újfajta gondolkodás, szemlé­let van kialakulóban. Előtér­be kerülnek az érdekképvi­selet problémakörei, a fiata­lok élet- és munkakörülmé­nyei. Bízunk abban, hogy lesz erő a megvalósításhoz is! Nógrádi falusi bank a fővárosban Megyénk második legna­gyobb takarékszövetkezete az Érsekvadkert és Vidéke Ta­karékszövetkezet. A takarék­­betét- és részjegyállomány együttes összege meghaladja a 220 millió forintot. Az el­múlt évben 23,8 százalékos növekedést értek el, de az emelkedés az elmúlt három év átlagában is meghaladta a 17 százalékot. A szövetke­zet egy dolgozójára eső for­galomban első helyen állnak a megyében, míg a bérhaté­konyságban a második he­lyet foglalják el. Ugyancsak második helyen állnak a dol­gozók átlagkeresete tekinte­tében, mely havi átlagban az elmúlt évben 7268 forint volt. A szövetkezet tevékenységi körét kiterjesztette immár a megye határán túlra is. Még 1986 decemberében Buda­pesten, a XIII. kerületben nyitott egy kirendeltséget, a kerületi lakosság nagy örö­mére. Harmincegyből huszonöt Pesten Kölcsönös bizalom A szövetkezet takarékbetét­növekedése 1987-ben abszo­lút értékben 31,5 millió fo­rint volt, s ebből 25,7 millió forint már Budapesten gyűlt össze. A budapesti kirendelt­ség a kölcsönök folyósításá­ban is jól indította a mű­ködés első évét. 1987-ben már 12,7 millió forint kölcsönt folyósítottak Budapesten, míg a szövetkezet összes kölcsön­folyósítása 30,8 millió forint volt, tehát a megyei műkö­dési területen 18,1 millió fo­rint kölcsönfolyósítás tör­tént. A XIII. kerületi lakosság a működés első évében már jól megismerte az érsekvadker­ti takarékszövetkezetet, illet­ve budapesti kirendeltségének munkáját, s a bizalom köl­csönös lett a szövetkezet és a tagság egyre jobban érzi a takarékszövetkezetben rejlő előnyöket, amit a részköz­gyűlésen nyilvánított múlt évi tagsági vélemények is iga­zolnak. A mai nehéz gazdasági helyzetben egyáltalán nem feltűnő, hogy egy falusi bank Budapestre is „beteszi a lá­bát”, mert a pesti ember sem az eszközökben válogat, ha­nem céljai eléréséhez, a leg­megfelelőbbet választja még a pénzintézetek tekintetében is. Az érsekvadkerti taka­rékszövetkezet vezetői e te­kintetben is igazolták a régi mondást: a cél szentesíti az eszközt. D. P. Munkavédelmi kesztyűk Bátonyterenyéről. Az áfész üzemében végzik az anyag-elő­készítés fontos műveletét, aztán következik a szabás és varrás nagy gonddal, mert az embert védi. — bp —

Next