Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1860-04-22 / 17. szám
Vasárnap ápril 22-én 1860. 2-ik szám Negyedik évi folyam. Uj előfizetési iij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordatva. Négy hóra (márcziustól junius végéig) 3 ft. uj pénz. — Tíz hóra (márcziustól deczember végéig) 7 ft. uj pénz. NŐTLENSÉG VAGY HALÁL. (Beszély.) — írja BÚS VITÉZ. (Folytatás.) Komoly elhatározás után Pistai barátunk újra tudományos foglalkozásaihoz látott, de egy újabbzaj egészen kizavarta a tudományok köréből. Félig boszosan félig kiváncsian lépett az ablakhoz, s tudós úrhoz nem illő módon jó sokáig leselkedett. Kezdett hasonlítói nagyon a tudatlan emberekhez. Hanem hiszen, volt is mit látni, mit hallani! Az udvar közepén, majd kisebb, majd nagyobb körben vágtatott egy telivér paripa hátán Aurélia kisasszony. Kis kezében pattogott az ostor, s kis ajkáról hangos kaczagás felelt a nagybácsi intő szavaira. — Csak az kellene még, hogy én ezt a kis sárkányt neül vegyem, gondolta magában Pista. Az én nagybátyámnak gyönyörű tervei vannak, ha jól értettem célzásait. Ha nem tettem volna már régen fogadást a nőtlenségre, e perczben megfogadnám azt. E fogadás őszinteségéről senkinek sincs joga kétkedni, hanem az mégis kissé különös volt, hogy Pista el nem távozott az ablaktól, míg csak az ostorpattogást hallani lehetett, míg csak a kis sárkány látható volt. Sőt mikor már Aurélia az udvar kapuján kirepült, s már valahol messze lovagolt, Pista úrfi még akkor is nézte az udvar kőkerítését , mely előle eltakarta a kis sárkányt. Csak azután merte kinyitni szobája ajtaját, kiment, s mint az illendőség hozta magával, özvegy Harsányiné asszonyságnak, ki a háznak közeli rokona volt, kezet csókolt, mire a jó asszonyság egy ötvenéves ajknak csókjával boldogította uraöcscsét. Aztán hosszú beszédbe bonyolódtak, melynek még akkor sem szakadt vége, mikor Rellike a lovaglásból visszatért. Rellike bizonyosan valami szélességet akart elkövetni, mert halkan lábujjhegyen lépegetett át a szobákon, de egyszerre megállt. A szomszéd szobában nevét említette valaki, s a félignyilt ajtón minden hangot jól ki lehetett hallani. Auréliácska hallgatózott. — Ön rosz ember, Pista. Hát nem tetszik önnek az én Rellikém? Ezt özvegy Harsányiné asszonyság mondta, Rellike jól megismerte hangját. De