Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Moór Elemér: Bor és szőlő 413

Bor és szőlő (A szőlőtermelés kialakulása népünknél az idetartozó szókészlet tükrében)­­. őseink a borral, mint itallal, még Kelet-Európában ismerkedtek meg, bizonyára éppúgy kereskedelmi cikként, mint a germánok a rómaiak borával. Valószínűleg török szatócs­ok révén származott el hozzájuk a Pontus melléké­nek bora. Régebben másképp magyarázták bor szavunk eredetét, amennyiben feltették, hogy a régi magyarok a törökök révén már Kelet-Európában meg­ismerkedtek volna a szőlőműveléssel is. Ezzel ugyanis néhány más török jövevényszavunk is — mint szőlő, szűrni és seprő — kapcsolatba hozhatónak látszott. Csakhogy persze szőlő szavunk megfelelője egy török nyelvben sem szolgál a Vitis vinifera-nak vagy termésének megnevezésére, hanem egyszerűen csak 'bogyó'-t jelent. Ez lehetett a mi nyelvünkben is a szőlő szó eredeti jelentése. Ezért mondják a székelyek is — amint ezt erdélyi származású bará­taimtól hallottam — a ribizlit is szőlő­nek. — A szűrni és seprő szavak meg­felelői pedig olyan török nyelvekben is megvannak, amelyeknek a beszélői a szőlőtermelésnek még csak hírét sem hallhatták. A szűrni szó bizonyára a túró szóval tartozik össze, mert hisz a túrót ma is úgy választják el a savótól, hogy ruhán keresztül megszűrik a felmelegített aludttejet. Bizonyára így készí­tették a túrót azok a törökök is, akiktől őseink a túró- és vajkészítést (vö. író, köpü) eltanulták. Ami pedig a seprő­t illeti, az bizonyára a karó és komló szavainkkal tartozik együvé, amennyiben a sörkészítésre vonatkozhatott; ezért­ is van meg a mi seprőnknek megfelelő cupra pl. a kazáni tatárok nyelvé­ben 'Hefe, Sauerteig' jelentésben (vö. GOMBOCZ: BTLW. 116). A régi magyarok állítólagos szőlőtermelése nemrégiben még azon az őstörténeti elmélet mellett is érvként szerepelt, hogy őseink 463-ban Nyugat-Szibériából vonultak volna Kaukázus mellékére az onugorok társaságában. Ez az elmélet persze gyökeresen tévesnek bizonyult (vö. MODR: Acta Ethn. II, 2£­—140). Mivel pedig őseink a Kubán mellékén sohasem laktak, az ottani törökök állítólagos szőlőtermelését sem vehették át vagy ismerhették meg. Ott pedig, ahol a régi magyarok Kelet-Európában ténylegesen laktak és ahol közelebbi kapcsolatba kerültek valami bolgár-törökös nyelvet beszélő, földműves török néppel, vagyis a Közép-Don és a Közép-Volga közötti Le­ve­diában, ott a szőlő már nem terem meg. Utolsó kelet-európai szállásterüle­tükön, vagyis a Donyec-melléki Etelköz homokján a szőlő manapság bizo­nyára éppúgy megterem mint Kecskemét és Izsák környékének homokján, de ezt a régiek még aligha tudták. De nem is úgy művelhették Kelet-Európá­ban egykor a szőlőt, hogy azt valamilyen fátlan mezőségen is termeszthették volna. Kelet-Európában ugyanis a szőlőt eredetileg fákra futtatva termeszt­hették, hisz vad állapotban iszalagszerű erdei növény volt, amelynek épp a 11 Nyelvtudományi Közlemények LXV. 2.

Next