Felsőkereskedelmi Iskola, Nyíregyháza, 1938
könyvét küldötte ajándékul annak a tanulónak, aki versét az ünnepélyen elszavalta. A szenci ifjúság azzal örvendeztette meg a nyíregyházi fiúkat, hogy 50 példányban előfizetett a Reménysugárra. A nyíregyházi fiúk a szombati napot is Szencen töltötték s alig tudtak szavakat találni a hála kifejezésére azért a szeretetért, amellyel az egész község őket elhalmozta. Kimentek a Szénétől 4 kilométerre eső határhoz is, megismerhették barátaik elbeszéléséből az elnyomatás keserves két évtizedének s a pozsonyi magyar ifjúság dacos ellenállásának hősi mozzanatokban oly gazdag történetét, s ők is elmondhatták, mennyi imádsággal, munkával, erőfeszítéssel küzdöttünk mi a csonka országban érettük. Az ifjúság lelkes testvéri találkozásának folytatása is lesz, mert Margócsy Emil főigazgató meghívott Nyíregyházára a szenei tanulók közül hármat, akik a húszéves cseh kultúrpolitika áldozataiként nem tudtak magyarul ! Reméljük, hogy a szeretet, amelyben itt részük lesz, megnyeri a szívüket és visszafordítja a lelküket az elhagyott édesanyához, a magyar hazához. 2. Kassa. Március 15-én iskolánk egész tanulóifjúsága, 200 növendék, az összes tanárok kíséretével Kassára tettek egynapos kirándulást, amely minden részében nagyon jól sikerült; erről ünnepélyeink sorában számoltunk be részletesen. 3. Debrecen. Május 3-án a IV. évf. összes növendéke, számszerint 38-an dr. Marssó József, Kovács Béla és Batta László vezetése mellett Debrecenbe tettek kirándulást, amelyről az alábbiakban számolnak be: Délelőtt folyamán a következőlátnivalókat tekintettük meg: a Petőfitér 3. sz. alatt lévő egyszerű emléktáblát, amely S Petőfi Sándor Debrecenben töltött ínséges teléről szól; a Deák Ferenc utcán az Iparkamara palotáját a gör. kát. püspökség elleni 1014. évi bombamerénylet emléktáblájával; a Piacutca 58. sz. házának falán Fazekas Mihály emléktábláját, amely a Ludas Matyi érdekesebb jeleneteit örökíti meg; a Csokonai Színházat, amely 1865- ben épült és a legrégibb magyar vidéki kőszínház; az Angol Királynő-szállodát a „Bunda“ nevű étteremmel, amely Haranghy Jenő által festett Csokonaifreskókkal díszített, faburkolatú meghitt helyiség, magyar motívum, bútorokkal és Ady-emléktáblával; egyébként Ady nevezte el Bundának, mondván, hogy olyan mint a jó pásztor-bunda, nyáron hűvös, télen meleg; a Református Kistemplomot, amely süppedékes talajon facölöpökre épült és másfél méterrel lejjebb van az utcaszintnél; tornyát a szélvihar leszakította, azt leszedték és bástyaszerűen képezték ki; a Kistemplom mögött a ref. lelkészi hivatalt, amely a régi magyar tornácos építkezés szép megnyilatkozása; a Széchenyi-utca 1. szám alatt álló Podmaniczky-házat, melyben 1849-ben a főrendiházi gyűlést tartották és a világvárosi méretű Arany Bika-szállodát. Itt a városnézést rövid időre megszakítottuk és a kereskedelmi iskola kedves szívességét igénybevéve, csomagjainkat leraktuk és úgy folytattuk utunkat, miközben megnéztük a Nagytemplom előtti Kossuth-szobrot, a Nagytemplomot, a legnagyobb magyar ref. templomot, amelynek befogadó képessége 5—6000 ember. 1849-ben itt detronizálták a Habsburg-házat, az úrasztala mellett van az a szék, amelyen annak idején Kossuth Lajos ült; a Nagytemplom mögötti emlékkertben Bocskai István szobrát; a Gályarabok emlékoszlopát a 40 lelkipásztor nevével; Csokonai Vitéz Mihály szobrát; az idő rövidsége miatt csak kívülről a 400 éves Kollégiumot, majd pedig a méltó helyen és keretben elhelyezett Déri-múzeumot, amelynek legnagyobb értéke, Munkácsy Mihály Eece Homója előtt hosszú ideig szótlanul, lenyűgözve állottunk.