Nyíregyházi Mezőgép, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,50 FT 1979. JANUÁR HÓ Zavartalanul kezdődött a munka Kimagasló termelési eredményekkel zárt esztendő után, a nem kisebb feladatokkal előttünk álló új esztendő első munkanapján hogyan sikerült kezdeni a munkát, a termelést? E kérdés aktuali­tását fokozta, hogy 1979. kemény hideggel, jégpáncéllá dermedt utakkal, havazással, szélviharokkal köszöntött ránk. Okozott-e gon­dot ez vállalatunknak? Bede Zsigmondtól, a termelési osztály veze­tőjétől kértünk tájékoztatást az év elején. — A szokatlanul téliesre for­dult időjárás gyáregységeinkben nem okozott különösebb gondot. Talán kissé hidegebbek voltak a műhelyek egy-két napig. Komo­lyabb termelést akadályozó problémáról nem tudok. Az első napokban a műszaki, fejlesztési, a technológiai, az anyag- és kooperációs osztályok vezetőinek társaságában sorra jártuk a gyáregységeket, hogy a helyszí­nen győződjünk meg a valós helyzetről. Adottak-e a munka­kezdés feltételei, s ha szükséges, segíthessünk. Elmondhatom, mindenütt rendben megkezdő­dött a termelés, senki nem ma­radt munka nélkül. — A termelésirányítás azzal a koncepcióval indult, hogy a gyáregységek ugyanazokkal a termékeknek a gyártásával kezdjék az új évet, amelyekkel az óévet befejezték. Ezekhez ugyanis rendelkezésre állnak a dokumentációk, a gyártóeszkö­zök, készülékek és az egyéb fel­tételek. Csak az anyagokról kell gondoskodni. Így igazoltuk vis­­­sza a megrendeléseket, e szerint készítettük a programokat, vé­geztük, illetve végeztettük a gyártáselőkészítést. Tehát Nyír­egyházán folytatták a nehézfel­építmények készítését, nem is lesz akadálya, hogy január vé­gére elszállítsák a NDK-beli partnernek a szokásos havi 200 darabot. A hajtóművekből pedig már az első dekádban jelentő­sebb mennyiséget értékesített központi gyáregységünk. A Baktalórántházán 40 darab mindent felhordó állt a befeje­zetlen állományban. Ezekkel, valamint az export weimari markolók gyártásával szintén folyamatos munkafeltételeket teremtettek. Fehérgyarmaton ugyancsak a decemberben is ké­szült SM—15 jelű silómarók, a kitrágyázók — az LKK—01 és a 02-es típusok — voltak fél­készen, s egy silómaró már az első napokban átadásra várt. Ezekhez még januárban hozzá­jött néhány D—30-as jelű nagy­üzemi daráló kibocsátása. Meg­felelő árbevételre számíthatunk tőlük. A mátészalkaiaknak az idén sem lesz a mezőgazdasági pótkocsikon kívül más termé­kük, így ott az LTK—6 takar­mánykiosztó és az MBP—6,5 billenőplatós pótkocsi gyártását, illetve összeszerelését folytatták januárban. Hadd jegyezzem meg, hogy a megrendelések az előző évinél jóval több darab­számra szólnak 1979-ben. Úgy igyekeztünk segíteni, hogy az ebből adódó nagyobb alkatrész- és részegységgyártási feladatai­kat csökkentettük, pontosabban megosztottuk a gyáregységek között. Már nincs is olyan gyár­egységünk, amelyik nem dolgo­zik a szalkaiak „keze alá”, így a késztermék előállítás mellett készítették folyamatosan a pót­kocsirészeket januárban is a gyáregységek. E nélkül ugyanis nem lenne árbevétele a válla­latnak Mátészalkáról, így vi­szont bizonyosan várható 16—18 millió forint. — Nagykállói gyáregységünk­ben szintén folyamatosan dol­goztak a szarvasmarhatartás különböző gépein, amelyeket eddig is gyártottak. Teljes kapa­citással indult Mátészalka részé­re a pótkocsik részegységeinek gyártása. Tisztes árbevételt hoz­nak. Nyírbátorban több gonddal kezdődött az esztendő. Ott ugyanis a légtartályok, a bojle­­rek és a pótalkatrészek mellé új termékként lépett be a HÓD­­GÉP-től átvett futóművek gyár­tása. És csupán a műsorkeretet adták le. Decemberben kezdték meg a középkategóriájú mező­­gazdasági pótkocsik futóművei­nek gyártását a nyírbátoriak, és dicséretükre szóljon, hogy fo­lyamatosan szállítják a DETK- tartálykocsikhoz, a TAK—7 je­lű takarmánykeverő- és kiosz­tókhoz, az MBP—6,5 típusú pót­kocsikhoz gyáregységeink szá­mára januárra szükséges futó­műpárokat. Emellett a HÓD­­GÉP-nek is, de a termékkel át­vállalt külső megrendelőnek is eleget tettek. — Nyírteleki gyáregységünk decemberben 60 DETK—15 jelű tartálykocsit értékesített. A megkezdett szériából 40 darab maradt januári befejezésre fél­készen. Ott ezeken dolgoztak, Tiszavasváriban pedig a TAK— 7-es takarmányos kocsikat ké­szítették, valamint a fluid be­rendezéseket.­­V — Anyaghiány problémáink azonban most is vannak. Első­sorban az NDK-exportmunka, a weimari markolók kooperációs anyagainak szállításában oko­zott fennakadást — nem hazánk területén — a rendkívül nagy havazás. Meg a tőkés importból beszerezhető alkatrészek szoká­sos év eleji gondjai szorítanak különösen Tiszavasváriban.­ A TAK—7-esekhez az import h­ajj meg a csigatengely csöve hiány­zik. Főképp az utóbbi, mert vé­leményem szerint a láncot vala­hogy még csak beszerezzük. Mint ahogy néhány nap alatt megkerítettük a nyírtelekiek számára is a TAURUS-tól a 40 DETR kocsihoz hiányzó futómű gumikat. A többi anyaghiány gondunk megoldható, mert azo­kat tudjuk helyettesíteni. De hangsúlyozom, hogy a legége­tőbb import-alkatrészhiány is csak átmeneti árbevétel gond, mert nem tudunk készterméket esetleg kibocsájtani. A folya­matos munkavégzést ezek nem akadályozzák úgy, hogy terme­léskiesést okozna. — Mindezek ellenére képesek leszünk annyi árbevételt teljesí­teni az új év első hónapjában, mint tavaly januárban. A folya­matosan végzett munkánk ered­ményeként pedig februárban már minden „egyenesbe” jön gyáregységeinkben. Foglalkoz­hatunk az újabb termékeink átvételével, gyártásba vételével. Elsőként Nagykállóban, ahol még az első negyedévben meg kell kezdeni a debreceni társ­­vállalattól átvett szemes ter­ménytároló tartályok gyártását. Ezek több típusával bővül gyár­egységünk profilja. Tulajdon­képpen egyugyanaz termékről van szó, csupán a nagyság sze­rint változik. Komoly feladat lesz, mert ez a tárolótartály hiánycikk. Gyorsan rá kell áll­nunk a többköbméteres tartá­lyok és tartószerkezeteik gyár­tására. Már ebben az évben 25 milliós értékű megrendelésünk van. Majd a második félévben a tiszavasváriak kezdik meg az ÁSZP típusú állatszállító pótko­csi sorozatgyártását. Száz da­rabra kaptunk megrendelést, 12 millió forint körüli értékben. 1«// Az SM—15 jelű silómaró gyártásával kezdték a munkát Fehér­­gyarmaton az új esztendőben. Juhász József és Károly Gáspár a hordozórészt szereli. (Császár Csaba felv.) A vezetőség tárgyalta Szélesedett az újítómozgalom 375 újítási javaslat 1978-ban Az újítómozgalomban elért eredményekről minden év de­cemberében számol be a válla­lat vezetősége és a VSZT—SZB előtt a műszaki fejlesztési osz­tály és irányítója, a műsza­ki igazgatóhelyettes. Az újí­tómozgalom helyzetének meg­vitatása nemcsak az elért eredmények ismertetésére korlá­tozódik, hanem célja­­ az is, hogy felhívja a figyelmet a hiányos­ságokra és problémákra, meg­határozza azok kijavításának módjait, javaslatokat tegyen az eredményesebb munkavégzés­re és megszabja a következő év feladatait. A vállalat vezetőségének múlt évi utolsó ülésén, december 16- án ismertette Katona Béla, mű­szaki igazgatóhelyettes az újító­mozgalom 1978. évi eredményeit. A beszámolóban utalt arra, hogy az újítási helyzet értékelése, amelyet a vállalat vezetése min­den évben rendszeresen elvégez, tükrözi azt­ a fejlődést, vagy visszaesést, amely az újítómoz­galomban bekövetkezik. Emlé­keztetett az újítómozgalom fel­adatára. Arra, hogy e mozgalom a műszaki haladás társadalmi erőforrása, a dolgozók önként vállalt és tudatos tevékenységé­nek szervezett formája. Célja, hogy a dolgozók munkaköri kö­telességük ellátásán túl újítási javaslatokkal segítsék a műszaki fejlődést, a termelés és a gaz­dálkodás hatékonyságának nö­vekedését. Az újítómozgalom ilyen meghatározása egyúttal a vállalat dolgozói, valamint fele­lős gazdasági és társadalmi szervei előtt is kijelöli azokat a feladatokat, amelyeket végre kell hajtaniuk a mozgalom fej­lesztése és magas színvonalon tartása területén. Az újítómozgalom továbbfej­lesztése érdekében mindenek­előtt az 1977. december 19-i ve­zetőségi ülés tanácsait, észrevé­teleit, határozatait igyekeztek megvalósítani 1978-ban. Febru­ár 7-én kiadták a vállalati újí­tási feladattervet, amelyben 29 pontban foglalták össze a leg­fontosabb tennivalókat, melyek­re az újítóktól vártak és vár­nak megoldást. Meghirdették az egész évre szóló újítási ver­senyt, amellyel az újítással fog­lalkozó ügyintézők munkáját ösztönözték. A vállalat központ­ban bevezették a központi ügy­intézést és elbírálást is, ezzel az újítások egységesebb, gyorsabb elbírálását és bevezetését. A központban függetlenített újítá­si előadót neveztek ki a jobb in­tézés és a gyáregységek újítási előadóinak összefogása érdeké­ben. Ezen kívül év közben több olyan adminisztratív intézkedés­re került sor, amely az újítá­sok elbírálásának és hasznosítá­sának gördülékenyebbé tételét volt hivatott szolgálni. Igyekeztek a szocialista brigá­dokat jobban mozgósítani, alko­tó tevékenységüket jobban fel­használni. Az eredmény: a szo­cialista brigádok újító kedve lé­nyegesen növekedett. Sikerült az újítások ügyintézését meg­gyorsítani: az 1978-ban beadott újításoknak 12 százaléka maradt elbírálatlanul ügyintézés alatt a beszámolás időpontjáig. Hozzá­tette azonban a műszaki igazga­tóhelyettes, hogy míg a közpon­ti ügyintézés meggyorsult, ad­dig a szükségessé váló levelezés növelte az újítások bevezetésé­nek átfutási idejét. Ezek után rátért az 1978. évi eredmények és a hiányosságok értékelésére. A számszerű ada­tokat az 1977. éviekkel­­ együtt, illetve azokkal összehasonlítva ismertette. A javaslattevők és a javaslatok száma emelkedett. Az előbbiek az 1977. évi 215-ről 375-re, az utóbbiak 177-ről 184-re. Ez azzal magyarázható, hogy szélesedett az újítók bázisa, nö­vekedett az újítási kedv. Az el­fogadott és a bevezetett újítások száma viszont csökkent Ez a központosított ügyintézés még mindig nem elég gördülékeny­­ségének tudható be. Lényegesen emelkedett az elutasított javas­latok száma. Ennek oka egyér­telműen az, hogy gyakran nem kellően átgondolt javaslatokat nyújtanak be. A mozgalom szé­pen fejlődött Nyíregyházán és Nyírbátorban, visszaesés tapasz­talható Baktalórántházán és Nagykállóban. Beszélt a javaslattevők díjazá­sáról és az újítások hasznos eredményeiről. A díjazott sze­mélyek száma nem túlzott mér­tékben, de növekedett: az 1977. évi 119-cel szemben 1978-ban 138 újítót díjaztak. Ugyancsak növe­kedett a kifizetett újítási díj összege is, 20,9 százalékkal. Számottevően nőtt az újítások által képződött hasznos ered­mény. Meg kell azonban emlí­teni, hogy ez nagyobb részt az előző években benyújtott jelen­tősebb újítások eredménye, melyek hasznosítására 1978-ban került sor, mint például Nyír­teleken a DETK-tartályokkal kapcsolatos újításokra is. Szem­betűnő, hogy három gyáregysé­günk nem tud hasznos ered­ményt felmutatni. Ennek oka, hogy az újítók ragaszkodnak az eszmei díjazáshoz. Általánosságban megállapít­ható, hogy az újítómozgalom­ban 1978-ban is jelentős ered­ményt értünk el. A mozgalom az újítási versenyhónap elma­radása ellenére is fejlődött, számszerű eredményeink tovább javultak. Ez annak köszönhető, hogy növekedett az újítási pro­pagandamunka színvonala, az újítások elbírálása gyorsan és (Folytatás a 2. oldalon)

Next