Nyíregyházi Mezőgép, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1982. JANUÁR HÓ Munkakezdés az új évben Termelési körkép a gyáregységekből Van munkánk, nem is kevés. A szerződéses meg­rendelések a biztosítékai, hogy a kívánt mértékben növelhetjük a termelésünket 1982-ben. A felkészülést feladataink elvégzésére ezúttal a korábbinál alapo­sabban és korábban kezdtük meg. AZ ÖTNAPOS MUNKA­RENDRE való áttérés miatt a követelmények teljesítéséhez jobban szervezett munkával kell hozzálátnunk. Mindezek tudatá­ban bizakodással és várakozás­sal tekintünk az új esztendő elé. Az első munkanapon, 1982. janu­ár 3-án, 6 napos héttel kezdtük az „ötnapost”. Véletlen, hogy az év végi ünnepek miatt így ala­kult a munkarend. Kaptunk te­hát egy nap plusz időt a naptár­tól, hogy könnyebben illeszked­hessünk bele az új munkarend­be. Volt, ahol nem is jött ez ros­­­szul. Tehát elkezdtük! De ho­gyan sikerült a termelést indíta­ni, mivel foglalkoztak, mit gyár­tanak? — ezekre a hagyomá­nyos év eleji kérdésekre keres­tük a választ gyáregységeink­ben. Fehérgyarmaton örömmel új­ságolta Pacza Mihály igazgató ■— még mielőtt bármit is kérdez­hettünk volna —, sikerült túl­teljesíteniük a termelési és az árbevételi tervüket. Jól meg vol­tak pakolva munkával, mi taga­dás, dolgoztak is keményen. A 107,9 millió forintos árbevételi tervüket 116 millió forintra túl­teljesítették. Megfelelő befeje­zetlen termékmennyiség biztosí­totta a jó évkezdést. 31 darab traktorra függesztett Silex típu­sú silómaró, szűrőciklonok, kon­zervipari gépek — két dobos mosó, valamint előfőző — Buda­­mobil alvázak és a Vár—1 állat­rakodók álltak különböző ké­szültségi fokban az új évi mun­kakezdésre. Zavartalanul foly­tatták a munkát, amit az óév­ben abbahagytak. ELMONDTA AZ IGAZGATÓ, hogy a nagyüzemi darálók és a konzervipari gépek gyártását befejezték, ezeket leadta a vál­lalat. Pontosabban a konzerv­ipari gépek közül azokat, ame­lyeket eddig gyártottak. Viszont az említett kettőt más gyáregy­ségből helyezték ide, számukra új gyártmányt jelentenek. Egyéb­ként öt új termékük van, közöt­tük nullszériásak is. Remélik, hogy megbirkóznak velük, hi­szen tavaly sem volt kevesebb ilyen feladatuk. Örömmel mu­tatták az új festőüzemüket is, ahol az év első napjaiban még javában szorgalmasan dolgoztak villanyszerelőik. De már nincs sok idő hátra az üzembe helye­zésig. Nagykállóban nem sok jóval fogadott Gregori László igazga­tó. Erre számítottunk is. Tervük­ből egyetlen főbb mutatót sem tudtak teljesíteni. A múlt évben a gyáregység egész termékszer­kezete megváltozott. Éves terme­lési tervüknek csak kisebb ré­szét képezte a főtermék, az ál­lattartó berendezések gyártása. Nagyobb részben takarmánytá­rolókat, valamint az NDK-ex­­portra készülő F—997-es nehéz­felépítményeket, és az NSZK- export pótkocsi részegységeket gyártották. Szinte minden termékükben nagy az élőmunka-felhasználás, a darabolás, a hegesztés, a fes­tés. Úgynevezett kereskedelmi áru alig kerül a gyártmányokba. Nagy gondjuk az exporttal volt, nem győzték. A szakemberek dolga elemezni, hogy miért. A gyáregység kollektívája nincs híján a szorgalomnak, tenniaka­­rásnak. Az év végén, hogy minél több árbevételhez jussanak, igyekeztek túladni minden kész­terméken, és befejezni a befe­­jezhetőt, így az új évet „üres” műhelyekben kezdték. Dolgoz­tak, ugyanazokhoz a termékek­hez fogtak, amelyeket tavaly is gyártottak. TISZAVASVÁRIBAN tervtúl­teljesítésről tájékoztatott Pato­­nai János főmérnök. Ez árbevé­telben 18 millió pluszt jelent. De nem utolsósorban azt is — tette hozzá —, hogy szerződéses kötelezettségeiknek kevés híján eleget tettek. Nem panaszkodott az anyagellátási nehézségekre. Szavaiból mégis az érződött, vannak ilyenek. Az évkezdésről szólva elég szűkszavúan fogal­mazott. A befejezetlen állo­mányról úgy, hogy amelyik termékhez volt anyag, azt ma­gasabb készültségi fokon tudták az új évre előkészíteni, amihez nem volt, az meg is látszott az előgyártáson. Munka van, azzal nincs baj, sokféle gyártmányt ál­lítanak elő az idén is. De hogy mikor lesz árbevételük az új esztendőben, az a KP—206 típu­sú pótkocsigyártás előrehaladá­sának függvénye. Ott pedig vol­tak fennakadások az év elején! Mátészalkán csakugyan nem volt semmi zavar a termelésben, hiszen január 12-én a központi meó munkatársával, a KPM és az Agroker átvevőivel együtt jártunk a gyáregységben. Szem­tanúi lehettünk az új esztendő első termékátadásának. Nyolc­van darab MBP—6,5 típusú pót­kocsit vettek át a gyáregységtől. Ennyit jelentettek készre, bár nyolcvanhét állt sorban a tároló­téren. A hatnapos munkahét után egy kis tartalék maradt az első ötnaposra. Pongó Zsigmond igazgató is úgy érezte, jó volt az évkezdés, mert — tizenöt kocsi kivételével — valamennyi fel­sorakoztatott MBP pótkocsi tel­jes egészében már az idén ké­szült. Természetesen megfelelő társtelepi közreműködéssel, rész­egységek szállításával. Ami azt illeti, az óévet sem fejezték be rosszul. A gyáregységi terv min­den jelentősebb mutatóját túl­teljesítették. JÓL ZÁRTÁK ÉS JÓL KEZD­TÉK az évet Mátészalkán, pe­dig az első munkanapon nem­csak termeltek, költözködtek is. Szűcs László főmérnök vállal­kozott arra, hogy bemutassa az átszervezett pótkocsigyártást. Komoly helycserét hajtottak végre a gyártósor átalakításá­hoz. Mégpedig példás gyorsaság­gal, két nap alatt, december 28- án és január 3-án. A második napon közben termeltek is, sőt a délutáni műszakban mindenütt a zavartalan műszakok szokásos darabszámait állították elő. A régi szereldében, ahol eddig a pótkocsik összeszerelését vé­gezték, most az alvázak gyártá­sa folyik. Palánkokkal elválaszt­va sorakoznak egymás után a hegesztők munkahelyei. Nagyobb üres tér csupán az üzem két végé­ben van, az alapanyag-tároló fe­lőli végén, az anyag-előkészítés­hez hagytak helyet. A kész rész­egységeket innen egyenes úton szállítják át az új csarnokba, a múlt évi „honfoglalás” után ott készültek az alvázak. A koráb­binál jóval tágasabb helyen, itt alakították ki a szerelősort, amelynek végében fallal levá­lasztott önálló üzemrészként épí­tették be az úgynevezett cser­kúti festő- és szárítókabinokat. A négy egytonnás darupálya gyáregységi tervezésben és kivi­telezésben került a szerelősorra. Ezzel egyidejűleg normakar­bantartást végeztek. Ennek eredménye: műszakonként plusz egy pótkocsi. A pótkocsigyártás átfutási ideje felgyorsult, a da­rabszám hatról hét darabra nö­vekedett műszakonként. Ezzel a gyártási tempóval természetesen szinkronban van a festőkapaci­tás is. NYÍRTELEKI GYÁREGYSÉ­GÜNKBEN, amint arról koráb­ban beszámoltunk, a tőkésexport Hesston típusú hígtrágyáit fel­­szedő-kiszóró tartálykocsik és annak hazai változata, a HFS— 105 jelű tartálykocsik gyártásá­val fejezték be az évet. Sok ne­hézséget leküzdve teljesítették a feladatot. Végül vagonhiány mi­att visszamaradt 15 darab tőkés export gépekből. Ennek ellené­re a 115 millió forintos árbevé­teli tervüket 7 millió forinttal túlteljesítették. S ahogy a gyár­egység igazgatója megfogalmaz­ta, aránylag zökkenőmentesen léptek át az új esztendőbe a ter­melés indítását illetően. Prog­ramjukban első gyártmányként a DETR—15 típusú tartálykocsik szerepeltek. Év végén megtették az előkészületeket ezek gyártá­sához. Nyírbátori gyáregységünkben decemberben versenyt futottak az idővel, s ők győztek, így a várakozásnak megfelelően a szerződéses kötelezettségeknek eleget tudtak tenni. A futómű­gyártásban nagy hajrával szol­gálták ki minden külső megren­delőjük, és, természetesen gyár­egységeink igényeit. Termelési és árbevételi tervüket teljesítet­ték. Jó hangulatban fogtak hoz­zá új feladataikhoz. Lehoczky Péter igazgató elmondta, hogy várakozáson felül sikerült az év­nyitás. Mintha maga is csodál­kozott volna azon, hogy semmi akadály sem került útjukba az új esztendő első két hete alatt. (Folytatás a 2. oldalon) BBA-S idén már sorozatb­an BBA—S típusú bálafelszedő-bontó és aprító gépet végszerelik fehérgyarmati gyáregységünkben. a Munkavédelmi vetélkedő A hagyományos vállalati munkavédelmi vetélkedőt december má­sodik szabad szombatján rendezték meg a törzsgyári ebédlőben. Valamennyi gyáregységünk beküldte 5—5 tagú csapatát a vetél­kedőre. Korrekt versenyben a nyíregyházi törzsgyár csapata ke­rült az élre. Második helyezést a nyírteleki gyáregység, a III. he­lyet pedig a központ szerszámműhelye versenyzői szerezték meg. (Hargitai Gizella felv.) Beszámoló a választóknak Minden évben beszámolnak a tanácstagok választóiknak a végzett munkáról. A falvakban falugyűléseken, a városokban ta­nácstagi beszámolókon hallhat­nak a választók lakóhelyük, a város, a község fejlődéséről, a tervekről, amelyekről maguk is elmondhatják véleményüket, kí­vánságaikat. Vállalatunk kollek­tívájában több dolgozó is viseli lakóhelye, környezete bizalmá­ból ezt a megtisztelő, felelősség­­­teljes tisztséget. Megyeszerte tar­tottak Mezőgép­es dolgozók ta­nácstagi beszámolókat. Decem­ber 27-én törzsgyári ebédlőnk­ben tartotta meg választói előtt beszámolóját Nagy Sándor, nyíregyházi városi tanácstag, vállalatunk igazgatója. (Hargitai Gizella felv.)

Next