Nyíregyházi Mezőgép, 1989 (21. évfolyam, 1-4. szám)

1989-01-01 / 1. szám

a nyíregyházi MEzősarnastái gépgyártó vázlati dolgozóinak lapji XXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 2,SO FORINT 1989. JANUÁR HÓ ^ Ülésezett a vállalati tanács 11 ________________________________ Ne a beosztást, a munkát fizessék meg a VT, elfogadta az új működési és szervezeti szabályzatot Nem éppen rózsás arccal érkeztek a vállalati tanács tagjai a január 13-i VT-ülésre. Nem azért, mert 13-a volt és péntek, hanem azért, mert ezen az ülésen jelentős szervezeti változásról kellett dönteni. Olyanokról, amelyet sokak szerint már korábban meg kellett volna lépni. Az ülésen részt vett dr. Hanzsa Béla, a törvényességi felügyelet képviselője. Katona Béla, VT-elnök két új küldöttet köszönthetett, Hunyor Lászlót Mátészalkáról és Antal Sándort Nyírbátorból. Szeptember 15-én ülésezett utoljára a VT, hangsúlyozta Katona Béla, azóta jelentős változások történtek a vállalat életében. SZÜKSÉGES LÉPÉS A vállalati szervezeti struktúra korszerűsítésével kapcsolatban Szemján Tibor vezérigazgató elmondta, hogy a vállalati központ szervezetét a gazdaság elősegítésére hozták létre, de ez a felduzzadt apparátus már akadályozza az előrelépést. Az élet kényszerítette ki ezt a lépést a vállalat vezetéséből. Szükséges a munkahelyi légkör változtatása is. Ezért kérte a vezérigazgató a VT tagjait és rajtuk keresztül a dolgozói kollektívát a vállalat céljaival való érzelmi azonosulásra. Ugyanis sokan bírálják a vállalatot, elmondják hibáit, de már azt nem teszi mellé, hogy lehetne működését javítani. Feladat, szervezet, hatáskör, folytatta e hármas fogalommal hozzászólását Szemján Tibor. Ha nincs egyensúlyban a három fogalom, labilissá válik a rendszer. Ezért is fontos, hogy nőjön az önállóság a vállalaton belül, vissza kell adni a szabad, önálló gondolkodás becsületét, hangsúlyozta. Csökkenni kell a vezetői szinteknek, a vezetőknek, legyen költségkímélő a termelés, mondta. Ezt a szervezetet 3600 főre tervezték és ez alapján alakították ki az apparátust. Mivel a létszám lecsökkent 1900-ra, így a szervezetnek is ehhez kell igazodni. Ez az egyik feladat lenne, a másik a marketingrészleg kialakítása, amely a vevő igényei alapján adná le a rendelést a műszaki fejlesztés és a termelés részére. És ez ne fordítva történjen. Olyat kell gyártani, amire a piacnak igénye van. Ezentúl nem a beosztást akarják megfizetni, hanem a munkát. Ezért alakítanák ki a marketing-, műszaki és pénzügyi vonalat. ÉLNI AZ ÖNÁLLÓSÁGGAL A hozzászólásokat Szabó Béla, a baktalórántházi gyáregység igazgatója kezdte meg. Szerinte ezek a módosítási javaslatok lényegesen nagyobb önállóságot biztosítanak a gyáregységek számára. Ez megfelelő érettséget is feltételez a gyáregységek részéről. Ezzel élni kell, emelte ki Szabó Béla, és nem visszaélni. A saját és a gyáregységi érdekek mellett nem szabad azonban a vállalati érdeket sem szem elől téveszteni. Az önállóság mellett, folytatta, az állóeszközök megosztásában is van néhány tennivaló. Korántsem azonos a versenyhelyzet a gyáregységek között. Például a baktai 215 fős kollektíva 9 milliós állóeszközzel gazdálkodik. És vannak egyes gyáregységek, amelyek nagyobb értékű gépektől szabadulnak meg. Nálunk ki kell adni a munkát eszközhiány miatt kooperációs partnernek. Vegyünk eszközöket ilyen hitelfeltételek mellett? — tette fel a kérdést. Nem, inkább a termékszerkezetnek megfelelően olyan elosztás legyen, amely igazodik a termékhez és a létszámhoz. Pacza Mihály, a fehérgyarmati gyáregység igazgatója szenvedélyes hangú hozzászólásában legelőször arra tért ki, hogy a korábbi években 300—600 milliós árbevételt teljesítettek. Most más a helyzet, csökkent a leterheltség, nem egyértelmű 250 dolgozó sorsa, akiknek kenyérkérdés, hogy legyen munkájuk. Alig vagyok a gyáregységben, folytatta, nap mint nap munkát keresek, de eszközhiány miatt nem tudunk mindent elvállalni. Javasolta, hogy operatív bizottság alakuljon, amely azonnal megkezdi munkáját és mihamarabb kiaknázza a lehetőségeket, több milliós munkát szerez a vállalatnak. FŐ A CSAPATMUNKA A régi felállás szerint végrehajtók voltunk, mondta Kajdi Barna, a fehérgyarmati gyáregység küldötte. Meghatározták a munkát, mi teljesítettük. 1988 utolsó negyedévében megfeszített tempóval legyártottuk az előirányzott vaktamennyiséget. Most meg alig van munkánk, kik a felelősök ezért? Meg kellett lépni ezt a szervezeti lépést, értékelte az előterjesztést Pongó Zsigmond, a mátészalkai gyáregység igazgatója. Nekünk több a tapasztalatunk, folytatta, hiszen leányvállalatként mi próbálgattuk az önállóságot. A szervezet változása javíthat a működésen, de szükséges a csapatmunka. Most utazó nagykövetek vagyunk, sokan ki is használják „olcsójános" mivoltunkat. Velünk készítenek árkalkulációt, aztán a cég megnyeri a munkát, de nem nekünk adja. Szerinte valamilyen koordináció ezentúl is szükséges, ami a munkavállalásban, kooperációban és árképzésben egyeztet a gyáregységek között. Ne legyen torzsalkodás, mert annak csak mi látjuk kárát. i A mostani fogyókúra sokkal fájdalmasabb és hosszabb, mint általában a szokásos. Nem is testsúlycsökkenésre gondolok, hanem létszámleépítésre. Míg az elsőnél nem eszik az ember, próbálja csökkenteni a súlyát, miközben szenved attól, hogy nem eheti azt, amit a szeme kíván. Most is szenved, de attól, hogy kénytelen új munkahelyet keresni, ami manapság egy irodai dolgozónak cseppet sem könnyebb. Az is közös a két folyamatban, hogy a stressz, a gyomorideg miatt lehet, hogy ritkábban eszik az ember, ingerlékenyebb, zaklatottabb. Hogy miért vonunk párhuzamot a kettő között? Mert átéljük azoknak a „fogyókúráját", akiktől kényszerűség miatt meg kell válni a vállalatnak. Lehet, hogy ők ugyanúgy jól dolgoztak, hajtottak a vállalatért, lendítettek a szekerén, mások esetleg kevesebbet nyújtottak, inkább bejártak a fizetésükért. Mindkettőjüket sajnáljuk, bár tudjuk, hogy sajnálatunkkal nem sokat érnek. Nem szeretnénk bolygatni, hogyan jutottunk idáig, mi okozta ezt a kényszerlépést. Ez a folyamatnak reméljük utolsó állomása, akik maradnak, megállíthatják és ellenkező irányba fordíthatják a vállalat veszteségét. Sajnos a bizonytalanság általában rosszmájúságot, gyarlóságot szül, az emberi tulajdonságok negatívuma ilyenkor előjön. A szokásos kérdés; miért és ez miért nem? Talán ha magunkba nézünk, összehasonlítjuk munkánkat a másikéval, akkor talán megállapíthatjuk, hogy a vállalat számára ki a hasznosabb. Humánusan akarja megoldani a vállalat vezetése a leépítést, de akármilyen ígéretet tesz, embere válogatja, ki hogy fogja elviselni. Neked könnyű, mondhatják azok, akik elmennek, ilyen helyzetben én is tudom vigasztalni a másikat. De hol kapok munkát? Erre akar megoldást találni a vállalat, segít dolgozóinak az elhelyezkedésben. Akik nem akartak bizonytalanságban dolgozni, mindennap gyomorideggel bejönni (ezt egyébként a VT-ülésen mondta el a központ képviselője, Salamonná Kazár Ilona), illetve azok, akik érezték, hogy eddigi teljesítményük alapján új munkahelyet kereshetnek, azok már korábban próbáltak elhelyezkedni. Talán rémítő a megyében a munkanélküliek száma, de erre mondta egyik ismerősöm: aki ma Magyarországon dolgozni akar, az el tud helyezkedni. Tudom, sovány vigasz az elmenők számára ez, de minden bizonnyal találnak maguknak munkát. Nekik ezúton is megköszönjük a MEZŐGÉP- nél eltöltött időt, azoknak, akik maradtak pedig azt kívánjuk, hogy ennél szebb napokat érjen meg a vállalat. Fogyókúra A DOLGOZÓK EGYETÉRTENEK Salamonná Kazár Ilona, a központ küldötte először észrevételeit mondta el a vállalati szervezeti és működési szabályzatával kapcsolatban. A szervezeti változásokkal a dolgozók egyetértenek, de a személyekre történő lebontásban nagyobb nyíltságot és humánus megoldást igényelnek. Sokan gyomorideggel jönnek be december közepe óta dolgozni, azzal a tudattal, hogy mikor fog rájuk kerülni a sor. Bizonytalanságban vannak. Ezután kérte, hogy esélyegyenlőség legyen a kft-k és a gyáregységek önállóságánál. A vállalat helyzetéről szólva Bak Tibor vezérigazgató-helyettes hangsúlyozta, hogy olyan terméket ebben az évben nem gyárthat a vállalat, amely nem nyereséges. A MEZŐGÉP jelenlegi helyzetében a szervezeti változtatás, a piaci és pénzügyi lehetőségek összehangolása, a kft-k alakulása, nagyságrenddel kisebb, hatékonyabb szervezet kialakítása szükséges. A szabad pénzeszközöket pedig elsősorban a műszaki fejlesztésre és a marketingmunkára kell fordítani. Jobb helyzetben van gyáregységünk, mint a többi, kezdte Sípos István, a tiszavasvári gyáregység igazgatója. Tavaly 20 százalékos fedezettel gyártottunk Supermixet, de már nem biztos, hogy ezt a terméket idén is tisztes nyereséggel lehet gyártani. Mi is munka után járunk, de dönteni kell, hogy vállaljuk-e, vagy nem. Olyan termék kell, amiből ma megélünk és amit rögtön piacra tudunk dobni. Ezenkívül az is szükséges, hogy 3—4 év alatt a dolgozók fizetése felzárkózzon a környezet átlagához. A mostani helyzetben nincs lehetőség beruházásra, de több figyelmet kell fordítani a szinten tartáshoz, az állóeszközök állagának megóvásához. A TÖRZSGYÁR KFT-VÉ ALAKULT Javasolt új szervezeti forma és az abban javasolt funkciók jók, jelentette ki Lehoczky Péter, a nyírbátori gyáregység igazgatója. Ezután az aggályait sorolta: az új szervezeti változáshoz felpörgetett gondolkodás kellene, de ezt az utóbbi hónapokban csak az árosztálynál tapasztalta. Mivel az előzetes hírek alapján alig marad kereskedő, ezt a vonalat kellene jelentősen megerősíteni. A vállalati szakszervezeti bizottság titkára, Tolnai István elmondta, hogy a VSZB és a bizalmi testület megtárgyalta és elfogadta a javasolt új működési és szervezeti szabályzatot. A hozzászólásokra Szemján Tibor válaszolt, majd Katona Béla szavazásra tette fel a kérdést. A vállalati tanács egyhangúlag elfogadta az új működési és szervezeti szabályzatot. Azt is elfogadta ezzel a VT, hogy a három vezérigazgató-helyettes helyett egy általános vezérigazgató-helyettes, Bak Tibor maradjon. A szavazás eredményeként a törzsgyár kft-vé alakult. Mi is az a kft? — címmel olvashatnak a lap 2. oldalán arról, hogy a vállalati tanács január 13-i ülésén elfogadta, hogy a törzsgyárból korlátolt felelősségű társaságot alakítsanak. A törzsgyári kft. meglévő eszközeivel, vagyontárgyaival, forgóeszközeivel és profiljába tartozó termékekkel alakult meg. Morvai kazánok gyártását kezdték meg a nyírbátori gyáregységben, olvashatjuk lapunk 3. oldalán. Bár a dilemma továbbra is az, hogy beválik-e az üzlet, illetve „leég” vele a gyáregység, Nyírbátorban mégis hozzáláttak az összeszereléshez. A kazánok a tervek szerint évi 40 millió forinttal gyarapítják a gyáregység árbevételét. Nemcsak kazángyártás, hanem bringóhintó-készítés is újdonság Nyírbátorban.