Nyírvidék, 1914 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 22. szám
Nyíregyháza, 1914. március 26. Csütörtök Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetés: Egész évre 10 K, Fél évre 5 K, Negyed évre 2 K 50 f. Egy szám ára 10 f. Tanítóknak félár. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS TÉR 10. SZÁM. Telefonszám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. XXXV. évfolyam, 25. szám. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. Legolcsóbb hirdetés 1 K. Hiv. hirdetések sora 60 f. A nyílt tér soronként 80 f. Apró hirdetések 10 szóig 1 K, minden további szó 5 f. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szabadság ünnepe. Az egymásra torlódó események, idők árjából csodálatra méltó fenséggel emelkedik ki az 1848. március tizenöt emléke s az ehez füződő történeti esemény!... Mig más nép fajok, nemzeti társadalmak életében eget földet vivő szenvedélyek hosszú harca vezette be az átalakulásnak, újjászületésnek azt a dicső korát, melyre még a késő utódok is eltitkolhatatlan büszkeséggel tekintenek vissza, addig a Tisza, Duna völgyén olyan jelenség volt az újkorszakot hirdető népszabadság fájának kivirulása, mint az első tavaszi napsugár, mely észrevétlenül lopja oda a tar galyakra, a száraz kopár avarra a feltámadt élet reményteljes hófehér virágait! A magyar nép, a magyar nemzet történetében az 1848. márciusi korszakalkotó események kialakulása a nemzeti öntudatba való behatolása annak a vértelen forradalomnak ragyogó jele, mely mig az emberi eltemetett jogok feltámasztását pillanatszerű lelkesültséggel végezte, addig az emberi, polgári nemzeti eszmények szent szerelmének szűzies hevében nem engedte vérrel, sárral beszennyezni az Új Magyarország ideáját, a századok óta sóvárgott népszabadságot! Hogy a márciusi boldog álmodás szentrajongás után nem sötét fellegként vonult el az ébredő nemzet felett a rettenetes megpróbáltatás ... ezt már nem az az isteni szellem szülte, mely évezredek óta titkon ápolgatja a szivek mélyén az emberi függetlenség, szabadság vágyát, mely épen a szabadság érzetébe s birtokába helyezte a legdrágább kincset: az emberi méltóságot; ezt az erkölcsi elfajulást; ezt az aránytalan mérkőzést; ezt az eltiporni kész lihegő véres bosszút az az átkos emberi szellem kavarta fel a százados romlottság tengeréből, melynek éltető eleme; a zsarnokság, az ököl jog minden időben! Óh pedig az az 1848. március tizenötödike mily ragyogó napja az aléltságából felriadt magyar nemzetnek; mily gyönyörűsége s kiinduló pontja az egységes nemzeti társadalom dicsőséggel, gazdag eredménnyel koszorúzott fejlődésének! ?... Páris utcáin, Bécs barikádjai közt a végső ellenállásra, nagy leszámolásra kész felbőszült tömeg rombol, pusztít; engesztelhetetlen vérontás közt jelzi, hogy ütött a feltámadás tizenkettedik órája; Pesten pedig egy maroknyi fegyvertelen ifjúság tizenkét egyszerű pontokba foglalt kiáltvánnyal s egy még egyszerűbb nemzeti a dallal, a „Talpra magyar"-ral kezdi meg belső forradalom nagy munkáját, melynek nyomán csodák, bámulatos eredmények születnek, olyanok, aminőkről hajdan a hitregék világa tanúskodott! . . . Amit a forrongásban levő külföldi nép csak óriási vértenger lezajlása s nagy társadalmi megrázkódtatás után tudott magának megszerezni, azt a magyar nemzet ifjúsága úgyszólván huszonnégy óra alatt szerezte meg egy könny, egy vércsepp nélkül; ha hullott a könnyű, az a boldog magyar nép imádságos érzésének volt symboluma, mely mint a nemzeti hála jelvénye egész az égig emelte ujjá született lelkek gondolatát! . . . az Pedig annyi akadály, annyi veszedelem egy népnek a haladási utján sem tornyosult, mint az akkori magyarságén ! Míg a művelt nyugati államok társadalmi evolutiója a XVIII. század második felében s a XIX. század első évtizedeiben már már tetőpontját érte el s ugy szólván, kéznél feküdt a társadalmi építkezés szociális berendezkedés gazdag anyaga, addig a mi korhadt rendi alapon s gyűlölt osztály uralmon nyugvó félhalott nemzetünkre, midőn végre kibontakozott a zsibbasztó álmok valahára karjai közül, mind azt, ami az újjászületni kész nemzeti társadalomnak szükséges . . . öntudatra ébredt lelke mélyéről s a népszabadság romjai alá temetett s onnan feltámasztott örök emberi igazságokból merítette; s mig a nemzeti, társadalmi újjászületés magasztos munkáját végezé, Istenén, önerején kivül nem volt semmi más segitsége! 1848. március tizenötödike volt a népszabadságra megért, az önálló faji, nemzeti törekvésekre képesített magyarság születési napja ... E nagy nap jelentőségét, történelmi súlyát még növeli az históriai igazságbadságért is hogy a függetlenségért, szaküzdő nemzetnek egyetlen igazi napja ! Vér betűkkel irott, a nemzeti dicsőség vérrózsáival koszorúzott történelmünkre nem akarok a korszakalkotó események jelentőségének csökkentésével fátyolt borítani, a vértanúk ezreinek nyugvó porai kiáltanának ellenem; de mégis, ha innen a nyugodtabb, rendezettebb életviszonyok közül visszaszállunk lélekben az egymásba kapcsolódó történelmi események közzé, mint megdönthetetlen kell leszögezni, hogy egyetlen igazságot korszakalkotó esemény áldását, felemelő hatását sem érezte meg ugy a nép mint 1848. március tizenötét! Az egész közép, az egész újkor vérzivatara temérdek erőt fogyasztott, millió életet emésztett fel hazánk testéből anélkül, hogy a küzdő megtalálhatta volna önfeláldozó lelkesültsége ellenértékét a kivívott diadalban, csak az öldöklő csaták nyomorúsága, kínja, szenvedése volt nemzete ... a pálmaág, a győzelem azon aban kiváltságos halandóké s idegen hatalmasságé ; ha olykor olykor juttatott is egy morzsányit a földi gondviselés a nemzeti diadalból, azt is meg kellett fizetni az istenadta népnek ujabb szolgasággal, ujabb lemondással! . . . 1848. március tizenötig azt sem tudta az ébredő magyar: mi az a népszabadság, mi az a nemzeti függetlenség ?! . . . Igaz győzelem, szivet lelket diadal csak az lehetett, ami 1848. átható március 15-én törté el a nemzet kebelét; mikor az eddig elfelejtett, lenézett magyar nép, annyi bolyongás, annyi gyötrelem után végre önmagára, bölcsi erejére s nagy nemzeti anyagi elhivatására ráismert s nem elégedett meg többé azzal a lealázó szereppel, hogy tétlen nézője legyen az események folyásának, vagy vak eszköze az idegen hatalom zsarnoki törekvésének, hanem belekapcsolta vágyait, érzelmét, gondolatvilágát sőt egész benső lényét abba a fenséges küzdelembe, melyet egész Európa csodált, mely a nemzeti szabadság ősi romjain egy uj világot teremtett: a független szabad magyar nemzet világát! Ennek a diadalnak nemcsak a vérrózsáit szaggatta a nemzet, hanem ujjászülő áldásait is érezte; mert már mindjárt az első lépésnél, 1848. március 15-én, emberi jogokkal megkoszorúzott lelkekből szállt fel az eskü s a nagy nemzeti imádság! Ettől az időtől kezdve vált tudatossá, boldogítóvá a küzdés, s irigyelt nemzeti erénynyé , az önfeláldozó honszeretet! . . . Azonban még más is történik e nagy napon ! Az uj életre ébredt nemzet organizmusában megkezdődik a fenséges kiegyenlítés munkája ! Az osztályuralom, a születési kiváltságok birtokosai, mint egy kényszerítő parancs szóra, önmaguk törnek rést a több százados előjogok ósdi bástyáin s a népet, mely eddig irigyelve, elfojtott keserűséggel nézte a nemesség szászorta boldogabb helyzetét, egész közvetlen közel engedik a legtisztább örömök kútfejéhez, az egyenlőség, testvériség, szabadság éltet adó nagy gondolatához, s hatalmas ur a megvetett pórnak jobbot nyújt s e szent viszonyban testvéri megtestesül az az örök emberi igazság, hogy a magyarnak csak a magyar lehet leghívebb osztályosa, segitő társa részben viharban! . . . A jogtalanság siralmas helyzetét, a testvériség szülte emberi, polgári jogok szokatlan ragyogása disziti fel; a szolgaság sötét világából méltósággal emelkedik ki a dolgozó küzdő magyarság erő-