Nyugat, 1921. január-június (14. évfolyam, 1-12. szám)
1921 / 1. szám - Kuncz Aladár: Karácsonyi látomások
KARÁCSONYI LÁTOMÁSOK TÖRTÉNELMI PILLANAT 1Q26 november Hó. Váratlanul jön és csak a fogékonyaknak nyilatkozik meg. A valóságon, az idő és véletlen körülmények e múlandó szövedékén, oly ellen h állhatatlanul metszi át magát, mint papíron az izzó parázs. Itt van, s az emberi elme játszi keretei: múlt és jelen, jelen és jövő, szétroppannak, mint a megdagadt ár előtt a gátak. Minden egy nagy időtlen hullámmá borul össze s úgy érezzük, hogy itt mellettünk vágtat lován üldözői elől a szerencsétlen Lajos, míg az undok mocsár el nem nyeli halovány arcát. Werbőczy most vonul végig díszes kiséretével Buda utcáin, hogy kenetes ajka ékes szavaival fegyvert és erőszakot meggyőzzön. Kivonult már az utolsó török is az országból s elénk tárul a pozsonyi országgyűlés terme, hol az ország döntő, kínos csendben, fenyegető ágyuk nyomása alatt, idegen uralkodó családnak jegyzik el sorsukat a megrémült rendek. De halljuk a felsőbüki Nagy Pálok dörgő szavát is, mellyel megindult a magyar nyelv renaissancesza. Itt baktat már Pest sáros utcáin Széchenyi s míg rajongó lelkét a jövő Budapest nagyszerű látomása édesgeti, elméje a megoldás lehetőségein töpreng. Minden akarat és küzdelem, minden ujjongás és ünneplés, minden gyász és szomorúság, mely egykor itt futó pillanatokba írta magát, most élővé elevenedik. Hangzik komor lépése az Árpádot temető vitézeknek, feljajdul újra a sziklákon lezuhanó Gellértnek sikolya, tatárverő magyarok hurrája összevegyül a hősi kétségbeesés kiáltásával, mi a Szigetből kitörő martircsapat ajkáról szakadt fel — — — Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő, csak magyar sors van, minden megéltnek elszakíthatatlan összefüggése. Századok leomló válaszfalain keresztül áthallatszik hozzánk testvéreink kiáltása, átnyúlik segítséget kérő és segítséget adó kezük s úgy érezzük, hogy mindnyájan mindent egyszerre élünk. Hősi tettek és gyáva árulások, önzetlen eszményiség és galád érdekhajhászás, melyeket talán egykor nem jutalmazott vagy nem büntetett a vak pillanat, most feltámadnak s az egyetemleges jutalmazás és megtorlás mérlegelő útján kiegyenlítődnek, kitisztulnak a nagy egység lelkiismeretében. Időtlenül, sikerektől és kudarcoktól menten feszül elénk a szűz magyar akarat, sziklák közé vetett mag, parton sarjadzó növény, melyre, alighogy kidugja fejét, zuhogva robbannak az ellenséges hullámok, s mi ennek a hatalmas akaratsugárnak kialvó szikrái, egy percre mintegy kiválunk a faj lendületéből s magunkon kívül látjuk sorsunkat az örökélet irtózatos küzdelmeiben tovaszáguldani. Ez előtt a szörnyű vízió előtt hasztalanminden betanultság, okoskodás. A szív legmélyéről feltörő szó is üresen.