Nyugat, 1927. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)
1927 / 13. szám - IGNOTUS: AMERIKA S A KULTÚRA
AMERIKA S A KULTÚRA Spenglert szeretném megkérdezni, mit gondol: volt-e már kultúra intellektualitás nélkül? Amilyennek ő az egyiptomit leírja, az mintha ilyen lett volna. Lelkében, velejében, intézményeiben igen hasonlatos ahhoz a civilizációs állapothoz, mely a Spengler megkülönböztetése szerint, egy«egy kultúrnépnél vagy «csoportnál a kultúrának mindössze ezer évig tartó eleven élete után ezt mint afféle halálélet váltja föl, valahogy úgy, mint ahogy a halottnak egy darabig még tovább nő körme és szakálla. Persze furcsa, ha ez a köröme és szakállélet tovább tart, mint a testi lelki tartott —például ugyancsak Spengler szerint, a kínaiaknál most már több ezer éve. Ám a kínaiaknál is, ha az ember elgondolja, az annak idején volt eredendő kultúréletet sem vethette föl az intellektualitás. Költészetükben s művészetükben sok a lehelletes báj, de gondolkodásuk nem megy túl az etnikán, mely magában helyes és ajánlatos, azonban sekély, mint minden praktikum. Sokkal többet nem ítélhetni oda a rómaiknak sem — általában kérdés, hogy olyan értelemben, ahogy ma értjük, volt-e a Spengler ítélete szerint most utolsót vonagló nyugati kultúráig intellektuális kultúra több, mint az ősdadus és a görög? S ha nem volt, s ha az a valami, mit évezredről évezredre s napról napra több joggal lehet emberiségnek nevezni, mindösszevéve mégis egyre halad és emelkedik, akkor talán nem is oly fontos, mint a mi nyugati elfogultságunk hiszi, a kultiválódás számára az intellektualitás? Bizonyos, hogy a kultúrának s ezzel együtt az intellektualitásnak, ha megvan, kell, hogy valami rendeltetése legyen az emberei jólétének előbbrevitelében. S el kell rajt gondolkozni, hogy a két intellektuális kultúra közzül az egyik, az indus, a saját népein semmiképp sem tudott segíteni, a természet eredendő igazságtalanságait még nevelte számukra, nyavalyák, éhségek, ínségek ellen orvosságot nem hozott, civilizációk üledéke pedig most abban a ghandizmusban rendeződik, melynek élhetetlenségénél csak az intellektualitása nagyobb. Viszont a görögök, bár intellektualitásuk nyilvánvaló, nem voltak vele valami nagyra. Pindaroszaik nem az elme s az értelem diadalait zengik meg, hanem a versenyfutásokat s maga Plátó is késő öregségéig athléta volt s az életről való felfogása semmiképp sem könyvmolyi. Sehol semmi nyoma, hogy oly kiváltságba tették volna az intellektualitást, mint ahogy a mai európaiság nem tud róla leszokni, hogy Amerikát barbár világúnak nézze, csak mert az emberi nem javára történő szolgáltatásai nem intellektuális természetűek. Erről a gőgről ideje letenni. Való, hogy Amerika ma még nem világa az értelembeli emelkedettségnek. Bár építészete kezd élőbb lenni az európainál, művészet dolgában sem jár magasan. De ez végre sem minden. Az európaiak még mindig nem adtak számot