Nyugat, 1927. július-december (20. évfolyam, 13-24. szám)
1927 / 22. szám - SZINI GYULA: JÓKAI Egy élet regénye (3)
JÓKAI Egy élet regénye (3) Hirös város az aafődön Kecskemét. De még híresebb református főiskolája, ahová azok iratkoznak be, akik a jogi pályára akarnak lépni. Tatay András tiszteletes uram a természettudományt és mathematikát tanítja, Szabó Sándor tiszeletes uram a filozófiát, Vattai Sipos Imre uram pedig Werbőczy Corpus Jurisának titkaiba avatja be a jogász ifjúságot. És van a városnak egy csodaembere, aki a fák barátja és a kecskésméti határban több milliónyi facsemetét ültetett el, hogy lekösse a «buckák» futóhomokját. Gyenes Mihály uram városi főmérnök, akinek Pali nevű fia a református főiskolába jár. És Pali 1843 őszén társat kap szobájába — Jókai Móric nevű jogászt. Móric «kisasszony» — ahogy odahaza nevezik — eleinte idegenkedve nézi az izmos diákot, aki minden reggel félmázsás lapos követ vesz ki az ágya alól és két kézzel emelgeti a roskadásig, testedzésből. De aztán maga is kedvet kap a «súlyzó» emelgetésére. És teljes az öröme, amikor a kecskeméti diákok közt fölfedezi egy pápai volt társát, Ács Károlyt. Megölelik egymást, mint régi jó barátok. — Hát te hogy kerülsz Kecskemétre? — Jogász akarok lenni — feleli Jókai Móric — Pápa levegője nem tett jót nekem. Folyton köhécseltem és hiába ittam a pemetefűteát és a keserédes csucsor főzetjét, amelyet a Tapolca partján szedtem. Károly bátyám aztán elhozott ide, mert az orvosok szerint a jó kecskeméti levegő jót fog tenni nekem. — Hát a Corpus Juris? — Az nehezen megy belém, de majd csak megbirkózom vele — feleli Jókai. — Apám végső akarata az volt, hogy fiskális legyek. — Annyi a fiskális már, mint a légy. — Mit tegyek? Apám az árvák atyja volt Komáromban és főjegyzői állásra pályázott, de kibuktatták. Nemsokára rá meg is halt és hálás les ágyán a sérelem, amely érte, még ott rágott a szívén és így szólt hozzám: «Fiam, ne légy hivatalnok. Légy a magad embere. Legyél fiskális.» Tovább mentek az utcán egymás mellett, amikor egyszerre csak megpillantanak egy furcsa alakot, aki sárgagombos zöld kvekkerköpenyben száguld el mellettük egy csomó fehér lappal, színlappal a hóna alatt. — Ej, hiszen ez Petrovics Sándor! — kiált föl Jókai. A zöldkvekkeres megáll. — Adjisten, pajtás! Petőfi Sándor vagyok — mutatkozik be. — Mióta Petőfi? — kérdi Ács Károly. — Most és mindörökké, ámen! — feleli a kvekkeres. — «Hazám* ban» című költeményem ezen a néven jelent meg az «Athenaeum»*ban és jaj annak, aki ezután másként fog engem nevezni, mint Petőfi! — Hát te mit csinálsz itt Kecskeméten, Petr... Petőfi? — kérdi Jókai. — Szinész vagyok Szabó József uram színtársulatánál.