ORVOSTUDOMÁNY - A MTA ORVOSI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 21. KÖTET (1970)

21. kötet / 3-4. sz. - KOVÁCS LÁSZLÓ: Kísérletek frakcionált lokális röntgenmegsugárzás okozta morphologiai elváltozások a májban

A Magyar Tudományos Akadémia Orvos-radiológiai Akadémiai Tanszéki Kutatócsoport, Budapest KÍSÉRLETES FRAKCIONÁLT LOKÁLIS RÖNTGENMEGSUGÁRZÁS OKOZTA MORPHOLÓGIAI ELVÁLTOZÁSOK A MÁJBAN KOVÁCS LÁSZLÓ Közlésre érkezett: 1970. IX. 18 A máj ionizáló sugárzás okozta elváltozásainak és sugárérzékenységének kérdése több évtizede foglalkoztatja a kutatókat. Holthusen (1931) a szerve­ket sugárérzékenységük szerint osztályozó munkájában a májat a relatíve sugárrezisztens szervek csoportjába sorolta. Ugyanakkor több klinikai közle­mény arról számolt be, hogy a the­rapiás besugárzások eredményeként kisebb­nagyobb májkárosodások is bekövetkeztek (Cose, 1924; Ingrid, 1965; Wetzel, 1921). A klinikai adatokon kívül nagyszámú kísérletes munka is foglalkozik a kérdéssel. Ezek azonban nem ritkán egymásnak ellentmondó következtetése­ket tartalmaznak. Joggal hangsúlyozza Ellinger (1957), hogy nincs még egy olyan területe a sugárbiológiának, ahol annyira eltérőek lennének a vélemények, mint a máj sugárérzékenységének megítélésében. Részben ezek az ellentmondások nehezítik meg a kísérleti adatok értéke­lését a klinikai pathológiában, amint azt Rubin és Casarett (1968) is kiemelik. Természetesen felmerül a kérdés, mi okozza az ellentmondásokat. Az irodalmi adatokat áttanulmányozva kiderül, hogy a szerzők kísérleteiket különböző állatfajokon és különböző vizsgáló módszerek felhasználásával végezték. Az esetek egy részében csak a korai elváltozásokat elemezték, míg máskor a késői károsodásokat is tanulmányozták. A megsugárzás módszerei is eltérőek voltak, s a leadott összdózis is 1—200 R és 100 000 R között változott. A kísér­leti feltételek ilyen mértékű változatossága valószínűleg nagymértékben befolyásolta az eredmények alakulását. Figyelembe véve azt, hogy a szerzők többsége a májat nem tekinti sugár­érzékeny szervnek, s éppen ezért csak nagyobb dózisokkal lehet károsítani, kísérleteink során a frakcionált lokális megsugárzási módszert alkalmaztuk az alábbi meggondolások alapján: a szerv lokális megsugárzása csökkenti az egyéb szervek károsodásából eredő, a máj működését befolyásoló hatásokat. A frakcionáló módszer pedig lehetővé teszi a máj nagy összdózissal történő besugárzását anélkül, hogy a bőr és az egyéb szövetek gyors elhalását idéz­nénk elő, és ezáltal lehetővé válik az elváltozások hosszú időn keresztül tör­ténő megfigyelése. Mindezek mellett ez a megsugárzási módszer, elvét tekintve közelebb áll a therápiás megsugárzás esetében alkalmazott eljáráshoz. 10* Orvostudomány 21, 1970.

Next