Orient Expressz, 1992. november-december (1. évfolyam, 1-8. szám)

1992-11-05 / 1. szám

ORIEIVI EXPRESSZ HÍRBUTIK Dél ellen • A választás tisztán kimutatta, hogy É­­szak mást akar, mint Dél. Amíg az észa­kiak, vagyis az Erdélyben élők a konvencióra, a demokráciára szavaztak, addig a déliek, tehát nagyjából az egykori Regát, a „régieket“ kívánta új­ból a vezető tisztségekben látni. Iliescu elnök nem érti, miért nem lelkesednek érte főleg a magyarok Transsylvaniában. Erre az egyik magyarázat: mi nem ma­gyarul beszélő románok, Erdélyben élő magyarok akarunk lenni. A­ kettő között lényeges a különbség. Jogokban is. • A kínai maffia Romániát — főleg Bukares­tet — is behálózta. Egyiküket, Ding Csiao-pinget miután megölték, bőrönd­ben úsztatták le a Colentinán, a másik, Hao Csing Seng is utazótáskában került a Pantelimon-tóba, a harmadiknak, Ceng Lin Mao-nak húspotyolóval verték szét a fejét, a negyediket Ju Hszing-jut pedig fejszével küldték a másvilágra. A náluk lévő nem kis összeget mindig el­vette valaki. Hogy ki, azt még nem tudni. Tény viszont, hogy Kígyó kapitánynak nevezi magát. Érdekesség: mind a négy áldozat, mielőtt Bukarestbe érkezett volna, Budapesten járt. A tran­­csírozásra, csomagolásra, úsztatásra vi­szont itt került sor. • Vasile Moiş ex­­szenátor, miután levitézlett, eltűnt a politikai süllyesztőben. Szenátusi szo­báját egy-kettő kitakarította a személyzet, mert itt is nehezen tűrték az erőszakoskodásait. Itt véget is érhetne Moiş arról szóló híradásunk, ha nem be­szélnének mind többen a viselt dol­gairól, amelyek nem egyszer törvénybe ütközőek is voltak. Nem ártana ezek után nézni, mielőtt a Parlament esetleg kiterjeszti az ex-szenátorokra is a men­telmi jogot. • Nemsokára szerény Dacia gépkocsink úgy egy és fél millió lejbe fog kerülni. Ilyen benzinárakhoz ilyen autóár dukál. • Érdekes, hogy Piatra Neamţ városában kik költöztek vissza régi villáikba. Ştefan Boboş, a valahai megyei elsőtitkár, Anton Gher­­ghel, a megyei pártgazdaság főnöke, Emil Olaru, a volt megyei főügyész, Dorin Georgescu, a volt mezőgazdasági főigazgatóság vezérigazgatója... • Gál Ferenc Oszkár Zalatna polgármestere volt. Most mint leánykerítő válaszol a rendőrség kérdéseire. Húsz éven aluli hölgyeket vitt külföldre bizonyos „szol­gáltatások“ ellátására. Úgy látszik, nagy a keletjük a Fehér megyei lányoknak, hi­szen egy másik selyemfiú sem Nyugat, hanem Dél felé „terelte“ az innen szár­mazó könnyűvérű hölgyeket. • Míg az átlagpolgár igen csínján bánhat az üzemanyaggal, kisebb és nagyobb tiszt­ségviselőink ezüstösnél is ezüstösebb színű autókban járnak. BMW-k, Fordok hemzsegnek a placcon egy-egy hivatalos összejövetelkor. Eugen Dijmărescu, Vasile Văcaru, Adrian Severin, Petre Roman... úgy ülnek benne, mintha oda­születtek volna. A végén még elszoknak a járkálástól. S ha elgondolom, hogy akad olyan nyugati ország, ahol a tisztségviselőnek nem jár állami kocsi — mely keleti, hogy ne mondjam szovjet ta­lálmány — , hanem mindenki a saját autóját használja, ha pedig nincs haj­­tásija, maga fizeti a magánsofőrjét. Ha pedig gépkocsija sincs, akkor taxit ren­del, vagy felül az autóbuszra, esetleg, uram, bocsá, gyalogol. • Koreából ér­kezett a hír: október 28-áról 29-ére virradólag világvége lesz. Többen resz­kettek, mi lesz. Nem jött. Robog viszont felénk egy üstökös. Néhány esztendeje figyeltek fel rá, s úgy 160-170 esztendő múltán keresztezi majd a Föld pályáját. A csillagászok kiszámították, valami kis esélye van a találkozásnak, s akkor... így féltünk a Halley üstököstől is, aztán el­száguldott mellettünk. • Szabó Valér úr vekényletével a pénzügyőrség kivo­nult a bukaresti Istanbul nevezetű tán­cos mulatóba (régebben Ovidiu ven­déglő volt), hogy behajtsa a kirótt bír­ságokat. A mulató a verekedésekről, főleg a török-kurd ellentétek kirobban­­totta balhékról vált ismertté. Aztán orosz balettkar sztárjáért, egy Larissza nevezetű leányzóért folyt kemény és a környék csendjét felverő ökölharc. Szabó úr kérte az áruforgalmi adó ki­fizetését is, amely úgy hárommillió lejre rúgott már. A vasszekrényben azonban pénz helyen csak női alsóneműket találtak. A főnök, Burhan Sonyi Dirim nem volt a helyén, mert rablásért már régóta ül. • Átcsoportosulnak az RNEP-esek a Parlamentben. Legújabb hír, hogy Radu Ceontea úr kilépett. Azóta gyakrabban köszön magyarul. • A másik RNEP-es honfi, Viorel Sălă­­gean, szatmári szenátor független elnök­jelöltként indult, de eltérítették. S bár Szilágyiként jött a napvilágra, Varrás­­ként vonul át az életen. • Peches ember a szíriai Wael Zaido, a kolozsvári Zaido kft. elnöke. A lakására felhívott két tizenkilenc éves ikertestvért, aztán kés­sel, meg könnygázspray-vel arra kény­szerítette őket, hogy levetkőzzenek. De férfiassága csődöt mondott és nem érte el célját. A rendőrség viszont igen. • Radu Câmpeanu, a Nemzeti Liberális Párt vezére mély hallgatásba burkolózik. Megtörténhet, hogy rövidesen mint egyszerű nyugdíjas tengeti majd napjait. • Ion Aurel Stoica, az NMF szenátusi frakciójának vezetője könyörgött, hogy demokrata frontos „testvérei“ ne csap­janak fel az általa képviselt politikai csoportosulás keresztapjainak. Főleg Gherman úrhoz címezte a kérését úgy, hogy Ion Iliescu elnök is értse. Hiszen, ő nevezte el Petre Romanékat „gyülevész hadnak“, „pecsenyesütőknek“ és „play­­boyoknak“. • Az RMDSZ legutóbbi sajtóértekezletén a Reuter hírügynökség újságírónője arra volt kíváncsi, hogy a magyarság mit nevez anyaországnak. Domokos Géza válasza: „a makedón románság vajon mit­­nevez anya­országnak?“ Tiszta sor. • Küldözgetik vissza honfitársainkat — főleg Nyugat- Európa — fejlett országaiból. Német­országból már elindították az első kon­vojt hazafelé, de Belgiumban sem maradhatnak az ottragadt szurkolók. Franciaország már be sem fogadta a Steaua drukkereket, a török-görög határon pedig aknára futottak az eredeti demokráciától menekülő hazánk fiai. Legújabb értesüléseink szerint Auszt­ráliában is baj van, a napokban a Dauan szigeti tengerparton aludtak a távolba szakadt románok, ha ez az ország is kiutasítja őket, mehetnek tovább. Vajon hová? ANONYMUS KIRAKATBAN • Megharagudott Theodor Stolojan kormányfő, mert a benzinár megkét­szerezése után több kényelmetlen kér­déssel zaklatták. El is szaladt a tele­vízióhoz, meggyőzni a lakosságot: a drá­gítás elengedhetetlen volt. Mert ezt már a választások előtt eldöntötték — a lej­dollár cserearány változása tette úgy­mond szükségessé —, de hogy ne befo­lyásolják a voksot, az intézkedés alkalmazását elhalasztották. Ez mind szép és jó, csakhogy a benzin termelői ára a kereskedelmi árnak még a felét sem teszi ki. Ugyanakkor éppen kor­mányhatározat mondja ki, hogy az árak megállapításánál a termelőnek és a vá­sárlónak egyezkednie kell, mégpedig „ellenőrző szerv jelenlétében“, és „tár­gyalási jegyzőkönyvet“ kell felvegyenek. A határozat 13. cikkelye pedig arról szól, hogy a konkurenciát és a vásárlókat védő intézményeknek és szervezeteknek is ellenőrizniük kell az árképzést, és ha „megszalad a szekér“, a vétkes szemé­lyeket megbüntetik. A 14. cikkely tiszta beszéd: tilos a monopol-ár gyakorlása. Ezt a határozatot éppen Theodor Stolojan miniszterelnök és kormányának négy minisztere írta alá. Kíváncsiak len­nénk, kivel egyezkedtek, mert a vásárlókkal biztos nem, amikor a literenkénti 220 lejes benzinárat megálla­pították. • Meg nem erősített hírek szerint a következő kormány feje Mugur Isă­­rescu, a Nemzeti Bank jelenlegi kormányzója lesz. Tele van az ország finánclábbal. • Megtartották az ötö­dik tárgyalási menetet is Románia és az Európai Közösség között. Még a mezőgazdasági problé­mák rendezése van hátra, erről november közepén tárgyalnak majd, s ahogy azt a jelenlegi kormány állítja, úgy 12-18 hóna­pon belül Románia kép­viselője is ott ül majd az Európa Parlamentben. • A kormány jóváhagyta az 1993-ban kitermel­hető famennyiséget. Ez 15,9 millió köbméter lesz. Ebből 4,0 millió köb­métert a lakosság szük­ségleteire fordítanak. • 20 millió dolláros kölcsönnel segíti Kanada a román reformot. • Határozat született, hogy az orosz irattárakban lévő román tárgyú dokumentumokat mikrofilmre vegyék és behozzák az országba. Erre 100 000 dollárt utalt ki a kormány. Főleg a volt szovjet titkosrendőrség, a KGB, a Komintern, az orosz belügyminisztérium okiratairól, valamint a Németországból zsákmányolt dokumentumokról van szó. A kommunista párt „titkait“, az Anto­­nescu szerepét, az 1944-ben Romá­niában történteket és a II. világháború utáni tárgyalások megismerését várják ezektől a dokumentumoktól. • A nyugat-európai országokéhoz igazított, új Közlekedésrendészeti Sza­bályzat elfogadását javasolja a kormány. Érdekes: egy bizonyos, alacsony alko­holszintet is megenged majd az új KRESZ. • A statisztikusok szerint továbbra is lemenő ágban van a gazdasági termelés. Ennél is elszomorítóbb, hogy mintegy 463 milliárd lej értékű­­ Románia egy hónapi termelésével egyenértékű — áru van raktáron. Már-már leírom: termé­keink senkinek sem kellenek, viszont egy kis optimizmusra az ad okot, hogy ex­portunk mérlege immár a harmadik hó­napja pozitív. Szeptemberben 68 millió dollár volt a plusz. A helyzetismerethez az is hozzátartozik, hogy nőtt a gaz­dasági egységek kifizetetlen adóssága, emelkedtek az árak, és ennél sokkalta kisebb mértékben a fizetések. A külföldi kölcsönszint jelenleg 3,1 milliárd dollár, ezt elsősorban a Nemzetközi Valuta­alaptól, az Újjáépítési és Fejlesztési Bank­tól, a fejlett európai országoktól és az Amerikai Egyesült Államoktól kaptuk. • Csendben menesztették Mihu Miron Biji urat, aki a kormány részéről hosszú hónapokig tárgyalt a szakszervezetekkel. Helyébe Iacob Zelenco úr került, de ezt olyan halkan tette, hogy sokáig még az újságírók sem tudták. Aztán csak kirakatba került, mert a szakszerveze­tekkel — például a sofőrök szerveze­tével — szembe kellett nézni. ROMÁN GYŐZŐ JÖJJENEK AZ ANTALOK Egyperces Andrei Pleşuval A Román-csapat dicséretére legyen mondva, hogy miután átadta a kormány­zást, kiprovokálta a forradalom utáni Románia első nagy konszenzusát: mind Iliescu elnök, mind pedig — a többé­­kevésbé — ellenzék egybehangzóan állítja, minden rossz ezektől a banditáktól, árulóktól, kriptokommunistáktól,­ földi poklot hozóktól ered, mindenért ez a gyülevész dé­monokból álló csapat a hibás. Ami engem illet, türel­metlenül várom azt az angyalokból álló jövendőbeli kor­mányt, amely egy tapsra boldoggá fog tenni bennünket. Addig nem tudok mást mondani, mint azt, hogy 1989 decembere és 1991 októ­bere között napi 14 órát dolgoztam, ak­kora hibákat vétettem, amekkorák a meg­oldandó problémák voltak. Továbbá: messze sem voltunk tömbcsapat, de a sors folytán mi alkot­tuk az első kormányt, amelynek mersze volt egy roncsot át­venni, és egy járatlan útra terelni, s mindezt úgy, hogy a szélekről mindenki fütyörészett. Én még annyit tudok, hogy e vállalkozásban, jó-rossz, amilyen volt, majdnem otthagy­tam a fogamat...

Next