Orient Expressz, 1993. július-november (2. évfolyam, 26-40. szám)
1993-07-02 / 26. szám
orient expressz, 26., 1993. július 2. 3 A gerenda szálkásítása • Véletlenül került a kezembe egy fénykép, amelyen ott ülsz az RMDSZ legutóbbi kongresszusának elnökségében. Azóta lassan fél esztendő telt el. Meglátásod szerint, hogyan alakult az RMDSZ sorsa? • Kétségtelen, a kongresszus elérte célját. Elfogadta mindazokat a határozatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az RMDSZ újjászerveződjék, egy autonóm önkormányzati szisztéma szerint újrastruktúrálódjon. Megválasztottuk az új szövetségi elnököt, és ugyanakkor megőrződött a sokat hangoztatott RMDSZ-egység is. Ez a kongresszust megelőző jól működő egyeztető tárgyalásoknak is köszönhető. Ami azután történt, az már nem értékelhető ennyire pozitívnak. Az RMDSZ átstrukturálódása, intézményeinek kialakítása és azok működtetése nagyon nehézkesen halad. Reméltem, hogy a feszültségek, ellentétek többsége feloldódik a létrehozandó szerkezetben, annak működése során. Nem így történt. Most is állítom, ha az RMDSZ úgy működne, ahogy elképzeltük, akkor rengeteg jelenlegi probléma nem létezne, de mivel ez az építkezés akadozik , ki merem mondani, hogy egyesek szándékosan fékezik, akadályozzák az új szerkezet létrehozását, mert vannak, akik szeretnék, ha minden maradna a régi formában és továbbra is klikkszerűen akarnák vezetni a szervezetet — a helyzet az, ami. Az intézményeink nem épültek ki és amelyeket létrehoztak — erre tipikus példa a Szövetségi Képviselők Tanácsa — nehézkesen, eredménytelenül működnek, az eltelt fél év alatt szinte nullával egyenlő az, amit az SZKT tett. Még mindig a kezdet kezdeténél tart, még mindig önmagát szabályzatilag, szerkezetileg sem tudta teljesen kiépíteni és működőképessé tenni. Ahogy látom, az elnökségben is — itt az ügyvezető elnökségre gondolok — problémák vannak. Reméltük, hogy az új csapatban nem lesznek feszültségek, de ezek megjelentek, és rengeteg adminisztratív jellegű probléma is adódik. Bizonyos területekért felelősséggel ruháztak fel egyeseket, mégpedig úgy, hogy azok szabadon cselekedhetnek a maguk fertályán, azonban a többi alelnök, a kollégái gondoskodnak arról, hogy társuk adminisztratív akadályokba ütközzön. Tehát nem teljes függetlenségük. Azt tapasztalom, s nagyon szomorúan állapítom meg, hogy mind a SZKT, mind az ügyvezető elnökség esetében — fogalmazzak úgy —, áthágták, semmibe vették a kongresszus határozatait. Ez pedig precedenst teremt arra, hogy a pillanatnyi érdekeknek megfelelően bármit meg lehessen tenni... • Például, mit nem tartottak be? • Vegyük csak az SZKT-ét és ennek az összetételét, vagy az elnökének a megválasztását. Kezdve attól, hogy hány tagból áll a testület, kik vegyenek ebben részt, kik következnek a helyettesítésnél, lecserélésnél; az elnököt nem a kongresszus által megadott kétharmados többséggel választották, az ügyvezető elnöknek ki kellett volna lépnie a parlamentből..., és folytathatnám. Megértem azt, hogy például a parlamentből való kilépésnek objektív akadályai vannak, de felteszem a kérdést: miért fogadtunk el egy ilyen határozatot. Ha megtettük, akkor tartsuk is be. Nem akarják? Akkor ne dolgozzanak ki semmiféle szabályzatot, működjön a szervezet ad-hoc, ötletszerűen, ahogy egy pár embernek jólesik. Fölösleges ennyi munkát, erőfeszítést megtenni, ha a szabályzatot félredobják. Az volt a fő cél, hogy a végrehajtást leválasszuk a törvényhozásról. Ha ezt nem tettük meg, akkor ne áltassuk magunkat továbbra is, hogy most egy új államstruktúrához hasonló RMDSZ-t építünk! Nem építünk! Amit elkezdtünk — szerintem — még azt is tönkretesszük. Még a reményét sem látom annak, hogy lesz valami a beígért népszámlálásból vagy éppen a belső választásokból. Ha az intézményeink így működnek, ezekből semmi nem lesz, ezek nagy erdélyi ábrándok maradnak. • Mondtad, hogy megmentődött az egység, ami viszont nagyon törékenynek látszik. Már fent, az irányításnál is repedezik. Mert a létrejött intézmények együttműködés helyett versengnek egymással. Mindenki politikai vezér akar lenni. Sokfejűvé vált a magyarok szervezete, hiszen ott van a tiszteletbeli elnök, a szövetségi elnök, az ügyvezető elnök, az SZKT elnöke, meg aztán a sok alelnök, a parlamenti frakció vezetői, mindmegannyi vezér, s alig akad szürke aprómunkát végző személy. A külső szemlélőnek az az érzése, hogy mindegyikük magához akarja ragadni a hatalmat, pontosabban az irányítást Hogyan látod ezt a jelenséget? • Igen-igen, a hatalmat, a vezetést. A kettő végeredményben egy. Holott szabályzatilag ezek azért vannak szétválasztva, hogy a különböző területekre korlátozódjék az illető vezető hatalma, és az RMDSZ erőssége pedig éppen e részhatalmakból állna össze. Olyan szabályt dolgoztunk ki, hogy az RMDSZ vezetését egy személy sohase tudja a kezébe ragadni. Mindig az történik, hogy a szabályzatot áthágják. És érdekes, hogy ez nem a szövetségi elnök részéről történik — én nem látnám azt, hogy a kezébe akarná tartani a gyeplők mindegyikét, ellenben a többi intézmény esetében ez tisztán észlelhető. A parlamenti frakció vezetősége saját maga szeretne mindent irányítani, többet akar az SZKT vezetősége, még többet kíván az ügyvezető elnökség — úgy látszik nem értette meg, hogy nem ő a politikai fórum és az RMDSZ politikai hatalma, mindössze végrehajtó hatalommal rendelkezik, és nem a politizáláson kell törnie fejét, hanem a szervezet működtetésén, annak az építkezésén. Ott van a politizálásra az SZKT meg a szövetségi elnök. Mindenki magának kívánná a csemegét, vagyis a politizálást, hát ne vállaljon el olyan tisztséget, ahol eleve tudott, hogy mást kell tenni, nem „csemegézni“. Ami az RMDSZ egységét illeti, mindig is az volt a veszély, hogy fent a csúcson bomlik, esik szét. Ma is a csúcson múlik, nem a tagságtól féltem az egység felbomlását. Attól félek, hogy ha ez így megy tovább, akarva akaratlan szétforgácsolódik, erejét veszti a szervezet. Nagyon sokan elvesztették a hitüket benne, ezt a bőrünkön tapasztaljuk, csak meg kell nézni a befizetett tagdíjak nagyságát megyénként, városonként, ebből lassan egy fél titkárnőt sem lehet fizetni. Persze, még a Vendégünk,BORBÉLY ERNŐ kezdeti hévnek, hozzáállásnak, hangulatnak azonban nem lehet, hogy egy 600 ezres tagság lefaragódjék ilyen rövid idő alatt. A csökkenő tendencia tovább tart, ha ennek okait nem keressük meg és nem próbáljuk megkeresni azokat. • És hogyha a vezérek a magyarságszolgálatból vállalnák az alázattal végzett munkát és nem a hatalmat keresnék? • Még az is baj, ha egyesek dolgozni akarnak! Nem egy történéssel példázhatjuk ezt a régi parlamenti frakció tapasztalatából, mert csak arról beszélhetek, szóval azok kerültek a legrosszabb helyzetbe, azokat nézték ki, akik dolgozni akartak, és munkára ösztökélték a többit is. Sokaknak a politikai csillogás, szereplés, feltűnés a fontosabb, mint az aprómunka. Ismétlem, e gondunk megoldására csak egy lehetőség adódik: az általunk hozott szabályok szigorú betartása. Amíg ez nincs és hiányzik az RMDSZ működőképes szerkezete, fennáll a szétszóródás veszélye. Hasonlóan gondolkodó vagy hasonló ügyekért kiálló személyeknek együtt kell politizálniuk, akár tetszik, akár nem tetszik személy szerint a másik, van vele valamilyen konfliktusom vagy nincs. Ennek az egyik feltétele az, hogy még az ellenfelemről is tudom, betartja mindig a szabályt, s ő is tudja, hogy én is ugyanezt teszem, így lehet csak együtt politizálni, ezzel a bizalommal. Amíg egymás átejtése, átverése folyik, eltitkolják az információkat, sugdolóznak, addig igazi értelemben vett politizálás nincs. • Gombamód szaporodtak a frakciók... • Úgy tudom, az SZKT-nak egy szabályzata döntött a kérdés felől. Nos, az SZKT, ha úgy akar működni, mint egy parlament, meg kell határoznia a frakciók szerepét, jogkörét, definícióját, összetételét. A magyarságon belüli politikai, ideológiai irányvonalaknak ki kell rajzolódniuk, s e csoportok köré táborokat lehet majd kialakítani. Szerintem, ha a direkt RMDSZ- tagság megszűnne, az RMDSZ csak így válna igazi szövetséggé. Most van, aki tagja például a Kereszténydemokrata Pártnak, vagy a MISZSZ-nek, és ezen keresztül tagja a szövetségnek, a másik csak egyszerűen RMDSZ-tag. Hogy ha csak pártokból állna a szövetség, akkor a román rokonpártokkal való kapcsolat is egyszerűsödne, tisztázódna. A Román Televízió munkatársának, Vartan Aracheliannak eszébe jutott, hogy létezik RMDSZ-en belül is egy liberális platform, és meghívott egy liberális kerekasztal-vitára, de amikor Romániában járt a FIDESZ küldöttsége és találkozott az RMDSZ vezetőségével, senkinek nem jutott eszébe, hogy erre el kellene hívni a Szabadelvű Kör vezetői közül is valakit — hozzájuk áll a legközelebb e párt —, és persze a MISZSZ elnökét. A bálványosi tábort együtt szervezi a FIDESZ és a MISZSZ, de egy ilyen találkozókor elfelejtik, hogy a MISZSZ is RMDSZ. Egyesek azt gondolják magukról, hogy csak ők az RMDSZ. Ez játék a szervezettel, mindig csak sértődéseket hoz, s nem lesz működőképes. A MISZSZ majd sugdolózik külön a FIDESZ-szel, az RMDSZ meg külön , mi lesz ebből? Ki csinálja a széthúzást, nem az RMDSZ osztja meg magát, még akkor is, ha idejön a FIDESZ? Sokan mondották különböző fórumokon nagy szájjal, hogy magyarországi pártok meg akarnak osztani bennünket. Nem igaz! Mi osztjuk meg saját magunkat, mégpedig úgy, ahogy senki nem tudna megosztani. • Milyen kiutat látsz? Új kongresszusra volna szükség? • Nem hiszem, hogy ez megoldana valamit. Végeredményben néhány vezetőnek kellene összeülnie egyetlen céllal: feltenni a kérdést, csináljuk vagy ne csináljuk? Esetleg szakadjunk kétfelé. Ha elhatározzák, hogy együtt mennek, akkor itt vannak a játékszabályok, és azokat be kell tartani. Szigorúan. Mindenekelőtt a vezetőségnek kell szabályszerűen eljárnia. Ha ez nincs, szétesik minden. Nagyon pesszimista vagyok, mert a kongresszuson reméltem, hogy végre lehet építkezni, hiszen az elképzelt struktúra modern, nagyon jó... De ez csak egy lehetőség, amellyel élni kell. • Embereken múlik a működőképesség? • Igen. Mégpedig néhány emberen. Van szövetségi elnök, ügyvezető elnök, egy sor alelnök, van az SZKT elnöke és a tiszteletbeli elnök. Ennyin múlik a megegyezés. Lennebb nem mennék. • Irányító szerephez kell hogy jusson a parlamenti frakció is? • Nem, ők törvényhozók. Van egy ilyen tendenciája a parlamenti frakciónak: minél többet a kézbe ragadni. És ha hagyják, meg is teszi. Egyébként Nyugaton is nagyon sok párt esetében ez probléma. • Ki ellenőrzi az egész rendszert? Ki büntet például? • Nem tudom, hogy a működtetés mennyire szankció kérdése, bár a legutóbbi SZKT-ülésen szinte mindenki jelen volt, mert ott lebegtették a büntetést, hogy, aki hiányzik, azt kiírják az újságban. Erre eljöttek. A szabályzatunkban benne van a számonkérés és felelősségre vonás mechanizmusa. De minálunk úgy elfelejtik az emberek a szabályzatot, hogy azt sem tudják, kinek mi a feladata, területe, felelőssége. Nem egy esetben megtörtént, hogy jött valahonnan egy bizonyos fórumtól valaki, akivel az első ember szóba állt, mert ugye, ő éppen ott volt. Bár a szabályzat pontosan meghatározza, kinek mi a feladata, azt kellett volna megkeresni, akinek a hatáskörébe tartozik a probléma. Az illető ajánlkozó pedig végezze a saját területén adódó dolgokat. Mindenki mindenre feljogosítottnak érzi magát! Szerintem a szövetségi elnöknek is emiatt van a legtöbb fejfájása. Nem belső diktatúra kell, hanem pozitív szándék. Az, hogy a szabály szent legyen. Rend legyen. Az egész Nyugatot ez tartja, jogilag, gazdaságilag. Mindenki bízik a törvényekben, a törvényességben. Vegyük csak az angol rendőrt: korrekt, becsületes, ezt mindenki tudja. Nálunk, ha gyilkosság történt, s ezt a lapok megírták, a rendőrség se nem cáfolja, se nem erősíti meg, nem mond semmit. Hallgat a közvélemény előtt. Az RMDSZ-ben sem mehetnek ilyen balkáni módon a dolgok. Ha nem lehet másként, akkor mondjunk le, és akkor beigazolódik az, amit Csutak István mondott, amikor az 1990-es választások után először összeült a két frakció, vagyis hogy a gerendafaragásból végül is megelégszünk egy fogpiszkáló hegyezésével. Ha azt is el nem törjük. ROMÁN GYŐZŐ