Orient Expressz, 1993. július-november (2. évfolyam, 26-40. szám)

1993-07-02 / 26. szám

orient expressz, 26., 1993. július 2. 3 A gerenda szálkásítása • Véletlenül került a kezembe egy fénykép, amelyen ott ülsz az RMDSZ legutóbbi kongresszusának elnökségében. Azóta lassan fél esztendő telt el. Meglátásod szerint, hogyan alakult az RMDSZ sorsa? • Kétségtelen, a kongresszus elérte célját. Elfo­gadta mindazokat a határozatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az RMDSZ újjászerveződjék, egy autonóm önkormányzati szisztéma szerint újrastruktúrálódjon. Megválasztottuk az új szövetségi elnököt, és ugyanak­kor megőrződött a sokat hangoztatott RMDSZ-egység is. Ez a kongresszust megelőző jól működő egyeztető tárgyalásoknak is köszönhető. Ami azután történt, az már nem értékelhető ennyire pozitívnak. Az RMDSZ átstrukturálódása, intézményeinek kialakítása és azok működtetése nagyon nehézkesen halad. Reméltem, hogy a feszültségek, ellentétek többsége feloldódik a létrehozandó szerkezetben, annak működése során. Nem így történt. Most is állítom, ha az RMDSZ úgy működne, ahogy elképzeltük, akkor rengeteg jelenlegi probléma nem létezne, de mivel ez az építkezés aka­dozik , ki merem mondani, hogy egyesek szándé­kosan fékezik, akadályozzák az új szerkezet létreho­zását, mert vannak, akik szeretnék, ha minden maradna a régi formában és továbbra is klikkszerűen akarnák vezetni a szervezetet — a helyzet az, ami. Az intéz­ményeink nem épültek ki és amelyeket létrehoztak — erre tipikus példa a Szövetségi Képviselők Tanácsa — nehézkesen, eredménytelenül működnek, az el­telt fél év alatt szinte nullával egyenlő az, amit az SZKT tett. Még mindig a kezdet kezdeténél tart, még mindig önmagát szabályzatilag, szerkezetileg sem tudta teljesen kiépíteni és működőképessé tenni. Ahogy látom, az elnökségben is — itt az ügyve­zető elnökségre gondolok — problémák vannak. Re­méltük, hogy az új csapatban nem lesznek feszültségek, de ezek megjelentek, és rengeteg adminisztratív jelle­gű probléma is adódik. Bizonyos területekért felelős­séggel ruháztak fel egyeseket, mégpedig úgy, hogy azok szabadon cselekedhetnek a maguk fertályán, azonban a többi alelnök, a kollégái gondoskodnak arról, hogy társuk adminisztratív akadályokba ütközzön. Tehát nem teljes függetlenségük. Azt tapasztalom, s nagyon szomorúan állapítom meg, hogy mind a SZKT, mind az ügyvezető elnökség esetében — fogalmazzak úgy —, áthágták, semmibe vették a kongresszus határozatait. Ez pedig precedenst teremt arra, hogy a pillanatnyi érdekeknek megfelelően bármit meg lehessen tenni... • Például, mit nem tartottak be? • Vegyük csak az SZKT-ét és ennek az összetéte­lét, vagy az elnökének a megválasztását. Kezdve attól, hogy hány tagból áll a testület, kik vegyenek ebben részt, kik következnek a helyettesítésnél, lecserélésnél; az elnököt nem a kongresszus által megadott kéthar­mados többséggel választották, az ügyvezető elnöknek ki kellett volna lépnie a parlamentből..., és folytat­hatnám. Megértem azt, hogy például a parlamentből való kilépésnek objektív akadályai vannak, de felte­szem a kérdést: miért fogadtunk el egy ilyen határoza­tot. Ha megtettük, akkor tartsuk is be. Nem akarják? Akkor ne dolgozzanak ki semmiféle szabályzatot, mű­ködjön a szervezet ad-hoc, ötletszerűen, ahogy egy pár embernek jólesik. Fölösleges ennyi munkát, erőfe­szítést megtenni, ha a szabályzatot félredobják. Az volt a fő cél, hogy a végrehajtást leválasszuk a törvényhozás­ról. Ha ezt nem tettük meg, akkor ne áltassuk ma­gunkat továbbra is, hogy most egy új államstruktúrához hasonló RMDSZ-t építünk! Nem építünk! Amit el­kezdtünk — szerintem — még azt is tönkretesszük. Még a reményét sem látom annak, hogy lesz valami a beígért népszámlálásból vagy éppen a belső választá­sokból. Ha az intézményeink így működnek, ezekből semmi nem lesz, ezek nagy erdélyi ábrándok maradnak. • Mondtad, hogy megmentődött az egység, ami viszont nagyon törékenynek látszik. Már fent, az irányításnál is repedezik. Mert a létrejött intézmények együttműködés helyett versengnek egymással. Mindenki politikai vezér akar lenni. Sokfejűvé vált a magyarok szervezete, hiszen ott van a tiszteletbeli elnök, a szövetségi elnök, az ügyvezető elnök, az SZKT elnöke, meg aztán a sok alelnök, a par­lamenti frakció vezetői, mindmegannyi vezér, s alig akad szürke aprómunkát végző személy. A külső szemlélőnek az az érzése, hogy mindegyikük magához akarja ragadni a hatalmat, pontosabban az irányítást Hogyan látod ezt a jelenséget? • Igen-igen, a hatalmat, a vezetést. A kettő vég­eredményben egy. Holott szabályzatilag ezek azért vannak szétválasztva, hogy a különböző területekre korlátozódjék az illető vezető hatalma, és az RMDSZ erőssége pedig éppen e részhatalmakból állna össze. Olyan szabályt dolgoztunk ki, hogy az RMDSZ vezeté­sét egy személy sohase tudja a kezébe ragadni. Mindig az történik, hogy a szabályzatot áthágják. És érdekes, hogy ez nem a szövetségi elnök részéről történik — én nem látnám azt, hogy a kezébe akarná tartani a gyeplők mindegyikét, ellenben a többi intézmény esetében ez tisztán észlelhető. A parlamenti frakció vezetősége saját maga szeretne mindent irányítani, többet akar az SZKT vezetősége, még többet kíván az ügyvezető elnökség — úgy látszik nem értette meg, hogy nem ő a politikai fórum és az RMDSZ politikai hatalma, mind­össze végrehajtó hatalommal rendelkezik, és nem a politizáláson kell törnie fejét, hanem a szervezet mű­ködtetésén, annak az építkezésén. Ott van a politizálás­ra az SZKT meg a szövetségi elnök. Mindenki magának kívánná a csemegét, vagyis a politizálást, hát ne vállal­jon el olyan tisztséget, ahol eleve tudott, hogy mást kell tenni, nem „csemegézni“. Ami az RMDSZ egységét illeti, mindig is az volt a veszély, hogy fent a csúcson bomlik, esik szét. Ma is a csúcson múlik, nem a tagságtól féltem az egység fel­bomlását. Attól félek, hogy ha ez így megy tovább, akarva akaratlan szétforgácsolódik, erejét veszti a szer­vezet. Nagyon sokan elvesztették a hitüket benne, ezt a bőrünkön tapasztaljuk, csak meg kell nézni a befizetett tagdíjak nagyságát megyénként, városonként, ebből lassan egy fél titkárnőt sem lehet fizetni. Persze, még a Vendégünk,BORBÉLY ERNŐ kezdeti hévnek, hozzáállásnak, hangulatnak azonban nem lehet, hogy egy 600 ezres tagság lefaragódjék ilyen rövid idő alatt. A csökkenő tendencia tovább tart, ha ennek okait nem keressük meg és nem próbáljuk meg­keresni azokat. • És hogyha a vezérek a magyarságszolgálatból vállal­nák az alázattal végzett munkát és nem a hatalmat keresnék? • Még az is baj, ha egyesek dolgozni akarnak! Nem egy történéssel példázhatjuk ezt a régi parlamenti frakció tapasztalatából, mert csak arról beszélhetek, szóval azok kerültek a legrosszabb helyzetbe, azokat nézték ki, akik dolgozni akartak, és munkára ösztö­kélték a többit is. Sokaknak a politikai csillogás, sze­replés, feltűnés a fontosabb, mint az aprómunka. Ismétlem, e gondunk megoldására csak egy lehetőség adódik: az általunk hozott szabályok szigorú betartása. Amíg ez nincs és hiányzik az RMDSZ működőképes szerkezete, fennáll a szétszóródás veszélye. Hasonlóan gondolkodó vagy hasonló ügyekért kiálló szemé­lyeknek együtt kell politizálniuk, akár tetszik, akár nem tetszik személy szerint a másik, van vele valamilyen konfliktusom vagy nincs. Ennek az egyik feltétele az, hogy még az ellenfelemről is tudom, betartja mindig a szabályt, s ő is tudja, hogy én is ugyanezt teszem, így lehet csak együtt politizálni, ezzel a bizalommal. Amíg egymás átejtése, átverése folyik, eltitkolják az infor­mációkat, sugdolóznak, addig igazi értelemben vett politizálás nincs. • Gombamód szaporodtak a frakciók... • Úgy tudom, az SZKT-nak egy szabályzata dön­tött a kérdés felől. Nos, az SZKT, ha úgy akar működni, mint egy parlament, meg kell határoznia a frakciók szerepét, jogkörét, definícióját, összetételét. A magyarságon belüli politikai, ideológiai irányvonalak­nak ki kell rajzolódniuk, s e csoportok köré táborokat lehet majd kialakítani. Szerintem, ha a direkt RMDSZ- tagság megszűnne, az RMDSZ csak így válna igazi szövetséggé. Most van, aki tagja például a Keresztény­­demokrata Pártnak, vagy a MISZSZ-nek, és ezen keresztül tagja a szövetségnek, a másik csak egyszerűen RMDSZ-tag. Hogy ha csak pártokból állna a szövetség, akkor a román rokonpártokkal való kap­csolat is egyszerűsödne, tisztázódna. A Román Tele­vízió munkatársának, Vartan Aracheliannak eszébe ju­tott, hogy létezik RMDSZ-en belül is egy liberális plat­form, és meghívott egy liberális kerekasztal-vitára, de amikor Romániában járt a FIDESZ küldöttsége és találkozott az RMDSZ vezetőségével, senkinek nem jutott eszébe, hogy erre el kellene hívni a Szabadelvű Kör vezetői közül is valakit — hozzájuk áll a legköze­lebb e párt —, és persze a MISZSZ elnökét. A bálvá­­nyosi tábort együtt szervezi a FIDESZ és a MISZSZ, de egy ilyen találkozókor elfelejtik, hogy a MISZSZ is RMDSZ. Egyesek azt gondolják magukról, hogy csak ők az RMDSZ. Ez játék a szervezettel, mindig csak sér­tődéseket hoz, s nem lesz működőképes. A MISZSZ majd sugdolózik külön a FIDESZ-szel, az RMDSZ meg külön , mi lesz ebből? Ki csinálja a széthúzást, nem az RMDSZ osztja meg magát, még akkor is, ha idejön a FIDESZ? Sokan mondották különböző fórumokon nagy szájjal, hogy magyarországi pártok meg akarnak osztani bennünket. Nem igaz! Mi osztjuk meg saját magunkat, mégpedig úgy, ahogy senki nem tudna megosztani. • Milyen kiutat látsz? Új kongresszusra volna szük­ség? • Nem hiszem, hogy ez megoldana valamit. Vég­eredményben néhány vezetőnek kellene összeülnie egyetlen céllal: feltenni a kérdést, csináljuk vagy ne csináljuk? Esetleg szakadjunk kétfelé. Ha elhatároz­zák, hogy együtt mennek, akkor itt vannak a játék­­szabályok, és azokat be kell tartani. Szigorúan. Min­denekelőtt a vezetőségnek kell szabályszerűen eljárnia. Ha ez nincs, szétesik minden. Nagyon pesszimista va­gyok, mert a kongresszuson reméltem, hogy végre lehet építkezni, hiszen az elképzelt struktúra modern, na­gyon jó... De ez csak egy lehetőség, amellyel élni kell. • Embereken múlik a működőképesség? • Igen. Mégpedig néhány emberen. Van szövet­ségi elnök, ügyvezető elnök, egy sor alelnök, van az SZKT elnöke és a tiszteletbeli elnök. Ennyin múlik a megegyezés. Lennebb nem mennék. • Irányító szerephez kell hogy jusson a parlamenti frakció is? • Nem, ők törvényhozók. Van egy ilyen tenden­ciája a parlamenti frakciónak: minél többet a kézbe ra­gadni. És ha hagyják, meg is teszi. Egyébként Nyugaton is nagyon sok párt esetében ez probléma. • Ki ellenőrzi az egész rendszert? Ki büntet például? • Nem tudom, hogy a működtetés mennyire szankció kérdése, bár a legutóbbi SZKT-ülésen szinte mindenki jelen volt, mert ott lebegtették a büntetést, hogy, aki hiányzik, azt kiírják az újságban. Erre eljöt­tek. A szabályzatunkban benne van a számonkérés és felelősségre vonás mechanizmusa. De minálunk úgy el­felejtik az emberek a szabályzatot, hogy azt sem tudják, kinek mi a feladata, területe, felelőssége. Nem egy eset­ben megtörtént, hogy jött valahonnan egy bizonyos fórumtól valaki, akivel az első ember szóba állt, mert ugye, ő éppen ott volt. Bár a szabályzat pontosan meg­határozza, kinek mi a feladata, azt kellett volna meg­keresni, akinek a hatáskörébe tartozik a probléma. Az illető ajánlkozó pedig végezze a saját területén adódó dolgokat. Mindenki mindenre feljogosítottnak érzi magát! Szerintem a szövetségi elnöknek is emiatt van a legtöbb fejfájása. Nem belső diktatúra kell, hanem pozitív szándék. Az, hogy a szabály szent legyen. Rend legyen. Az egész Nyugatot ez tartja, jogilag, gazdasá­gilag. Mindenki bízik a törvényekben, a törvényesség­ben. Vegyük csak az angol rendőrt: korrekt, becsületes, ezt mindenki tudja. Nálunk, ha gyilkosság történt, s ezt a lapok megírták, a rendőrség se nem cáfolja, se nem erősíti meg, nem mond semmit. Hallgat a közvélemény előtt. Az RMDSZ-ben sem mehetnek ilyen balkáni módon a dolgok. Ha nem lehet másként, akkor mond­junk le, és akkor beigazolódik az, amit Csutak István mondott, amikor az 1990-es választások után először összeült a két frakció, vagyis hogy a gerendafaragásból végül is megelégszünk egy fogpiszkáló hegyezésével. Ha azt is el nem törjük. ROMÁN GYŐZŐ

Next