Orient Expressz, 1995. szeptember-november (4. évfolyam, 28-34. szám)

1995-09-19 / 28-29. szám

A nyári napok alatt Erdély több vidékét bejárták kis szerkesztőségünk tagjai. Tus­nádon például megtudtuk, hogy igencsak sokan olvassák az OrEje-et, de szeretnék ha rendszeresebben jelenne meg, és az elő­fizetésekre a lapok idejében érkeznének. Mi is reménykedünk, hogy lassan kinőjük a gyerekcipőket, és az Orient Expressz az előírt menetrend szerint fog robogni. □ El­meséljük a Kolozsváron hallott legújabb vic­cet. A járdán való parkolás tiltására a Kis- Szamos menti honatyák két vonalat húzattak a szegélykövek szélére. Az egyik vonal piros, a másik fehér. Ezt látva egy idősebb hölgy meg­áll gépkocsijával a festést végző csoport mel­lett, és lecsavarva az ablakot megkérdezi: „mondják kedveseim, mikor rajzolják oda a zöldet is?" □ Az idén megint záporok és zi­vatarok között bőgött az Aranyszarvas. Azért jó zenében, látványosságban nem volt hiány a Cenk alján. □ Ion Raţiu min­degyre államelnök akar lenni. De rajta és a családján kívül más ezt nem óhajtja. Még a saját pártja sem. □ Ki kell költöznie az RMDSZ-nek a kolozsvári székházából, így szól a parancs. A hatalom új urai akarják visszaállítani a Pavlov utcában a káderdű­lőt.­­ Bármennyire is közbelépett Seres Dé­nes szilágysági szenátor,a sztánai erdők kivá­gásának megállításáért, ez csak ideig-óráig si­került. Továbbra is tarol­­itt a fejsze, a fűrész. Az a helyzet, hogy a régi községi és magánbir­tokban lévő erdőket irtják itt ki, hiszen köny­nyen megeshet, hogy ezek visszakerülnek az eredeti tulajdonosaikhoz. Az állami erdőkiter­­melők szinte egyetlen valamirevaló fát sem hagynak az ilyen területen. Rablóirtást foly­tatnak. Büntetlenül. □ Kolerajárvány van a Duna-deltában. Sokáig úgy hírlett, hogy Bukarestben nincs kolerás beteg. Kiderült, hogy van. Călăraşi-ról jött a román fővá­rosba. De az orvosok sokáig azt is állítot­ták, hogy Călăraşi-on sincs kolerás. □ Míg nyaraltunk, a mindennapi gyógyszereink ára harminc százalékkal ugrott, így Vácároiuék visszavették a nagy garral adott piciny nyug­díjemelést. Mégpedig kamatostul. □ Romá­niában járt Max van der Stoel. Látott, hal­lott és a végén... nyilatkozott. Az EBESZ főbiztosa szerint a román kormány meg­magyarázta a tanügyi törvény kényes pontjait. Csak egy pontot említenénk. A felsőoktatásban a nemzetiségek nyelvén csak tanárképző, valamint művészeti tan­intézetek lesznek, de magánegyetemet le­het bármely szakot illetően létrehozni. Úgy látszik, hogy például Kolozsváron újabb egyetemi épületeket kell majd fel­húznia az erdélyi magyarságnak. Nem volt elég az a jó néhány, ahol jelenleg a Babeş- Bolyai Egyetem működik. □ Folyik a kupo­­nádia. Mindenki milliomosnak érezheti magát a Văcăroiu adta papírral a zsebében. Később majd ki­derül, hogy olyan vállalatok esetében, amely a csőd szé­lén áll, a kuponokra adott részvények semmit nem ér­nek. És mintha keveset be­szélnének a magánosítást szervezők arról, hogy mind az Állami, mind a Magán­­­vagyon-alapok kölcsön­pénztárakká alakulnak, és itt is részvényesek lehetnek az állampolgárok. Ha addig nem herdálták el egy vesz­teséges vállalat részvényei­re a kuponjaikat. □ A re­pülőgépek után a helikop­terek is hullanak Romá­nia egéről. Pedig ezek még a külföldön gyártot­tak, nem pedig a közös román-izraeli vadászgé­pek. Legutóbb két csend­őr tábornokkal esett le Iaşi mellett egy helikop­ter, úgymond a gyenge lá­tásviszonyok miatt. De­ valami bajok lehetnek az edzésekkel, vala­mint a renddel és fegyelemmel is. □ To­vábbra is sok a búza, kevés a vásárló. Ponto­­­sabban az állami pénz, amelyen búzát lehet­ne venni. □ Funar el szeretné mozdítani Mátyás királyt a helyéről, mégpedig Vajda­­hunyadra. A magyarok nagy királya még holtában is zavarja a piti román polgár­­mestert.­­ Immáron háziorvost választha­tunk magunknak, megkezdődtek a feliratko­zások a különböző doktorok listáira. Buka­restben mintegy négyezer polgár esik majd egy háziorvosra. □ Továbbra is nagy sort kell végigálljon az, aki osztrák, német vagy olasz vízumot szeretne az útlevelé­ben. □ Bútorvásár nyílt Bukarestben a kiál­lítási csarnokban. □ Nicolae Manolescu, a PSZP elnöke azt nyilatkozta: a választási küszöb öt százalékra való emelésével meg­történhet, hogy a voksok után egyetlen történelmi párt tagja sem lesz a román parlamentben. Nagy a „tisztelet” az ellen­zék háza táján. □ Jelenleg egy kiló kukorica felvásárlási ára 215 lej. Mintegy tízmillió ton­na kukorica betakarítására van az idén kilá­tás. n Újból emelkedik a Dacia gépkocsik ára. H Ploieşti és Brassó között szélesítik a hidakat, viaduktokat. Ez része az országutak korszerűsítésének. □ Kanada a legnagyobb nyugati beruházó Romániában, 1,5 millió lejt fektetett itt be. □ Aradon videón figyelik a rendőrök a közúti közlekedést. □ A Fogara­­si-havasok egyik legszebb turistaháza, a Báb­a-tó melletti k alapig leégett. A tűz oka egy nem jól szigetelt kémény volt. □ Ahogy a termés most kinéz, a télen lesz étolajunk, de nem lesz cukrunk. □ Itt az ősz, megkez­dődtek a sztrájkok. Nemrégiben az aradi vagongyártók tartottak kétórás figyelmez­tető sztrájkot, majd a bukaresti metrósok készülnek a munkabeszüntetésre. □ A Vi­lágbank 110 millió dollárt adott a RENEL-nek, úgyhogy még egy ideig lesz villany és meleg víz. □ Konstancán létrehoznak egy tenge­részklubot, mégpedig Jack Jones tisztele­­tes, a Tengerészek Keresztény Missziója tagjának segítségével. □ Továbbra is szállít­ják a benzint Szerbiába, a Dunán keresztül a környéken lakók. A Külügyminisztérium szó­vivője szerint csak egyedi esetekről van szó, azonban annyi errefelé a benzinszállító tar­tályautó, mint Texas kőolajvidékén. És ezt senki észre nem veszi. Pedig tart még a szer­­bek elleni embargó. □ Brassóban nincs me­leg víz, növekszik a rühesek száma. □ Az elmúlt napokban kirajzottak a kormánypárt vezérei az ország több vidékére. Közelednek az általános választások. □ Újranősül Crin Halaicu, Bukarest főpolgármestere, aki nemrég vált el régi feleségétől. Az új ara ti­zenhét esztendővel fiatalabb az „ifjú” férj­nél. Érdekes egyébként, hogy a friss politi­kusoknál milyen gyakori az újranősülés.­­ Új híd épül a Dunán keresztül, mely a Ber­­lin-Budapest-Arad-Craiova-Giurgiu-Szófia- Szaloniki autósztráda része lesz. □ Egy Zol­tán Jakab nevezetű aradi horgász a Maros­ban halak helyett egy ügyes kis ágyúgolyót húzott a felszínre. A második világháború­ból maradt emlék még működőképes volt. □ Ugyancsak a második világégés napjai alatt temetődött be a sztánai alagútba egy német katonai szerelvény, lőszerestel együtt. A Ko­­lozsvár-Nagyvárad vasúti vonal korszerűsíté­sének munkálatai alatt az itt dolgozó buldó­zerek is a felszínre toltak két aknát. Működő­képes állapotban. Még jó, hogy nem a régi alagút felújítását tervezték a vonalkorszerűsí­­tők, mert ez igencsak sok meglepetést okozott volna.­­ Hol van már a neptuni szél? Mind távolabb lengedez. Úgy, hogy az RMDSZ parlamenti vezérkarában még mutatónak sincs úgynevezett radikális. A képviselő­házban a büró titkári tisztségébe Borbély Lászlót választották újra, az alsóházi RMDSZ-frakció elnöke pedig Tokay György lett. A szenátusban a titkári posztba Ko­­zsokár Gábor maradt, frakcióvezető pedig Szabó Károly, helyettese Verestóy Attila. □ S ha már tréfával kezdtük hírbutikunkat, fe­jezzük be ugyancsak viccel. Az űrhajósok éppen az ablak mellett ülnek, amikor mel­lettük elszáguld egy seprűvel egy asszony. „Te vagy a boszorka?” - szólnak ki neki az űrha­jósok. „Nem, én voltam a cernavodai atom­erőmű takarítónője" - válaszolja a seprűs nő, és eltűnik az űrben. Törekek Jócskán öregedő házias férj mos. A für­dőszobába betipeg a feleség: - A gatyáidat utoljára! - Büntetésből? - kérdezné a férj­­, mert kíváncsi tekinteted elől szemérmesen rejte­gettem azt, amit eltakart? De nem kérdezi. Bár zúg a mosógép, hát­ha mégis meghallaná.* Buchwald Péter szenátorunk cellájában meglátogatta a marosvásárhelyi Cseresz­nyés Pált. Terjedelmes riport számolt be e történelmi (?) látogatásról. De vajon eszmét cseréltek-e a régi idők­ről, amikor virágos szavakkal és nem füty­kösökkel, rúgásokkal vívtak a maradéktala­nul egyenjogú együtt élő nemzetiségek tagjai turbékoló csatát? A szükséges olvasáshoz sose volt elégsé­ges türelmem­. Nem annyira stílusom, in­kább fogalmazványaim mélysége sínylette meg.* Napjaink balkáni rombolásai, vérengzései , a nagyszerbesítés következménye. Vajha­­ okulnának belőle a világ más tájainak -­ nagyszerbesítői! * Évezredeken át a hit szövétneke, az érte­lem ráspolyozója, az érzelmek nemesítője volt a vers. A 21. század pirkadtára a szavak zűrzavaros mágiája lett.* Naponta többször hallom, olvasom:­­ nagyságrendű, per darab, per hónap... íté­letet kellene hirdetni már e nyelvrontó nagyságrendű perben. És egyszerűen, ma­gyarosan visszatérni a nagyságú, darabon­ként stb. kifejezésekhez! Említsem még a­­ pro­jektet, a Májkert stb.? Mérleg: 80 évem egyetlen társadalmi haszna: hozzájárultam az átlagos emberi életkor növekedéséhez. JAKAB ANTAL HÍRBUTIK Egy jó házhoz tartozni kötelez. Az a bizonyos image az I arcomon meghatározza a házat és fordítva. Ha már félre­léptem, azért nem pirulok el. Hidegvérrel, szemrebbenés­­ nélkül kell a jó hírnevet megőrizni, dialektika felállásban. Európai Közös Ház. Házmesterek találkozói. Ünnepé­­llyes nyilatkozatok. Lépcsőházi szabályzatok harmonizálá­­­­sa. Kinek adható kapukulcs. Kinek nem. Fontos házak. White House, házmester a Nagy Fehér I Törzsfőnök. Történelmi meghívás a Nagy Kétezer Ötszáz­­ Éves Dáko-Román házmester részére. Ígéretek a vissza­­­­adandó házakról. Nem betartani. Hidegvérrel, szemrebbe- s nés nélkül kell viselni az image-et. Isteni csoda, hogy még vannak illembontók. Más ma­­­­gyarázatát nem lelem annak, hogy még mindig vannak, a- I kik nem hazudnak, csalnak, lopnak és gyilkolnak itt és s most, Szarajevó árnyékában, egy jó ház lépcsőházi lakói-­­­ként. ZSIGMOND LÁSZLÓ

Next