Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)

1957-04-04 / 5. szám

•• TAVASZ VAN f­éltem a vonaton, szombat es­te volt. Mellettem még két másik idegen. Az egyik állomáson felszállt egy 35—K) körüli magas, szőke munkáskülsejű férfi. Az egyik kezében csuhészatyor, ben­ne pár szál füstölt kolbász, a másik kezében hat darabból álló porcelán gyümölcsös készlet. Nem tud ve­lük mit kezdeni, leül ugyan, de a kezében szorongatja továbbra is a tálakat, a szatyrot lógatja. Az egyik női utas megkérdezi tőle. ..Mennyiért vette?“ Harmincnyolc forintért­­— mondta —, igaz, nem volt drága. A menyasszonyomnak viszem. M­egeredt a szava. Közben azt is elmondta, hogy három gyermeke van, azok most Csor­­váson vannak állami gondozás­ban. Annak örül, hogy a ftyere­­kek jól vannak. S már vette is k­i ez egyik zsebéből a mindenes al­bumot. Boldogan mutatta egy is­kolai csoportképen szőkehajú kis leányát. „Olyan szőke, mint ő, nincs másik“ — mondta apai büszkeséggel. Így beszélt a má­sodik osztályos leányáról is, aki oly ügyes, hogy felér egy negye­dik osztályos gyerekkel, ő meg­látogathatja őket bármikor, de ez anyjuk, akitől elvált, az orvo­silag is el van tiltva, örülnek a gyerekek is, hogy az apjuk meg­gyógyult az idegbetegségből, hi­szen a múlt esztendőben 6 hó­napig volt emiatt a gyulai kór­­házban, volt „feleségével“ nem volt megesküdve, így könnyen elváltak. Nem sajnálja, mert tönkre tette anyagilag is, emberi­leg is. Most új terveket sző. Má­jusban lesz az esküvője. Nem lesz ugyan nagy lakodalom de lesz. És ezt oly boldogan mondja, mint egy húszéves. Hiába, a tavasz az ta­vasz még negyvenéves korban is... " Vi­ á.N. OROSHÁZI HÍRLAP Melyik gazdálkodás eredményesebb ? Helyes irányba indultak A nagy tanyaudvart éppen seprik a monori Táncsics Tsz-ben,ahogy megérkezünk. Ez a rendre törekvés már jó jel. Mert az igaz, ilyesmire azelőtt sok termelőszövetkezetben semmit sem adtak. Arról kíváncsiskodunk itt, hogy jól indult-e ú­nak a szövetkezet az utóbbi hetekben? Az el­indulás mutatja-e, hogy a gazdasági versenyben az egyéni termeléssel szemben a tsz megállja-e a helyét? Most még jobbára a terveikből alkothatunk véleményt, de azok is sokat mutatnak. Csak a legfontosabbakat nézzük. 15 hold lu­cernát vetnek e tavaszon és 5 hold vörösherét. Lucernamagot a tavalyi holdankénti 1­0 kiló he­lyett egy és fél mázsát szeretnének fogni. Jövőre ugyanis 15 holddal több lucernát szeretnének, eh­hez mag is kell. Irány tehát a szarvasmarha te­nyésztés fejlesztése. A legjobb teheneiket meg­hagyták, feljavították és kiváló tehenészetet akar­nak. Húsz tehéntől annyi tejet akarnak kapni, mint azelőtt 30-tól fejtek. Ez évre a tavalyinál több tarló­vetést terveztek. Tavaly egy tehénre 70 dkg abraktakarmányt, mert 3 kilót terveztek. Leszer­ződtek szarvas­m­arha hizlalásra Ezt továbbfej­­lesztve folytatni akarják. Igen, azért is, hogy több trágyához jussanak. A múlt nyáron vett tejszeparátort üzemeltetik ezután is, és ha a tejtermelés emelkedik, több melléktermék jut a sertéséknek. Sok somkasüldőt óhajtanak nevelni. Egy-egy tenyészkoca abrakta­­­karmányadagját ezért 2,40 kilóról 3 kilóra emelik. Kukoricájuk nagyobb részét, 80 holdat négyzete­sen vetik el. Tervezetük­­ szerint most több részesedés jut egy munkaegységre, pedig nem terveztek túl ma­gas termésátlagokat. Sok földnélküli belépne a Táncsics Tsz-be, ha ott kinn lakásuk lenne, ha ott­­ anyaközpont létesülhetne. Helyes irányban indultak el, csak jól dolgoz­zanak, mögöttük hagyják az egyéni termelőket Másképpen látja boldogulását úgy adódott, hogy egy egyéni paraszttal ho­zott össze a sors, véletlenül. Ben­kő Mihállyal, aki most lépett ki a Táncsics Tsz-ből. Ő mint verseny­társ, vajon milyen módon­ gazdálkodik majd? Elő­ször vetéstervért kérdezgettük. 15 hold s­­ántója van, négy munkáskéz van hozzá a családban, 5 hold búza, 4 hold kukorica — ezekből vet a leg­többet. Lucernát 1100 négyszögölet vet. Most két lova, egy tehene, egy borjúja, két anyakocája, két süldője, R malaca van. Jövőre még egy lóval és egy borjúval tervezett be többet. —Mivel? A szarvasmarha tenyésztéssel, vagy a sertéstenyésztéssel szándékozik foglalkozni? — kérdeztük. — Sertéssel — mondta Benkő Mihály. — Miért azzal? — A múltban is, mikor egyéni voltam, akkor is sertéssel szerettem foglalkozni, ahhoz szoktam. —Miért nem a szarvasmarhatenyésztésre tér át nagyobb részben? — Mert ahhoz anyagilag jobban hozzá kellen készülni — felelte. Tovább kérdezgettük: — öt évre előre nézve, melyiket helyesli job­ban? — Aminek jobb ára lesz, ahhoz igazodunk. Erre elmondtuk, hogy ha szarvasmarha neve­léssel foglalkozna jobbára, az azért lenne előnyö­sebb, mert annak értékesítése korlátlan, nem úgy, mint a sertésé. Igaz, igaz, kifizetődő a szarvasmarhával foglalkozni, de sokáig kell várni a pénzre, ő ezért csak­ a sertésinél marad. N­­e menj el közömbösen mellette! Idézzük a múltait! Állj meg, ne menj el közömbösen mellette! Fiatalok! — akik nem ismer­tetek, mert nem ismerhettétek, lássátok meg most! öregek! — ha elfeledtétek, emlékezzetek rá me­gint! Fél­revezetettek! — ne a szólamokat, a tényeket nézzétek! Régi újságok lapjairól idézzünk a múlt rendszer nyomorúságos életéből: OROSHÁZI FRISS ÚJSÁG: helyettem fizetne, kénytelen van 193’. NOVEMBER 30., SZERDA. 2. OLDAL: gyök várni egy olyan lángészre, aki tanácsot ad, hogy valóban tud­jak fizetni és még életben is ma­radjak... Az árverések kitűzése e levél megjelenésének idejében min­dennapos volt. Ha érte is ko­moly sérelem a dolgozó paraszt­ságot az elmúlt években, azért mégis boldogult. Az októberi, novemberi napokban például a parasztság vásárolt a legtöbbet az iparcikkekből. Mitől fizessek' Tanyai levél Nem vagyok rideg számbölcs, sem lángeszű szám tudós, csak egy­szerű adófizető lény... S éppen ez a társadalmi állásomban a legsi­­ralmasabb, hogy az vagyok, aki vagyok és nem tudok fizetni. Pe­dig szeretnék fizetni. De hát miből fizessek? Vagy honnan keressek pénzt? A búzám még kenyérnek sem elég és rossz minőségű, a molnár alig ad érte lisztet, a többi ter­mény kell a jószágnak, hiszen mint kisgazda, az állataim sorsát szívemen vis­zem­. A kukoricából van felesleg? És mi az ára? Nem szállhatok perbe az Isten­nel, az emberek fognak velem pe­relni. A tojás kell a családnak,­­ a csirke, a tyúk, a malac és a bor­jú már most nyugtalankodik, hogy állásuk megrendült. Nem sokáig lesznek nálam, a per és a végre­hajtás elviszi őket. No és mi marad akkor nekem? Szerényebb igények: naponta ke­vesebb étel és ócskább ruha. Valaki nagyon elszámította ma­gát odafent. Terheim 10 százalé­kát is megerőltetéssel tudnám csak kifizetni. Szeretném, ha va­laki leülne velem számo­nl... Mert sem pénzt keresni, sem pénzt csi­nálni nem tudok; s mert pénzem nincsen és senkit nem találok, aki • OROSHÁZI FRISS HÍREK, 1932. DECEMBER 25., VASÁR­­NAP. 5. OLDAL: Sz orosházi gimnázium írta Kovássy # Inert dr. Ma nagyon sok szülő azért nem tudja idegenbe adni és gimnázi­um­ban taníttatni gyermekét, mert minden észbeli tehetség dacára, hiányoznak azok a minimális anyagi eszközök is, amelyek az ilyen taníttatásához elengedhetet­lenül szükségesek. Hány tehetsé­ges gyermek marad ezért itthon, hány szorgalmas, tanulni vágyó, ügyes fiú kénytelen emiatt félbe­hagyni tanulmányait?­­Dehát van-e egyáltalán lehető­ség arra, hogy itt gimnázium szer­vezessék? Mert, biz­ony, a mosta­ni idők igen nehezek s alig lehet számítani arra, hogy a kultuszkor­mány éppen ma áldozni tudna er­re a célra, amikor sok iskolát a pénzhiány miatt kell megszüntet­ni. Meg kell kísérelni egy nyilvá­nos jellegű magángimnázium szer­vezését. Ma, amikor az állástalan diplomásoknak ottan szomorúan nagy tömege van kenyér nélkül és várja reménytelenül az elhelyez­kedési lehetőséget s az idők jobb­ra fordulását, igazán nem volna nehéz dolog egyelőre négy osztá­lyos gimnázium megnyitásához ki­váló képesítésű, okleveles középis­­kolai tanárokat találni, akik sze­rény díjazás mellett vállalkozná­nak erre a feladatra. ... egy négy osztályú gimnáziu­mot népesen meg tudunk tölteni, akiknek tandí­jából a tanárok fize­tését elő tudjuk teremteni. Minden kezdet nehéz, de nem lehetetlen az, amit akarunk és ha komolyan és kellő energiával be­lefekszünk a terv megvalósításá­nak munkájába, akkor talmi, ha az Isten is úgy akarja, az egyhá­zak és a község vezetőinek támo­gatása mellett, a jövő év szeptem­berében fiainkat már az orosházi gimnáziumba írathatjuk. Ma természetes, hogy gimná­ziumba járhatnak az orosházi és környékbeli gyermekek. Egy év­tized alatt sok minden mellett jutott 8 millió Ft-nál több ös­­­szeg a szép gimnázium épületé­re is. Október 23 előtt a végzett iskolásokat nem rossz keresetű munkahelyek várták, ó OROSHÁZI FRISS HÍREK, 1932. DECEMBER 25., VASÁR­NAP. 4. OLDAL: Iparosait karácsonya rnsea és mint A nagy munkanélküliség, az üz­­lettelenség kétségbe eső mérete­ket öltött. Pang az ipar, pang a kereskedelem. Mindenfelől csak az óriási panaszok özöne zúdul fe­lénk. Ezzel szemben a nagy meg­­terhel­te­tés még mindig olyan mé­reteket ölt, mely csak a realom, kereset és bevétel mellett teljesít­hető. Ez pedig már régen nincs! Nézzünk végig iparostá­saink helyzetén. Nap-nap után látunk olyanokat, akik kidőltek soraink­ból. Azok pedig, akik m­ég folytat­ják a nagy küzdelmet létfenntar­tásukért, kétségbe esve néznek a jövő elé, mely semmi reménnyel sem biztat.• Ma az iparosok nyomoráról nem beszélhetünk. Ha a magán­­iparban nem minden esetben, de az üzemekben, szövetkezetekben a szakemberek megtal­álhatják igaz, nem túlzott, de biztos szá­mítása­ikat. tigyel­ illik csak...! SZÓT EMEL a tűzoltóság a be nem jelentett „vad“ tüzek mi­att. Ez sokszor félreértésre, feles­leges kivonulásra ad alkalmat. Legutóbb például az egyik ház­helytulajdonost látták munkában, amikor a lábán hagyott kukorica­­szárat égette el. Ez helytelen. Mindenesetre helyes lenne a jö­vőben, ha mondjuk december 1-én megnéznék, kinek van kint levá­gatlanúl a tengeri szórja. Az ilyen nem érdemli meg, hogy tulajdonosa, vagy bérlője legyen egy-egy darabka földnek. Ha va­lakinek odaadná biztosan időben levágná. Minden ilyen „vad“ tü­zet pedig be kell jelenteni a tűz­,­oltóz­ásnak. KITÖRDELIK a most ültetett kisfákat a város közepének utcá­in. A tetteseket keresi a rendőr­­ség. BITUMENT TÁROL az Előd és Könd utca sarok, a Kiskeres­kedelmi Vá­lalat előtt több hónap óta. Szidják sokan azt, aki nem vi­tet el onnan. Érthető okból. Az egyik iskolás fiú cipőjét szülei eldobhatták, mert a kifolyt, be­porosodott bitumenbe lépett. Más­kor meg egy kerékpáros kevere­dett bele. Végre valahára intéz­kedjen már az Útfenntartó Válla­lat a bitumennek jobb helyen való tárolásáról. ÚGY HÍRLIK, hogy a Diana fürdőben közös kádra várakozó házastársak között hébe-hóba a­­kad egy-két randevú­zó pár­­s. Elismerjük, hogy olcsó megoldás, de megengedhetetlen. A fürdő dolgozóinak felhívjuk erre a fi­gyelmét ■ — -— n—-Ti-T- »i-T-i-r i-rri’-T yrra.-r.xTk'5rkiTi«-rTi«.i~r[i»TiárTiirT arríirt A nyomorúságos múlt, melynek emlékét felelevenítettük — megszűnt. Kik harcoltak ellene : legjobban? A kommunisták. Kik vetettek véget e gyűlölt úri rendszernek? A szovjet emberek! E­­lvitathatatlan. De ezért érdemelnek tőlünk valamit: hálát, elismerést. tlíqu tfyip ‘á Látérke Jés A napokban jelent meg a ren­delkezés, amely megszabja a já­tékvezetői díjakat Azt hisszük ez­zel minden sportkör, de annál ke­vesebb játékvezető ért egyet. Előírtadnak az úeynt-ve’ete 3 fo­rint óradíjak és helyette az egysé­ges 31 forintos napidíjakat fizetik. Jól esik tudni, hogy végre meg­szűnik az az áldatlan állapot, hogy például egy c­sabai játékvez­tő Tót­komlóson 160 forintot szán Ottón el. De tudunk olyan esetet is amikor az Orosházi Kinizsinek író szolno­ki játékvezető 800, egy szegedi pe­dig 250 forintjába került. Csupán egy mérkőzésen ezer forinton fe­­­­l fizettek ki. Ez nagyon sok. Nem b­eszélve egy egy falusi sportk­rről, ahol egy-egy „távolsági” játékveze­tő sokszor elvitte az összes bevé­telt Legutóbb a Rákóczi-telepiek pa­naszkodtak arról, hogy 1 csanád­­apácai játékvezető 115, egy 6-o há­zi 47 forintot vitt el. Ha története­ben egy csabai jött volna ki, nem lett volna elég az aznapi bevétel, mindezt a helytelen sukorlat szül­te. A játékvezetők között — értesü­lésünk szerint — nagy visszatet­szést szült már eddig is a rendel­kezés és országos tiltakozásról be­szélnek. Már­pedig közismert szál­lóige az, hogy őket a sport szere­te­te viszi a pályára. Ha ez tényleg így van, akkor miért „fáznak” már előre az új, becsületes, valóban szocialista jellegű intézkedéstől? Amint az esetek többsége igazol­ja, nagyon soka­n jutottak meg nem tehemelt anyagiakhoz. A játékve­­etők tiltakoznak, a sportkörök he­­veslik ezt az intézkedést. Majd meglátjuk, ki lesz az erősebb. Az igazság a sportkörök oldalon van. —vl —An

Next