Orosházi Hírlap, 1957. április-június (2. évfolyam, 5-17. szám)

1957-05-30 / 13. szám

OROSHÁZI HÍRLAP Nemrégiben Békéscsabán az MSZMP megyei székházában igen szépszámú csoport gyűlt össze. Kommunista pedagógusok érkeztek a megye különböző ré­széről. Az előadó beszámolója után a hozzászólók igen sok kérdést vi­tattak meg, de a lényeg talán minden felszólalásnál az volt, hogy követelték az ellenforradal­márok eltávolítását soraikból. Ez azért csak most vetődhetett fel, mert a Megyei Tanács Művelődé­si Osztálya nem akarta év vége előtt megbolygatni a tanítás me­netét. A felszólalásokat, ha ös­­­szehasonlítjuk az elmúlt év peda­gógus­ pártértekezleteinek hozzá­szólásaival, óriási volt a különb­ség. Azt a lelkes forradalmi han­gulatot, ami ott volt, le sem lehet írni. Pedagógusok, értelmiségiek, hogyan tudnak ennyire szenvedé­lyesen kiállni a párt mellett? Vagy talán csak a jó szókincsük? Nem. Az aktívan olyanok is vol­tak az összegyűltek között, akik annak idején géppisztollyal véd­ték a proletár államot. Nagy ré­szük paraszt, vagy munkás szülő gyermekei és tudták, hogy hol a helyük. Igen nagy feladat áll a kommu­nista pedagógusok előtt. Nevel­jék az ifjúságot elszánt és megin­gathatatlan elvhűségre, nyerjék meg és állítsák a párt mellé az úgynevezett „semleges” pedagó­gusok széles rétegét. A pedagó­gus állásfoglalásától igen sok függ. Azzal, hogy ez a széles „semleges” réteg sem jobbra, sem balra nem nevel, nem sokat jutunk előre. Megbeszélésünkön felvetődött az a kérdés: ifjúságunk nagyszámú részvétele az ellenforradalomban nem emiatt volt-e? De igen. Erre csak ez lehetett a válasz! Mert nem történt volna ez meg, ha minden pedagógus a materializ­mus, a marxizmus talaján állana. Szívvel-lélekkel harcolt volna a pártért és így nevelte volna az ifjúságot is. Joggal várja el a munkásosz­tály és a parasztság azt, hogy minden pedagógus — aki a jövő társadalmunk építőit formálja — legyen maga is olyan, hogy va­lóban formálhasson. Kovács László tanár neme­s- »> . M«*» <4^- V.#1- Nagy Lajos és társai a bíróság előtt Nagy Lajos, Diószegi Pál, dr. Balás Ambrus, Trausznitz Ferenc, Búza Nándor és Csizmadia Fe­renc orosházi ellenforradalmár vezetők ügyét még a múlt héten megkezdte tárgyalni a gyulai me­gyei bíróság. Hétfőn, május 27-én az orosházi járásbíróság épületé­ben folyt a tárgyalás. Első tanúként Dimák Ferenc MÁV alkalmazottat hallgatták ki. Dimák arról tudott, hogy a vas­útállomáson fegyverek voltak és hogy Gondos Sándor — szintén vasutas — osztotta ki azokat, de a maga módján mentegette Diósze­git, aki ez­ egyik értelmi szerzője volt — a közhangulat szerint — a felfegyverzésének. Dobrádi László vasutas azt ál­lította, hogy a fegyvereket ő szed­te össze és küldte be a honvédség­hez, de arról ő állítólag nem ér­deklődött és nem is tudott, hogy azok hogyan kerültek oda novem­ber első napjaiban. (Nem érde­kes?) Ben­csik Elekné, a Vas- és Kály­haipari Vállalat volt anyagköny­velője, Trausznitz gépírónője elő­ször sehogy sem akart emlékezni a röplapok gépelésére. A bizonyí­tékok hatására végül többszöri röplapgépelést is elismert, és azt is, hogy Trausznitz gyártatta vele a röplapokat. Bencsikné úgy akar­ta bizonyítani, csak egyszer gépelt röplapot, hogy ezt mondta: „A fér­jemmel összevesztünk azt mond­ta, hogy többet ilyet ne csináljak, mert az csúnya fegyver.” A bíró­ság „nem vette be“ a dajkamesét. A röplapok tartalmára sem akart emlékezni, később már igen. Meg­jegyezte, hogy amikor a budapesti központi munkástanács határoza­tát gépelte, „sok butaság volt benne”. Fehér Lajos, a Vas- és Kályha­ipari Vállalat volt alkalmazottja is tett tanúvallomást — bár neki szintén a vádlottak padján lett volna a helye. Állítólag csak októ­berben ismerte meg Búza Nán­dort, pedig egy vállalatnál dolgoz­tak. Elmondta, hogy Trausznitz és Búza kormányellenes kijelentése­ket tettek, a sztrájk mellett álltak ki, de a sztárjk megszervezőiről nem akart tudni. Úgy akarta beál­lítani, mintha a Szabad Európa rádió és a budapesti ellenforradal­mi munkástanács felhívására a dolgozók maguktól akartak volna sztrájkolni. A védők e­közben igen aktívak voltak. Búza jó munkáját akarta az egyik tanúval bizonyítani. A másik Trausznitz ideges természe­tét, betegeskedésre való hajlamos­ságát. Horváth Ferenc, a Vas- és Kály­haipari Vállalat volt dolgozója részben beismerte, részben tagad­ta korábbi vallomását. Amikor a bíró felolvast­a korábbi vallomá­sát, akkor elismerte azt. Abban az áll, hogy a 48 órás sztrájkot Trausznitz szervezte, tiltakozott a Kádár-kormány ellen, és a győri kormányhoz való csatlakozást hir­dette. A néma tüntetés a demok­ratikus sajtó ellen volt. Onódi István, a Vasipari Válla­lat igazgatója tanúvallomásában a röplapgyártást bizonygatta. Azt akarta elhitetni a bírósággal, hogy nem Trausznitz és Búza voltak a fő sztrájk­szervezők. Ellenkezője már az eddigiekből is kiderült. Szünet következett. Dr. Bárány ügyvéd — no, nem egy demokrata — az emeleti folyosó egyik végén dr. Torkos ügyvéddel, a volt csendőrőrnagy úrral cseveg. Úgy látszik, Torkos úr segít, helyi is­meretket ad át, hogy jobban le­hessen védeni az ellenforradalmá­rokat. Most megint eszem­be ju­tott, hogy milyen humánus ez a népi demokrácia. Torkos úr ügy­­védked­het, de októberben, novem­berben kuss volt a baloldali pro­letárvezetőknek. Vége a szünetnek. Kovács György nagyszénási rendőrtörzsőrmester következett tanúvallomásra. Annyit mondott, hogy Trausznitz utasított a no­vember első napjaiban a kommu­nista vezetők összeszed­ésér­e. Az az érzésünk, Trausznitz viselt dol­gairól többet is mondhatna. Nem tette. Ifjú Zvara Mihály szénási rend­őr a vele vitatkozó Trausznitzzal szemben is fenntartotta vallomását. Elmondta, hogy Trausznitz nem­csak a kommunista vezetők ös­­­szeszedését, hanem felakasztását is magparancsolta. A szénási gép­állomás igazgatóját Trausznitz ki akarta „nyújtóztatni”, mert elbo­csátotta őt. Fejére olvasta, hogy egy Szabó nevű nagyszénási szár­mazású kémmel szűrte össze a le­vet. Ebéd után Lovas István, a volt nagyszénási nemzetőrparancsnok is bizonygatta, hogy Trausznitz parancsot adott a kommunisták összeszedésére. Németh István vasutas tudott az állomási fegyverekről, de­ hogy ki vitte oda, arról már nem. Dr. Godáts Barna ügyvéd idege­sen, rezgősen állt a bíróság előtt. Ami Balás Ambrus kartársa néz­ve kedvező volt, arra részletesen emlékezett, ami kedvezőtlen, arra még nagyvonalakban sem. Az ő vallomásából megtudhattuk, hogy a letartóztatott kommunistákat börtönbe akarták vetni. Ennek megtárgyalására őt is meghívták. Dr­­­ Szenttornyai György ügyvéd is Godátshoz hasonlóan vallott, ő arról tudott, hogy Balás ügyvéd zöld­reform tervezeten dolgozott, a földbirtokhatár megállapításával foglalkozott. Ö is részt vett annak tárgyalásán, hogy a kommunista letartóztatottakat börtönbe ves­sék-e. A tárgyalást vezető bíró megkérdezte, hogyan lehet az, hogy egy ügyvéd sem került úgy­nevezett védőőrizetbe? Szenttor­nyai vallomása kapcsán Balás ügyvéd megemlítette, hogy új adózási tervezetet is kidolgozott, és „félmilliónyi többlet adót mun­kált ki”. Az orosházi első tárgyalási nap tanulsága: a reakció nem adta fel a harcot. A tárgyalás kedden és szerdán folytatódik. Következő számunkban részletesebb ismerte­tést adunk. T. G A gyermek az anyánál marad András és Erzsi mikor össze­házasodtak 9 évvel ezelőtt, nem gondoltak arra, hogy valamikor bíróság előtt fognak gyermekü­kért civakodni. A szerelem forró lángja hamar kialud náluk és a szürke hétköznapok küzdelmében mindjobban rádöbbentek, hogy nem jól választottak. András töb­bet várt a házasságtól. Szerette a maga módján Erzsit, az as­­­szony azonban nem viszonozta azt úgy, ahogyan András várta. Keresték évekig egymást, bár együtt éltek. A megszületett gyer­mek hosszú évekig összekötötte őket. Tavaly kerültek először bíró­ság elé. Négy órán át békítgette őket a kötelességét teljesítő bíró, de hiába. A férj hajthatatlan ké­résére kimondták a válást. And­rás hazament Tótkomlósra. Erzsi itthon maradt már nagyocska fi­ával. Most ismét találkoztak az őket békítgető bíró előtt. András gyer­mekelhelyezési pert indított Er­zsi ellen, mert szerinte Erzsi er­kölcstelen életet él, azaz udvarol­­tat magának, tehát nem érdemli meg a gyereket. Erzsi 26 éves, kedves, csinos asszony. Nem kell magát soká kelletnie az bizonyos. Ugyan mi­re várjon? Talán zárdába vonul­jon, hogy tőle elvált férje meg­nyugvást nyerjen? Nem! Erzsi igenis udvaroltat és férjhez akar menni. Na és András...? Egy év óta tán rá sem nézett fehérnép­re? Az újabb pert indító férjet el­utasította a bíróság. A 9 éves fiú édesanyjánál marad, mert sem­mi ok nincsen arra, hogy a gon­dos nevelésben részesülő gyer­mek Andráshoz kerüljön, azaz annak szüleihez, idegenbe. Mint szerető apa, ha gondoskodni kí­ván gyermekéről, azt másként is megteheti. A bírósági ítélet ezt a gondoskodást be is biztosítot­­ta havi 200 forinttal. ) -----------­ 3 „Nélkülözhetetlen“ emberek Felszabadulásunk óta mindig voltak és ma is vannak. Ők­ azok, akiket szerte e hazában a haladó értelmiség közé sorolunk, valójá­ban azonban osztályidegenek, tő­kések, vagy azok egyenes leszár­mazottjai. Van­­ belőlük szép számmal. Nemrég arról olvas­tunk a Népszabadság­ban, hogy a minisztertanács által elrendelt egyszerűsítések nehezen akarnak megvalósulni. Nyilvánvaló, hogy az íróasztalukat féltő „nélkülöz­hetetlenek” mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák szükségessé­güket. Megtalálhatók ők minisz­tériumokban, vállalatoknál, in­tézményeknél. Különösen kedvelt helyük az árubeszerzői, pénzügyi előadói, főkönyvelői, ellenőri ta­nácsadói posztok. Városunk vi­szonylatában is akadnak egyné­­­hányan. Kétségtelen, hogy okos embe­rek ők. Nem rongyoskodtak a Horthy rendszerben, hanem “ta­núlhattak. A szocializmus építé­sének küszöbén nehezen nélkü­lözhettük volna tudásukat. Azzal nyugtattuk magunkat, hogy fon­tos beosztásuk csak addig tart, míg a munkásosztály káderei ki nem nőinek. Ennek már 12 éve, de a munkásosztály káderei még mindig nem váltották fel őket. Persze, ha a munkásból lett ve­zetők, igazgatók a palántálást rá­juk bízzák, még sokáig így lesz. A proletariátus hatalmas szun­­­nyadó erőkkel és tehetségekkel rendelkezik, de meg kell őket találni és be kell őket állítani. A legtöbb vezető keveset gondol ez­zel. Tompítja az osztályellentétet az is, hogy ezek az emberek ép­pen ügyességük, tanultságuk si­ma modoruk révén közszeretet­nek örvendenek, úgynevezett jó fiúk. Nem egy helyen valójában ők vezetnek, mert nekik vannak kapcsolataik, ötleteik, terveik. Ha proletárdiktatúrát akarunk, erre­ is gondolnunk kell és kö­vetkezetesen csökkentenünk kell a „nélkülözhetetlenek” számát, Hasba rugdosott Lakásuk zárt teraszán varrt má­jus 20-án Huny­ad S. Pét­erné, oros­házi asszony (Lakcíme: Rákóczi u. 4 a.) Gyermekei az udvaron ját­szottak. özv. Kun Ferencné, a ház­­tulajdonos zavarászni kezdte a gyermekeket. Anyjuk ezt szóvá­­tette, mire őt Kunné egy tál víz­s­zel az ajtón át leöntötte. Hunyad S. Peterné felháborodása követ­keztében a Kunné ' lakása' előtti gangon kiabálni kezdett, hogy „ta­lán meg van őrülve?" amiért olyat csinált. Émre Kunné az anya ha­jába ragadt, ráncigálta, többször hasba rúgta az állapotos asszonyt, majd a torkát fogta meg és fojto­gatta. Másnap a sértett belázaso­dott,­­bevérzett, s a szülészetre kel­lett vinni, ahol méhkaparást kel­lett­­ végezni. A rendőrség vizsgála­tot folytat a bestiális Kunné ellen. A 4 í>­sevoín egy állapotos anyái Orosháza fürdőváros lesz-e? Gyopárosfürdő... az ország már ismeri ezt a nevet, de sokan rossz véleménnyel vannak róla. Budapestieknek az a vélemé­nye: egy kacsaúsztató tele békával és más víziállatokkal, piszkos, moceanás a víz. Az ország más ré­széről itt üdülők a medencét hiá­nyolják. Mások az ivóvízhez nem voltak hozzászokva, vagy a tánc­­helyiséget kicsinyelték. Voltak, a­­kik­ azt javasolták, hogy a szabad­ban lévő asztalok fölé fedélzetet kellene készíteni, mivel a zápor sok vendéget elriaszt, a meglévő fedélzet alá úgy sem fér minden­ki. Más javaslat szerint fedett uszodát is kellene csinálni... Le­hetne ezeket a javaslatokat még igen sokáig sorolni, ha lenne enne illetékes, aki ezt meghallgatná. Ha! És itt meg is álltunk, mert sajnos nincs, aki kezébe vegye ezt az ügyet. Pár évvel ezelőtt a városi ta­nács foglalkozott ezzel, sőt már tervek is voltak. Már addig is el­jutottak, hogy szakemberek jöt­tek Pestről, akik megállapították, hogy szinte forró vizet tudnának a föld mélyéről a felszínre hozni. De a terv az csak terv maradt, nem volt rá pénz! Milyen híre­­ lu­ll eme városunknak: Orosháza,­­ a Alföld fürdővárosa! Mindenki jó érzéssel hagyná el Gyopárost egy, vagy két heti üdülés­ után. A lehetőség megvan rá, csa­k szá­mítani, cselekedni kell, ha egy részét a pénznek társadalmi munkával, gyűjtéssel, vagy vala­mi hasonló módon teremtenénk­ is meg. Milyen szép feladat lenne, ha a Viharsarok ifjúsága kiven­né ebből a részét. Építenének Gyopárosból egy ifjúsági fürdő­várost, ahol hatalmas KISZ és úttörő táborokat lehetne felállí­tani a nyári szünidőben. Egész biztos, hogy államunk is támo­gatná ezt a kezdeményezést. Boldog gyermeknap Az elmúlt vasárnap igazi, bol­dog gyermeknap volt városunk­ban. A majálisok, kirándulások, sportversenyek, mozi előad­ások, az izgalmas rollerverseny és a sok szép ajándékok emlékezetessé tették az idei gyermeknapot. Több vállalatunk sem feledkezett meg „gyermekeiről” és bőségesen meg­vendégelte őket, így: Vas- és Kályhaipari Vállalat Bajcsy Zs. utcai kultúrtermében felterített asztalok és zenekar várta a 140 főnyi gyermek sereget. Kakaót ittak, mellé kiflit és ságol; szendvicset kaptak. Végül egy­­egy csomag cukorkával lepték meg a boldog gyermeksereget, Sütőipari Vállalat 101 gyermeket látott vendégül és ízlésesen elkészített ajándékcso­magokkal lepték meg őket. Ízlett is a cukorka, csokoládé és a fris­sen sült brióskalács. Seprűgyár Vállalat Hatvan gyermeket szintén ven­­dégül látott. Itt cukorkát, «oho» jádét és kekszet kaptak az apró«

Next