Orosházi Hírlap, 1959. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)
1959-04-02 / 14. szám
Néhány szó a nevelésről Orosházi Táncsics Gimnázium érettségi előtt álló diákjai közül 42 lányt és 25 fiút kerestünk fel nemrégen néhány kérdéssel, melyekre névtelenül, írásban válaszoltak. Tizennyolc éves lányoktól, fiúktól kaptunk komoly, érdekes, nagyon elgondolkoztató válaszokat. Ezek a válaszok bizonyos mértékig vizsgáztatják is a tanárokat és a szülőket. Minden egyes kérdéshez e cikk keretében nem nyúlhatunk, de mégis vissza kell mennünk az általános iskoláig, ahonnan ezek a leányok, fiúk elindultak. Jól tudjuk, hogy manapság nem ritka eset, hogy az iskolás gyermek a keresztanyjának „Dicsértessék "-et köszön, tanítóját, tanárát viszont úgy üdvözli: „Előre”. Mindez csak egyik érzékeltetője annak a közismert és sokat hangoztatott problémának, amit az iskola és szülői nevelés kettősségének nevezünk. A lényege ennek az, hogy a gyermek az anyagi világról és a társadalom életéről másfajta véleményt, értékelést hall az iskolában, mint odahaza. A tanároktól szerzett természettudományi ismeretek és politikai nézetek sok esetben nem egyeznek az édesanya, vagy az édesapa felfogásával. Innen adódik, ami a válaszokban igen elgondolkoztató, az a mély szakadék az iskola és az élet között, amikor a diákok életideálja kérdésre így válaszoltak: Ki az életideálja? Történelmi személyek, Ady, József Attila, a „Texasi Lovas” című regény hőse, Troczkij, stb. Ez azt jelenti, hogy a szülők másként nevelnek otthon, vagy a tanár nevel másként az iskolában, mint amilyen a szülők meggyőződése. A szülők esetleg vallásosak, vagy nem rokonszenveznek a termelőszövetkezeti mozgalommal, időnként megszólják a népi demokráciát, mind olyan jelenségek, amelyek bántóan befolyásolják az iskolai tanulókat. Az természetes, hogy az iskolai és a családi nevelés különbözősége nem kilóban lemérhető dolog, hanem ott lapul a gyermek lelkében, láthatóan feszültséget teremt a pedagógusok és a szülők között. Végeredményben olyan ellentét, melynek feloldása — figyelembe véve a párt művelődési politikájának irányelveit — nagyon időszerű és szükséges feladat. Miről is van tulajdonképpen szó? Mindenekelőtt az ideológiai tikony folytatott osztályharcról van szó, az új tudatnak a régi tudat elleni küzdelméről. A világnézetnek óriási szerepe van a gyermeknevelésben. Éppen ezért nem mindegy számunkra, hogy milyen gondolkodású felnőtté érik a ma még általános iskolák és középiskolák padjait koptató fiatal fiú és leány. A szocializmus épíése olyan embereket kíván, akik meggyőződésből megalapozottan, szilárdan, vallják magukénak a munkásosztály törekvéseit és céljait. Könnyű megérteni, miért van rendkívül nagy jelentősége a kettős nevelés türelmes munkával történő megszüntetésének. Azt sem árt megjegyezni, hogy a kettős nevelés problémájának megbontása az iskolán belül mindig a tantestülettől függ. Olyan tanárok, akik hivatalból ateisták, marxisták a tanítási órán, azok nyilván közömbösek némileg a szóban forgó kérdés iránt. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a tanuló mindig érzi, hogy a tanár hiszi-e azt, amit mond neki. A kétlelkű pedagógus érthetően káros hangulatot táplál. íme eljutottunk az újabb kettősséghez, marxista és nem marxista pedagógus. Ez még bonyolultabbá teszi az ügyet, de a kivezető útról most nem akarok beszélni, ez újabb eszmefuttatást igényelne. Maradjunk talán annál, hogy nem egyezik az iskolai és a szülői nevelés. Vajon kinek a dereka törik bele, hogyha a szülők csak az első áldozási kép kedvéért hittanra íratják be a család szemefényét? Kinek a dereka törik bele, ha a nagymama a felhők összeütközésével magyarázza az égzengést az unokának, aki már tudományos tájékoztatást kap az iskolában? Kinek a dereka törik bele, hogyha a gyermek észreveszi, hogy a két álláspont közül csak az egyik igaz? A gyermeké! azé a gyermeké, aki értelmének világosodásával csalódik szüleiben és aki ezután tanárainak sem hisz, mert egyszer már pórul járt. A szertefoszló illúzió hatására a gyermek sok esetben a helyes ismereteket is elveti, meghasonul, vagy közömbös lesz, cinikussá válik, rosszabb esetben jellemtelen, képmutatóvá fejlődik. Nem lehet tehát a gyermek lelkét tönkre tenni. Az a fontos, hogy lássák a szülők, a tanárok, hogy a gyermekeket a holnapnak kell nevelniük. Lássák azt is, hogy fiaiknak, lányaiknak jövője forog kockán. Hogyan cselekedjünk, milyen úton haladjunk a nevelés kettős v slágének feloldására? Nem kell a puskaport még egyszer feltalálni. A helyes az, hogyha az iskola a szülőket felvilágosítja, korszerű ismereteiket nyújt a gyermekeknek és a tanár valóban meggyőződésből tanítja diákjait. A nyílt, őszínte beszélgetésnek a pedagógus és a szülő között mindig megvolt és meglesz a hatása. A pedagógus nem hangolhatja a gyermekeket a szülő ellen, hanem körültekintően, nagy megértéssel közeledjen bármilyen kényes kérdéshez. A gyermek hálás lesz azért, amit sráláért tesznek és később, ha iskoláinak végeztével kilép az életbe, csak növelni fogja a szülők és tanárainak örömét és büszkeségét. Takarékossági ankét Csorváson Április 4-én délután 4 órai kezdettel a Csorvási Községi Tanács VB rendezésében a kultúrházban filmvetítéssel egybekötött takarékossági és totós lottó ankétot tart az OTP. Az ankét után a Csorvási Traktor Sportkör lottóbálján szórakozhatnak a község dolgozói. / OROSHÁZI HÍRLAP ß felszabadulás a szebb, jobb, becsületesebb élet lehetőségét teremtette meg Várasztó Klára, az Orosházi Faipari Vállalatnál, mint seprű varrónő dolgozik. Amikor érdeklődünk tőle, hogy beszéljen a felszabadulás előtti életkörülményeiről, így kezdi: — Édesanyám cseléd volt. Úri házaknál szolgált. Nem maradhattam vele, mert ki alkalmazott volna egy „megesett” lányt? — így aztán a nagyszüleimihez kerültem. De az ő helyzetük is nehéz lett és minél öregebbek lettek, annál jobban terhükre lettem. 12 éves koromban aztán anyámhoz visszamentem és 15 éves sem voltam még, amikor már Abelesz cipőgyárában dolgoztam. Nagy szerencse volt ez, amiért sokan irigyeltek. Itt dolgoztam 1936 tavaszttól 1938 őszig, de néha hónapokon keresztül állt a munka és nem volt egy fillér keresetem sem. Amikor dolgoztam, 14 pengőt kaptam egy hónapra, napi 11 órás munkaidő mellett. Milyenek voltak a munkaviszonyok Abeleszéknél ? — Reggel 7-től este 7-ig tartott a minióka, közben egy óra ebédszünetet adtak. Persze ezt nem fizették meg. Szociális berendezésnek nyoma sem volt. Az ebédet például — ha volt mit enni — az udvaron, deszkákra, téglákra vagy valamilyen más alkalmatosságokra ülve fogyasztottuk. De nem volt öltöző, fürdő, kultúrterem sőt még munkaruha sem. Nagy sietve dolgoztuk le a 11 órát, aztán mentünk haza piszkosan, rendetlenül, így múlt egyik nap a másik után. Még fizetett szabadság sem volt, nem is beszélve a többi, ma már egészen természetesnek tartott kedvezményekről, mint például üdülés, természetbeni juttatás, egyszeri kedvezményes utazás, szülési, anyasági segély és a többi. Még jó szó sem járt azért a havi 14 pengőért. Ilyen körülmények között is irigyelnek bennünket, mert sokaknak még ennyi sem jutott. 1938-ban felmondtak. Különböző munkákat vállaltam éhbérért. De mit tehettem mást? A nyomor nagy úr, parancsol, kényszerít. 1942 tavaszán sikerült csak bejutnom az ifjú Kovács József-féle sprű- és kefeüzembe, majd 1943- ban Ajtony és Társa seprűgyárába. Mindkét helyen gyalázatosak voltak a munkaviszonyok. Éppen olyanok, mint Abelesznél. Itt ért a felszabadulás. Ajtony eltűnt az üzemből, mi munkások pedig szövetkezeteit alakítottunk. Nem volt könnyű a helyzetünk. Nekünk, saját magunknak kellett megteremtenünk az alapot ahhoz, hogy jobb legyen a sorsunk. De munkához váltunk... Azóta rohamosan fejlődött az üzem: új építkezések, bővítéseik történtek. Megváltoztak a munkaviszonyok, nőtt a dolgozók létszáma és évről-éve javult a kereset. Verasztó Klára munkásnő ma már rendezett anyagi viszonyok között és keresetén felül számos olyan juttatásban részesül, melyre azelőtt egy munkás sem mert gondolni. Fizetett szabadság és ebédidő, üdülésre lehetőség, kedvezményes utazás, természetbeni juttatás és egyéb, ami mind az életét teszi szebbé, jobbá. A felszabadulás után látta először a Balatont, ahol két hétig nyaralt. Egy másik éviben Hajdúszoboszlón üdült. A költségeknek csak egy csekély részét kellett megtérítenie és ottléte idején a teljes munkabérét is megkapta, az oda-j visszautazásnak pedig csak 50 százalékát kellett megtérítenie. De más az élet üzemen belül is. Jó, egészséges viszonyok között dolgozik. Ruháját nem teszi tönkre, mert munkaruhát kap. Kulturált körülmények között, asztalnál étkezik munkatársaival. A vállalat gondoskodik meleg ételről, télen pedig az étkezde fűtéséről is. Munkaidő után fürdő és öltöző áll rendelkezésre, ahol teljesen rendbehozatja magát, és így hagyja el az üzemet. Sorolhatnánk még azt a sok-sok juttatást, kedvezményt és talán úgyis mondhatnánk a jogot, ami ma már minden dolgozót megillet az országban. És ezen keresztül leszögezhetjük: Verasztó Klára erkölcsi vonatkozásiban is megbecsült tagja a társadalomnak, akire munkatársai komoly feladatot bíztak. Ő az üzem szakszervezeti" bizalmija és megválasztották szakszervezeti megyebizottsági tagul is. Sok-sok szenvedésen, nélkülözésen, megaláztatáson ment keresztül, az élet igazi értelmét csak a felszabadulás után ismerhette meg. Élete nem különbözött munkatársai életétől és nem különbözik ma sem. A felszabadulás a szebb, jobb, becsületesebb élet lehetőségét teremtette meg a munkások és minden dolgozó ember, Verasztó Klára számára is. Úttörő küldöttek Az orosházi járásból az Úttörők II. Országos Találkozójára minden csapatból egy-egy pajtást jelöltek ki, aki szorgalmával és jó magaviseletével legjobban megérdemelte, hogy csapatát képviselje a találkozón. A tótkomlósi szlovák iskolából Racskó Zsuzsanna, a magyar iskolából Jambrieh Mihály, Pusztaföldvárról Budai Juliánna, Csorvásról Krizsicz János, Szentetomyáról Bikádi Mihály, Rákóczitelepről Kerekes Teréz, Gerendásról Sutyinszki Erzsébet, az orosházi I- es leányiskolából Balogh Katalin, a fiúiskolából Unger Lőrinc, s II-es számú iskolából Jankó Gábor, a III-as számú iskolából Fabulya Erzsébet, Békéssámsonról Tass György, Csanádapácáról Kerepeczki Judit, Csorvás-Petőfipusztáról Annus István, Pusztaszentetomyáról Kabódi Katalin, Kardoskútról Verasztó Lajos, Nagyszénásról Hován Éva, Gádorosról Jankó János pajtás mennek a találkozóra. A küldöttek április 2-án. Indulnak Budapestre, ahol három napot töltenek. Húsvétkor történi k*■ Csak tudnám, miért nem akarsz a feleségem lenni!? — Nem vágj’ az árterem. -•* Kiállítás a múzeumban A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából emlékkiállítást rendeztek az orosházi Szántó Kovács Múzeumban. A földszinten lévő teremben Lenin mellszobra domborodik. A középen a „Tanácsköztársaság” című lap eredeti példányát láthatjuk. A falakon körben dokumentációs anyag számol be az I. világháború borzalmairól, a vidéki direktóriumok megalakulásáról. Eredeti levelek is láthatók, melyeket a direktóriumhoz küldtek. Gyűlések, tüntetések fényképeinek reprodukciói a gyulai levéltár anyagai, táviratok, eredeti írások tarkítják a kiállítást. A lépcsőfeljárót körülölelő falon a tanácshatalom vezetőinek fényképei vannak. Egy grafikon az orosházi két nagy bank nyereségének emelkedését ábrázolja a világháború alatt. Jelvények, fényképek, színes plakátok az orosházi vöröskatonák fényképei láthattok az emeleti teremben. Térképek mutatják be a Tanácsköztársaság harcait, köztük az orosházi vöröskatonák támadásainak útvonalát. A tótkomlósi vöröskatonák, a 28. vadász, a 4-es nemzetközi tsz 51-es vörös őrzászlóalj katonái egy részének fényképei láthatók. Fényképek tanúskodnak a hők első választásáról, az első szabad május 1-től. Idős harcosok visszaemlékezéséről olvashatunk a Táncsics gimnázium történelmi szakkörének adatgyűjtéséből. A Tanácsköztársaság szociális és kulturális plakátjait a küzdelem az alkoholizmus ellen stb. — is bemutatják. A fehér terror idejéből nyomozási jegyzőkönyvek, internálási parancs olvasható és a „börtön ország‘’-ról jellemző kép látható. A kiállítás, amelynek összeállítása a rendelkezésre álló anyagból Nagy Gyula múzeumvezető gondos, lelkiismeretes munkájának eredménye — az iskolaév befejezéséig áll fenn. tanácstagi fogadóórák Orosházán, 195# április 3-tól 1-ig az alábbi tanácstagok tartanak fogadóórákat: Április 3-án Kasaiba Ferenc, Partizán u. 10, 55-ös körzet. Április 7-én Szűcs Antal, Töhötöm u. 31, 61-es körzet. FoGADÓÓRÁKAT délelőtt 9-től 11 óráig tartanak. A fogadóóra helye: Orosháza, Szabadság tér 10 (Wignerház), emelet 3. sz. iroda. Hétfőn és csütörtökön fogadóórát tart Sinkó Sándor vb-elnök, Ács Pál vb-elnökhelyettes, szerdán és szombaton pedig dr. KHmar János vb-titkár. Felhívjuk a város lakosságának figyelmét, hogy panaszaikkal, bejelentéseikkel forduljanak a tanácstagokhoz. Üzletek nyitvatartésa Orosházán ÁPRILIS 4.: Minden üzlet zárva tart. ÁPRILIS 5.: A tejbolt reggel 8 órától 10-ig árusít, az édességboltok pedig a szokásos időben (mint más vasárnapokon) tartanak nyitva.