Orosházi Hírlap, 1961. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

1961-10-05 / 40. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szabadság Orosháza város felszabadulásá­nak 17. évfordulóját ünnepeljük október 6-án. Tizenhét éve, hogy városunk dolgozó népe magáénak nevezheti azt a földet, amelyen él. Tizenhét esztendeje, hogy megnyílt előttünk az út a szabad, boldog világ felé. Orosháza város dolgozói, ha visszapillantást tesznek ezen a napon a város történetében, meg­állapíthatják, hogy Orosháza köz­pontja volt mindenkor a külön­böző paraszti mozgalmaknak, az éhbér, az állandó robot, a cseléd­sors Orosháza várost, a viharsar­ki forradalmi mozgalom egyik nevezetes helységévé tette. Ha csak az 1891-es agrár-szocialista mozgalmat vagy az 1906-os ara­tósztrájkot említjük meg, ez is igazolja, hogy Orosháza dolgozó népe akart küzdeni szabadságáért. Vérbe fúltak ezek a harcok. De azért nem árt visszaemlékezni, mert e harcokból Orosháza város dolgozói erőt tudnak meríteni. A szabad élet mutatta meg, hogy városunk dolgozó népe nem a Horthy és Szálasi népe, hanem Dózsa Györgyé, Kossuth Lajosé, Petőfi Sándoré. Felszabadulá­sunkkal megleltük jobbik éle­tünket és megtaláltuk az utat, ha nem is egyszerre, egyik napról a másikra, hanem botlások és küz­­­delmek útján igazi vezetőnkhöz, a kommunisták pártjához. Ez az út helyes volt és helyes mindenkor­ra, amit valamennyi dolgozó sa­ját életén lemérhet. A népi demokrácia évei alatt épült, szépült a város. Virágba borultak az utcák, a járdák tíz ki­­lométerjeit építették, örökre el­tűntek a rákóczitelepi nyomorta­nyák. Felépült az új tanácsháza, a gimnázium, létrejött a ruha­gyár, magtisztító, amelyek megte­remtették a város iparosításának az alapját. Épül a második ötéves terv ajándéka, az Orosházi Üveg­gyár. A város parasztsága pedig a termelőszövetkezetekbe tömö­rülve megtalálja a helyét. Egy szóval bizakodva nézhetünk a jö­vőbe. Bizakodhatunk, mert váro­sunk dolgozó népe megértette pártunk szavát és követi annak igazságát. Ma, amikor megemlékezünk október 6-ról, soha el nem múló hálánk azoknak, akiknek immár másodszor köszönhetjük felsza­badulásunkat. örök dicsőség for­radalmi úttörőinknek, örök dicső­ség a szovjet hadsereg elesett hő­seinek, akik saját életüket adták cserébe a mi felszabadulásunkért. Ez a szabadság és barátság, ame­lyet a szovjet hősök vére pecsé­telt meg, nem gyengülhet hazánk és a felszabadító Szovjetunió kö­zött soha. Ezt fogadjuk mi meg október 6-án, városunk felszaba­dulásának napján. Városunk dol­gozói sem méltatlanok a szocia­lista országok támogatására, be­bizonyították azzal, hogy lelkesen követik pártunkat, kormányun­kat. Ara­b fillér r/hunepi est sl­r/­etofi tázvelődési házban Szeptember 29-én este 7 órakor, a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek napján városunk fegyveres testülete ünnepi estet rendezett a Petőfi művelődési házban. Az ünnepi est alkalmából kedves vendégek érkeztek városunkba: Poszohov szovjet alezredes elvtárs vezetésével háromtagú katonai küldöttség ünnepelte együtt a fegyveres erők napját. Az ünnepi esten megjelentek a járási, városi pártbizottság, a járási, városi tanács vezetői, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek képviselői, a fegyveres testü­let tisztjei, családtagjai és meghívott vendégek. A Himnusz el­hangzása után az ünnepi m­­egnyitót Párkány János, a járá­si pártbizottság titkára tartotta. Megnyitó beszédében üdvözölte a fegyveres erők napja alkalmá­ból a megjelenteket, és külön kö­szöntötte az elnökségben helyet foglaló testvéri szovjet nép kül­dötteit. Beszéde további részében kihangsúlyozta, hogy hadseregünk ma a proletárdiktatúra hadserege, melynek legfőbb feladata a dol­gozók hatalmának megvédése minden külső és belső ellenséggel szemben. Ebben van a magyará­zata annak a szoros egységnek, mely fegyveres erőinket és dolgo­zó népünket összekapcsolja. Nagy taps kísérte beszédének azt a ré­szét, amikor kihangsúlyozta: büsz­­kék vagyunk arra, hogy a varsói szerződés keretében fegyvertársai lehetünk a szovjet hadseregnek és a szocialista tábor többi fegyve­res erőinek, amely egyben bizto­síték is arra, hogy a szocialista tábor érdekeit bármilyen agres­­­sziós erőkkel szemben megvéd­­jük. A megnyitó után Hajdú Mihály őrnagy tartotta meg ünnepi beszédét. — Katonák, határőrök, rendőrök, munkásőrök, elvtársak, kedves vendégeink — kezdte beszédét. 1951 óta minden évben, szep­tember 29-én megünnepeltük a néphadsereg napját. Ez a nap az ellenforradalom óta kiszélesedett és tartalmasabbá vált, mert a for­radalmi harcban összekovácsoló­­dott a fegyveres testületek barát­sága. A néphadsereg napja a fegy­veres erők barátságának jelképé­vé vált. Az Elnöki Tanács határo­zata alapjául szeptember 29-ét ez évben először a Magyar Népköz­­társaság fegyveres erőinek napja­ként ünnepeljük. Beszédében utalt az 1919-es hős vörös katonák harcaira, majd így folytatta: mi, a haza fegyveres védelmezői, valamennyien tudjuk és valljuk, hogy követői vagyunk a forradalmi hagyományoknak bármilyen poszton is teljesítünk szolgálatot. Bennünket a közös akarat, a közös cél fűz össze szilárd, legyőzhetetlen erővé. Ez a közös cél drága hazánk, a Magyar Népköztársaság és az egész szo­cialista tábor védelme. Mi, kato­nák, határőrök, karhatalmisták, rendőrök és munkásőrök büszkén vállaljuk ezt a hivatást. Meggyő­ződésünk, hogy minden harcos, aki elsajátítja a harcszerű moz­gást, minden karhatalmista és ha­tárőr, aki jobban megtanul lőni, minden rendőr és munkásőr, aki éberen teljesíti vállalt kötelezett­ségét, szilárdítja erőnket, erősíti a béke, a szocialiánus nagy tábo­rát különös jelentősége van a fegy­veres erők napjának — mondot­ta többek között. A nemzetközi politika egén komor felhők gyü­lekeznek. A nemzetközi imperia­lizmus egyesült ereje a történe­lem legpusztítóbb háborúját ké­szítheti elő. Van már magyarsága a ma­gyarnak. Vannak bátor és erős harcostársaink — mondotta —, a varsói szerződésben részt vevő ál­lamok hadseregeinek a katonai ereje ma nemcsak arra képes, hogy megvédje a szocialista tá­bort az agresszorokkal szemben, hanem arra is, hogy egy ránk kényszerített háborúban örökre és végérvényesen elpusztítson a vi­lágon minden háborús gyújtoga­­tót. Majd a nemzetközi helyzetről beszélve a többi között hangsú­lyozta, hogy az imperialisták elv­ből fordulnak a kommunizmus ellen, gyűlölik a szocialista orszá­gok sikereit, gyűlölik, hogy ma jól él a dolgozó nép. A szocialista tá­bor biztonsága érdekében hozott katonai és politikai intézkedések minden bizonnyal biztosítani fog­ják a német békeszerződés meg­kötését. Mi támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaságot, a történelem első német munkás­paraszt államának intézkedéseit. Majd a fegyveres testületek fel­adatairól szólva a többi között ki­hangsúlyozta, hogy állandóan szilárdítani kell kapcsola­tunkat dolgozó népünkkel, a város dolgozóival. A dol­gozókkal való kapcsolat a fegy­veres erők tevékenységének éltető eleme. Erre nevel bennünket a párt. S mint egy fogadalmat hangsúlyozta a fegyveres testüle­tek tagjainak kötelességeit, le­gyünk tűzön-vízen át a nép ha­talmának, a szocializmus ügyé­nek hűséges védelmezői. Beszédét a fegyveres erők és a dolgozó nép szilárd, megbonthatatlan egységé­nek éltetésével fejezte be. Az ünnepi esten felszólalt Po­szohov szovjet alezredes elvtárs, aki a szovjet és magyar nép meg­bonthatatlan barátságáról beszélt, és átadta a hazánkban állomásozó szovjet egységeknek üdvözletét. Az ünnepi est díszparancsok fel­olvasásával, jutalmak kiosztásá­val, és az Internacionáléval ért véget. Hősökre, egyszerű katonák szá­zaira és dicső tetteikre emlékez­tünk ezen a napon, s azokat ün­nepeltük, akik folytatói a sok-sok egyszerű hősnek, akik az igaz ügy­be vetett szilárd hittel és elhatá­rozással indultak harcba, amikor a magyar nép szeretett hazája ve­szélyben volt. Az erőt, egészséget, katonai fegyelmet sugárzó ünnep­ség úgy a határőr-laktanyában, mint a Petőfi művelődési házban méltó volt városunk fegyveres testületeihez, és nagy hatást gya­koroltak a lelkesen együtt ünnep­lő polgári személyekre: azt a ha­tást, hogy velük együtt védjük a hazáitt. Az ünnepi est díszelnökségének résztvevői. Védjük a hazát A katonák alapvető feladata, hogy megismerjék és minden kö­rülmények között kitűnően alkal­mazzák azokat a harci, technikai eszközöket, melyeknek kezelése békében és egy esetleges háború­ban is az ő feladatuk. Ezért a had­seregben a kiképzés terén — ép­pen úgy, mint az üzemekben a munkások a termelés vonatkozá­sában­­ azért versenyeznek, hogy minél magasabb szintet érjenek el. Illés Lajos szakaszvezető, a nép­­hasereg kétszeres kiváló katonája rajával nevezett be a kiválóak versenyébe és már eddig is igen jó eredményt ért el. Katonáink bíznak a vezetésben, a szocialista tábor erejében, a vi­lág haladó erőinek mozgalmában, s mindig készen állnak arra, hogy az agresszor támadását visszaver­jék, az ellenséget megsemmisítsék. Munkásőrök gyakorlat előtti eligazítása.

Next