Orosházi Hírlap, 1972. január-március (17. évfolyam, 1-38. szám)
1972-01-04 / 1. szám
ül várható 1972-ben a világpolitikában? A világpolitikával is úgy van, mint a gyarló emberi gyakorlattal: az új esztendővel nem lehet új életet is kezdeni. A múlt batyuját tovább kell vinni. A csoda módra végbemenő, hirtelen változások helyett a megérett történelmi szükségletek érvényesülésében, a szívós, céltudatos és többnyire csak araszolva, sőt visszaesésekkel tarkított előrejutásban lehet bízni. 1971 egyébként nem búcsúzott rosszul. Ha a pluszokat, mínuszokat összevetjük, mintha mintha egy árnyalattal enyhültebb, biztatóbb volna a nemzetközi horizont, mint amikor 1970-ről 1971-re ugrott át az óra mutatója. Igaz, több esemény és folyamat bonyolultabbá teszi a világot, s ezeket — bizonytalansági tényezőikkel együtt — az új évbe is áthoztuk, de hát inkább legyen bonyodalmasabb, mint élesebb a helyzet... Az 1971-es külpolitikai „batyuban” kétségtelenül az SZKP XXIV. kongresszusán kialakított globális nemzetközi program a legmaradandóbb érték. Ebből nőtt ki az a páratlan intenzitású külpolitikai akciósorozat — a polgári sajtó „diplomáciai pergőtűzről” ír —, amely a világ minden térségében alapvetően meghatározta e politika szövetségeseinek — s mindenekelőtt a szocialista országoknak —, el nem kötelezett támogatóinak és ellenfeleinek lépéseit. Külön is megemlítendő leglátványosabb siker a nyugatberlini rendezés, amely az egész európai fejlődésre áldásos hatással volt. A MÁSZK _ már nagyon ellentmondásos, az antiimperialista egységfrontot bontó tendenciái miatt túlnyomóan kifejezetten káros — fontos jelenség a Kínai Népköztársaság külpolitikai aktivizálódása volt. Ez hozta meg az év legvaskosabb világpolitikai meglepetését: az amerikai—kínai eszmecserét és Nixon pekingi meghívását, valamint a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben való megjelenését is. Az egész éven végighúzódott a dollár és a tőkés világ valutarendszerének mélyreható válsága. Ez, valamint az amerikai vereségek Indokínában tovább mélyítették a repedéseket az amerikai szövetségi rendszeren. S végül a világ egyik fontos térségének, az indiai szubkontinensnak jövője, de a három nagyhatalom — a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok — egymáshoz való viszonya, valamint a szövetségi rendszerek erőviszonyainak alakulása szempontjából is 1971 nagy eseménye volt az indiai—pakisztáni fegyveres konfliktus. Az indiai sikeres akció, amely lehetővé tette a bengál nép nemzeti, demokratikus választásokon is kinyilvánított jogainak érvényesítését, a hazájukból elűzött milliók visszatértét és életüknek új alapokon való felépítését — egyben az igazságos rendezésért síkra szálló szovjet külpolitikának is eredményes kudarca az önző, csupán nagyhatalmi meggondolásoktól vezetett amerikai, valamint ha más érdekekből is vezérelt, de vele mégis egybecsendülő kínai politikának. Az itt említett események folytatásával találkozunk majd az új évben is. Vietnamban és Indokínában a helyzetet az határozza meg, hogy Nixon láthatóan továbbra sem akarja levonni az eddigi kudarcok következményeit, sőt abban reménykedik ,hogy látványos politikai és diplomáciai lépésekkel — mint például a pekingi úttal —, valamint különböző manipulációkkal végül is a vietnamiak feje felett olyan megegyezésihez juthat, amely megmenti és így vagy úgy Indokínában tartja az amerikai pozíciókat. Minthogy azonban a hős vietnami nép az ilyenfajta megoldást soha nem fogadná el, s álláspontját feltétel nélkül támogatja a Szovjetunió és a szocialista országok, a harc tovább folyik katonai, politikai és diplomáciai fronton egyaránt. HASONLÓAN tevés optimizmusra jogosít 1972-ben is a közel-keleti helyzet. Itt is mindenekelőtt az Egyesült Államokon múlna a politikai rendezés lehetősége, hiszen Izrael csak azért tagadhatja meg a Biztonsági Tanács határozatát, mert Washington katonailag, politikailag és diplomáciailag támogatja. S bár Egyiptom újra és újra keresi a politikai kibontakozás útját, ez a helyzet — különösen az arab országokban ebből fakadó belső feszültségek miatt is — azzal fenyeget, hogy újra megszólalnak a fegyverek. 1972-ben várhatóan Európa lesz a legmozgalmasabb külpolitikai szintér. A menetrend nagyjából ez lehet: az év első felében a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződések ratifikálása a bonni parlamentben. Ezzel párhuzamosan kerülhet sor a nyugatberlini egyezmények szentesítésére a nagyhatalmak által. S közben természetesen az e szellem által diktált, az európai országok együttműködését szolgáló két- és többoldalú tárgyalások, akciók is tovább folynak, hihetőleg az eddiginél is nagyobb intenzitással. MINDEZ így együtt az európai biztonsági értekezlet felé mutat, azt viszi előre. Valószínűleg e tárgyban is sor kerül nagyköveti, külügyminiszterhelyettesd vagy talán még magasabb fokon is előkészítő tanácskozásokra Helsinkiben. Hogy 1972 magának a konferenciának az éve lesz-e? A Szovjetunió és a szocialista országok ezt szeretnék. Az Egyesült Államok 1973-ról beszél. Így 1972 mindenképpen a konferenciáért folyó szívós harc éve lesz 1972 egyik legfigyelemremltóbb és legkülönösebb jelenete lesz, amikor Nixon márciusban Pekingben egy asztalhoz ül a kínai vezetőkkel. Elvileg a békés egymás mellett élés politikájába ugyanúgy beletartozik a kínai—amerikai találkozó, mint a szovjet—amerikai párbeszéd. Csak az nem természetes, hogy miközben a kínaiak az amerikaiakkal ilyen magas szinten és tüntetően tárgyalnak, ugyanakkor a Szovjetunióval szemben ezzel tökéletesen ellentétes politikát folytatnak. A szovjet—amerikai érintkezésben is fontos események várhatók ebben az évben. Mindenekelőtt Nixon májusra tervezett moszkvai útja. Ebből a szempontból is, de főleg a világ biztonsága miatt rendkívül fontosak a tovább folyó szovjet— amerikai megbeszélések a védő és a támadó stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek a tárgyalások már több mint két éve folynak, zárt formában. De legutóbb, Kanadában, Koszigin miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen legalábbis részleges megállapodásra lehet jutni. ILYEN elképzelésekkel, reményekkel léptünk az új esztendőbe. Ami a magyar külpolitikát illeti: erőnkhöz, lehetőségeinkhez képest mi is cselekvő részt vállalunk a Szovjetunió és a többi szövetségesünk összehangolt külpolitikai és diplomáciai kezdeményezéseiből, így leszünk segítői annak a szocialista akciósorozatnak, amely 1971-ben sok sikert hozott a világpolitikában és amelyet 1972- ben még céltudatosabban folytatni akarunk. Nemes János Találkozik-e ebben az évben Stoph és Brandt? Conrad Ahlers, nyugatnémet kormányszóvivő vasárnap a frankfurti rádiónak adott interjújában jelezte, kormánya 1973 előtt nem számít arra, hogy a két német állam csatlakozik az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. A tájékoztatásügyi államtitkár kijelentette, hogy a világszervezetbe való belépést Bonn az NSZK és az NDK közötti államszerződés megkötésétől teszi függővé, ugyanakkor utalt arra is, hogy 1972- ben valószínűleg sor kerülhet Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Willi Stoph NDK kormányfő „csúcstalálkozójára”. Rüdiger von Wehmar, helyettes kormányszóvivő a stuttgarti rádióban elhangzott nyilatkozatában Ahlers közlését megerősítve, bejelentette, hogy Bonn 1972-ben tárgyalásokat akar kezdeni az NDK kormányával a két ország kapcsolatainak rendezéséről. (AFP) tarló Paletta látogatása hazánkban Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságánál? tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására december 27-től január 3-ig baráti látogatást tett hazánkban. Budapesti tartózkodása során Giancarlo Pajettát fogadta Kádár János, a KB eC titkára és megbeszélést folytattak a két testvérpártot érintő kérdésekről, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű témáiról. A szívélyes, elvtársi légkörű eszmecserén jelen volt Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Giancarlo Pajetta hétfőn elutazott hazánkból. Búcsúztatásáral a Ferihegyi repülőtéren megjelent Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára. (MTI) | Finn választások Vasárnap, a kétnapos finn parlamenti választások első napján a várakozásnál jóval többen, a választásra jogosultak mintegy 55 százaléka leszavazott. Hétfőn 19 órakor zárták az urnákat. Kilenc párt 1294 jelöltje versengett az egykamarás parlament 200 mandátumáért (Az eredményt kedden hozzák nyilvánosságra.) Helyi megfigyelők véleménye szerint nem várható lényeges eltolódás a pártok erőviszonyaiban, amit az jellemez, hogy egyik párt sem tudta megszerezni a szavazatok abszolút többségét. 2 békés Hierum 1872. JANUÁR 4. Meghalt Gazsó János Gazsó János, a békéscsabai Kulich Gyula városi munkásőr zászlóalj ellátó részlegének parancsnoka, a munkásőrség alapító tagja 1971. január 2-án, 52 éves korában elhunyt. Gazsó János 1915 óta tagja volt a pártnak, s mint munkásőr, több kitüntetés tulajdonosa. Temetése január 5-én, 13 órakor Békéscsabán a Szarvasi úti temetőben lesz. A békéscsabai Kul ich Gyula városi munkásőr zászlóalj parancsnoksága Rahman sejk sorsa A Centropress hétfő esti kommentárja Pakisztán új elnöke, Zulfikari Al Bhutto tegnap bejelentette, hogy feltétel nélkül szabadon bocsátja Mudzsibur Rahman sejket, a kelet-pakisztáni függetlenségi mozgalom vezetőjét. A sejk sorsáról már hosszabb ideje a legkülönbözőbb kombinációk voltak forgalomban. Amikor megnyerte — pártja, az Arami Liga élén — a választásokat, sokan úgy látták, ő a jövő embere a százmilliós ország keleti részén. Jahja Khán katonai diktatúrája a maga kincstári módján vélte megoldhatónak ezt a sok mindent felborítással fenyegető győzelmet — vérengző csapatokkal zúzta szét a kelet-pakisztáni választások eredményei. Ez ma már közismert. Az is, hogy ekkor és ettől özönlött át a menekülők áradata a szomszédos Indiába. A nyugat-pakisztáni katonák pusztító tombolása nemcsak a kelet-pakisztáni választások eredményeit semmisítette meg, hanem — nem is túlságosan hosszú távon — Jahja Khan egész rezsimjét. Amikor a Mudzsibur Rahman sejk szabadon bocsátásáról szóló közlemény híre hétfőn megérkezett, nyilván sokan gondoltak a világon arra, mennyi minden jelképet ennek az embernek a sorsa. Amikor a helytartó, Tikka Khan katonái elfogták, sokan azt is kétségbe vonták, hogy a sejk a következő napon még élt. Akkor — nem is olyan régen — valóban úgy tűnt, hogy egy politikai eredményt katonai eszközökkel a szó fizikai értelmében megsemmisítettek. Aztán jött a háború, a gerillamozgalom, majd a Banja Desh születése, amelynek Rahman sejket távollétében is elnökévé deklarálták. Kiderült, hogy a sejk él és a jelek szerint rövidesen szabad lesz. A bejelentést világszerte üdvözölték, sokan bizonyára jobbára erkölcsi okokból. Hiszen az az ember veszi át Kelet-Pakisztán vezetését, aki a választások során is megszerezte magának erre a jogot Csakhogy Bhutto döntésének hátteréről egyszerűen semmit sem tudunk. Teljes titok, mit tárgyalt az új elnök a sejkkel, hogy milyen feltételek előzték meg a „feltételek nélküli” szabadon bocsátást. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a sejk a múltban nem függetlenséget követett, csak autonómiát De ma is azt követeli-e, amikor ’a függetlenség már tény és minden más követelést anakronizmusnak tarthatnák Bangladeshben? Vagy lehet, hogy Bhutto nem kapta meg a külföldi támogatást, amit Washingtonban és Pekingben ígértek neki? Esetleg nem most kapta meg, amit mostanra várt? Az új elnök megszüntette a cenzúrát, államosított néhány nagyüzemet — megannyi rokonszenves intézkedés. Islamabad eszközei kétségtelenül megváltoztak. De azt csak a jövő dönti el, a cél is változott-e. Feloldják a fegyverembargót Nxon újra a tűzzel játszik Kairóban aggasztó és rendkívül veszélyes lépésnek minősítik Nixon elnöknek azt az elhatározását, hogy az Egyesült Államok az ideiglenes embargót feloldva újabb Phantom és Skyhawk típusú repülőgépeket szállít Izraelnek. Egy hivatalos kommentár szerint az amerikai döntés az agressziós politika folytatására bátorítja Izraelt, s nyíltan arra ösztönözi, hogy továbbra is szembehelyezkedjék az ENSZ- határozatokkal. Washington ismét tanújelét adta annak, hogy támogatta Izrael expanziós törekvéseit, s ezzel a közel-keleti válság eszkalációját idézi elő olyan időpontban, amikor Izrael politikája miatt amúgyis megromlottak a béke esélyei. Az egyiptomi fővárosiban nevetséges képtelenségnek minősítik azt az érvelést, hogy Nixon a Phantom-szállítások felújításával kíván nyomást gyakorolni Izraelre, rábírni arra, hogy tanúsítson hajlékonyabb magatartásat a Jarring-missziót, illetve a részleges s az átfogó közel-keleti rendezést illetően. Az agresszor felfegyverzése azonban mindig ellenkező eredménnyel járt: az agresszió folytatását segítette elő, s nyilvánvalóan ez is volt be nem vallott célja. A hírek szerint már a jövő hét elején megkezdik az új Phantomok szállítását A nagy sietségre jellemző, hogy ezeket az amerikai hadsereg készleteiből engedik át Izraelnek, mert a gépek legyártása 18—20 hónapot venne igénybe. Mint ismeretes, Izrael 40 Phantom és 80 Skyhawk típusú repülőgépet rendelt az Egyesült Államoktól. (MTI) Hétfőn Pekingbe érkezett az a 25 tagú amerikai „technikai küldöttség”, amelynek feladata, hogy megvitassa és rendezze Nixon amerikai elnök februárra tervezett kínai látogatásának gyakorlati kérdéseit. A küldöttséget Alexander Haig tábornok, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának helyettese és Ronald Ziegler, a washingtoni Fehér Ház sajtótitkára vezeti. A Reuter-iroda értesülése szerint az amerikai küldöttség tagjai hétfőn este tartották első megbeszélésüket a kínai megbízottakkal. Várhatóan egy hetet töltenek Pekingben, ahol — az angol hírügynökség szerint — mindenesetre addig maradnak, amíg nem fejezték be Nixon látogatásának előkészületeit (Reuter)