Orosházi Hírlap, 1972. október-december (17. évfolyam, 115-152. szám)
1972-10-01 / 115. szám
így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Békesség és békétlenség a női eseménye mindenképpen Tanaka japán miniszterelnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapodás volt. Eddig ugyanis nagyban-egészében azt lehetett mondani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriási földrész az Egyesült Államok vagy általában az imperialista tábor befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyhatalom Kína és Japán sokáig képtelen volt érvényesülni: Kína azért, mert elszigetelődött, Japán azért, mert a második világháború veszteseként kevés volt a politikai súlya. A Szovjetuniónak, mint világhatalomnak, de mint részben ázsiai hatalomnak is fokozatosan megnövekszik a szerepe, ám nyilvánvaló, hogy nemcsak az imperialista USA, hanem egy évtizede a soviniszta, önző politikát folytató Kína törekvéseivel is meg kell küzdenie. Most Ázsiában két igen aktív és ambiciózus politika között jött létre átmenetinek tűnő közeledés: Kína és Japán közt pillanatnyilag az egyetértésre való törekvés mutatkozik meg inkább, konkrét problémáik megoldását későbbre halasztották. A két nagy ország az utolsó száz év alatt inkább volt egymásnak ellensége, mint barátja, így aztán a mostani kapcsolatfelvétel mindenképpen fordulatot jelent. A fordulatnak - bármennyire is az Egyesült Államok tudtával és hallgatólagos, vagy színlelt beleegyezésével történt — van egy bizonyos amerikaellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és katonai építmény rázkódik meg alapjaiban, amely a hidegháborús korszak hírhedt amerikai külügyminiszterének, néhai John Foster Dulles-nak műve volt. Példák kellenek? Az 1960- ban megkötött amerikai—japán védelmi szerződés, amely az 1951-es San Francisco-i első szerződésen nyugszik, tulajdonképpen „Kína fékentartását” célozta, ezenkívül bázisok biztosítását az USA számára Japánban. Innen kiindulva tudta volna Amerika „ázsiai csendőr” szerepét eljátszani az egész Távol-Keleten. 1954-ben az USA teljes katonai segítséget ígért a Tajvanon rekedt Csang Kaj-seknek. Az ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egyesült Államok e célra nem veheti igénybe Japán támaszpontjait. A vesztes mindenekelőtt Tajvan. Egyes nyugati vélemények szerint a kínai—japán megállapodás megadta a kegyelemdöfést Csang Kaj-sek nek. Japán már gazdasági téren is elfordul Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette. A japán példát más országok is követhetik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pekingbe, a Fülöp-szigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-laj-jal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967-ben felfüggesztett diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. (Japán a 77. álam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesített most a Kínai Népköztársasággal.) A japán szocialista párt és a japán kommunista párt, amikor üdvözölte a japán—kínai diplomáciai kapcsolat megteremtését, a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is síkra szállt, hogy Japán kössön meg nem támadási szerződést a Szovjetunióval. (Esedékes a közeljövőiben egy magas szintű japán—szovjet tárgyalás, amelynek feladata még a második világháború következményeinek felszámolása a két ország viszonyában.) A Hé'00 tették közzé Bonnban hogy Scheer nyugatnémet külügyminiszter október 10-én kezdődő pekingi hivatalos tárgyalásai során kimondják a Kínai Népköztársaság és az NSZK diplomáciai kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-i választások előtt még egy külpolitikai eredményt kíván felmutatni — a „keleti politika” eddigi sikerein túl a „távol-keleti politikában” is. A kínai—japán tárgyalások, illetve az egyéb Kínával kapcsolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztosági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Due Tho-val, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le, hogy talán előrehaladás történt, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét. f A közel-keleti probléma körben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a palesztin felszabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigráns kormányt a kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fogadták az egyiptomi ajánlatot. Kairó és Khartum között váratlanul megromlott a viszony Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tavalyi szudáni események alakulására rányomta bélyegét az egyiptomi csapatok és a kairói kormány támogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat elnök és a líbiai Kadhafi ezredes) állásfoglalásának nyomán tudta megőrizni hatalmát az országban. Azóta azonban Nimeri kormánya a jelek szerint Nyugattal orientálódott. A Szudántól délre levő Ugandában történtek késztették Nimerit színvallásra: nem engedte, hogy az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgépek átrepüljék országát. A tripoli és a kairói rosszallást aztán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyiptomban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. Kiutasították Khartumból az ottani egyetem egyiptomi rektorát, mire Kairóban utasították a khartumi egyetemen működő 300 egyiptomi tanárt, térjenek haza. A közel-keleti kérdés szóbakerült az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügyminiszter a „terrorizmus megfékezésének” kérdését helyezte előtérbe, ezen a címen persze a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtását szorgalmazná. Ami a „terrorizmus, avagy a politikai krimi” dossziéját ezen a héten duzzasztotta, az egy látványos párizsi tűzeset: a Diadalív árnyékában, a Champs Elysées-n porig égett egy éjszaka egy sok emeletes ház, amely egy milliomosnak, a hirdetővállalat-tulajdonos Marcel Bleustein-Blanchet-nak volt a tulajdona. Egyes párzsi bulvárlapokhoz olyan névtelen bejeletések érkeztek ,hogy a tettes a hírhedt Fekete Szeptember volt. Bizonyíték nincs. E sorok írója sok esztendős párizsi tapasztalatai alapján csak azt jegyzi meg: a francia fővárosban sok szakértője van a provokációnak, az utóbbi tizenöt évben számos esetben történtek olyan bűncselekmények, amelyekért tudatosan más nyakába akarták varrni a felelősséget. Tanaka hazaérkezett Tanaka japán miniszterelnök és kísérete ötnapos pekingi látogatás után szombaton visszaérkezett Tokióba. Mint ismeretes, a Pekingben megtartott csúcstalálkozó során a japán miniszterelnök tárgyalásokat folytatott Csou En-laj kínai kormányfővel, amelyek eredményeként létrejött a diplomáciai kapcsolat Japán és Kína között. Kínai tartózkodása alatt fogadta a japán kormányfőt Mao Ce-tung pártelnök is. (MTI) Nincs béke a két Jemen között Az Arab-félsziget délnyugati részén ismét kiéleződött a két Jemen határviszálya. Amiben most már nemcsak szárazföldi csapatok, hanem harci repülőgépek is részt vesznek. A két főváros egymást vádolja agresszióval. Az Arab Liga pedig megbízta Mahmud Riad főtitkárt a közvetítéssel. Pénteken délben az észak-jemeni hadsereg által támogatott zsoldosok elfoglaltak négy déljemeni határfalut.. A támadók nehéztüzérséget és tankokat is bevetettek. A falvakban számos házat felgyújtottak, a lakosokat pedig elűzték. A dél-jemeni hadsereg egységei e forrás szerint megőrizték nyugalmukat és nem akarták tovább feszíteni a húrt, hogy lehetővé tegyék az Arab Liga közvetítését. Szefim Ali Rabia, a Jemeni NDK elnöke üzenetet intézett El-Irianihoz, a Jemenei Arab Köztársaság elnökéhez, felkérte őt, hogy vonja vissza csapatait, a megszállt falvakból és szüntesse be a harci cselekményeket. Szanaaban, a Jemeni Ai fővárosában azt jelentette a rádió, hogy dél-jemeni repülőgépek bombázták Kataba határvárost, s a támadásnak polgári és katonai áldozatai is vannak. A rádió szerint negyedik napja folynak a harcok Kataba körül, a jemeni csapatok lelőttek két déljemeni repülőgépet. (MTI} Ceausescu fogadta Selesztet Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke pénteken fogadta Pjotr Selesztet, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a szovjet Minisztertanács elnökhelyettesét, aki az RKP KB meghívására Romániában tölti szabadságát. A szívélyes baráti légkörben lefolyt beszélgetésen megvitatták a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének kérdéseit a két országban. Elégedetten állapították meg, hogy szüntelenül fejlődik a barátság és együttműködés a két párt és két állam között. (Agerpres) mini Jelentés Közel-Keletről A Kínai Népköztársaság 351 millió egyiptomi font értékű beruházással vesz részt Egyiptom következő tízéves tervében. Ezt nyilatkozta az Akhbar El-jom ! című hetilapnak dr. Ali Talkha, I egy nagy egyiptomi textilipari tröszt vezérigazgatója, aki nemrég tért vissza egy ipari küldöttség élén Kínából. Talkha elmondotta, hogy húsz évre szóló és kamatmentes kölcsönből a kínaiak 15 gyár felépítését vállalták, többek között beton-, tégla-, szövő- és készruha gyárakat létesítenek. Ihszan Abdel Kuddusz, az Akhbar Eljom kairói hetilap főszerkesztője Líbia és Szudán feszült viszonyának hátteréről ír kommentárjában. Elmondta, hogy Kadhafi líbiai elnök csak olyan feltétellel volt hajlandó beruházásokat eszközölni a tőkeszegény Szudánban, ha az csatlakozik az Arab Köztársaságok Szövetségéhez. Nimeri elnököt feldühítette az a kikötés és attól kezdve rossz a viszony a két ország között. Kuddusz szerint Manszur Khalid szudáni külügyminiszter az egyik kulcsfigura, aki Nimerit „szélsőséges nyugat-barát intézkedésekre” ösztönzi és meghirdette azt az elvet, hogy Szudán inkább afrikai, mint arab ország. Az emúlt napokban a megszállt területek számos pontján felélénkült a Palesztináb ellenállók tevékenysége. Tel Avivban nem is adnak ki hivatalos jelentést minden fegyveres akcióról, de a hírügynökségek megbízható forrásokból jelentik, hogy a gerillák szombatra virradó éjszaka kézigránátot dobtak a megszállt Gáza városában egy izraeli katonai járműre, tüzet nyitottak egy másikra a Jordán nyugati partján lévő Tulkarm városában, Jad Hanni kibuc közelében pedig időzített bombát helyeztek el. A támadások következtében állítólag senki sem vesztette életét, de a gázai övezetben kijárási tilalmat rendeltek el. A kairói Al Akhbar értesülése szerint rövidesen magas rangú palesztinal küldöttség érkezik Kairóba, hogy Szadat elnökkel megvitassa a palesztínai emigráns kormány felállítására tett javaslatát. A lap szerint a palesztin vezető szervek nemsokára fontos nyilatkozatot tesznek a kérdésben. A palesztínai felszabadítási szervezet központi bizottsága a jövő héten ismét összeül Beirutban, hogy megtárgyalja a kormányalakí- llllfIHIIIIIIIIIMIIIIHHIIIIIinilllllllMIIIII iniininmiiiaitiaiaiau Az integráció hétköznapjai OZMOSZ Az alcím nem sajtóhibás: a „k” nem maradt le a szó elejéről (bár a KGST-ben létezik már együttműködési egyezmény a kozmosz-kutatás és az űrtechnika továbbfejlesztésére is). Az OZMOSZ a szocialista országok építőgépgyártó vállalatainak társulásának rövidítése — cseh nyelven, minthogy a társulás ötletét csehszlovák szakemberek vetették fel vagy 2—3 évvel ezelőtt. Az OZMOSZ titulusa itthon az Építőgépgyártó Vállalat központjában: a kis KGST. Valóban, tagjai, jelenleg, a legnagyobb lengyel, csehszlovák, NDK és bolgár építőgépgyártó vállalatok az egyetlen, de a hazai építőgépgyártást nyolc gyáregységével és 4 ezer emberével vitathatatlanul reprezentáló magyar ÉLGÉP mellett. Nemrégiben megkezdődtek a tárgyalások egyes szovjet gyárak belépéséről. Az OZMOSZ lengyel tagja pedig román vállalatokkal tárgyal úgy, hogy — hovatovább — valóban jogos lesz a hasonlat az OSZMOSZ-ra: fiók KGST. A raktártól — a karbantartókig Az OZMOSZ legfőbb haszna — két esztendővel ezelőtt esett róla először szó —, hogy keretében megteremtődött a taggyárak igazán mindennapos kapcsolata: állandó telex, és telefonösszeköttetés épült ki a vállalatok között. Bárhol, bármire szükség van hirtelen és a hazai környezet nem tud esetleg azonnal segíteni, máris megy a körtelex a a termelés zavartalanságát veszélyeztető hiányzó alkatrész, nyersanyag, sőt: szakember, vagy szaktanács után. Ami nincs Budapesten pillanatnyilag, abból lehet, hogy éppen felesleg van Berlinben, Prágában, vagy Varsóban. S ez a gondolat eddig igazolódott is. A tagvállalatok képviselői — akár egy világcég igazgató tanácsa — rendszeresen összeülnek megbeszélni a közös munka eredményeit és az újabb teendőket. Ilyenkor egyeztetik a fejlesztési programokat is és ez a nemrégiben megkötött szakosítási egyezmények mellett szintén biztosíték arra, hogy a 70-es években a párhuzamos fejlesztés és gyártás elkerülhető legyen. Bár ez az állandó kölcsönös fejlesztési tájékoztatás — nemcsak a gyártmány, hanem a gyártmányfejlesztésről is — inkán néhány év múltán hozza majd meg a maga kézzelfogható hasznát, az azonos profilú gyárak között „rövidre zárt” együttműködésnek azonban szinte naponta elkönyvelhető eredményei jelentkeznek máris. Így például a tag-gyárak rendszeresen tájékoztatják egymást felesleges raktérkészleteikről. Telex-börzét tartanak, ennek eredményeként jelentős mértékben javíthatják az anyaggazdálkodásukat. Vagy: megszervezték egymás közt az alkatrész-felújítási technológiák ingyenes cseréjét. Aztán: ha valamelyik karbantartó műhelyben kitalálnak valamilyen új fogást, akkor már másnap megy a telexen az új megoldás leírása. Zakopont után Az építőgépgyártásban a 70-es évekig mindenki gyártott és fejlesztett mindent. A szocialista építés — az iparosítás, a városiasodás — egyszerűen feltételezte az építés gyorsütemű gépesítését valamennyi szocialista országban. Nem volt idő odafigyelni, hol tart a másik, mit adhat a másik, hiszen nagy volt annak a valószínűsége, hogy ha már van is valakinek valamije — daru, földgép, felvonó, betonkeverő — arra, az első szakaszban, bizonyosan magának is óriási szüksége van. Így mindenütt meg kellett teremteni előbb az építés ipari bázisát, azt magas színvonalra, nagy teljesítőképességűre fejleszteni — s most már ezzel a bázissal mindenütt lehet integrálódni. Ezért — ebben az ágazatban — a szakosítási munka lényegében 1971 őszén kezdődött, s ezt még megelőzte a 60-as évek végén egy hatalmas profiltisztítás és és tipizálás valamennyi érintett országban. Mindezzel többé-kevésbé 1972-re lettek készen a KGST 9-es szekciójának szakemberei. Az első lépcsőben — Zakopánéban — 69 gép sorsa felett döntöttek: melyiket, ki gyártsa ez-