Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1874-1875 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1874-75 / 1-2. szám

á­­­ gát és buzgalmát nézi a vállalat garantiájának. A mindennapi ember azt mondhatná : minek vállalunk magunkra oly kötelezettséget, melynek beválthatása a véletlentől függ ? De a mi hitünk szerint itt van már az idő, mikor az egyesülési elv fontosságát mindenki elis­meri ; a tanáregylet a rokonhivatású férfiak oly számát fogja magába zárni, s az egylet ügyeit minden egyes tag annyira szívén fogja vi­selni, hogy sem pénzbeli, sem egyéb nehézségek nem fogják gátolni egyletünk gyarapodását, emelkedését. A Közlönyt nagyobbítani kellett. Nem az a hiúság birt erre bennünket, hogy mentől vastagabb kötettel lépjünk a világ elé, mely legtöbbször csak a külső után, s épen azért tévesen ítél; hanem igenis késztetett bennünket teendőink halmaza, a tanügy felvirágoz­tatása körül az egyletünknek és egyeseknek kijutott kötelességek so­kasága, a mindinkább növekedő buzgalom az irodalmi munkásság­ban. Az egyletnek gondoskodnia kellett, hogy mentői nagyobb tért nyújthasson tagjai dolgozatainak, melyek nagy lendületet nyert tan­­ügyi irodalmunk valódi, belső gyarapítására is szolgálnak. E szem­pontból, úgy hiszem, a tagtársak szívesen fogadják a gyakrabban beköszöntő füzeteket, s maguk is mindent el fognak követni, hogy a Közlöny tartalma tudományos és tanférfiúi reputatiónk folytonos emlésére szolgálhasson. A Közlöny rovatai megmaradnak, csupán a »Lapszemléit fogjuk valóságos szemlévé kibővíteni. Vidéki társainkat kérve kérjük, hogy dolgozataikkal, az intézetek bel- és küléletéről szóló rövid érte­sítéseikkel bennünket mentői gyakrabban felkeresni szíveskedjenek. Én részemről szerencsésnek érzem magamat, hogy mint szer­kesztő most már a harmadik évben szentelhetem csekély erőmet az egylet, s ezzel a tanügy érdekeinek. Budapest, 1874. okt. 8-án. Név­y László.

Next