Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1874-1875 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1874-75 / 1-2. szám
á gát és buzgalmát nézi a vállalat garantiájának. A mindennapi ember azt mondhatná : minek vállalunk magunkra oly kötelezettséget, melynek beválthatása a véletlentől függ ? De a mi hitünk szerint itt van már az idő, mikor az egyesülési elv fontosságát mindenki elismeri ; a tanáregylet a rokonhivatású férfiak oly számát fogja magába zárni, s az egylet ügyeit minden egyes tag annyira szívén fogja viselni, hogy sem pénzbeli, sem egyéb nehézségek nem fogják gátolni egyletünk gyarapodását, emelkedését. A Közlönyt nagyobbítani kellett. Nem az a hiúság birt erre bennünket, hogy mentől vastagabb kötettel lépjünk a világ elé, mely legtöbbször csak a külső után, s épen azért tévesen ítél; hanem igenis késztetett bennünket teendőink halmaza, a tanügy felvirágoztatása körül az egyletünknek és egyeseknek kijutott kötelességek sokasága, a mindinkább növekedő buzgalom az irodalmi munkásságban. Az egyletnek gondoskodnia kellett, hogy mentői nagyobb tért nyújthasson tagjai dolgozatainak, melyek nagy lendületet nyert tanügyi irodalmunk valódi, belső gyarapítására is szolgálnak. E szempontból, úgy hiszem, a tagtársak szívesen fogadják a gyakrabban beköszöntő füzeteket, s maguk is mindent el fognak követni, hogy a Közlöny tartalma tudományos és tanférfiúi reputatiónk folytonos emlésére szolgálhasson. A Közlöny rovatai megmaradnak, csupán a »Lapszemléit fogjuk valóságos szemlévé kibővíteni. Vidéki társainkat kérve kérjük, hogy dolgozataikkal, az intézetek bel- és küléletéről szóló rövid értesítéseikkel bennünket mentői gyakrabban felkeresni szíveskedjenek. Én részemről szerencsésnek érzem magamat, hogy mint szerkesztő most már a harmadik évben szentelhetem csekély erőmet az egylet, s ezzel a tanügy érdekeinek. Budapest, 1874. okt. 8-án. Névy László.