Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 1874-1875 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1874-75 / 1-2. szám
A philosophiai tudományok tanítása a középiskolában/ Korunk demokratikus törekvései a tudományok ősi kasztrendszerét is úgy össze-visszaforgatták, hogy ma már bajos volna megmondani, melyik van felül és melyik van alul. A reáltudományok polgárosztálya, mely századokon át az uralkodó theologia engedelméből haszonbérelte a philosophia földbirtokait, nemcsak a tulajdonjogot és törvény előtti egyenlőséget vívta ki, hanem szabadságot vett magának udvariasan figyelmeztetni a vallási tudományok hierarchiáját, hogy tulajdonképen az ő országuk nem e világból való ; a philosophia enervált, eladósult, számban és erőben megfogyott aristokratiáját meghagyta ugyan még, de csak azon kikötéssel, hogy a nemesi címet közösen viselik, a kölcsönös összeházasodásnak senki útját nem állja — — no meg hogy időtöltésül legyen kivel mókázni. Nagyon zavarba hoznák a philosophiát, ha megkérdeznék tőle, hol van ő most otthon. Kivel egykor oly hosszú belháborút viseltek, a theologiával ma szívesen békejobbot nyújtanának egymásnak, de a szövetségből kevés hasznot remélnek. Egyetemen a jogi és orvosi facultások mellett van még szó philosophiai cursusról; a történelemnyelvészeti- és mennyiségtan-természettudományi tárgyak regimentjében szorítanak egy kis helyet valami philosophicumnak, — de arra aztán kötéllel kell fogni az önkéntes hallgatót. Azt csak nem mondhatja egy fiatal ember, hogy ő philosophiára készül, mert szeme közé nevetnek: — hát az is pálya! az is tudomány! Gymnasiumi tantárgygyá alacsonyittatása ellen egyidőben maguk a bölcsészek tiltakoztak. Ezeket aztán szavukon fogták. Ma már se künn, se benn! Gymnasiumban tanítani még korán van, egyetemen már késő, amott még éretlenek a növendékek, itt már különben is érettek, a túlérlelés csak ártana nekik s — végre is előbbvaló a kenyértudomány. A vallásos ember a jelenkor bölcsészetét vádolja az uralkodó skepticismusért; a vallástalan ezt is beteges kedélyek álmodozásának, üres képzelgésnek tartja. A liberális fél tőle mint egy új öltözetben megjelenő dogmatismustól, az antiliberális a gondolkozás anarchiájának nevezi. A pápa kiátkozza, a sajtó kineveti. Még múltjának dicsőségét sem hagyják meg. Egyik szerint ez támogatta, másik szerint ez vesztegette meg a vallást; egyik szemében ez csinálta a forradalmakat, másik ráolvassa, hogy ennek elméletei igazolták a zsarnokságot. Szentjeit rég elperelték. Ha volt nagy bölcsész, az azért volt nagy, mert nemcsak bölcsész volt, és sokkal nagyobb lett volna, ha egyátalában nem bölcselkedik. Leibnitz nagy physikus, Des Cartes mathematikus, Bacon methodikus, Spinoza optikus, Aristoteles plane fűszerkereskedő. Mi magyarokul fennen dicsekszünk vele, hogy nem vagyunk philosophus nép. Agyunk szerencsés alkotásának, egészséges natureisünknek, talán acélos búzánknak s — hogy ki ne felejtsem — tüzes *) Olvastatott a f. é. aug. 6 —8-án tartott közgyűlés I. szakosztályában. *