Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1886-1887 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1886-09-01 / 1. szám

8 a közgyűlés a választmány által kiküldött számvizsgálók jelentését (L. a 3. sz. mellékletet) tette magáévá, a pénztárnoknak megadta a felmentvényt és neki, az elnök javaslatára, múlt évi működé­séért köszönetet mondott. 4. A pénztári maradék hová fordítása iránt a választmány javaslatára a közgyűlés a következőképen intézkedett: 100 frt adandó az erdélyi kultur-egyesületnek, 400 frt a tartalékalaphoz csatolandó, 50 frttal gyarapítandó a segélyző alap és 55 frt 80 fr. a jövő évi számlára írandó. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés a felső magyarországi kultur-egyesület javára is megszavazott 100 frtot oly módon, hogy az a jövő évi jövedelemből részletenként, vagy egyszerre — a pénztár állapotához képest — fizetendő ki. 5. A pénztárnok előterjesztette a jövő évi költségelőirányzatot (L. a 4. sz. mellékletet.) A közgyűlés módosítás nélkül elfogadja. 6. Köpesdy L. a segélyző bizottság elnöke, bemutatja a se­gélyző alap múlt évi állapotáról szóló kimutatást. (L. Közlöny m. évf. 11. sz.) Tudomásul szolgált. l.Dr. Klamarik János min. osztálytanácsos. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, Dr. Trefort Ágoston, valamint a maga nevé­ben is üdvözölte a tanáregyesület tagjait. Örömmel vette tudomásul, hogy a tagok száma növekszik, még nagyobb örömére fog szol­gálni, ha ezen növekvés állandó lesz mindaddig, míg a középiskolai tanárok közül az egyesülettől csak azok maradnak el, a­kik vele nem tartanak, a­kik ellenségei. A tagok számának növekvésén kí­vül kívánatosnak tartja, hogy a tanáregyesület közgyűlését minél számosabban látogassák. A tanárok érintkezése egymással igen szükséges. Ma a tudományt másképen művelik, mint a középkorban, akkor a szerzetes czellájában elzárkózva is tudóssá válhatott: ma a tudomány művelői a valóságot keresik, látni, tapasztalatokat sze­rezni akarnak, és leghatalmasabb eszközük az összehasonlítás. A kicsiny és nagy, a jó és rossz közötti ellentét akkor a legfeltűnőbb, ha őket egymás mellett látjuk. Mommsen Rómába megy, hogy megírja történelmi munkáit; Jókai, a leghatamasabb fantáziájú re­gényíró pedig a Szepességbe utazik, hogy regényének színhelyét lássa. Az első az igazat keresi, az utóbbi pedig fantáziáját akarja élénkíteni. Minden téren kívánatos a tapasztalatok szerzése, ennek legbiztosabb módja az utazás: utazás közben nyílik legtöbb alkal­munk összehasonlítások tételére. A modern paedagogia is megkí­vánja, hogy összehasonlításokat tegyünk ; a különböző iskolai épü­letek és felszerelések megtekintése által jutunk csak tudomására annak, hogy melyek a legtökéletesebbek. A szemléltető oktatás kü­lönböző eszközeinek fejlődéséről is tudomást kell szereznünk ; nagy haszonnal jár az eszmecsere is, ezért a tanárvilágnak időnkint minél 3.

Next